Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 6. szám - Tisztességtelen verseny a versenytörvénnyel

IPARJOGI SZEMLE 23 döntés. (J. 21.841—1928.) A jóhiszemű és általános szabadhasználat folytán a Jury megállapítja az „Imperial" szónak egy bizonyos sajtáruval kapcsolatban való szabadjegy jellegét. (J. 19.283—1929.) Az ipari minta újdonságának a kérdésében a Jury megállapítja, hogy bár a K. M. 107.709/1907. sz. rendelet 28. §-ának b) pontja alapján a minta e-sak tényleges forgalombahozatal igazolása esetén érvényteleníthető, a forgalomban való ismeretessé válás kritériuma abban az esetben is femforog, ha az ipari minta után készített árucikk rendelések gyűjtése és> árubabocsátás (feilbieten) célzatával egy példányban bárki által hozzáférhető nyilvános helyen kiállíttatott és megismertetés után kozismeretessé (offenkundig) vált. (J. 56.564—1929.) A kétévi tilalmi időnek (1895 : XLI. t.-c. 7. %.) érvénybe nem helyezett védjegyek törlésénél való alkalmazásának a kérdésénél a Jury ama felfogásának ad kifejezést, hogy a kétévi zárlat előnyében részesítendők azok a védjegyek is, amelyek az 5030—1924. számú miniszteri rendeletben előírt (1924. évi december 31-ig teljesítendő) érvénybehelyezés iránt kérelmet nem terjesetettek elő és védjegyeik töröltettek. A Jury szerint ez felel meg a védjegytörvény rációjának és a forgalom tisztességének. (J. 21.841—1929.) Több Jurytag szóvátette a reklám, avacy a versenytársak tönkretétele céljából, minden komoly és jogos érdeksérelem nélkül folyamatba tett úgynevezett álpereket. A Jury e panaszok folytán nyomatékkal hívja fel e kerülményre a bíróságok figyelmét azzal, hogy a visszaélésszerű perlekédésnek bírói észlelése esetében e megállapításnak az ítélet indokoké sóban adjanak kifejezést, hogy ezzel egyfelől módot nyújtsanak alperesnek arra, hogy meghurcoltatásáért megfelelő elégtételt szerezhessen, másfelől pedig, hogy az ily versenytársak tisztességtelen és erkölcstelen üzelmei kellő megtorlásban részesülhessenek. (J. 20.210—1929.) Végül még ehelyütt is alkalmazzuk ama általános elvet, hogy senki a saját bírája nem lehet. A saját árut és vállalatot az üzleti tisztesség és a jó erkölcsök kretén belül szabad magasztalnunk. Ne nyúljunk azonban bele mások üzleti ténykedéseibe, ne játsszuk másokkal szemben a pártatlan bíró szerepét. A jogos védelem szempontjából meg kell jegyeznünk, hogy a védelem a versenyélet terén is indokolt és jogos lehet, ha megfelelő határok között mozog, vagyis nem lépi át a jogos védelem mértékét. (J. 54.808—1928.j> Ehelyütt is áll természetesen ama megállapításunk, hogy a jogos védelem kérdésében is a versenytárs nem lehet a maga pártatlan bírája és az önvédelem időpontja különös jelentőséggel mérlegelendő (tehát nem hetekkel, hó'napokkal később), és a védelem ne szolgáljon a jogos érdekek védelmén túlmenőleg reklámcélokat. (—sz.) „Gewerbcrechtliche Rundschau" cím alatt Egyesületünk kéthavonként részletesen beszámol az iparjogvédelem terén előfordult fontosabb eseményekről, így az Iparjogvédelmi Egyesület, a. Nemzetközi Iparjogvédelmi Szövetség és a Magyar Védjegyszövetség tevékenységéről, a magyar bíróságok, a Kamarák mellett működő Választott Bíróságok és Jury-k ítéleteiről, illetve döntéseiről. Az Egyesület az Iparjogi Szemle (Jury) című magyar lappal szinte egyidejűleg megjelenő német kiadású Gewerberechtliche Rundschau-h&n részletes tudicfeítást közöl a Jury legutóbbi üléséről (amelynek elvi jelenetőségű döntéseit vezetőcikkünkben közöljük), egyesületünk, a Nemzetközi Iparjogvédelmi Szövetség, a Magyar Védjegy szövetség közgyűléséről (amelyről a napilapok ugyan már részletes tudósítást közöltek, de a külföld tájékoztatása céljából kiváló érdekkel bír azok propagálása), továbbá több értékes cikkben beszámol a bíróságok és Jury-k idevonatkozó döntéseiről, részletesen ismerteti Ranschburg Nándor dr.-nak az Iparjogvédelmi Egyesület legutóbbi közgyűlésén tartott előadását és az ennek kapcsán történt felszólalásokat, klisékkel több védjegyhasonlósági esetet mutat be. A felette értékes, 16 oldal terjedelemben megjelenő lapot egyesületünk díjmentesen küldi meg a külföldi szakegyesületeknek, kamaráknak és nagyobb cégeknek. Az Egyesületünk által szolgálni vélt hazafias célt (a magyar kereskedő- és iparosvilágnak az üzleti tisztesség kérdésében elfoglalt és bírói ítéletekben, tehát tényekben kifejezésre jutó becsületes gondolkozásának, állásfoglalásainak az üzleti tisztesség védelmében kifejtett komoly és eredményes munkájának propagálását) támogatja tehát az a magyar gyáros és kereskedő, aki különkiadású németnyelvű lapunknak terjesztésében támogat bennünket. Tisztességtelen verseny a versenytörvénnyel A vt. nem áll reklámérdekek szolgálatában. Talán