Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 3. szám - Az üzleti tisztesség védelme. Kartel, bojkott, fekete lista, ajándékozás, fix árak, monopolium, versenytilalom, vevő, alkalmazott csábítás

IPARJOGI SZEMLE II vállalathoz tapad és annak sorsától (ellenkezel kikötés híján* el nem választható. E felfogás szerint bár a vevőkör eladása, vagy megvétele nem értelmezhető szószerint, mégis mérlegelendő a szerződő feleknek az az intenciója, hogy az üzlettel eladott üzleti klientélát az eladónak tiszteletben kell tartaniaIlyen módon, így szól a bírói ítélet, nem volt joga az eladónak arra, hogy szállítson a vevőnek, akit az üzlettel együtt átadott a felperesnek. Közömbösnek mondta a Kúria IV. tanácsa, hogy az alperes ment a %evőhöz, vagy ő kereste fel az alperest, ennek legfeljebb a kártérítés mértéke szempontjából van jelentősége. A szerződés mondatfűzéséből, amely a versenytilalomra vonatkozik, az üzleti vevőkör visszahódítására való tilalom „és" szócskával kapcsolódik a vádlottra vonatkozó versenytilalomhoz és nyilvánvaló, hogy a tilalom az egész üzleti vevőkörre vonatkozott. Az üzleti tisztesség szempontjából ugyancsak súlyos kifogás alá esik a versenytárs alkalmazottainak az a cselekménye, hogy a reábízott teendők teljesítése közben, az üzlethelyiségben az elköltözött vállalat tulajdonosai holléte iránt érdeklődők előtt úgy tüntetik fel azok távollétét, hogy csak átmenetileg nincsenek a társaság üzlethelyiségében. B magatartás azt célozza, hogy az érdeklődőket abban a tévedésben tartsák, hogy nevezettek a versenyvállalal érdekeltségéből nem váltak ki, — minden a régi. Ezáltal ugyanis elejét kívánják venni olyan további kérdezősködésnek, amelyre válaszképpen meg kellene mondaniok, hogy nevezettek a versenyvállalat érdekeltségéből kiváltak, megszűnt az együttműködés és külön üzletet nyitottak. Ej az eljárás pedig azért sérelmes, mert alkalmas arra, hogy azokat az üzletfeleket, akik esetleg, a régebbi, az ugyanazon a helyen létezett vállalat személyéhez ragaszkodnak, tévedésbe ejtsék, — az üzletfeleket a versenyvállalat a maga javára megtartsa, a jogosult vállalattól pedig elvonja. Az alkalmazottak ilyen cselekményei az 1923. évi V. t.-c. 1. §-ába ütköznek; és azokért a versenyvállalat felelősséggel tartozik és így arra kötelezendő, hogy hasson oda, hogy alkalmazottai a jövőben hasonló cselekményt ne kövessenek el. (B. tsz. 13. P. 36.081—1928.) A bíróság- az elvi jelentőségű, helyesebben specáilis természetű jogesetek elbírálásánál mindenkor a konkrét esetekben megnyilatkozó kereskedelmi . és ipari közfelfogást kutatta, vagyis különös súlyt helyezeti a Jury erkölcsi megítélésére. A Jury is csupán oly természetű peres kérdésekben hallatta szavát, amelyek nem csupán bírói mérlegelést, hanem az áli talános kereskedelmi és ipari élet szempontjából is szakszerű megítélést igényelnek. A bíróság és a Jury-k együttműködése tehát lehetővé tette, hogy a jogalkalmazás az egységes forgalmi élet fokozatos fejlődésének követelményeit mindenkor szem előtt tartsa. A tőzsde fegyelmi bizottságának a döntését a versenytörvény alkalmazása szempontjából ugyancsak figyelembe vette a bíróság (Bp. P. B. tsz- 13. P. 42.907—1927.), amely bizottság, mint a tőzsdei viszonyok alapos ismerője, a tőzsde tagjai érdekeit egymással