Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - A verseny szabadsága és tisztessége 2. [r.]

2 IPARJOGI SZEMLE mint hangzatos reklámot a bíróság nem kifogásolná (1. alább). Pedig a praesens támadás már csak erősebb, veszedelmesebb, mint a jövő támadás kilálásbahelyezése! Ami itt kivetni való, az a forgalomnak nem szabadsága, hanem élénksége elleni támadás: a versenytársak közös érdeke az, hogy a közönség minél többet vásároljon, hogy a fogyasztás minél nagyobb legyen, s így a szakmabeli közérdeket sérti, aki a vevőt lebe­széli a vásárlásról. Ez a gondolat szövődik át azon az elnéző és türelmes állásponton is, amelyet a Jury az erőteljes reklám különböző megnyilvánulásaival szemben elfoglal, még akkor is, ha az tömeges és gyors vásárlásra ingerel, amit a végeladások hir­detése körében maga Tvt. bélyegez meg (29. §). így az ilyen­féle reklámokat: „Ingyen utazhat Párizsba", „Ingyen adunk egy pár bőrkesztyűt mindenkinek, aki legalább 1000 K árát vásárol" stb. — csak akkor tartja a törvénybe ütközőnek, ha a fogyasztók megtévesztésére irányulnak (17.352'1924., 13.165/1925., Bányász 25. L). Ugyanígy ez a hirdetés: „Egy napig ingyen élhet", „In­gyen utazhat" csak akkor tisztességtelen verseny, ha a hir­dető a forgalmi áraknál magasabb árakat szed s így ebbe belekalkulálja az „ingyen" szolgáltatás költségeit. Ily esetben ugyanis a hirdetés valótlan, mert a vevő az utazás, illetve az egynapi élés költségeit az áruk magasabb árában megfizeti, vagyis a szolgáltatás már nem ingyenes (1853/1928., Iparj. Sz. XXII. évf. 7. 1.). A hangzatos reklámmal szemben elvi állás­pontját a Jury a következő emlékezetes szavakkal körvona­lazza : „A Jury az utóbbi időben észlelt hirdetési kampányokkal kapcsolatban felmerült panaszokkal foglalkozva, megálla­pítja, hogy azok, bár a magyar kereskedelem létéért folytatott küzdelmének élénk képét adják, mindazonáltal a ma lihegő versenyének természetes megnyilvánulásai, amelyek ellen a Tvt. szempontjából mindaddig kifogás nem emelhető, amig az ily nagyhangú és külsőségeiben is a közönségre ható hir­detések egyfelől a valóságnak megfelelő adatokkal igyekeznek a közönséget meghódítani, másfelől a vele szemben alkalma­zott védőeszközök, a védekező küzdelem, a jogos védelem és a tárgyilagos kritika határain belül mozognak" (1835/1928. Iparj. Sz. XXII. évf. 6. 1.). Ebből kifolyólag persze tisztességtelen versenyt állapí­tott meg, amikor a hirdető a versenytárs árujának oly tulaj­donságait emelte ki kicsinylőleg és a sajátjának oly tulajdon­ságait dicsérte fel, amelyek bár valóban megvannak, de nem való az, hogy az ő áruja ezért jobb és olcsóbb, mint a ver­senytársé (Vb. 44.674/1926., Iparj. Sz. 1927. évf. 4. L). A vb. szerint az üzleti versenynek nyilt és tisztességes harcnak kell lennie, s ebben el lehet menni a versenytárs megsemmisítéséig is (Vb. 4235'1927., Bányász 19. 1.), de a harci eszközöknek nem szabad tisztességtelennek lenni, nem szabad a versenytársat illegitim eszközökkel letörni (J. 20.313. 1926., Bányász 20. 1.). Ezért meg van engedve a jogos bírá­lat, amíg az jóhiszemű és tárgyilagos (J. 421/1927., Bányász 22. 1.). Minő harci eszközöket tart a Jury olyanoknak, ame­lyek e határokat túllépik? Néhány példa: 1. A kartellbe tö­mörült versenytársak a panaszló outsidernek a kartell által fentartott üvegcserélő állomásba került üvegeit megsemmisí­tették, azzal a célzattal, hogy ezzel az outsider üzleti verse­nyét letörjék. Tisztességtelen versenyt állapítottak meg (J. 20.313/1926., Bányász 20., v. ö. fent). 2. A versenytárs fele­kezetére vagy politikai pártállására való utalás, amennyiben a valóság keretei között mozog, még nem oly nyilatkozat, amely tisztességtelen versennyé minősülne, mivel csak azokra a vevőkre gyakorolhat elhatározó befolyást, akiknél e körül­mények puszta megemlítése is gyűlöletkeltő, egyébként pedig hatásában kiszámíthatatlan és gyakran éppen az ellenkező hatást váltja ki. Ha azonban az állítás valótlan vagy gyűlöl­ködő módon oly szavak vagy állítások kíséretében történik, amelyek közvetve alkalmasak arra, hogy belőlük a vevő a ver­senytárs üzletére hátrányos következtetést vonjon le: ez tisz­tességtelen verseny. Ehhez képest ilyennek minősítette ezek~t a kitételeket: „Ébredőtől nem lehet vásárolni", „nem lehet nekik hitelezni" (J. 421/1927., Iparj. Sz. 1927. évf. 23. 