még sohasem lendült ki az emberiség társadalmi é» gazdasági élete egyensúlyozott voltából elannyira, mint az utóbbi esztendők során. Az üzleti élet terén a legádázabb küzdelem dúl. Segítségért, megtorlásért kiált mindenki és a versenytörvény fegyvertárában keresi a gyilkos szerszámokat, hogy ártalmatlanná tegye, ha lehet megsemmisítse a veszedelmes vagy legalább is kellemetlen versenytársat. A versenytörvénynek feladata, hogy az egyes iparjogvédelmi törvényekben észlelhető hézagokat kitöltse, az üzleti jó erkölcsök hátrányára előállott tisztességtelen versenyt letörje, de éppen az üzleti jó erkölcsök megkövetelik a méltányosságot, gondos mérlegelést az egész vonalon, mert különben a versenytörvény eszközzé válhat azok kezében, akik versenytársaik jóhiszemű botlásait, tudatlanságát, nem vétkes gondatlanságát, a versenytárs alkalmazottainak túlbuzgóságát, a hirdetési irodák, avagy lapvállalatok tudákosságát, hozzá nem értését, talán a versenytársak tendenciózus manővereinek áruló eredményeit igyekeznek könyörtelenül és minden komoly üzleti érdek nélkül a maguk javára kihasználni. A versenytörvénynek népi volt célja a versenyvállalatoknak mesterséges, gyakran erőszakos eszközökkel való megbélyegzése, nem volt célja a jóhiszemű tévedéseknek, bíróilag megállapíthatóan elnézéseknek erkölcsi halállal való büntetése. Természetes, hogy az itt hevenyészve odadobott eshetőségek gondos, körültekintő elbírálást igényelnek. De hiszen ez éppen a bíróság feladata. A bíróságnak igenis szembe kell állítania a per tárgyává tett üzleti magatartást a panaszos versenytársak érdeksérelmével. Vájjon valóban oly nagy, a versenytárs üzletmenetét veszélyeztető érdekek forogtak-e kockán, amelyek az azonnali perbeavatkozást sürgették, vájjon oly veszedelmes és renitens elemmel állunk-e szemben, akit feltétlenül tönkre kell tennünk, akit mint „nem kívánatos", erkölcstelen fegyverekkel küzdő elemet az üzleti verseny teréről le kell szorítanunk, avagy elegendő-e és kellő eredményre vezetett volna mint első lépés, a Jury-irodának a közbelépése, amely a kamara hivatalos értesítése szerint az esetek 90%-ában békés és tartós egyességeket teremtett, az ellenségként egymással szembenálló versenytársakból üzletbarátokat. A tűzzel-vassal való perlekedések, a reklámcélt szolgáló egyességek, a versenytársnak a perköltségek pergőtüzében való megsemmisítése, a rosszhiszemű, de általában a könynyelmű, hajánál fogva előrángatott perek indítása, talán csak azért, hogy a versenytárs hirdethesse a tisztességtelen versenyalapján megindított per tényét, mindmegannyi oly támadás, amelynek mozgató rugói erkölcstelenek lehetnek és amelyek ilyképpen megfelelő bírói mérlegelést és elbírálást igényelnek. A Jury-k és Választott Bíróságok az üzleti élet majd valamennyi tisztességtelen kinövéseire rámutattak. Közel 3000 üzleti eljárást bíráltak el és a napi sajtó is élénken foglalkozott a Jury-k és Választott Bíróságok döntéseivel, ítéleteivel. E döntéseket és ítéleteket a rendes bíróságok is szankcionálták. A döntések és ítéletek azonban távolról sem azt a célt szolgálják, hogy körsétáink alkalmával az üzleti kirakatok gondos kémlelésével, avagy a lapok hirdetéseinek górcsövi vizsgálgatásaival minden alapos ok, komoly üzleti érdek és előzetes felhívás nélkül azonnal a peres útra lépjünk. A gyakorlati élet igazolja, hogy a Jury-irodához intézett panasz esetében, igen gyakran egy telefonhívás is elég volt arra, hogy a napilapokban feladott és helytállóan kifogásolt hirdetés már a délután megjelenő lapok hirdetési rovatában megfelelően helyesbíttessék, avagy kihagyassék. Az ily szükség esetén hivatalos jellegű közbelépések a jelzett esetekben hatályosabbak, eredményesebbek a pernél é6 előkelőbb cégeinket teljes mérvben ki is elégítik, hacsak, mint már említettük, nem az üldözés, a zaklatás, a megfenyítés, a megsemmisítés, illetve reklámcél az „érdek". A renitens elemekkel szemben azonban valóban a legdrájtóibb szigorral kell fellépnünk. Pusztulniok kell az üzleti élet porondjáról, mert ha az üzleti élet forgatagában, ott ig gyenge kézzel nyulunk bele, ahol cinikus, handabandázó, öngyilkos üzleti politikát folytató „versenytársakkal" állunk szemben, súlyos bűnt követünk el. Jól ismerjük a „miniden mindegy" politikát valló „versenytársak" cinikus és veszedelmes magatartását. Nekik valóban nincs mit veszíteniök. Annál több a becsületes versenyeszközökkel élő versenytársaknak, akiket szigetek sorsára juttatott az „élelmesség", akik meddő küzdelmet kénytelenek folytatni azokkal szemben, akiknek az adott szó csak arra jó, hogy visszaéljenek véle. Nos, az ily versenytársakkal 6zemben az üzleti tisztesség alapján álló kereskedő- és iparo6világnak, az érdekképviselő-