Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 5. szám - A bíróságok és a védjegyhatóság hatáskörének kolliziói

20 IPARJOGI SZEMLE ugyanaz: magánjogi, esetleg büntetőjogi tiltott cselekmény (védjegybitorlás, szabadalombitorlás stb.). A védelem iránya, a kereseti kérelem petituma más-iiuás: a versenytörvény alapján az ott megbatározott bíróságok előtt a sérelmes cselekmény abbahagyását, esetleg a büntető szankció alkalmazását lehet kérni a speciális törvények fórumai előtt — így a sziaibadalmi bíróság előtt a szabadalom megsemmisítését, a kereskedelmi miniszter, mint védjegyüeyi hatciság előtt a védjegy törlését Különböző hatóságok ítélvén a különböző jogi védelmek megadása tekintetében, különböző hatóságok előtt merül fel tehát az az előkérdés, hogy tiltott cselekmény íeníorog-e. önként adódik tehát az a gyakorlatban sűrűn előforduló kérdés, hogy ezen előkérdés konkrét esetben való eldöntése menynyiben befolyásolja, vagy köti a másik fórumot. A kérdésnek tehát perjogi és anyagi jogi konzekvenuiái vannak. A perjoginak ismét két oldala van: Az egyik perjogi kérdés, hogyha az egyik fórum előtt folyamatban van ugyanazon jogsérelemről folyó eljárás, vagy pedig már döntött is benne, mennyiben van helye pergátló kifogásnak? — Az előzők után nemmel kell válaszolnunk, mert hiszen miként említettük, más jog érvényesítése iránt folyik a por. — A másik perjogi kérdés a felfüggesztés kérdése, melyet viszont igenlően kell megoldanunk. A Pp. 234. <j-a szerint felfüggeszthető az eljárás, „ha a per eldöntése olyan körülménytől függ, melynek megállapítása már megindított más polgári peres vagy perenkívüli, vagy büntető eljárásnak szolgál tárgyául, vagy pedig közgazdasági hatóság hatáskörébe tartozik." — Már pedig ez az előfeltétel kétségkívül fenforog, mert a per eldöntése éppen attól függ, hogy forog-e fenn tiltott cselekmény, aminek megállapítása a másik eljárásnak is tárgyául szolgál. Anyagi jogi kérdés, hogyha már ítélt az egyik fórum ugyanazon tiltott cselekménynek egyik konzekvenciája tárgyában, — mennyiben köti ez a megállapítás a másik fórumot, mely ugyanennek a tényállásnak más konzekvenciáját hivatott eldönteni. Nézetem szerint irányadó a jogerőre emelkedett ítélet. A gyakorlat e kérdést még nem tisztázta. Bizonyos, hogy ugyanazon árucikk forgalombahozatalára nézve fontos, hogy annak megengedhetőségét különböző fórumok ugyanazon megítélés alapján döntsék el, mivel ellenkező esetben megoldhatatlan kontroverziák keletkeznek. Például a versenybíróság nem állapítaná meg a tiltott cselekményt, megengedné az illető magatartási folytatását — viszont a védjegyhatóság ugyanazon cselekményt tilosnak találja s a védjegy törlését elrendeli. A két ellentétes értelmű döntés közül győzhet a védjegyhatóság — a büntetőbíróság megállapítja a védjegybitorlást, a védjegynek árun való alkalmazása esetén, anélkül, hogy annak hirdetésben, avagy más megnyilvánulási alakban történő használatát (— a kért áru helyett idegen áru kiszolgáltatása stb. stb.) tilalmazná. Meg kell valósítani a közigazgatásnak és a bíráskodásnak kettéválasztását, mely kettéválasztást az 1869:IV. t.