Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 5. szám - A védjegyes áruk és árucsomagolások védelme

18 IPARJOGI SZEMLE de mégis módot nyújthatnak arra, hogy a versenyválhilatok az eladó fogyasztókat, a védjegyjog súlyos sérelmére, a védjegyes áruk helyett idegen áruk, pótszerek ki-adására serkentsék. — Különösen áll e megállapítás olyan szóvédjegyzett nevekre, amelyek vállalati megnevezés (védjegy és egyidejűleg vezérszó) jellegével bírnak. A bíróságok ítéleteik meghozatalánál abból az elgondolásból indulnak ki, hogy a védjegytulajdonos tevékenytóiének az eredményéből a versenytársak kizárólag az üzleti tisztesség keretein belül osztozhatnak, vagyis csak abban a mértékben, amely egy cikknek a bevezetéséből, vagy annak fokozott igénybevételére irányuló propagandamunkából (bizonyos árunemek iránti érdeklődés felkeltése által) a köz javára előállhat. Ez elvi jelentőségű ítélet igen figyelemre méltó indokolása szerint az 1890. évi II. t. e. 1. §-a szerint: „a védjegy a kereskedelmi forgalomra szánt készítményeknek és áruknak más hasonló készítményektől és áruktól való megkülönböztetésére szolgál", — aki tehát védjegyet szerez, az oltalmat nyer arra nézve, hogy a védjegyes áruja más hasonló árutól megkülönböztessék. Amelyik kereskedő közreműködik abban, hogy a védjegyes áru más hasonló árutól meg ne különböztessék, az a védjegy törvényes oltalmának illuzoriussá tételére törekszik, ami tiltott versenyeszköz, mert a védjegy intézménye egyfelől az iparos és kereskedő tisztességes érdekeit szolgálja azzal, hogy a vállalatát megfelelőnek felismerő vevőközönség támogatását a maga részére biztosítja, másfelől a vevőközönség érdekeit mozdítja elő azzal, hogy gondoskodik a megbízhatónak felismert áru megkülönböztetéséről és arról, hogy az áru változatlan minőségét a védjegy garantálja. Amelyik kereskedő a kereskedői hivatás, a kereskedői érdek és a vevőközönség érdeke ellen büntetendő cselekmény elkövetése nélkül vét, az üzleti versenyt meg nem engedett versenyeszköz alkalmazásával folytat, amelynek abbanhagyására az 1923. évi V. t. e. 1. §-ának alkalmazásával kötelezni kell. (Vb.) Az ítélet nemcsak a magyar, de a külföldi védjegyíorgalomban is úttörő elvi jelentőséggel bír. A magyar bíróság a becsületes, évtizedes, egész generációk munkáját és a becsületes munka elismerésébe vetett hitét kívánja jutalmazni. E helyütt külön ki kell emelnünk a Jurynek egy elvi jelentőségű döntését, amely szerint védjegyoltalomban nem részesülő árujelzések is törvényes oltalmat élvezhetnek. A Jury nézete szerint ugyanis a kamarák védjegy- és mintalajstromozó hivatalainak valamely védjegy lajstromozását megtagadó végzése kizárólag védjegyjogi jelentőséggel bír, vagyis a védjegyoltalom az 1890sII. t. c. és az 1895:XLI. t. c. §-ai alapján azért tagadható meg, mivel egyfelől az áruknak egymástól való megkülönböztetésére alkalmatlan, avagy az áru minőségére, tartósságára stb. utal és így kizárólagos védjegyoltalmat nem élvezhet. — Amennyiben azonban igazolást nyer, hogy a kereskedelmi forgalomban a kérdéses és védjegyoltalomban nem részesíthető elnevezés alatt egy meghatározott vállalatot ismernek, úgy a védjegylajstromozó hivatalnak elutasító végzése („Energia"-írógépárukkal kapcsolatban) nem szolgálhat alapul arra, hogy e névnek cégtoldatként való használata is megtagadtassák. — Eltérők ugyanis azok a szempontok, amelyek