Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 6. szám - Általános szempontok a tisztességtelen verseny megítélésénél

XXIII. évfolyam Megjelenik minden hó 1-én, mini a ,.MAGYAR GYÁRIPAR rendes melléklete Jury Az eszmei javak, az üzleti tisztesség, szabadalmi-, védjegy-, minta-, szerzői-, név- és cégjog oltalmát szolgáló folyóirat AZ „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST V, ALKOTMÁNY UCCA 8. SZÁM TELEFÓN : AUT. 253—17, 264—03 Szerkesztik: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR IPARJOGI SZEMLE 6. szám, június ho .IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" tagjai tagsági járulékul kapják r Altalános szempontok a tisztességtelen verseny megítélésénél A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Jury-jének elvi jelentőségű döntései. — „Jó erkölcsök". — Versenyző célzat. — Ingyen. — Ajándék. — Üzletmegszűnések. — Hírnévrontás. — Védjegy és csomagolás hasonlósága. — Forgalomban való ismeretessé válás. — Kétévi tilalmi idő. Amidőn valamely üzleti magatartást az üzleti tisztesség szempontjából el akarunk bírálni, a következő szempontokra kell figyelemmel lennünk, nevezetesen: Tisztességtelen verseny minden oly üzleti magatartás, amelyet az üzleti tisztesség alapján álló kereskedő- és iparosvilág egyértelműen elítél. Az üzleti tisztesség alapján álló üzletemberek véleményeiben kell feltalálnunk a kereskedelmi és ipari közfelfogást, amelyet a kamarák mellett működő Jury-k hivatottak kifejezésre juttatni. Gyakran tapasztalható azonban, hogy a kereskedő- és iparostársadalom egy része (a finomabb erkölcsi érzékkel bírók) igen sok üzleti eljárást tisztességtelen versenynek Xninő6Ítl amely legfeljebb sérti a jó ízlést. Helyesnek és korrektnek a maguk, sokszor túlzott erkölcsi felfogását ismerik el. Éles különbséget kell tennünk tehát elsőbben a jó ízlés és a jó erkölcs helyes megítélése között és mindenkor az üzleti tisztesség keretein belül figyelemmel kell lennünk a versenytárs veszélyeztetett, jogos érdekeire. Szem előtt kell tartanunk továbbá, hogy még oly éles küzdelem, sőt még a tönkretételre irányuló könyörtelen verseny is, más törvény tiltó rendelkezéseibe ütköző cselekedetek egymagukban véve még nem tisztességtelen magatartások, ha a versenyző célzat, az eszközök, amelyek alkalmazást nyernek, nem erkölcstelenek. (Vb. 55.368—1927.) A jogosulatlan iparűzés (a versenytárs cégtábláján e kitételt alkalmazza: „asztalosmester", ellenben képesítése nincs) csak iparkihágás, ha a versenytárs valóban űzi a hirdetett iparágat. Tisztességtelenné akkor válik, ha csak hirdeti, de nem űzi a hirdetésben jelzett iparágat. Nem készíti az árut, hanem csak megrendelést gyűjt. (J. 53.766—1928.) A szerződéses kötelezettségek betartása az üzleti tisztesség alapvető követelménye. A Jury, a Választott Bíróság és a rendes bíróságok is abból a felfogásból indulnak ki, hogy az a versenytárs, aki a szerződésben vállalt kötelezettségének nem tesz eleget, tisztességtelen versenyt folytat, mindazokkal szemben, akik ugyancsak szerződéses kötelezettségeik alapján vállalt kötelezettségeiket szigorúan betartják. Messze vezetne és helytelen volna azonban, ha általában á szerződésszegéseket (avagy mint fentebb érintettük, az iparkihágásokat) egyúttal tisztességtelen versenynek is tekintenők. (J. 11.438—1929.) — Az anyagi jogszabályok értelmében a jóerkülcsbe ütköző szerződés semmis, ebből kifolyólag annak joghatása semmi irányban sincs. A konkrét peres ügyben alperes egy oly bizottságnak volt tagja, amelynek feladatát képezte, hogy a beérkező pályázatokat elbírálja és ennek alapján a pályázatok érdemében a községi képviselőtestületnek indítványt tegyen. A peres felek között ekként fenforgó és jóerkölesbe ütköző (tilossági) jogviszony volt az alapja annak, hogy az alperes a kereseti követelés tárgyát tevő és o jogviszony célját szolgáló üzleti és üzemi titok tudomására jutott és ebből kifolyólag e