Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 2. szám - Igazolási eljárás az iparjogvédelem terén (Ausztria)

IPARJOGI SZEMLE 7 den tagja érzi, de éreztesse is, hogy a bíróság legszentebb feladata ennek éppen az ellenkezőjében áll! A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Jury-jének ülése. A Kamara Jury-je, Saxlehner Kálmán elnöklete alatt ez év január hó 22-ón tartotta első ülését, amely ülésnek legfontosabb tárgyai között szerepelt a reklám és az ajándékozás kérdése, A Jury e kérdésekben elfoglalt álláspontját Lapunk „Joggyakorlat" rovatában közöljük. A bíróságok és Jury-k együttműködésének, úgyszintén a versenytörvény és a védjegytörvény közötti kapcsolatoknak a kérdését érinti Schuster Rudolf dr.: Védjegyoltalom — Tisztességtelen verseny cím alatt írott cikkében (Magyar Jogi Szemle. 1928. XI.). Egy konkrét kérdésben — úgymond — a tisztességtelen verseny szempontjából a Kamarai Jury állást foglalt. Azután a rendes bíróságnál megindított perben a Kúria oly álláspontra helyezkedett, amely a Jury álláspontjától eltért, illetve azzal ellentétben állott (1. 1928. Hj. T. 3. sz., 17. old.). — Jól tudom, hogy a. Jury véleménye a bíróságra nem kötelező, nem irányadó. Azonban itt mégisi egy ürt, hiányt látok, amit át kellene hidalni, mert úgyebár sehogy se lenne örvendetes az, ha ily esetek gyakran ismétlődnének? Az érdekkörökben, a fogyasztóköEÖnségben bizonyos nyugtalanságot idézhet elő. A konkrét esetben pl. meg vagyok győződve, hogy a Kúria máskép ítélt volna, ha a Jury határozatát és annak indokolását ismerte volna. Ezért célszerű és szükséges lenne, ha rendes bíróságaink ilyen konkrét esetek eldöntése előtt mindig abban a helyzetben volnának, azt tudni, vájjon a Jury nem foglalt-e már állást abban a kérdésben, és ha igen, vájjon mely irányban és minő indokokból? Ahol aztán természetesen még mindig a bíróságtól függ, vájjon melyik irányban dönt. Az élettől többé-kevésíbé visszavonultan élő bíró figyelmét ugyanis könnyen elkerülhetik oly körülmények, amelyek a gyakorlati életben mozgó kereskedőnek, gyárosnak stb. figyelmét különösen megragadják és ha az ítélkező bíró ezeket a körülményeket ismeri, lehetséges, hogy véleményét revízió alá veszi. Jó lenne a megoldásnak valamely módját ebben a kérdésben megtalálni, ami talán annál könnyebb lesz, mivel a Tvt.-nek, a kamarának az egész vonalon való bekapcsolását elrendelő (első ízben általam szövegezett) 41. § erre megadja a módot. A törvény intenciója az volt, hogy a Kamara (Jury) közt és a rendes bíróság közt szoros kapcsolatot létesítsen, hogy eltérések minél ritkábban forduljanak elő. De ennél fontosabb az a további kérdés, amely a-védjegy és tisztességtelen verseny közti kapcsolatnál fogva felmerül. Ugyanis: A Tvt. alapján kérheti a védjegytulajdonos a bíróságnál indítandó keresettel, hogy a bíróság ítélettel kötelezze az alperest a védjegy használatának abbanhagyására. Ily ítéletnek folyománya az, hogy az alperes a védjegyet többé nem használhatja ugyan, az tehát a forgalomból kikerül, de nem kerül ki a lajstromból, ami a legnagyobb bonyodalmakra ós értelmetlenségekre adhat okot. A bíróság ily védjegy törlését el nem rendeli, mert ehhez nincs hatásköre; a törlést csak a keresk. miniszter rendelheti el, de csak oly ok alapján, melyet a Vjtk. előírnak és csakis külön per folytán hozott ítélet alapján. Ha a Vjtk.