Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1929 / 2. szám - Igazolási eljárás az iparjogvédelem terén (Ausztria)
LPAKJOG1 SZEMLE Egyesületi élet Védjegyoltalom — Tisztességtelen verseny — védjegyügy. Peres eljárás.* A védjegyjogról ezidöszerint hét törvény rendelkezik (1890:11., 1895:XLL, 1911:XI., 1913:XII., 1921:XXI1„ XXXIII. és 1925:XII. t.-c). Jobb lett volna kevesebb törvényt hozni, de célszerűbb rendelkezéseket tenni és az elavult részeket reformálni. Az anyagi védjegyjog még tűrhető, az eljárási jog pedig tűrhetetlen. A helyzetet ebben a tekintetben röviden vázolni nem lesz felesleges, mert nagyon sokan vannak, akik ezt nem ismerik, sót nem is sejtik, hogy milyen elmaradottságban vagyunk minden más országgal szemben. Úgy a nemperes, mint a peres eljárásbeli védjegyügyeket egyedül és kizárólag a kereskedelmi miniszter, tehát közigazgatási hatóság intézi. Sajnálatossá teszi a mai állapotot még az a további lény, hogy a védjegy nemzetközi jellege mindjobban és jobban kidomborodik, a nemzetek közti ériulkezés a védjegy torén mind sűrűbb és sűrűbb lesz. Ezért már, ha nem is magunkért, de • a külföldért, elodázhatatlan, hogy ez a jelenlegi elmaradott, lehetetlen állapot megszűnjék. Hogy bízza a küföldi a milliókat érő védjegyének sorsát miránk, mikor a mi elmara dotiságurkat látja. Ugy hiszem, hogy ez is a konszolidációhoz és hazánk megerősödéséhez vezető egyik eszköz lenne. Minderre dr. Bányász Jenő: Védjem/oltalom. Tisztességtelen verseny e. munkájában nagyon helyesen rámutat: „lépést kell tartanmik a külföldi nagykereskedő államok törvényhozásaival és lehetőséget kell nyújtanunk arra, hogy hazai exporttégeink a külállamokban ugyanazon védjegyjogi előnyöket élvezhessék, mint a külföldiek". Az újabbkori igényeknek megfelelő Tvt. alapján indított perben vagy a vál. bíróság, vagy rendes bíróság a Pp. szabályai alapján dönt, még pedig utolsó fokon a kir. Kúria, addig a védjegyoltalom kérdésében az elavult törv. alapján indított pert teljesen tarthatatlan perjogi szabályok alapján első és utolsó fokon közigazgatási hatóság (miniszter) dönti el. Ezen minél előbb segíteni, amint azt már fent hangsúlyoztam és a védjegyoltalmat is független bíróságra (ide tartozik a szabadalmi bíróság is) utolsó fokon pedig, legalább a peres részt, a kir. Kúriára kell bízni, amint azt az idézett munka szerzője igen helyes és meggyőző érvekkel erélyesen sürgeti. Szerző rámutat arra a ferde helyzetre, hogy ugyanaz a hatóság, amely a védjegyet ma mint oltalomképest belajstromoztatja, holnap törlési per reaidén törölteti. Ehhez járul, hogy senki se tudja, hogy mikép áll ily „ítélet" jogerejének kérdései Van-e a miniszter „ítélete" ellen helye perújításnak! stb. A megoldatlan kérdéseknek hosszú sorát lehet összeállítani. És így van ez nálunk már évtizedek óta. Dr. Fodor Ármin kir. kúriai tanácselnök szerint, alig lehet kétséges, hogy a védjegyügyi bíráskodást ki kell vonni a közigazgatási hatóság jogköréből és bírói útra kell utalni. A kereskedelemügyi miniszter által 1909. évben kiadott előadói tervezet a védjegyek oltalmáról szóló törvényjavaslat tárgyában bírói hatáskörbe utalja ezeket a pereket. A dr. Schuster Rudolf által készített, az 1916. évben közzétett törvénytervezet helyesen a szabadalmi hatóságok, mint védjegyhatóságok hatáskörébe utalja ezeket a pereket, sőt ide utalja a megállapítás szükségképi folyományát alkotó jogok (betiltás, gazdagodás kiadása, kártérítés) elbírálását is. A szabadalmi felsőbíróság megszüntetése ós hatáskörének a kir Kúriára átruházása következtében ilyenkép a védjegyügyi pereket első fokon a szabadalmi bíróság, másod- és végső fokon pedig a kir. Kúria hatáskörébe kell utalni. Ezt talán helyesebb lett volna törvényben kimondani, de nem hiszem, hogy a rendeleti szabályozás is más lehetne. Ami az eljárást illeti, az 1925:XII. t.