valamely szónak árunév, védjegy, avagy cégtoldat gyanánt történő használatának elbírálására vonatkoznak. Míg ugyanis a védjegyoltalomban nem részesíthető szó, feltéve, hogy a forgalomban egy bizonyos meghatározott vállalatra utal, cégtoldatként alkalmazást nyerhet, addig az ily szavak, megnevezések védjegyoltalomban nem részesíthetők, illetve kizárólag abban az esetben, ha bejelentő igazolja, hogy az egyébként az áru jó minőségére, rendeltetésére stb. utaló szó a forgalomban árukkal kapcsolatban a bejelentő vállalatára utaló, vagyis származási jegy jeléggel bír. Így: „Primus", „Mimosa", „Ocean", „Ideál", „Rex", „Standard", „Climax", „Kristály", stb. stb. (J. 16/1929). A versenytörvény, íme a védjegyjog tételeit átformálja, az anyagi igazság érvényesülésére alkalmas tételekkel bővíti ki. A versenyjognak ez a világszerte érvényesülő tendenciája íme, a magyar jogban is diadalra jutott. Árjegyzékek eredeti rajzainak utánzása A versenyvállalat által megrendelt eredeti rajzok, bár nem tekinthetők vállalatra utaló jellegzetes ábrázolásoknak, (Vt. 9. %.), utánképzésük tisztességtelen verseny. Alperes ruházati áruháza képes árjegyzékében ugyanazokat az urasági kocsis, vagy inas-libériákat ábrázoló képeket használja, melyeket a felperes szerint eredetileg ő rajzoltatott s melyeket az évente megjelenő képes árjegyzékeiben már évtizedek óta alkalmaz. Felperesnek azonban nincs kizárólagos joga oly libériák gyártására és árusítására, minők az ő árjegyzékében vannak ábrázolva; az ily libériák képei tehát nem is tekinthetők oly jellegzetes rajzoknak, melyekből a felperes üzletet vagy áruját keltene felismerni; minthogy pedig ez állandósult jellegű és ismert formájú libériákat az alperes a szakmabeli üzlete keretében kétségtelenül maga is készítheti és árusíthatja, a Tvt. felhívott különleges rendelkezései nem szolgálhatnak annak gátjául, hogy az alperes a saját készítményét vagy áruját megfelelő ábra útján képes árjegyzékében hirdesse. Az alperes kifogásolt eljárása tehát nem minősíthető a Tvt. 7. és 9. §-ában foglalt különleges rendelkezésekbe ütköző magatartásnak, miért is a keresetnek erre alapított részét elutasító rendelkezést támadó panaszok, mint alaptalanok el voltak utasítandók. Ha a panaszolt eset nem is vonható a Tvt. 7. és 9. § tilalma alá, még mindig helye lehet az L § alkalmazásának, mely üldözi az üzleti verseny mindama jelenségét, mely az üzleti tisztességbe, vagy általában a jó erkölcsökbe ütközik. Már pedig nyilván az üzleti tisztességbe és a jó erkölcsökbe ütközik a versenyvállalat által megrendelt eredeti rajzok alapján készült és az általa saját árjegyzékében használt képeknek engedély nélkül való lemásolása vagy utánképzéso s az így nyert ábráknak a saját képes árjegyzékében felhasználása. (P. IV. 686/1928.) Sajtótermékek címeinek, jellegzetes külső kiállításának utánzása Jogszabály, hogy az árut nem szabad olyan jellegzetes külsőben, vagy olyan elnevezéssel forgalomba hozni, sem áruk szállításánál, vagy üzletfelek szerzésénél olyan segédeszközt vagy megjelölést használni, amelyről a forgalomban már egy rnásiik versenyvállalatot szoktak felismerni. (1923:V. t. c. 9., §-a.) A Tvt. említett §-ának rendelkezései a könyvek, könyvalakú füzetek, folyóiratok és időszaki lapok címére, illetve nevére, nemkülönben az ily sajtótermékek címlapjának jellegzetes külső kiállítására is