szemben is megvédeni elsősorban hivatott. Joggyakorlat. A felhalmozódott joganyag és a rendelkezésünkre álló szűkre szabott tér arra késztet bennünket, hogy az anyagot egységes, átfogó, meghatározott jogkérdést tárgyaló cikkek alakjában dolgozzuk fel. Tesszük ezt azzal a célzattal, hogy miként eddig, a versenytörvénnyel kapcsolatos teljes joganyagot adhassuk, másfelől teret engedjünk az ipari jogvédelem egyéb ágazatainak, amelyeket az czidőszerint új, fölötte aktuális versenytörvény — a rendelkezésünkre álló teret tekintve — kissé háttérbe szorított. Ily értelemben íródott vezetőcikkünk és ebben a keretben adjuk közre legközelebbi számunkban a „Reklámszédelgés", „Utánzás", „Hírnév és hitelrontásra" vonatkozó jogeseteinket. Dr. Bányász Jenő előadása Wienben. Az Österreiehischer Verband der Markenartikel-Industrie meghívására dr. Bányász Jenő egyesületünk főtitkára előadást tartott a versenytörvény alapján működő Jury-k és Választott Bíróságok működéséről és joggyakorlatáról és bemutatta a védjegyjog alapkérdéseit szemléltető színes illusztrációit. Az iparcsarnok kis termében tervezett, de a nagy termet is színig megtöltő előkelő közönség sorában megjelentek személyesen: a magyar követ, a kereskedelmi miniszter, a szabadalmi bíróság elnöke, képviseltette magát az igazságügyminiszter, a wieni keresk. és iparkamara számos vezető tisztviselőjével és természetesen a védjegytulajdonosok teljes számmal. Képviseltették magukat a magyar (dr- Beck Salamon), a német és csehszlovák társegyesületek is. A felette és szokatlan nagy érdeklődést az előnyösen ismert Jury-k és Választott Bíróságok működése és a külföldi vé'djegyérdekeltség és szakirodalom körében ez intézményeknek általánosan ismert joggyakorlata váltotta ki. Az előadást a hallgatóság nagy tetszéssel fogadta és az előadót (aki azzal élénkítette előadását, hogy a hallgatóságot Jury-vé alkotva, néhány hasonlósági kérdésben megszavazt(dtu) az előadás végeztével lelkesen és hosszasan ünnepelte. Az előadást 100 terítékes vacsora követte, amelyen ugyancsak több elismerő felszólalás nyilatkozott meg ez eredeti magyar alkotások mellett, amelynek mielőbbi megalkotását sürgeti az osztrák érdekeltség. E helyütt közöljük, hogy dr. Bányász Jenő: Markenschutz und Webbewerb in L'ngarn című munkája (németnyelvű kiadás) megjelent. Ara S pengő. Megrendelhető kiadóhivatalunkban. Joggyakorlat 24. Sajtótermékek címlapjának és jellegzetes külső kiállításának utánzása. Felperes keresetét arra alapította, hogy az alperes — aki neki a kereset beadását megelőzőleg hosszabb ideig elárusítója volt nótáskönyveinek —, miután a ,,dalos Magyarország" című nótás-füzet kiadásával kudarcot vallott, a felperesi „pesti nóták" című dalos-füzetének külsejét utánozva, kiadta „sláger-Buda-Pesti dalok" című füzetét, ezzel tisztességtelen versenyt folytat, illetve folytatott s 1000 pengő tényleges és 2000 pengő erkölcsi kár; okozott. — Jogszabály,hogy árut nem szabad olyan jellegzetes külsőben vagy olyan elnevezéssel forgalomba hozni, sem áruk szállításánál vagy üzletfelek szerzésénél olyan segédeszközt vagy megjelölést használni, amelyről a forgalomban már egy másik versenyvállalatot szoktak felismerni (1923 : V. te. 9. §-a). A Tvt. említett §-ának rendelkezései a könyvek, könyvalakú füzetek, folyóiratok