Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - A verseny szabadsága és tisztessége 2. [r.]

4 IPARJOGI SZEMLE dítésére vonatkozó előadását, mert valamely védjegy kizárólagos használati joga az 1890. évi XI. tc. 2. és 13. §-ai értelmében csak arra a határozott megjelenési formára, mint egységes egészre terjed ki, ahogyan az a lajstromokba be van vezetve. Már pedig felperesi cég nem a részére lajstromozott Neo Salvarsan védjegyével kívánja a kérelmezőt a forgalomban általánosan használatos Neo toldattal ellátott védjegyének forgalombahozatalától eltiltani, hanem egyedül a kizárólagos használati jogot nélkülöző Neo rövidítés alapján, mert az állítólag a forgalmi körükben a Neo Salvarsan szokásos rövidítésének elfogadtatott. A megállapítási kérelem tárgyát csak két szembenálló belajstromozott védjegy képezheti, ennélfogva kérelmező kérelmének helyt kellett adni. (K. M. 842—1928.) 9. A védjegy az áru valódiságára vagy tökéletesítésére nem vonatkozik. A döntés tárgya az a kérdés, hogy a megtámadott alperesi védjegy nem olyan megjelölés-e, melynek lajstromozását a védjegytörvényekben foglalt rendelkezések tiltják. Amint a lajstromból megállapítható, az alperes1 részére Neo I. C. I. védjegy van lajstromozva. A védjegynek Neo része a lajstromképesség megállapításánál figyelembe nem jöhet, mert az minőségjelző értelménél fogva senki által kizárólagos joggal le nem foglalható; az I. C. I. betűkből álló rész disztinktív képességét azonban meg kell állapítani, mert a betűk egymásutánja oly határozott fogalmat rögzít meg a szemlélőben, amely alkalmas arra, hogy a fogyasztóközönségben az áru megkülönböztető képességére szolgáló képzetet keltsen. Az I. C. I. betűknek megkülönböztetésre szolgáló képessége az 1913. évi XII. tc. 2. és 3. §-aitól függetlenül is meg volt állapítható, mert a védjegytörvény szelleméből folyó védjegyjogi állandó gyakorlat szerint az olyan betűkből álló védjegyek, melyeknek egyszerre való kiejtése szóvédjegyként jelentkezik, és mint ilyen a törvény lajstromozási tilalmába egyébként nem ütközik, disztinktív jeilegü védjegynek tekintendő. Az alperesi védjegy továbbá semmiféle olyan feliratot vagy adatot nem tartalmaz, mely a tényleges üzleti viszonyoknak, vagy a valóságnak meg nem felelő és a fogyasztóközönség tévedésbeejtésére alkalmas. Az alperesi védjegynek a fentebb előadottak szerint már megállapított disztinktív jellegű I. C. I. része mellett maga a Neo toldat sem képez olyan adatot, mely megtévesztésre volna alkalmas, mert a Neo szócska minőségjelző voltánál fogva senki részére kizárólagos joggal nem lajstromozható, továbbá mert a védjegytörvények intézkedéseiből sehol nem olvasható ki olyan kötelező rendelkezés vagy elv, mely megkívánná, hogy egy lajstromozott védjegy, ha Neo toldattal lajstromoztatik, hogy az azzal védett árunak tökéletesített volta — mint azt felperes állítja — igazoltassék. A védjegytörvényekbe foglalt rendelkezések ugyanis a védjegyeknek, mint áruknak áruktól való megkülönböztetésére szolgáló jelvényeknek a védelmét célozzák. A védjegy tehát nem az áru valódiságát, vagy tökéletesítését van hivatva igazolni, hanem kizárólag azt, hogy a védjeggyel védetni kívánt árut melyik vállalat készíti vagy hozza forgalomba. (K. M. 641/1928.) 10. A tulajdonos nevének az ítéletben előírt cégszöveg elé való helyezése, hasonlóság fenforgása esetén. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Választott Bírósága a rendelkező részben hivatkozott jogerős ítéletével kötelezte D. E. cégbirtokost, hogy a „Vacuum Abadie" vezérszókkal kezdődő cégszöveg használatát hagyja abba és helyelte „Vacuum-rendszerű Abadie" vezérszókkal kezdődő cégszöyeget használja. Minthogy azonban „Vacuum-rendszerű" vezérszóval kezdődő szőnyegmegóvó és pormentesítő vállalat már előzőleg jegyeztetett be a kereskedelmi egyéni cégek jegyzékébe; a kir. törvényszék végzéssel felhívta a cégbirtokost, hogy a „Vacuum-rendszerű" vezérszó helyett más vezérszó bejegyzését kérelmezze, folyamodó azonban ezen felhívásnak nem tett eleget, hanem a felhívó végzés ellen jogorvoslatokat adott, majd midőn jogorvoslatával az összes fórumok elutasították, újabb kérvényt adolt be, hogy a cégszövegváltoztatás alól mentesítteSsék. Minthogy azonban a végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye, a Választott Bíróság ítélete értelmében D. E. üzletének bejegyzett cégszövegét törölni kellett és tekintettel arra, hogy a Ka 17. §-a értelmében „Vacuum-rendszerű" vezérszóval kezdődő cégszöveg bejegyezhető nem volt: a kir. törvényszék az ItéleJ rendelkezésének akként tett eleget, hogy az ítéletben előírt cégszöveg elé helyezte a tulajdonos nevét, mert ez felel meg a Kt. 11. §-a rendelkezésének, mely szerint egyéni cég tulajdonosa cégül saját nevét köteles használni és csupán toldatként, leiháj neve után használhat üzlete közelebbi megjelölésére szolgáló jelzőket, ezen cégszöveg által úgy a perben szereplő, mint más bejegvzett cégekkel való összetévesztés is ki van zárva. (Bpesti kir. tszék, Cg. 26.227-10—1928.) 11. A. gyáros és kereskedő jogviszonya. Abbanhagyás. Az áru valódi származása az áru fővignettáján tüntetendő fel és pedig attól elválaszthatlanul. A peres felek egyező előadása alapján a választott bírcteág tényként állapította meg, hogy II. r. alperes 1928 április 28-án az iratokhoz csatolt körlevelet bocsátotta ki, mely szerint a „D ... és O..." nevű elemeket, mint külfö di árukat hirdette és azokat német szövegű címkékkel hozta is forgalomba, holott az elemeket a budapesti Z ... cégnél gyártatta. A II. r. alperes már az első tárgyaláson beismerte a körlevél kibocsátását, és hogy az elemeket Budapesten gyártatta. Az az eljárás, hogy a nevezett elemeket, mint külföldi gyártmányokat hirdette és idegen szövegű címkékkel ellátta, továbbá mint külföldi árut hozta forgalomba, holott azokat egy budapesti, tehát magyar gyárban gyártatta, kimeríti a tisztességtelen versenyről szólj 1923 : V. tc. 2. §-ába ütköző szédelgő feldícsérés tényálladékát. Ennélfogva ki kellett mondani, hogy II. r. alperesnek ez a cselekménye a tisztességtelen versenybe ütköző volt és őt annak abbanhagyására kellett kötelezni, annak dacára, hogy utóbb hirdetést tett közzé a Rádió újságban, mely szerint ezek az áruk magyar gyártmányok; mert a törvény 32. §-a szerint abbanhagyás alutt valamely cselekmény ismétlésétől való tartózkodást is kell érteni, amennyiben tehát a II. r. alperes cselekményének ismétlődésétől joggal tartani lehet, a cselekmény abbanhagyásának kötelezettsége kimondandó volt, habár az már tényleg abbanhagyatott is. — TVny az, hogy II. r. alperes ezzel az elnevezéssel ellátott elemeket egyébként nem kifogásolható német felírású címkékkel hozta forgalomba. E címkék a külföldre szolgáló exportforgalomban nem mellőzhetők, mert a külföld a magyar felírást nem érti és így nem tiltható II. r. alperes