kiterjednek. (1923:V. t. c. 12. §.) Olyan lapcímek, nótáskönyvek, illetve füzetek stb., amelyek külső megjelenésükben egy, a piacon már ismert áru (lap, füzet stb.) külső megjelenési formájához összetéveszthető m)3don hasonlítanak, tisztességtelen versenyeszközök. A hasonlóság elbírálásánál itt is az egyszerűbb emberek, t. i. azok megítélése, felfogása a mérvadó, akik a kérdéses árut általában vásárolni szokták. Nem helytálló tehát az a védekezés, hogy a kérdéses áruk (könyv stb.) között csak olyan a hasonlóság, ami a megtévesztést előidézhetné, mint pld. a Pesti Hírlap és Budapesti Hírlap között, minthogy köztudomású, hogy a vásárló közönség emlékezetében nem az áru pontos külsejének a képe van, hanem csak egy halvány, elmosódó kép marad meg, minek következtében, ha két áru nem üt el élesen egymástól, azt könnyen összetéveszthetik. De közismert dolog az is, hogy ha valaki állandóan vásárol egy naponként megjelenő lapot, annak a képe olyannyira megmarad az emlékében, hogy az elárusító más lapot, mint a rendesen vásároltat nem adhat el neki, de határozatlan időközökben piacra kerülő áruknál (nótáskönyveknél) az időmúlás miatt sem jegyzi meg annyira erősen a külsőt, hogy egy hasonlóval össze ne téveszthesse. (B. tsz. 13. P. 34.779/11—1928.) A bíróság, okfejtése igen helytálló, amennyiben a megtévesztő hasonlóság megítélésénél itt is, vagyis az újság árunál is helyesen alkalmazza a védjegyjogi elveket, amelyeket az iparjogvédelem egész területén megfelelően kell alkalmazni. Igen helyesen egészíti ki ez állásfoglalást a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara Választott Bírósága. Annak a kérdésnek eldöntésénél ugyanis, vájjon az össeztéveszthetőség kétségtelenül fenforog-e, nemcsak a lap címe, hanem a lap címének az ujságpéldányokon való megjelenési alakja, tehát a betűk nagysága, rajza, a címet körülvevő díszítések, vagyis mindaz figyelembe veendő, ami a szemlélőben az első tekintetre képként megrögződik és amely kép a lapnak más lap címétől való megkülönböztetésére alkalmas. Figyelembe veendők továbbá a lapnak egész külső alakja, így nagysága, a papír minősége, a betűk nyomása, végül a lap megjelenésével öszszefüggő egyéb körülmények, így különösen a lap megjelenési ideje és ára. Mindezeknek a körülményeknek gondos és tüzetes mérlegelésével a szegedi kamarai választott bíróság úgy találta, hogy az „Alföldi Újság" — Alföldi Friss Újság" kétségtelen összetéveszthetősége a vásárló közönség szemében meg nem állapítható, mert az alperesi lap címének külső alakja, a cím hosszabb volta, a betűk más rajza, fokozódó kisebbedése és újbóli növekedése, a főcím felett díszként elhelyezett kiterjesztett szárnyú turul madár, a lapnak nagyobb alakja, színének némileg elütő volta alkalmasak arra, hogy az alperesi lapot egy egyszerűbb újságolvasó is megkülönböztethesse a felperesi laptól, amely megkülönböztethetőségét még kétségtelenül megkönnyíti az is, hogy az alperesi lap ára a felperesi lap árától mindig különböző. A felperes által felhozott az a körülmény, hogy az alperesi újság postáját a felperesi kiadóhivatalban kísérlik meg kézbesíteni és hogy az alperes által vásárolt bútorneműek a tárgyaláson becsatolt fuvarlevél tartalmából megállapíthatóan az eladó cég részéről a felperes címére adattak fel tévesen, a fentiekkel szemben nem jöhet figyelembe, mert a postai közeg csupán a cím hangzása