Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 12. szám

2 IPARJOGI SZEMLE telén úton jutott hozzá; büntetendővé csak akkor válik, ha azt tényleg értékesíti (vagy másokkal közli). Ez a német ipar szempontjából igen aggályos eredményre vezethet, hogyha az alkalmazott a titkot külföldre viszi vagy csak ott értékesíti, ami gyakran az ő büntetőjogi t'elelősségrevonásának lehetetlenné tételével egyértelmű. Noha a német jog elvileg csak a szolgálati viszony fennálltának tartama alatt kötelezi az alkalmazottat a titoktartásra (UWg. 17 §), mégis elismeri a Heichsgerichl (1911. nov. 21. 852/11. Mark. u. Wettb. XI. 323.), hogy „lehetnek esetek, amikor a jóerkölesbe ütközik, hogy az alkalmazott a szolgálata alatt megtudott üzleti titkot kilépése után a maga számára felhasználja", s így adva lehet a törvény 1. §-ának esete. II. A magyar jogban az üzleti és üzemi titok a Tvt. 15. és 21. §-aiban nyert oltalmat. Az előbbi a magánjogi, az utóbbi a büntetőjogi oltalom felől rendelkezik. Másutt*) már rámutattam arra, hogy a két § mind a tényállás, mind a joghatás körében nélkülözi a megkívánt és ily szoros összefüggésű matériánál szinte magától értetődő összhangot. Megközelítőleg párhuzamosan a két rendelkezés csak az 1. bekezdéseik körében fut, míg a 15. § 2. bek.-nek a 21. § 3. bek. felel meg nagyjában. Ellenben még az 1. bek. körében is niegviin ti/ a feltűnő eltérés a 15. és a 21. § között, hogy míg az előbbinél a tényálláshoz tartozik az, hogy a cselekményt „verseny céljára" kövessék el, addig a büntetendő cselekmény tényállásából a 21. §-ban ez a kellék hiányzik. Ebből folyólag kétség marad fenn arra nézve, vájjon a 21. §-ban meghatározott bűncselekmény tényállásához tartozik-e az, hogy a eselekményt „verseny céljára" kövessék el. Ez persze megtermi a maga fanyar gyümölcseit A budapesti kir. ítélőtábla annak vizsgálata nélkül, hogy alperes tiltott úton szerezte-e meg a francia gyár vezérképviseletét, megállapítja, hogy a panaszolt cselekmény egyedül a TVT. 15. §-a alapjáu volna tiltott cselekménynek minősíthető. Az alkalmazottnak a munkaadó ellen elkövetett ily cselekménye azonban a törvény 21. §-a értelmében csak büntető eljárás tárgya lehet, de a cselekmény abbahagyása nem követelhető (6. P. 13.933—1925., Bányász id. m. 220. L). Teljes félreértése az intézmény céljának, teljes meghiúsítása a rendelkezés gyakorlati hathatósságának! A TVT. 1. §. 3. bekezdése szerint a törvény III. fejezteié arról rendelkezik, hogy a tisztességtelen verseny mely megnyilvánulásait kell büntetni s a 21. §-nak a TVT. keretében egyáltalán csak akkor van helye, ha versenycselekményt pönalizál. Amit a TVT. a 2. "5-tól kezdve végig szabályoz, az mind tisetességtelen veraeny és tehát mind alája lesik az 1. §-ban foglalt generális klauzulának, vagyis adott esetben mind alapjául szolgálhat az abbanhagyási keresetnek. A büntetés ezen felül jár ki súlyosabb cselekménylek elkövetőinek. Ha a törvény valamit büntet, abból arra kell következtetni, hogy az magánjogilag is jogsértés és kiváltja az 1. §-ban foglalt magánjogi szankciókat, míg megfordítva a következtetés nem áll meg: lehet valami tisztességtelen verseny magánjogi értelemben anélkül, hogy büntetés alá esnék. De ebből a törvényhozóra az a kötelesség hárul, hogy ha már különbséget lesz a magánjogi és a büntetőjogi tényállás között, akkor az előbbi legyen a tágabb, az utóbbi a szigorúbban körülhatárolt. A TVT. 15. és 21, §-amál a dolog megfordítva alakult. A TVT. szövegében az az irracionális helyzet állt elő, hogy a büntetőjogi oltalom köre tágabb, mint a magánjogié. Ez okozza az ilyenféle kisiklásokat. Az eset különben szórványos döntés maradt.*) A TVT. 15. §. 3. bek. köre egyébként a 2L §. 2. bekezdésénél annyival tágabb, hogy nemcsak szolgálati, hanem társas viszony esetére is alkalmazásba jön, viszont annyiban i-ziíkebb, hogy a titoknak csak verseny céljára való felhasználását tilalmazza, míg a 21. §. — ugyancsak a szolgálati vis'ony keretében — de a titokkal való bárminő visszaélést — nemcsak annak felhasználását verseny céljára — bünteti. Mindezek az inkongruenciák azonban még a kisebbik baj. A nagyobb baj az, hogy az üzleti titok oltalmának köre még a legkiterjesztőbb értelmezés mellett is szűk, illogikusan szűk, mert az oltalomra ugyanolyan joggal igényt tartó érdekeket abból belátható ok nélkül kirekeszt. A TVT. rendszeréből kifolyólag a fennálló jogi helyzet tudvalévőleg úgy alakul, hogy a TVT. 1. §-ában foglalt generális klauzulánál fogva üzleti versenyt üzleti vagy üzemi titok elárulásával vagy felhasználásával s'em szabad az üzleti t isztességbe vagy általában a jó erkölcsbe ütköző módon foly*) A tisztességtelen versenyről szóló törvény magyarázata. Budapest, 1923., 163. 