-c. 5. §-ában foglalt, törvényhozói felhatalmazás utal a polgári perrendtartás figyelembevételére. Az eljárást, tehát a szóbeliség és közvetlenség szabályai alapján mint peres eljárást e perek természetének figyelembevételével kell megalkotni, úgy, ahogy ez már a szabadalmi perekre vonatkozólag történt Dr. Mayer Géza: A szellemi javak jövőjéről. A dr. Kuncz Üdön, Bubta Ferenc és dr. Szenté Lajos szerkesztésében megjelenő Kereskedelmi Jog jubiláris számában az iparjogvédelmi kérdéseknek is méltó helyet ad hasábjain Dr. Fodor Annin kir. kúriai tanácselnök a Védjegyügyi bíráskodásról; dr. Fazekas Oszkár a Kikényszerített peregyességekről és dr. Mayer (iéza, a szab. bíróság alelnöke fenti cím alatt írtak bennünket közelről érdeklő cikkeket, amelyeket lapunk más helyén kivonatosan ismertetünk. E helyütt Mayer Géza dr.-nak, a szab. bíróság kiváló alelnökének cikkéből idézünk. Dr. Mayer Géza cikkében hangsúlyozza, hogy a szellemi javak kérdésénél elsőb*) Kivonatos ismertetés Dr. Schuster Rudolf-naí a Magyar Jogi Szemlében (1928. XV. szám) és dr. Fodor Ármin a Kereskedelmi Jog (1929. 1. számában) megjelent cikkéből. ben a kérdésnek az emberiség szompontjáböl való megítélése hír fontossággal. Nagy a jelentősége azonban, úgymond, a kérdésnek a magyar nemzet és a magyar állam szempontjából is. A szellemi erőt kifejtő állampolgárok boldogulása, a szellemi erőkifejtés eredményeit élvező lakosság jóléte, fizetőképes adóalanyok létesítése és a külkereskedelmi mérleg javítása egytőlegyig cl vitázna tatlanul nagy fontosságú állami feladatok, amelyeknek keretén belül a szellemi produktumok, az ipar és a kereskedelem védelme elsőrendű kötelességként jelentkezik. Ennek a jóindulatú felismerése azonban egymagában a kérdést egyáltalában nem oldja meg. A teljes áttekintést nélkülöző, programot nem tartó, ötletszerű támogatás ugyanis legalább annyi sérelmet okoz és vélt sérelmet juttat szóhoz, mint amonnyit használ az ügynek. Első követelmény tehát, amit ezen a téren fel kell állítanunk az, hogy a támogatás átgondolt és programszerű legyen. Helyes irányú megoldása volna ennek a kérdésnek az, ha az ide vonatkozó jogszabályokat egyetlen, bírósági jellegű hatóság alkalmazná és a jogorvoslatokat is egyetlen ilyen hatóság intézné el. Keletkeznék ezáltal egy olyan hely, ahol az érdeklődő megbízható és szakszerű elintézéseken kívül megbízható és szakszerű felvilágosítást és útbaigazítást kaphatna mindazokra a kérdésekre vonatkozólag, amely kérdések az emberi élet tökéletesítésére irányuló szellemi erőkifejtés során felmerülhetnek. A perenkívüli eljárás során helyesen, szakszerűen ési egységesen alkalmazott jogszabályok alkalmasak arra, hogy az utóbb keletkezett és per tárgyául szolgáló jogviták számát lényegesen csökkentsék, de a jog-vitát elbírálni hivatott hatóságnak a perenkívüli eljárás során kifejtett szakszerű és egységes tevékenysége ezt a hatóságot alkalmassá teszi arra is, hogy a jogvitát, a pert a felek megnyugvására döntse el. A szellemi erőkifejtés eredményeit oltalmazó jogszabályoknak szerves egységű megalkotása és jogbiztonságot eredményező, szakszerű alkalmazása tehát ezen a téren a jövendő egyik legfontosabb feladata. Kikényszerített peregyességek cím alatt dr. Fazekas Oszkár a kamarai választott bíróságok praxisához igen figyelemre méltó széljegyzeteket tartalmazó cikket közöl a Kereskedelmi Jog 1929. 