-c. elvileg a jogélet egyéb területein már régen megvalósította és mely a müveit nyugati államokban az iparjogvédelem területén ma is valóság. A perenkívüii eljárás (alaki kérdések) maradjon a közigazgatás hatáskörében, a bírói eldöntést igénylő kérdések azonban utaltassanak át ugyanazon bírói fórum elé, melyek a versenytörvény szabályozta kérdésekben döntenek. Ifj. ár. László Árpád. Hírnév — hitelrontás Általános bírói gyakorlat szerint mihelyt az állítás, a híresztelés alkalmas arra, hogy a versenytárs vagyoni teljesítőképességébe vetett bizalmat megingassa, „veszélyeztesse", vagy „csökkentse", s az idevonatkozó tényállás lényege beigazolást nve.rt, átlépte a tisztesség és az üzleti jóhiszeműség korlátait. (Vb. 7073—1925., Vb. 7337—1925.) A tilos magatartás lényege nem a tényleg használatként megállapított kifejezésekben, hanem azoknak a versenytárs vállalatára ártalmas értelmében rejlik. (K. — P. IV. 2400.) A vagyoni felelősség a vállalat birtokosát akkor is terheli, ha a cselekményt valamelyik alkalmazottja a vállalatra vonatkozólag reá bízott teendők teljesítésében követte el. — A fele>lősség alól a vállalat birtokosa csak akkor szabadul, ha bizonyítja, hogy a cselekmény elkövetését rendes üzleti gondosságai sem előzhette meg. — A kártérítésre kötelezett több személy egyetemleg felel. A beigazolt cselekményért tehát az ílkövető, s az őt alkalmazó is felelős és pedig egyetemleges kötelezettséggel. Annak kimutatása hiányában, hogy a versenytárs (a részvénytársaság egyedüli részvényese és igazgatója) a sértő, kártokozó kijelentéseket külön személyes okból tanúsította, — kijelentéseit szükségkép a vállalata érdekében és annak képviseletében kifejtettnek kell tekinteni. (K. — P. IV 2400.) Heves szóváltás és felindult kedélyállapotban, indulatosan mond,,11 -ér.-lmezett kifejezések használata nem állapítja még meg feltétlenül a versenyző célzatot, a kár okozása szándékot, így „aki nem akar fedezetet adni, az nem tud fedezetet a lui", — .,iu in hajlandók reguláiul" kifejezések használata a bíróság megítélése szerint a fentebb előadott körülmények figyelembe vételével, nem tisztességtelen verseny (15. tsz. 42.9U7—1927.) ./ nem sajtó útján elkövet cl t hitelrontás esetén csak az esetben van kártérítésnek helye, hogyha az elkövetett cselekmény bűncselekményt állapít meg, ennek elbírálása pedig bűnvádi eljárás során a büntető kir. bíróság hatáskörébe'tartozik. Ez eljárásnak tehát a polgári pert meg kell előznie. (B. tsz,. 13. P. 42.907 1927.) „Felperes Ébredő" bár oly helyen és oly körülmények között történt e kijelentés, hogy alkalmas lehetett arra, hogy felperest több szempontból hátrányos helyzetbe hozza, nem oly súlyos természetű híresztelés amely az ítélet nyilvánosságra hozatalát indokolttá tenné, figyelemmel arra is, hogy a cselek niciix elkövetése óta hosszabb idő is telt el és így azok feledésbe mentek. (B. tsz. 48.911—1928.) Való tények állítása A valóságnak megfelelő tények állításánál sem kell kutatnunk az elhangzott nyilatkozatok valóságát, mert valóság esetén is fenforoghat a 13. § szerint megkívánható alanyi és tárgyi tényálladék. Az ily tartalmú híresztelések (ha nem is abszolúte, de relatíve ártalmasak, károkozók lehetnek, (Pld. „Szabadkőműves!", ,,Ébredő:", ,,Kommunista!") ha a versenytárs az ily értelmű híreszteléseket történetesen olyan helyen teszi, ahol a versenytárs társadalmi, politikai, vagy felekezeti minőségéire történő utalás nyilvánvalóan ellenszenvet vált ki. (J. 421—1927., B. T. — P. VI. 9885—1927—15, K.