Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 9-10. szám - Joggyakorlatok

36 IPARJOGI SZEMLE Bírói kizárás. Alperes felfolyamodása forma szerint jogosult, mert a vb. ítéletét meghozta, mielőtt a rendes bíróság a felperes részéről megnevezett bíró kizárásának a kérdésében döntött volna. (Pp. 774.779.), így tehát alperes a bíró kizárását a vb. ítélet meghozatala előtt hibáján kívül nem eszközölhette ki. (23900/924. X M. 13. §. p.) — Érdemben ellenben a bíró személye ellen nem tett kifogást és ezért a íelfolyamodást elutasította. (B. T. — P. VII. 6712—1928/7.) A Választott Bíróság indokolási kötelezettsége. „Az ítélet a helyes gondolkozás alapelveibe ütközik". A kamarai vb. és a Pp. XVII. címében szabályozott vb. között az általuk hozott ítéletekre vonatkozó indokolási kötelezettség tekintetében különbség nincsen, amennyiben a 23.900—1924. I. M. sz. rendelet 13. §-ának 5. pontjában foglalt rendelkezés a Pp. 784. §-ának 5. pontjával megegyezik. A konkrét esetben felperes előadása szerint a vb. egy „különleges szak- és műértelmet igénylő" kérdésben, amely kérdést szakértők bevonása nélkül el nem bírálhatott, a szakértők megállapításait (amelyeknek helyes mérlegelésére szakértelem hiányában nem volt képes) helytelenül mérlegelte. A kir. ítélőtábla a vb. ítélet az érvénytelenítési perben hozott ítéletében utal arra, hogy a vb. meggyőződését a perben beszerzett és általa bizonyítékként elfogadott adatok egybevetéséből merítette és e meggyőződésének alapjául szolgált bizonyító adatokra az általa kifejtett indokokban rá is mutatott, — az ilyként kialakult meggyőződésének kifejezése a helyes gondolkozás és az okszerű következtetés alapelveivel nem ellenkezik. A vb. ítéleti indokolásának helyessége „még ha az iratellenes is, avagy a bizonyítékok helytelen mérlegelésén alapul is, az érvénytelenítési perben bírálat tárgyává nem tehető. „A Választott Bíróság a szólásra jelentkező jogi képviselőt nem hallgatta meg". A bpesti kir. ítélőtábla az e címen előterjesztett érvénytelenítési pert (23.900—1924. 13. §. 4. p.) a tanúk vallomásai alapján elutasítja, mivel bizonyítást nyert, hogy elnök ama kérdésére, hogy a jogi képviselő „valami újat kíván előadni? „nem"-el felelt. (B. T. — P. IV. 18.310—1927.) A hosszú bizonyítási eljárásnak elejét veendő, a vb. elnökei az aláírás megtagadásának okát részletesen feltüntetik a tárgyalási jegyzőkönyvekben. ,rA választott bíróság határozatát nem szabályszerűen hozta" nem azt kell érteni, hogy a határozat szabályszerűtlen azért, mert felfolyamodással élőnek valamely kérelme tárgyában nem határozott, vagy kérelmével ellentétes határozatot hozott, hanem azt, hogy a határozatának meghozatalánál a választott bíróság a hivatkozott számú rendeletben foglalt alakiságokat különösen a 7. §. első bekezdésében foglalt rendelkezést megszegte. (Szeged T. P. I. 492—1929.) A 23.900—1924. 11. §-a az ítélet aláírását csak a Választott Bíréteág elnökének teszi kötelességévé. A bírói felhívás nélkül (Pp. 557. §) benyújtott felperesi észrevételeket a Tábla mint a törvényben kizártat hivatalból visszautasította. (B. T. — 4244—1929.) — Felperes a Választott Bíróság ítéletét felfolyamodással a 23.900/1924. I. M. sz. rendelet 13. §-ának 2. pontja alapján azért támadja meg, mivel „határozatát nem szabályszerűen hozta", amidőn alperest nem ítélethozatal előtt, hanem az ítéletnek kihirdetése után bocsátotta esküre és eskette meg vallomására. A Választott Bíróságnak ez az eljárása csak azon az alapon volna kifogásolható, hogy a 23.900 1924. M. E. sz. rendelet 9. és 10. §§-ai szerint irányadó eljárási szabályokba ütközik. Eljárási szabálysértés miatt pedig a pert eldöntő határozat „nem szabályszerűen" hozottnak nem tekinthető. (B. T. 4572—1929.) — Feipres azt a panaszát, hogy a Választott Bíróság hatáskörének hiányát helytelenül állapította meg, a kir. ítélőtábla érdemben nem bírálhatta el, mert a 13. § 1. pontja a felfolyamodást csak arra az esetre enged, ha a Választott Bíróságnak nem volt hatásköre, amiből következik, hogy a hatáskör hiányát kimondó ítélet felfolyamodással meg nem támadható. A 13. § világos rendelkezésével szemben olyan értelmezésnek, hogy a felfolyamodás a hatásköri kérdésben mindig megengedett, helye nincs, annál kevésbé, mert a jogorvoslati kérdésnek ez a szabályozása az eljárás természete szerint mint ekképpen, szándékoltnak érthető. A felfolyamodást megengedő rendelkezés a Választott Bíróságokat ellenőrzés alá kívánta helyezni avégből, nehogy a törvényben hatáskörükben nem utalt ügyben is eljárjanak. A hatáskör hiányát kimondó határozat ellenben a peres útra lépőt a perfolytatás lehetőségétől meg nem fosztja, csupán a Választott Bíróság hatáskörének hiányát állapítja meg és nem állja útját annak, hogy a határozatban meg nem nyugvó fél a Tvt. 38. és 44. ^-aiban szabályozott módon a törvény rendes útján érvényesítse igényét. (B. T. 