-ben felsorolt törlési okok egyike sem forog fenn, az a védjegy — amely a közforgalomból a bír. ítélet által ki van tiltva — továbbra is bent marad a lajstromban. Ez a két törvény közt oly diskrepantia, amely jogilag és közgazdaságilag lehetetlen helyzetet teremt, amelyen igazán segíteni kell. Nem hiszem, hogy ezen a bajon azon az úton segíteni lehetne, amelyet dr. Beck Salamon ügyvéd javasol, hogy t. i. az alperest kötelezze a bíróság törlésre alkalmas okirat kiállítására, mert ez lényegileg egyenlő a törlés elrendelésével, amihez a bíróságnak hatáskör hiánya miatt nincs joga. Valami úton azonban ezen segíteni kell, még pedig törvényhozá'silag talán oly módon, hogy a bíróság ily ítélet áttesz a keresk. miniszterhez, ki az ítélet alapján a védjegy törlését elrendeli. Ez esetleg kormányrendelettel is el lenne érhető. Joggyakorlat IS. Különösen előnyös vásárlás. (Tvt. 29. §.) A Jury szerint a versenytörvény 29. §-ának gazdasági célja, hogy a kereskedelmet és ipart az indokolatlan, tervszerű és tendenciózus árromboló versennyel szemben védelmezze — semmiesetre sem lehet azonban célja, hogy a forgalom fejlődésének útját állja, a tisztességes és becsületes gazdasági munkát kifejtő propagandaeszközök szabad igénybevételét indokolatlannl korlátozza. A Jury megállapítja, hogy a kereskedelemnek és iparnak, nemkülönben a közönségnek is kiváló érdeke fűződhet a kizárólag rövid időre korlátozott és csupán a forgalom növelését célzó, a nem kelendő, divatját nmlt áruk, illetőleg felhalmozott árukészletek eladásának gyorsabb lebonyolítására irányuló propaganda szabad kifejtésének előmozdításához. Kétségtelen, hogy a hirdetők előnyös ajánlatai, így a jelen konkrét esetben is, a vevőküzönségben az előnyös vásárlásra nyíló alkalomnak hitét kelthetik, tömeges és gyors vásárlásra ingerlik az olvasót. Az ily hirdetéseknek egyébként éppen ez a gazdasági célja. E hirdetésekből azonban még nem következtethető, hogy az eladó a rendes üzleti menettel szemben a halmozott áruknak oly kiárusítására, elkótyavetyélésére, egyszóval oly árrombolására törekszik, amely a kereskedelmi és ipari közérdek szempontjából, mint különösen előnyös ajánlat, joggal kifogásolható volna. E felfogáson mit sem változtat az a körülmény, hogy hirdető a vásár ideje alatt kétségkívül ugyancsak a vétilkedv fokozása, illetve az előnyös vásárlás hitének felkelthetése céljából egyéb kísérő reklámeszközöket vesz igénybe. Így a meghatározott, illetve általánosan szokásos, rövid időre (8—14 napra) korlátozott eladás tartama alatt a versenyvállalat épületének, helyiségeinek feldíszítése, a rend fentartására, illetve az érdeklődés felcsigázására, a tömegek vonzására, végeredményében fokozottabb reklámhatásokra irányuló külső eszközök (lovasrendőr-, rendőrkordon-, zászlódísz stb.) alkalmazása, felhasználása: megengedett és nem kifogásolható reklámeszköz. A Jury a rendelkezésére álló hirdetések átvizsgálása alapján megállapítja, hogy a Corvin-Áruház hirdetései nem tekinthetők oly „különösen előnyös" ajánlatoknak, amelyek kereskedelmi és ipari közérdekből üldözendők volnának. —• Az újsághirdetéssel kapcsolatos, illetve azzal egyidőben megjelent hírlapi cikkekben közölt adatokkal szemben a felelősség kérdésének a megállapítása a Jury hatáskörét meghaladja. (J. 59.032—1928.) 