Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - A verseny szabadsága és tisztessége 2. [r.]

IPARJOGI SZEMLE J .szerzők, komponisták és zenészek társaságának (A. K. M.) tagja, az osztrák Kino-szövetséggel szerződést kötött szerzői díjmentes zenedaraboknak szállítására a szerződésben közelebbről megjelölt kiadókkal; a darabokat panaszos A. berlini kiadótól szerezné be. E szerződés miatt panaszos ellen az A. K. M. fegyelmi eljárást indított és szigorn bírsággal és tagsági jogának a Kino-szövetség tartamára szóló felfüggesztésével sújtotta. Egyben a panaszos ellenfele bizonyos kiadókat és a legnevesebb bécsi zeneműkereskedőket arra szólította fel, hogy a panaszosnak se ne szállítsanak, sem pedig nála ne vásároljanak. Panaszos a tisztességtelen versenyről szóló törvény alapján előzetes intézkedéseket kért, kérvén, hogy ellenfeleinek tiltassék meg a fenti tilalom kiboesájtása. A felsőbb bíróságok helyt adtak az előzetes intézkedések iránti kérelemnek. Az OBG .indokolása kimondja ugyan, hogy a boykott megengedhetősége a gazdasági életben már alig vonható kétségbe. Ily fajtájú hdrei eszközök ma már nélkülözhetetlenek. Egy egészséges szociális állapot fentartásának érdekében azonban a boykott csak bizonyos korlátok között engedhető megy amelyekhez többek között az is tartozik, hogy a boykott jogosulatlan követelések keresztülvitelére az ezekkel ellenszegülő féllel szemben nem alkalmazható és nem alkalmazhatók oly eszközök, amelyek a versenytárs összeomlását előidézni alkalmasak. Az ítélet megállapítja, hogy ideiglenesen valószínűsítve van az, hogy ezek az előfeltételek fenforognak, már amennyiben az előzetes intézkedések szempontjából elbírálandók, mert az a nagy gazdasági hátrány, amelytől panaszosnak a boykott folytán tartani kell, valószínűsítve van. Az a tantétel, hogy csak az a boykott tiszteségtelen, amely az ellenfél gazdasági exisztenciájának tönkretételét okozza, nem vehető szói szerint, mert az gyakran a tisztességtelen versenyről szóló törvény céljainak meghiúsítására vezetne, annál is inkább, mert hisz azt nem lehet előre látni, bogy egy üzem megzavarása az ő kihatásaiban mire vezethet. sz. I. Joggyakorlat 1. Üzleti titok. (Vevők címei.) Felperes panasz, tárgyává teszi versenytársának ama üzleti eljárását, hogy elbocsátott alkalmazottja révén titkosan kezelt névjegyzékét versenytársának kiszolgáltatta. Hangsúlyozza, hogy volt alkalmazottja oly ügykörben dolgozott, amelynek keretén belül a vevők névjegyzékének megszerzése módjában nem állhatott. A Jury nézete szerint az a munkaadó, aki a versenytárs volt alkalmazottja által titokban (vagyis az alkalmazott munkakörébe nem eső üzleti eljárások, bizalmas adatok, tervek, címek, stb. feljegyzésével) megszerzett névjegyzéket a saját üzleti előnyére felhasználja (a volt alkalmazott útján körlevéllel, vagy egyéb tervszerű üzleti eljárással ezen vevőket a saját részére elhódítani törekszik), meg nem engedett, tisztességtelen versenyt folytat. (J. 51.519—1928.) 2. Külföldi áruk magyar mezben. A „Magyar Hét"-tel kapcsolatban előadó több panaszt közölt a Jury-bizottsággal. amelyeknek tárgya, hogy egyes versenyvállalatok külföldi áruikat magyar mezben hozzák forgalomba. A Jury e kérdésben utal ismételten elfoglalt álláspontjára, amely szerint: a) kizárólag magyar emblémákat használó külföldi versenytársak a magyar származásra utaló megjelölés mellett (Honvéd, Petőfi, stb.) az áru valódi származását is tartoznak feltüntetni („német"-, „angoP'-gyártmány, stb.); b) magyar nemzeti színnek bármily formában (lobogó, díszítés, stb.) történő alkalmazása, illetve felhasználása a vevőközünséget az áru származása tekintetében tévedésbe ejti és így tisztességtelen verseny jellegével bír (1923 : V. 4. %.); c) kizárólag magyar feliratoknak az alkalmazása, magyar szövegű cégnevek feltüntetése, általában árucsomagolások, kiállítások, mindenkor abbí'l a szempontból vizsgálandók, hogy vájjon az áru külső kiállításából nyerhető összbenyomás alkalmasa-e arra, hogy abban a vevő magyar árut ismerjen fel; d) a Jury az oly üzleti magatartást, amely a külföldi áru ócsárlJsa révén kívánja a magyar áru kelendőségét fokozni, elítéli. Az ily üzleti magatartások megítélésénél azonban mindenkor figyelemmel kell lennünk a külföldi árunak a magyar ipar termékeivel szemben követett magatartására, nevezetesen arra, hogy a magyar állam területéről szármázd áruk az illető államban a beviteli vagy az átviteli forgalomban a származási helyek megjelölése tekintetében kedvezőtlenebb elbánásban részesülnek-e, mint a más országokból származó áruk. (J. 51.519—1928.) 3. Fekete lista. A notórius (több cégnél) adós. általában a. rossz fizetők vagy nem fizetők névjegyzékének összeállítása és az érdekeltekkel való bizalmas közlése, a kereskedelemnek és iparnak jogos önvédelmi fegyvere; és így a versenytörvény szempontjából kifogás tárgyává nem tehető. (J. 51.519—1928.) 