Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 5. szám - A védjegyes áruk és árucsomagolások védelme

XXIII. évfolyam TT TT"V "II TT""^. Tf Y 5. szám, május hó IPARJOGI Megjelenik minden hó 1-én. mint a .MAGYAR GYÁRIPAR" — —- — —-- — — B ——- „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLP.T" laajöi rendes melléklete • _ ___ lagségi járulékul kapják Jury ^ r , VB I , Jury Az eszmei javak, az üzleti tisztesség, szabadalmi-, védjegy-, minta-, szerzői-, név- és cégjog oltalmát szolgáló folyóirat AZ „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST V, ALKOTMÁNY UCCA 8. SZÁM TELEFON : AUT. 253—17, 264—03 Szerkesztik: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR A védjegyes áriak és árttcsomagolások A Jury és Választott Bíróságok ismételten kifejezésre juttatták ama felfogásukat, hogy semmi néven nevezendő jogos érdek nem forog fenn arra nézve, hogy a gazdasági piacon későbben megjelenő vállalat a forgalomban már korábban szereplő, közismert, tehát keresett védjegyekre, azok markáns színeire, szembeötlő megjelenési alakjára, jellegzetes csomagolására építse íel a maga vállalatát, a már közismert védjegyekből, csomagolásokból kiszakítsa azokat a 'jellegzetes motívumokat, amelyek a vevőközönséget áruvásárlásaik közben vezetik, illetve irányíthatják. Mindaddig, míg valamely ismertetőjel, név, ábra, stb., bárha descriptív jellegű is (minőségjelző), csak bizonyos árunemeknél, mint árunév, általánosan használatos is, alkalmas a forgalomban a szembenálló, hasonló árunemek felcserélésére (egy meghatározott vállalatra utal, vagyis garanciajegy), törvényes védelemre igényt tarthat. (Vb. 13.617—1924., Vb. 16.350—1924., Vb. 4458—1926.) Kollizíók, határkérdések A versenytörvény e szakaszának alkalmazása a gyakorlatban ismételten kolliziókat teremtett az egyes iparjogvédelmi területek között. E helyütt ismételten ama felfogásunknak adunk kifejezést, hogy nem lehet a versenytörvény célja, hogy feleslegessé tegye az egyes jogtárgyakat külön szabályozó iparjogvédelmi törvényeket. Az ebben az irányban haladó jogszolgáltatás jogbizonytalanságra vezethet. A helyes megoldásokat az iparjogvédelmi törvények — főleg az ipari-mintaoltalmi rendelet — sürgős reformja, modern törvényes szabályozása adja. Erre az álláspontra helyezkedik egyébként az újabb bírói gyakorlat, amidőn megállapítja, hogy „az elsőbbség az árusítónak semmi jogot nem biztosít" (B. T. P. VII. 4249— 1928) hacsak a kérdéses cikk, mint találmány, avagy ipari minta, újdonság erejével bír, illetve hatályosan a szabadalmi törvény, illetve az ipari mintaoltalmi rendelet rendelkezésének megfelelően, oltalom alatt áll. (Az illetékes hatóságnál, bíróságnál bejelentetett.) Szem előtt tartandó azonban mindenkor, hogy a jellegzetes külső, mint magától az árucikktől különálló dolog a csomagoláshoz, doboz, vagy tartályhoz stb. tartozik, tehát nem juthat kifejezésre magában az áruban. Az áru külseje alatt tehát nem az áru „testét", illetve formáját értjük, hanem pl. annak burkolatát, csomagolását stb. Az iparcikk gyakorlati célt szolgáló formája tehát elvileg a Vt. 9. §-a alá egyáltalában nem vonható. (Pl. egy lámpa, egy itatós, egy tollszár alakja, szemben a semmi néven nevezendő gyakorlati célt nem szolgáló, sőt gyakran célszerűtlen formákkal, mint pl. háromszögletű különös alakú csomagolások, amelyek éppen ezen (sokszor impraktikus, divatjátmult) formájukkal kívánják a közönség figyelmét önmagukra terelni. A versenytörvény a védjegyjog kereteit szélesbíti A versenytörvény (1923 V. t. c.) joggyakorlata kapcsán itt-ott látunk oly törekvéseket, amelyek célja, hogy feleslegessé tegyék az egyes jogtárgyakat külön szabályozó iparjogvédelmi törvényeket. Szükségét látjuk annak, hogy a főbb irányokat, amelyek felé a versenytörvény kapcsán az iparjogvédelmi törvények oltalmi köro tágul, közelebbről kiemeljük, annak