1. *) L. a Budapesti Törvényszék 43.7961928. sz. ítéletét alább. tatni. Amennyiben tehát az üzleti vagy üzemi titok elárulása vagy felhasználása versenytény, annyiban már az 1. alapján abbanhagyást és kártérítést lehet követelni. A TVT. 15. §-a következőleg csak akkor lép akcióba, ha a tényállás már az 1. §. alapján nem tisztességtelen verseny. Itt aztán tág tere van a jogászi éleseimének az érvényesülésre így utalni lehet arra, hogy míg az 1. §. tényállásához tartozik a verseny tényleges folytatása, addig a 15. §. tényállása már meg van valósítva akkor, ha valaki a titkot verseny céljára használja fel, a verseny folytatásának tehát csak mint célzatnak, speciális dolusnak, de nem mint ténynek kell szerepelnie. A szolgálati, vagy társas viszony tartania alatt továbbá a cselekmény már el van követve a titok puszta elárulásával is és az alkalmazott vagy üzlettárs részéről speciális dolus nem kívántatik meg. Mindkét esetben elég, ha a titok felhasználása „verseny céljára" történik, akár a felhasználó maga, akár más akar ezzel versenyt folytatni. Míg továbbá harmadik személy a jogsértést csak a bár tisztességes úton megtudott titoknak a jó erkölcsbe ütköző miStion való felhasználásával követheti el, addig az alkalmazottnak a szolgálati viszony tartama alatt tilos az e minőségénél fogva megtudott vagy reábízott titoknak az elárulása is, sőt — visszakövetkeztetve a 21. §-ban foglalt, büntető rendelkezésből a magánjogra (1. fent) — a titokkal való bárminő más visszaélés is. Végül kiegészíti e rendelkezéseket még az a speciális szabály, hogy akire az üzleti érintkezésben műszaki jellegű mintát vagy utasítást, így különösen rajzot, modellt, szabást vagy receptet bíztak, annak azt nem szabad verseny céljára a maga vagy más javára felhasználnia. (Folytatjuk) Védjegytulajdonosok nemzetközi kongresszusa Budapesten Már hírt adtunk arról, hogy a Nemzetközi Iparjogvédelmi Szövetség magyar csoportja 1930. évi június h&i első felében nemzetközi kongresszust tart. Egyesületünk legutóbb dr. Eaumgarten Nándor elnök elnöklete alatt tartott közgyűlésén elhatározta, hogy a nemzetközi kongresszus keretén belül a Védjegytulajdonosok Országos Szövetségével karöltve megrendezi a Védjegytulajdonosok nemzetközi kongresszusát, a védjegytulajdonosokat közvetlenül érdeklő kéi'dések megvitatása céljából. I. A kongresszus tárgya: a) Elnöki megnyitó, tartja: dr. Bauingartcn Nándor elnök. b) A védjegyes áruk fokozottabb védelme (német nyelven), tartja: dr. Schuster Rudolf, a Védjegytulajdonosok Országos Szövetségének elnöke. c) A magyar juryk és választott bíróságok (francia nyelven), tartja: dr. Bányász Jenő, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara titkára. II. Egyesületünk a kongresszus keretén belül kiállítást rendez a védjegyutánzatok bemutatásával és pedig: a) Az utánzatoknak eredetiben, vagy b) külön e célra készített színes táblázatok útján való1 bemutatásával. III. Ugyancsak kiállítást rendezünk a magyar piacon forgalomban levő magyar és külföldi védjegyes árukból, amelyeket ízléses kiállításban mutatunk be a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara helyiségeiben. IV. Magyar művészek közreműködésével plakát- és védjcgykiállítást is rendezünk, amely a nemzetközi kongresszus egész tartama alatt megtekinthető. E kiállításnak célja, hogy egyfelől a/ ízlést, a vállalkozói szellemet fokozza ós fejlessze, másfelől pedig, hogy a külföldieket a magyar üzleti élet szolgálatában álló művészeink ötletes munkájával megismertesse, illetve üzleti alkalmakat teremtsen. V. A kongresszus tagjait a magyar védjegytulajdonosok vendégül látják. E kongresszus iránt előreláthatólag igen nagy érdeklődés várható, az Egyesület tehát kiváló súlyt helyez arra, hogy ezen a kongresszuson, amelynek keretén belül bemutatjuk bíróságainknak és a juryknek elvi jelentőségű döntéseit, a magyar védjegytulajdonosok teljes számmal jelenjenek meg. (Közelebbi részleteket az Egyesület irodája közöl az érdeklődőkkel.) • A külföldi védjegytulajdonosokat, úgyszintén azok magyarországi képviselőit és az érdeklődőket már ezúton is meghívjuk.