Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 12. szám

XXIII. évfolyam ~W TT"^ "W" ^^"*\ X" 12. sz., december hó IPARJOGI Megjelenik minden hó 1-én mini a ..MAGYAR GYÁRIPAR "~" "~" W "™" „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" loaja rendes melléklele ^^^^ ^ ^ _^ ^ lagsági járulékul kapják *™ry SZEMLE *>*y Az eszmei javak, az üzleti tisztesség, szabadalmi-, védjegy-, minta-, szerzői-, név- és cégjog oltalmát szolgáló folyóirat AZ „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST V, ALKOTMÁNY UCCA 8. SZÁM TELEFON: AUT. 253—17, 264—03 Szerkesztik: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR Az üzleti és üzemi titoK jogi oltalma írta: Dr. MESZLÉNY ARTÚR, egyetemi magántanár, budapesti ügyvéd I. Az üzleti titok oltalmára irányuló1 törvényhozói és törvényalkalmazói törekvések oly régiek, amilyen rég- képvisel az ily titok értéket, jelentőséget. Kohler (Der unlautere 'Wettbewerb, 1914,. 248. L) idéz egy 1721. ápr. 4.-i szász rendeletet „die Bestrafung ungetreuer Klöppelmágde betreffend". amely fogházbüntetéssel fenyegeti azokat a csipkekészítőnőket, akik a rájuk bízott mustrákat másoknak elárulják, s egy 1743. máj. l.-i ugyamcsak szász rendeletet, amely a damasztszövőket, festőket és niintacsinálókat tiltja el attól, hogy idegennek a munkát megmutassák, arról közlést tegyenek, vagy idegenben munkát vállaljanak, ami mutatja, hogy a versenytilalomnak a titokvédelemmel való összefüggését már akkor felismerték. Az angol bíróságok már 1822-ben foglalkoznak azzal a kérdéssel, mennyiben kell az üzlet átruházásával egyúttal az üzemi titkot is átruházottnak tekinteni, s a Pryson v. Whitat esetben (1822., Sebastian 26.) a kérdésre igennel felelnek, kimondván, hogy „although the poliey of the law will not permit a generál restraint of trade, yet a trader may sell a secret of business and restrain himself generally from using that secret."1) A Hagg v. Darley esetben (1878. Sebastian 604.) az alA bíróság megállapította, hogy a versenytilalomra " vonatkozó jogszabályok nem nyernek alkalmazást oly esetben, amikor nem maga az üzlet vitele, hanem csak valamely titok felhasználása esik a tilalom alá.2) Ugyanezt az irányzatot köve(1868., Sebastian 290.) arról volt szó, hogy a kilépett alkalmazott harmadik személlyel közölte azt a titkot, amelynek megőrzésére kötelezte volt magát, s e harmadikkal szövetkezett a titok kihasználására.3) A bíróság megadta az injunction t az alkalmazott ellen is. a harmadik ellen is, „who was fully aware of the circumstanees.." Már itt szögezem le azt a new-yorki döntést is (Little v. Gallus, Kohler id. h. 250 L), amely kimondja, hogy a titoktartás kötelezettsége azt az alkalmazottat is terheli, aki a szolgálati szerződés idejében kiskorú volt. A kontinensen az üzleti titok modern védelmét a geniális Gode Xapoléon alapította meg. A code pénal 418. cikke, amelyet csak egyes részleteiben módosított az 1863. május 13-i törvény, kimondja, hogy: „Tout directeur, eommis, ouvrier de fabrique, qui aura comnruniqué on tenté de communiquer á des étrangers ou á des Franoais résidant en pays étrangers des secrets de la fabrique ou il est employe, sera puni d' un emprisonnement stb. Si ces secrets ont été communiqués á de Franoais résidant en Francé, la peine sera stb." A párisi Cour d' Appel ennek megfelelően már 1887-ben meg is büntette ama közkereseti társaság tagjait, akik egy konkurrens gyár munkását rábírták, hogy állását hagyja el és uáluk állítsa fel a munkaadójánál alkalmazásban lévő és titokban tartott gépekhez hasonló gépeket A munkás ki is lépett és a gépek famodelljeit elkezdte készíteni, de akkor a dolog kipattant és vádat emeltek. Minthogy a társaság egyik tagja Eelga állampolgár volt, a Cour d' Appel 1887. július 27.-i *) Kohler id. m. 249. 1. peres kötelezte magát, hoay a titkot 14 évig nem használja fel. **) Kohler id. h. tik az amerikai bíróságok: így a Peabody v Noifoik esetben »**) Kohler id. m. 250. 