4. Boykott. Oly támadás, mely lehetetlenné teszi (avagy súlyosan megnehezíti) a versenytárs kereskedelmi és ipari tevékenységének szabad kifejtését, amennyiben nem tisztességtelen eszközük igénybevételével (hírnév, hitelrontó kitételek, jogosulatlan követelések keresztülvitelére) történt, továbbá jogos gazdasági érdekeket (pl. az árrombolások meg akadályozását) szolgál, a versenytörvény szempontjából kifogás alá nem vonható. A versenytársak elől a szabad versenyt elzárni nem szabad és így az iparág túlzsúfoltsága, fizetőképességének veszélyeztetése még nem teheti indokolttá az iparból való teljes kizárás alkalmazását. (J. 51.519—1928.) 5. A valóság közlése mindenkor a közönségre gyakorolt tényleges következtetések szempontjából bírálandók el, nem pedig a versenytárs még oly jóhiszemű szubjektív értelmezése alapján. (J. 51.519—1928.) 6. Szájvíz, kozmetikai cikkek egyfelől — lábizzadás elleni szer másfelől — hasonló1 árunemek. Az árunemek hason lóságának a megállapításánál a Jury véleménye szerint a/, árunemek hasonlósága mindenkor kitorjesztőleg értelmezendő és pedig a megtévesztés lehetőségének a szempontjából. A konkrét esetben tehát eldöntendő kérdés, vájjon a fogyasztóközönség felteheti-e annak a lehetőségét, hogy az azonos, vagy hasonló védjeggyel ellátott áruk egy és ugyanabból a vállalatból származhatnak? Vájjon a vásárló hajlandó-e a hasonló védjeggyel ellátott árukat egymással bármily vonatkozásban összefüggésbe hozni, avagy általános irányú következtetéseket le\onni: nevezetesen az áru jóságára, esetleg silányságára történő következtetések útján. A konkrét esetben a Jury nézete szerint az alperesi védjegy szóvédjegy karakterével bír és így a hasonlóság megítélésénél a szembenálló védjegyek („ODOL " — „PODOL") grafikai, fonetikai hatásuk és értelmük szerint bírálandók el. A sfzembenálló szavak értelmét illetőleg kétségkívül megállapítható azok eltérő jelentménye, a Jury nézete szerint azonban a szavak eltérő jelentménye nem tekinthető oly döntő jelentőségűnek, amely háttérbe szoríthatná a per tárgyává tett szavak grafikai és fonetikai megtévesztő hasonlóságát. Az előadottak alapján a Jury a maga részéről egyfelől megállapítja az alperesi védjegynek a felperesi védjegyhez való hasonlóságát, másfelől pedig azt az összefüggést (az egy és ugyanabból a vállalatból való származás lehetőségét), amely a védjegyes vállalatok között, azok rokontermészeténél fogva a fogyasztóközönség megítélése szerint fenforoghat. (J. 43.580—1928.) 7. „Mat" szó kozmetikai cikkekkel kapcsolatban nem minőségjelző. A Jury ismételten ama álláspontjának adott kifejezést, hogy a minőség, illetve rendeltetést jelző szavak alatt általában az áru anyagára, összetételére utaló megnevezéseket értjük, amelyekre, mint ilyenekre természetszerűleg valamennyi versenytársnak, vállalkozónak szüksége lehet. Az ily szavaknak egy üzletember javára kizárólagos joggal történő lefoglalása közérdekellenes volna. Az ily minőség, illetvo rendeltetést jelző jelentménnyel bíró szavak védjegyoltalomképességének a megállapításánál tehát kizárólag gazdasági, közérdekű szempontok vizsgálandók, nevezetesen az a körülmény, vájjon valóban komoly gazdasági érdekek fűződnek-c ahoz, hogy a kérdéses név alkalmazása a köz szabad használatára l'entartassék. A Jury a szakkörökből nyert értesülése szerint egyfelől megállapítja, hogy alperes a „MAT" szómegnevezést évek óta, mindenesetre felperest jóval megelőző időben alkalmazta és pedig oly mérvben, hogy arról a szakkörök tudomással bírtak, másfelől megállapítja, hogy &„MÁT" elnevezési a magyar forgalmi piacon a felperesi vállalattól eltekintve más versenyvállalatok a bejelentés időpontjában nem alkalmazták. (J. 43.580—1928.) 8. „Neo I. C. I." — „Neo Salvarsan" nem hasonló. A kereskedelmi miniszter megállapítja, hogy kérelmező céget a eóg javára a budapesti kereskedelmi és iparkamaránál 1927. év július hó 5-én 51.385. sz. a. ,,antiluetikus gyógytermékek porban és oldatokban" védelmére lajstromozott „Neo I. C. I," védjegy kizárólagos joga felperesi cég részére a budapesti kereskedelmi és iparkamaránál 1912. év május hó 22-én „gyógyszerészeti és terapeutikus készítményekre" 24.571. szám alatt lajstromozott és 1922. év március hó 21-én 43.445. sz. a. megújított „Neo Salvarsan" védjeggyel szemben megilleti. A szembenálló védjegyekben szereplő Neo szócska ugyanis az 1895. évi XL1. te. 1. §-ába ütköző minőségjelző voltánál fogva senki részére kizárólagos használati joggal le nem foglalható, miért is annak a forgalomban toldatként való használata általánosan szokásos; ami pedig az I. C. I. és a Salvarsan árujegyeket illeti, ezek egymástól annyira eltérők, hogy az összetévesztés lehetőségét még feltételezni sem szabad. A fent előadottak után a kereskedelmi miniszter nem vehette figyelembe a felperesi cég részére lajstromozott Neo Salvarsan védjegyének a forgalmi körökben állítólag szokásos Neo rövl-