hangsúlyozásával, hogy míg a versenytörvény az egyes iparjogvédelmi törvényeknek, így a szabadalmi törvény és ipari-minta-rendeletnck a szabadalom, illetve az ipari minta fogalmát érintő rendelkezéseit nem érinti, addig a védjegyjog kereteit úgyszólván az egész vonalon szélesbíti, hatályosabbá teszi. Altalánosságban reámutatunk a versenytörvénynek ama nagy erejére, amellyel mintegy áttöri az egyes államok határait és lehetővé teszi, illetve előmozdítja a világvédjegyjognak a kialakulását. Lajstromozásra való tekintet nélkül a belföldön már általánosan ismert, egy bizonyos meghatározott vállalatra utaló árujegynek is megadja a legteljesebb oltalmat. Oltalmat a védjegyjog merev rendelkezései szerint az oltalomból kizárt árujegyeknek. Tisztultabb erkölcsi felfogásával korlátot szab a védjegyjogi oltalomnak. Védelmet nyújt a védjegynek bármily módon való használata elien, amenynyiben általában a megtévesztésnek a lehetősége fenforog. Figyelemmel van a tisztességtelen versenynek kiapadhatatlan megnyilvánulási formáira és a maga ruganyos voltában kisegít ott, ahol védjegytörvény vagy kereskedelmi jog, vagy általában a magánjog megfelelő védelmet nem nyújtott. A védjegytörvény a kereskedelmi jog, cégoltalom helyébe lép ott, ahol a tisztességtelen üzleti magatartás megtorlása beleütközik a merev formai jogba, ahol a pontosan körülhatárolt oltalom szűk korlátok közé szorul. Védelmébe veszi a versenytársat a versenytárssal szemben, függetlenül attól, hogy földrajzilag milyen helyen létezik. Zsinórmérték az üzleti tisztesség alapján álló üzletemberek (Jury) erkölcsi közfelfogása, hogy t. i. vájjon a versenytárs cselekménye oly természetű-e, amely beleütközik az üzleti tisztességbe. A versenytörvény érdekelt versenytársnak tekinti mindazokat a vállalkozókat, üzletembereket, akik a tisztességtelen verseny által jogaikban sérelmet szenvedhetnek. Ez érdeksérelem lehetőségének a fenforgásában pedig kizárólag a bírói mérlegelés dönt. A legmesszebbmenő oltalmat nyújtja a védjegyekkel űzött bármily természetű visszaélésekkel szemben. így a defenzív védjegyek erejét fokozza. Vezetőgondolata, hogy a fellépő versenytársnak a tisztességes üzleti verseny, a jó erkölcs szempontjából oltalomra méltó érdeksérelme legyen. Végül szerepet játszik a formai joggal szemben a jóhiszeműségnek a kérdése is. Egy további igen fontos gazdasági ereje a törvénynek, hogy a védjegyes árut kérő vevőnek idegen védjegyes, avagy védjegynólküli árut kiszolgáltató versenytárs eljárását tisztességtelen versenynek bélyegzi és ezzel egy csapásra megoldja a védjegyekkel űzött visszaéléseknek legysúlyosabbikát és egyben legerkülcstelenebb módját, — a védjegyjogba, az ipari tulajdonjogba való legbrutálisabb belegázolását. Módot nyújt továbbá a polgári per vagy bűnvádi eljárás megindítása előtt, akár annak folyamán, a jó erkölcsökbe ütköző cselekmény abbanhagyásának kikényszerítése végett, ideiglenes intézkedés, zárlat elrendelésére. Védelmet nyújt végül a védjegyes áruknak a forgalomból való kizárása (becserélése), avagy diszkreditálására irányuló versenytörekvésekkel szemben, úgyszintén a védjegyes áru állagának bárminő megsértése, illetéktelen verseny céljára történő felhasználása ellen. A védjegyes áruk fix árának betartására kötelezettséget vállaló versenytárs árroHtását — a védjegytulajdonos intencióival egyezően, a zárt védjegyes árut kicsinyben kimérő — az idegen védjegyes árukra bárminő vonatkozásban utaló (összehasonlító) reklámtevékenységet ugyancsak tisztességtelen és erkölcstelen üzleti eljárásunk bélyegezi. A védjegyes áruknak nyújtott e legmesszebbmenő oltalmat végül betetőzi azzal, hogy tisztességtelen versenynek minősíti az oly könyvek, tabellák terjesztését is, amelyek az egyes védjegyes áruk pótszereit (a szóvédjegyzett gyógyszerekkel azonos vegyületek jegyzékét), vegyi képleteit közlik és ezzel, bár jóhiszeműen,