1. ítéletében1) a szigorúbb büntetési tételt alkalmazta és a munkást a kísérletért mint tettest, a társaság tagjait pedig mint részeseket ítélte el. Még messzebb megy a belga Code pénal 309. és a hollandiai Btk. 273. cikke, amelyek már azt a harmadik személyt is büntetik, ki jogtalanul behatol a titokba, s nemcsak azt, aki felhasználja, ami a büntetést ok nélkül egy sokszor nehéz bizonyítástól teszi függővé; továbbá a törvények egész sora az alkalmazottat és munkást már a titok jogosulatlan közlése miatt is bünteti, versenycélzat és károkozó szándék hiányában is.2) Hasonló a chilei Btk. 247. cikke és a venezuelai 1897. május 14.-i törv. 302. cikke, Propriété Induslrielle XIV. p. 175.3) Végül az olasz Btk. 398. cikke kifejezetten belefoglalja a volt munkásokra vonatkozó tilalmat is a rendelkezés körébe.4) Még tágabb az üzleti titok oltalmának köre magánjogi szempontból, ahol jelesül nem tesz különbséget, vájjon aktiv vagy volt alkalmazottról van-e szó. így noha a francia Code pénal említett 418. cikke kifejezetten csak a szolgálati idő alatt elárult titokra vonatkozik, a polgári bíróságok elejétől fogva a volt alkalmazott részéről elkövetett elánilást is magánjogi vétségnek tekintették és a tettest kártérítésre kötelezték (így a grenoble-i Cour d'Appel 1872. máj. 23. és a cour de Cossation 1873. júl. 23., Pataillc 1872. p. 327. és 1873. p. 238.). Oltalmat nyújt az ipari titok elárulása ellen volt alkalmazottakkal szemben is az angol—amerikai jog (v. ö. Browne. A treatise on the Law of Trade-Marks, 1873., 431. s. k. 11., idézi Kohler, Gesammelte Abhandlungen. 1883., 62. s. k. TI.). Ugyanígy tiltja az 1922 augusztus 7-iki belga törvény az üzemi (secret de fabrication) és az üzleti titok (secret d'affaires) elárulását magánjogi felelősség és kártérítés terhe mellett.3) A német jog az ipari, üzleti titok megsértése ellen csak a tisztességtelen verseny körében ad orvoslást. Ez természetesen a bíróságok igazságérzetét abban az irányban befolyásolja, hogy a verseny fogalmának körét minél tágabbra vonják meg. Fölötte tanulságos e részben a Reichsgericht 1917 július 3-iki V. 54—1917. sz. ítéletében foglalt következő okfejtés:-) Aki mint tudományosan képzett alkalmazott egy ipari vállalatban folytatott tevékenysége által tudományos ismereteit kibővíti és technikai képességeit növeli, szóval tudományos és technikai képzettségét öregbíti, versenyt támaszt, ha más versenyvállalatba belép és ott az ily módon megnövelt képességeit értékesíti: versenyt folytat más versenyének elősegítésével (Rg. Eutsch. in Strafs. Bd. 47. 128. 1.). Ezt nem teszi kérdésessé az, hogy a versenymegengedett. A törvény (UWG. 17. §) fogalmilag nem kívánja meg, hogy maga a verseny a jó erkölcsökbe ütközzék. (RG. Entsch. in Strafs. 45. k. 254. 1.) Az alkalmazott ugyan jogilag nincs gátolva abban, hogy képességeit ily módon kihasználja, még akkor sem, ha az általa szerzett ismeretek üzemi titkokkal való foglalkozáson alapulnak. Ebben az értelemben még üzemi titkokat is értékesíthet. Azonban büntetendővé válik, azaz büntetőjogi értelemben tisztességtelen versenyt követ el. ha a törvényben meghatározott egyéb tényállásbeli elemek fennforognak. (RG. Entsch. in Strafs. 45. k. 254—256. 1.), különösen tehát, ha az üzemi titkot ,.a törvénybe vagy a jó erkölcsökbe ütköző cselekménnyel szerezte meg . . ." Igaz, hogy az alkalmazott az üzemi titkot az állásból való távozáskor magával viheti akkor is, ha tisztesség*) Propriété Industrielle III p. 95.. idézi Kohler. Aus dem Patent und Industrierecht. 1889 . I fiiz. 91. I. **) Kohler Unl. Wettb. id. m. 254. L ***) Kohler id. h. 263. t i. j. »***) Kohler id. m. 265 L 3. j. **) Albert Capitauine. Lettre de Belgique. Propriété Indrustrielle 39évf. 53. I. *) Markenschutz und Wettbewerb XIII. év. 210. 1.