titoknak az alperes részéről a saját javára való felhasználása 1— valóság esetén is — a tilos jogügylettel szoros kapcsolatban van. Minthogy pedig az anyagi jogszabályok értelmében a jóerkölesbe ütköző, azaz érvénytelen jogügylet, valamint az annak folyományaként jelentkező és e tekintetben esetleg a tisztességtelen verseny tényálladékát is megvalósító cselekmény alapján nemcsak teljesítést, de kártérítést, vagy egyéb kikötött jogot sem lehet bíróilag érvényesíteni. Felperes és az alperes között tehát oly ügylet forgott fenn, amely nemcsak az alperes, hanem a felperes részéről is a jóerkölcsökkel ellentétben állott, azaz mindkét fél szempontjából tilos és semmis ügylet volt. (K.—P. IV. 398—1929.) Kétségtelen, hogy minden kereskedőnek ós iparosnak jogában áll becsületes eszközökkel mások vevőinek elhódítása. úgyszintén kétségtelen az is, hogy minden kereskedő és iparos úgy ad el, ahogy akar — nyer vagy veszít. Aki e megállapítás ellenkezőjét vitatja, az a szabad verseny ellen tör, és a létminimum megalapítását akarja életképtelen vállalatok fentartúsa céljából. A versenytárs, különösen és indokoltan a kezdő vállalat olcsó ára, hacsak az olcsóság oka nem az áru silánysága, tisztességtelen versenyeszköznek nem tekinthető. E felfogásunknak megfelelően vezető gondolatunk, hogy valamely üzleti magatartás elbírálásánál a célzatosság kutatása mellett döntő jelentőségűnek mindig az üzleti életben alkalmazóit versenyeszközt kell tekintenünk. (J. 20.210—1929.) — A szabályozott beszerzési árakon felül történő üzletkötések sem vonhatók a Vb. szempontjából kifogás alá. (J. 12.588—1929.) Végül szem előtt kell tartanunk a versenyvállalat egyéb magatartását is, nevezetesen a méltánylást érdemlő okokat. E vezető szempontok figyelemmeltartásával, úgy véljük, hogy az egyes1 ve rsenyosel eked etek megbélyegzésénél a versenytörvény nem a szó szoros értelmében vett jóhiszemű tévedéseket kívánja megtorolni. (Vb. 52.645—1928.) így a vevőcsábítás, fogdosásnál a vevőknek tolakodó módon való megszerzésére, erkölcstelen eszközökkel történő csábításokra gondol, amelyek az általánosan bevett és szokásos módoktól eltérően •kívánnak maguknak jogosulatlan előnyöket szerezni. Visszaélnek azizal, 'hogy az ily eszközükkel mások, versenytársaik nem élnek. (K. P. IV. 3865—1928.) Ily tisztességtelen versenynek minősítendő a versenytárs üzleti életre vonatkozó tendenciózus beállítások (J. 43.580—1928.), már feledésbe ment, az illető üzleti ténykedését hátrányos színben feltüntető tényeknek minden jogos érdek nélkül állandó napirenden tartása (J. 2358—1929.), továbbá bár hangzatosnak tetsző, mindazonáltal a tényállítás erejénél fogva, a közönség elhatározására befolyásoló hatással bíró hangzatos jelszavak alkalmazása. „Minden elfogadható áron", „csak nálam vásárolhat előnyösen", „Silány utánzatok, kizárólagosan a „ . . . " védjegyű áru megbízható", stb., stb. (J. 20.210—1929; 2358—1929.) A versenyző célzat feltétlenül megállapítható ott, ahol feltehető, hogy a versenytárs üzleti forgalmának emelése végett követte el az üzleti tisztességbe ütköző cselekményt. (J. 34.583—1928.) Tisztességtelen a szerződésszegésre való rábírás (J. 2858— 1929.), az üzleti modellek lenézésében üzleti verseny-célzattal való segédkezés (J. 51,519—1928.), álperek indítása (J. 20.210— 1929.), alkalmazottak elcsábítása (J- 20.210—1929.), a játékszenvedélyre alapított üzletkötések (J. 20.210—1920.), nem jogerős ítéletek közlése (Vb. 54.808—1928.), (J. 54.808—1928.), a külsőségekkel történő megtévesztések (ugyanolyan kiállítású könyv, de gyengébb, kevesebb laptartalommal), óvások, amelyek a vevőt az áru és a vállalat minősége szempontjából tévedésbe ejtik, burkolt, félremagyarázásra alkalmat adó célzások, beállítások, selejtes, feküdt áru szállítása érintetlen új áru gyanánt (J. 43.580—1928.), általában a vevő szabad akaratát, elhatározását, tolakodó (erkölcstelen) módon befolyásoló ajánlatok.