1. számában. A cikket kivonatosan ehelyütt is leközöl jük, csupán azzal a hazzáadással, hogy a választott bíróságoknál a perek 99%-ában egyhangú ítéletek hozatnak, a bíró tehát az ügy választott bírája, — a peregyességek pedig a versenytörvény első éveibe esnek és legutóbb pedig túlnyomórészt olyr esetekre stzorítkoznak, amelyekre a cikkíró is1, mint helyénvaló békéltető eljárásokra utal. — A választott bíróságok — így szól az idézett cikk — amióta ez az intézmény ismeretes, mindig és mindenütt szinte „kötelességszerű'' feladatuknak tekintették a felek kiegyezését. Ezt a törekvést tárgyi és személyi okok szinte termésrcetessé teszik. — Aki az üzleti tisztesség védelmét, aki az új törvényes intézményeket nagyra tartja és azoknak sorsáért őszintén aggódik: nem hallgathatja el az oly jelenségeket, amelyek végre is emberi gya rióságunkból folynak. Indokolt ós helyénvaló lehet a felek egyeztetésére irányuló jószándék, — de még a szelíd nyomás is — oly esetekben, amikor a tényállás tisztázása különös nehézségekbe ütkösik, amikor szavaknak vagy iratoknak mikénti értelmezése állítja a jogkérdést ingatag alapokra, és főleg, mikor számszerű adatok megállapítása körül mutatkozó divergenciák oly latitüdöket eredményeznek, amelyeknek ítélettel való áthidalása csak rengeteg idő- és cnergiapocsékolás' árán lehetséges; amikor a bonyolult bizonyítás szakértői, ügyvédi és bírósági költség>ekben is aránytalanul (tehát inökonomikus1) terhet ró a felekre stb. Ám ennek az ellenkezője áll azokban as estetekben, amikor vitátlan tényállás alapján elvi kérdések eldöntése képezi a bíróság feladatát! — Nem szabad kerülő utakon kitérni az ítélkezés elől oly versenyjogi perekben, amelyekben az üzleti tisztességnek, a korrekt kereskedői felfogásnak stb. még ki nem alakult tartalmi és minősítési kérdései vannak szőnyegen, amikor úgyszólván életfelfogások mérkőznek egymással, amelyeknek győzelme vagy bukása a gazdasági élet tartalmát, irányát és hatékonyságát, tehát egzisztenciális problémáit érinti. Ily esetekbon a döntés elől való kitérés jogbizonytalanságot eredményez, már pedig a jogbizonytalanság a ros znak, a kártékonynak a parasitár erőknek kedvez, mint a baeillusokikal telt levegő a betegségeknek! Legyen tudatában tehát a választott bíró annak, hogy íté'ősziéko előtt nem egyedül a két peres fél áll, hanem az érdekeltek ezrei vannak personifikálva azok személyében, és hogy akkor, amikor egyességgel, vagy kompromissTummal talán szabadulni vél az ítélethozatal terhe alól: nemleges magatartásával megmásíthatlan döntést hoz, igazságtalan ítélet a tisztesség útján járó gyanútlan ezrek és ezrek ellen, amelynek igazságtalansága évtizedekre hat ki és megmételyezvén az összesség erkölcsi felfogását, megingatja a jogrend erejébe vetett bizalmat, s ezzel káros eltolódásokat idéz elő a gazdasági élet erkiih-si erőtényezői között. — A Kamarai Jury min-