és időszaki lapok címére, illetve nevére, nemkülönben az ily sajtótermékek címlapjának jellegzetes külső kiállítására is kiterjednek (1923 : V. te. 12. §). A kir. törvényszék jogi álláspontja az, hogy alperes a fehtírt törvényhelyekben írt tilalmat megszegte, mert olyan nótáskönyvet, illetve füzetet adott ki, amely külső megjelenésében egy, a piacon már ismert nótásfüzet külső megjelenési formájához összetéveszthető módon hasonlít, összetéveszthető különösen az egyszerűbb emberek részéről, akik ezt általában vásárolni szokták. — Nem helytálló alperesnek az a védekezése, hogy a két nótáskönyv között nem olyan a hasonlóság, ami a megtévesztést előidézhetné, s hogy a „Pesti Hirlap" és „Budapesti Hírlap" között is merülhetne fel a keresetihez hasonló vita, minthogy köztudomású, hogy a vásárlóközönség emlékezetében nem az áru pontos külsejének a képe van, hanem csak egy halvány, elmosódó kép marad meg, minek következtében, ha két áru nem üt el élesen egymást'-], azt könnyen összetéveszthetik, de közismert dolog az is, hogy ha valaki állandóan vásárol egy naponként megjelenő lapot, annak a képe olyannyira megmarad emlékében, hogy az elárusító más lapot, mint a rendesen vásároltat, nem adhat el neki, de határozatlan időközökben piacra kerülő nótáskönyveknél az időmúlás miatt sem jegyzi meg annyira erősen a külsőt, hogv egy hasonlóval össze ne téveszthesse. (Bp. kir. tszék. 13. P. 34.779—11/1928. 25. A versenyvállalat által megrendelt eredeti rajzok, bár nem tekinthetők vállalatra utalót jellegzetes ábrázolásoknak (vt. 9. §.), utánkepzésük: tisztességtelen verseny. Alperes ruházati áruháza képes árjegyzékében ugyanazokat az urasági kocsis- vagy inaslibériákat ábrázoló képeket használja, melyeket a felperes szerint eredetileg ő rajzoltatott, s melyeket az évente megjelenő képes árjegyzékeiben már évtizedek óta alkalmaz. Felperesnek azonban nincs kizárólagos joga oly libériák gyártására és árusítására, minők az ő árjegyzékében vannak ábrázolva; az ily libériák kepei tehát nem is tekinthetők oly jellegzetes rajzoknak, melyekből a felperes üzletét vagy áruját kellene felismerni; minthogy pedig ez állandósult jellegű és ismert formájú libériákat az alperes a szakmabeli üzlete keretében kétségtelenül maga is> készítheti és árusíthatja, a Tvt. felhívott különleges rendelkezései nem szolgálhatnak annak gátjául, hogy az alperes a saját készítményét vagy áruját megfelelő ábra útján képes árjegyzékében hirdesse. Az alperes kifogásolt eljárása tehát nem minősíthető a Tvt. 7. és 9. §-ában foglalt különleges rendelkezésekbe ütköző magatartásnak, miért is a keresetnek erre alapított részét clutasít.'.i rendelkezést támadó panaszok, mint alaptalanok, el voltak utasítandók. De ha a panaszolt eset nem is vonható a. Tvt. 7. és 9. § tilalma alá, még mindig helye lehet az 1. § alkalmazásának, mely üldözi az üzleti verseny mindama jelenségét, mely az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsökbe ütközik. Már pedig nyilván az üz'eti tisztességbe és a jó erkölcsökbe ütközik a versenyvállalat által megrendelt eredeti rajzok alapján készült és azáltal saját árjegyzékében használt képeknek engedély nélkül való lemásolása vagy utánképzése s az így nyert ábráknak a saját képes árjegyzékében felhasználása. (P. IV. 686/1928.)