14. Ajándékozás. A tisztességtelen verseny fogalma alá esik és megtévesztő célzatú minden olyan vagyoni előny juttatása (ajándékozás), amely a figyelmességek kereteit meghaladja, illetve nem áll arányban a forgalomba hozott árucikk értékével. I— Megtévesztő célzatú az ilyen; cselekmény azért, mert alkalmas arra, hogy a vevőt az áru valódi értéke tekintetében megtévessze, különösen pedig akkor, amidőn, a mellett, hogy a vevő ajándékokhoz és az áru értékével arányban nem álló vagyoni előnyhöz jut, az áru olyan árban vagy azon alul kerül a piacra, amelyen a hasonló rangú készítmény forgalomban van. Az önként kínálkozó összehasonlítás révén a vevő bizalma megrendül a korrekt kereskedelmi eszközökkel dolgozó versenytárs kalkulációja iránt, mert azt látja, hogy a tisztességtelen eszközökkel harcoló versenytárs a maga készítményét ugyanolyan árban vagy még azon alul is dobja piacra és ezen felül az áru értékével aiányban nem álló ajándékokkal halmozza el. — Ismeretes, hogy az árak kialakulását a kereskedelmi verseny döntően szabályozza, minden olyan tevékenység tehát, amely a fenti célzattal történik, alkalmas arra, hogy a vevőt a korrekt versenytárs rovására úgy az áru valódi értéke, mint pedig az árkalkulációjának jogossága tekintetében megtévessze. (J. 2358—1928.) 15. Versenytilalom. A versenytilalom kikötése a kereskedőnek azt a kereskedelmi érdekét szolgálja, hogy üzletének boldogulását megvédje attól, aki vevőkörét és üzleti titkait ismerve, vevői elhódításával, vagy üzleti titkai felhasználásával üzletének esetleg ártalmára lehet. A kereskedő üzleti érdekének ez a megvédése megengedett dolog, a jó erkölcsbe nem ütközik és mint ilyen kötbérrel biztosítható1. A kötbér ennélfogva a versenytilalom megszegése esetén bíróilag érvényesíthető. (Kúria P. II. 2419/1928. sz. a. 1928 okt. 11-én.) 16. Az üvegbe préselt nevek átragasztása. A választott bíróság a felek egyező előadása alapján tényként megállapította, hogy az alperes közreműködésével tintakészítmények olymódon hozatlak forgalomba, hogy az üveg alsó részébe „M... Testvérek Rt." volt bepréselve és az üvegre az alperes címkéje volt ragasztva, továbbá, hogy a tintaszakmában a „M... Testvérek Rt." jelzésről a felperes vállalatát szokták felismerni. Minthogy a versenytörvény 9. §-a szerint áru szállításánál nem szabad olyan ismertetőjelet használni, amelyről a forgalomban már egy másik versenyvállalatot szoktak felismerni, alperest, aki a fenti ténymegállapítás szerint ilyen magatartást tanúsított, annak az abbanhagyására kötelezni és mint pervesztest a költségekben marasztalni kellett. Alperes tagadta, hogy tintakészítő volna. Előadta, hogy ő ügynök, aki a nála tett tintarendeléseket a tintakészítőkkel közli, akik a szállítást a rendelők részére közvetlenül teljesítik, amikor • a tintásüvegekre az alperes címkéit ráragasztják. Ez évtizedes gyakorlat a szakmában, amit bizonyítani tud. Állította és szükség esetén bizonyítására is vállalkozott annak is, hogy amint a felperes által sérelmezett ténykedés tudomására jutott, a rendes kereskedő gondossága szempontjából niegkívánhatóan mindent elkövetett avégből, hogy ez ne ismétlődjék. Az abbanhagyásra hajlandó magát egyességileg- kötelezni. Nem vonta kétségbe azt, hogy a tinta-