attJl sem, hogy az elemeken német szövegű címkéket alkalmazzon. — De sérti a szakmabeli kereskedelem érdekét, ha Magyarországon is német címkékkel hozatnak forgalomba az itt gyártott áruk anélkül, hogy azok magyar származása megjelöltetnék, mert ez esetben az itt forgalomba kerülő áruk tekintetében a vevőközönség abban a téves hitben marad, hogy azok külföldi áruk. Ezért úgy kellett rendelkezni, hogy II. r. alperes a jövőben az itt gyártott és itt forgalomba kerülő elemek címkéjén világosan jelölje meg, hogy azok magyar gyártmányok. A választott bíróság azonban nem elégedett meg e részben azzal, hogy a Magyarországon történt gyártásra utaló megjelölés könnyen leszedhető és elveszhető papírszalaggal történjék, hanem úgy intézkedett, hogy a megjelölésnek a címkére úgy kell alkalmazva, illetőleg- rányomtatva lennie, hogy csak a címkével együtt legyen eltávolítható. — Ami a Z... I. r. alperest illeti, a nem vitás tényállás szerint II. r. alperes a külföldi származásúaknak hirdetett és így forgalomba hozott elemeket a ír r. alperes cégnél rendelte és az utóbbi szállította azokat II. r. alperesnek. Ez a tényállás magábanvéve az I. r. alperes eljárását tisztességtelen versennyé nem minősítette. A gyáros, aki a kereskedő részére valamely árut gyárt, ezzel a tényével egymagában véve még nem válik részesévé a kereskedő által az áruval esetleg elkövetett tisztességtelen versenynek. A gyáros eljárása tisztességtelenné csak akkor válik, ha tudomással bír a kereskedő szándékáról és segédkezet nyújtott neki avégből, hogy a kereskedő a gyárostól rendelt árut tisztességtelen versenybe ütköző módon, a jelen esetben a magyar árunak külföldi eredetűként való feltüntetésével és külföldi származású áru gyanánt való forgalombahozatalával hirdeti és hozza azt forgalomba ós így a gyáros mintegy bűntársává szegődik a kereskedőnek, hogy utóbbi részére minél nagyobb nyereség elérése végett minél több árut gyártson, szállítson és ezáltal úgy a kereskedő, mint saját gyárosi hasznát minél nagyobb mértékben fokozza. — Az I. r. alperessel szemben a felperesek keresete elutasítandó volt, mert bizonyítatlan maradt, hogy az I. r. alperes az érintett módon a II. r. alperesnek mintegy bűntársává szegődött. (Bp. Vb. 26.649—1928.) 12. Idegen üveg felhasználása (átragasztás). Indokokból: Nem vitás, hogy alperes tinta- és kékítőkészítő tintáit olyan üvegekben is forgalomba hozta, amelyek a felperes dombornyomású védjegyével és „Müller" névvel vannak ellátva. Alperesnek ez a cselekménye az 1923 : V. t.-e. 9. §-ának tiltó rendelkezésébe ütközik, s minthogy az alperes által védekezésül felhozott az a körülmény, hogy az üvegekbe a felperes védjegyét és nevét címkével leragasztotta, mentségül nem szolgálhat, mert a címkepapír Leválhat és így megvan a lehetősége annak, hogy az alperes gyártmánnyait a felperes gyártmányával a vevők összetéveszthessék. Enn'ólfogva alperest ettől a cselekménytől el kellett tiltani. El kellett továbbá tiltani alperest attól is, hogy árui forgalomba hozatalánál cégét a „gyár'' toldattal használja, mert alperes beismerte, hogy nemcsak a kisipar körének kereteit meghaladó számú munkást nem foglalkoztat, hanem saját üzeme egyáltalán nincsen és így a „gyár" cégtoldat használatára az ipartörvény végrehajtási utasítása értelmében nincs jogosítva. (Bpkam. Vál. Bír. 50.596—1928.) Ujsáffiizem Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5. Felelős