—P. IV. 2400—1928.) A valóságnak megfelelő, azonban félreértésekre alkalmat adó -híresztelések is tehát hírnév, hiitelrontó jelleggel bárhatnak. A bíróság egy más esetben kifogásolja a per tárgyává tett , f igyelmeztetés" című nyomtatvány következő szövegezését: „üzletfeleink érdekében, valamint a köteles kereskedői gondosa ságból szíves tudomására adjuk, hogy G. A. és Á. urakat, valamint G. E. úrhölgyet a r.-t.-nak szolgálatából elbocsátottuk, miéirt is értük semmii néven nevezendő felelősséget nem vállalunk stb." „saját érdekében óvakodjék a rosszhiszemű és megtévesztésre alkalmas közlésektől stb." A kir. törvényszék álláspontja szerint az A) alatti „figyelmeztetés"-nek az az állítása, hogy a „részvénytársaság G. A és Á.-t valamint G. E.-t szolgálatából elbocsátotta, miért is érettük semmid néven nevezendő felelősséget nem vállal", minthogy a szövegezés magyarázó okot nem tartalmaz, továbbá a szövegezésben a G. E. cég birtokosának G. E.-nek, vagyis a versenytársnak neve is szerepel, úgy szintén üzletvezetőié is és az idézett állítások alkalmasak arra, hogy a közönségben azt a bútet keltsék, mintha G. E. és üzletvezetői olyan cselekményt követtek volna el, amely elbocsátással sújtandó és részükre a jövőben is visszaélésektől kellene tartani, G. E. jó hírnevének rontására alkalmas. A r.-t. tehát a figyelmeztetés terjesztésével az 1923. évi V. t. c. 13. §-ába ütköző, a versenytárs jó bírnevét rontó cselekményt köpetett el (és 2000 pengő kártérítési összeget ítélt meg). Fekete lista. A notórius (több cégnél) adós, általában a ro.ssz fizetők vagy nem fizetők névjegyzékének összeállítása és az érdekeltekkel való bizalmas közlése, a kereskedelemnek és iparnak jogos önvédelmi fegyvere; és így a versenytörvény szempontjából kifogás tárgyává nem tehető. (J. 51.519—1928.) A kritika szabadsága A hitelrontás kérdésének az elbírálásánál azonban a bíróság nem érinti a befeketítós végletébe át nem csapó kritika szabad megnyilvánulását (tudományos megállapításokat stb. stb.), úgyszintén a konkrét eset ténykörülményeit is szabadon mérlegeli. Így a bíróság abban a kérdésben, vájjon az alperes a végrehajtás megszüntetésének elmulasztása által az 1923. évi V. t. c. 13. §-a szerinti hírnév- és hitelrontást elkövette volna, a bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy midőn felperes fizetési késedelme szolgáltatott okot a végrehajtási eljárásra, s midőn a bírói gyakorlat a kielégítési végrehajtás foganatosítását kereskedővel szemben a fizetések megszüntetésével egyenértékűnek állapítja meg, s midőn a csődtörvény 248. §-a a fizetések megszüntetéséhez kereskedővel szemben szigorú következményeket fűz — a felperes nem veheti igénybe az alperes panaszolt mulasztásából folyólag a versenytörvény védelmét. (B. tsz. 13. P. 39.009—1927.) Magánlevelek Egy levél is, amelynek tartalma terjesztésre vonatkozó felhívást tartalmaz (avagy az ócsárolt gépek között a sértettnek csak egvetlen gépe is van) elegendő a hírnévrontás fVMforgásához. (B. tsz. 1927-1928; J. 36.252—1928; J. 42.904—1927.) (Folyt, köv.) T?t. RnriaDest. VII. Erzsébet körút 5. Felelős üzemvezető: Wózner Ignác.