4571—1929.) — Akkor, ha a Választott Bíróság — a feleket meghallgatta és előterjesztéseik megtételére módot adott (23.900/1924. I. M. rendelet 4.) a tárgyalás ismétlésének elmulasztására, az ügyállás felderítésének hiányára, valamint a jegyzőkönyvvezetés szabálytalanságára nézve a felhozott állítólagos sérelmek a 23.900/1924. I. M. rendelet 13. §-ának tatatív rendelkezései folytán panasz tárgyává nem tehetők. Az idézett rendelet 13. §-ának 5. pontja alapján a Választott Bíróság ítélete felfolyamodással sikeresen csak akkor támadható meg, ha a felek kérelmén túlterjeszkedett, vagy nincs indokolva; a felfolyamodásnak az a panasza, hogy az ítélet a kereseti kérelmek és ellenkérelmek egy része felett nem döntött: ligyelembe nem vehető. A Tvt. 44. §-ában megadott törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott s így törvényerejű 23.900/1924. I. M. Származási hely védelme A származási hely védelmében a Jury elvi jelentőségű döntéseit az alábbiakban ismertetjük, a) Kizárólag magyar emblémákat használó küllöldi versenytársak a magyar származásra utaló megjelölés mellett (Honvéd, Petőfi, stb.) az árú valódi származását is tartoznak feltüntetni („német"-, „angol"-gyártmány, stb.); b) magyar nemzeti tízínnek bármily formában (lobogó, díszítés, stb.) történő alkalmazása, illetve felhasználása a vevőközönséget az áru származása tekintetében tévedésbe ejti és így tisztességtelen verseny jellegével bír (1923 : V. 4. §.); e) kizárólag magyar feliratoknak az alkalmazása, magyar szövegű cégnevek feltüntetése, általában árucísomag'olások, kiállítások, mindenkor abból a szempontból vizsgálandók, hogy vájjon az áru külső kiállításából nyerhető összbenjTomás alkalmas-e arra, hogy abban a vevő magyar árul ismerjen lel: d) a Jury az oly üzleti magatartást, amely a külföldi áru óesárlása révén kívánja a magyar áru kelendőségét fokozni, elítéli. (I. 43.580—1928.) Az ily üzleti magatartások megítélésénél azonban mindenkor figyelemmel kell lennünk a külföldi árunak a magyar ipar termékeivel szemben követett magatartására, nevezetesen arra, hogy a magyar állam területéről származó áruk az illető államban a beviteli vagy az átviteli forgalomban a származási helyek megjelölése tekintetében kedvezőtlenebb elbánásban részesülnek-e, mint a más országokból származó áruk. (J. 51.519—1928) Kizárólag idegennyelvű felírások a külföldre szolgáló exportforgalomban nem mellőzhetők, mert a külföld a magyar felírást nem érti és így nem tiltható a hazai versenyvállalat attól sem, hogy az áruin idegen szövegű címkéket alkalmazzon. — De sértheti a szakmabeli kereskedelem érdekét, ha Magyarországon is kizárólag német címkékkel hozatnak forgalomba az itt gyártott áruk, anélkül, hogy azok magyar származása megjelöltetnék, mert ez esetben az itt forgalomba kerülő áruk tekintetében a vevőközönség abban a téves hitben marad, hogy azok külföldi áruk. Ezért a vb. olyképpen rendelkezett, hogy alperes a jövőben az itt gyártott és itt forgalomba kerülő elemek címkéjén világosan jelölje meg, hogy azok magyar gyártmányok. A választott bíróság azonban nem elégedett meg e részben azzal, hogy a Magyarországon történt gyártásra utaló megjelölés könnyen leszedhető és elveszhető papírszalaggal történjék, hanem úgy intézkedett, hogy a megjelölésnek a címkére úgy kell alkalmazva, illetőleg rányomtatva lennie, hogy csak a címkével együtt legyen eltávolítható. A hazafiasság felhasználásával sem szabad a hirdetésnek valótlan és megtévesztésre alkalmas közléseket tartalmaznia. A hirdetésben foglalt és „a magyar akarat", „törhetetlen magyar erő", „ezer év életet parancsoló törvénye" szavakra utaló és hasonló fellengző tartalmú kifejezések, továbbá a következő kitételek: „magyar áru tölti be valamennyi állványunkat és raktárunkat", továbbá: „valamennyi magyar gyár, amely női és férfi-, gyermekdivatcikkek, valamint egyéb ruházati és berendezési áruk előállításával foglalkozik, felvonul itt elsőrendű készítményeivel" — a tisztességtelen versenybe ütköznek, mivel bár a „magyar hét" jogcímén és jellege alatt folytatott üzleti árusításból nem lehet teljesen kizárni a külföldi áruknak ezen idő alatti eladását, azonban, ha ez a kisebb méretű forgalom külföldi árukban a magyar hét dacára megengedett is, tilos ez esetben a kereskedőnek hirdetésein azt állítani, hogy üzletében valamnnyi gyár felvonul és hogy valamennyi állványa és raktára magyar áruval van tele, mert ez alperesek esetében a valóságnak meg nem felel. E részben nem tesz különbséget az, hogy alperesek a bel- és külföldi árukat külön csoportosították, hogy továbbá a hirdetés az árak jegyzékét is tartalmazza, mert a magyar hét rendezése szempontjából nem az árak fontosak, hanem a hirdetésnek az az alaphangja, amely mintegy kizárja külföldi áru eladását. (Vb. 11.628—1928.) Ujságüzem Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5. Felelős üzemvezető: Wózner Ignác.