1., v. ö. fent), s ez álláspontot immár a Bpesti Tábla szentesítette, amikor P. VI. 98851927. sz. ítéletében tisztességtelen ver­senyt állapított meg, mert a versenytárs „ébredő" minőségére való utalás olyan helyen történt, ahol az nyilvánvalóan ellen­szenvet váltott ki (Iparj. Sz. XXII. évf. 20. 1.). 3. A verseny­küzdelem ne legyen melegágya az alaptalan feljelentéseknek, zaklatásoknak és zsarolásoknak. Ezért már egymagában az alaptalan, zaklató jellegű kereset megindítása is az üzleti tisztességbe ütközhetik, ami azzal a következménnyel járhat, hogy a tudva alaptalan keresetindítással okozott kárt meg kell téríteni (52.563/1927., Iparj. Sz. XXII. évf. 6. 1.). Ezt a Jury annál inkább követendőnek tartja, mert a szabad ver­seny bármily irányú erőkifejtésének megakadályozása, a gyakran erőszakos eszközökkel folytatott verseny túlhajtott üldözése elnyomhatja magát a versenyt, ami pedig elsősorban a nagyközönség érdekét sértené (10.949/1927., Bányász 19. 1.). 4. Az üzlethelyiség bérlőjének ú. n. „kibérlése" akkor tisztes­ségtelen verseny, ha egyrészt a versenytárstól indul ki a kezdeményezés arra nézve, hogy versenytársa üzletét magá­nak megszerezze, másrészt ha eljárása versenyző célzattal, vagyis avégből történt, hogy a felmondási jogot felhasználva, a versenytárs vevőkörét a helyiséggel együtt megszerezze s ezzel versenytársát azon a helyen lehetetlenné tegye (Bányász 23. s. k. I.).1 Bevezetőben azt mondottam, hogy a verseny szabadságát a jog és a tények ereje mind szűkebb és szűkebb körre szo­rítja. Látjuk, hogy ez a kör még mindig elég terjedelmes és a benne elhelyezkedő érdekek elég fontosak és értékesek ahhoz, hogy gonddal őrködjünk megóvásukon. A budapesti Jury magasröptű idealizmussal és a gazdasági élet mélységes ismeretét eláruló bölcsességgel szolgálja ezt a nemes célt, s amikor a verseny szabadságának védelmére siet, egyúttal — miként példáink mutatják — sokszor más fontos köz­érdeket: kulturális javakat, a fogyasztás intenzitását és egye­beket is oltalmaz. Jelesül felébreszteni igyekszik az egy-egy szakmához tartozókban azt a szakmabeli szolidaritást, amely a mai elkeseredett gazdasági küzdelemben nélkülözhetetlen és hovatovább a verseny szabadságánál előbbrevaló közérdeke a versenytársaknak. Az eleven élet gyakran eléje siet a jogszabii ­lyoknak, elhagyja őket, s azok csak későn ocsúdnak fel arra, hogy a valóságban már az ócskavashoz kerültek. De éppen, mert a gazdasági fejlődést a jogfejlődés csak vontatottan és ugrásszerűen tudja követni, fontos és megnyugtató, hogy Jurynk eddig is értett és bizonyára tovább is érteni fog ahhoz a nagy művészethez, hogy a rohanó élettel lépést tartva úgy alkalmazza a netán elavulófélben lévő jogi kategóriákat, ahogyan azt az üzleti tisztesség és az üzleti közérdek — amely egyúttal általános közgazdasági érdek is — megkívánja. Egyesületi élet Bírálat a Jury és Kamarai Választott Bíróságok működé­séről. „A versenytörvény — írja Schuster Kudolf dr. a „Véd­jegyoltalom — Tisztességtelen verseny" című cikkében (Ma­gyar Jogi Szemle 1928. 9. sz.) — helyenkénti hosszadalmassá­gától és ismétlésektől eltekintve — sikerültnek mondható. Különösen szerencsésnek mondható az, hogy a törvény a kereskedelmi és iparkamara működését bekapcsolja (41. skv. 9. §.). Ezáltal a kamarának új, igen szép és áldásos munka­köre támadt. A kamara új feladatának a legteljesebb mérték­ben megfelelt, amiben oroszlánrésze a kamara irodájának működésében van, ami az összes érdekkörökben általánosan el van ismerve. A Jury működése tesz erről legjobb tanúsá­got, amiről mindenki meggyőződhetik. Ugyanez áll a kamura kebelében alakított Választott Bíróság működéséről. Ezzel kapcsolatosan nagy kár volt, hogy a törv. a vál. bír. hatás­körét csakis az abbanhagyásra irányuló keresetekre korlá­toztatozta. Semmi elfogadható okot sem látok — amint ennek más helyen már kifejezést adtam —, hogy a vál. bír. hatás­körét a kártérítésre ki ne terjesszék. Ezzel egy második t. i. rendes bíróságnál indítandó per feleslegessé válnék. Érthe­tetlen, hogy habár az összes érdekkörök a kiterjesztést óhajt­ják, az mégsem történt meg. Ügy a kamara, mint az érdek­körök feladatuknak fogják tekinteni a jövőben is, hogy a kamarai vál. bír. hatáskörének a kártérítésre való: kiterjesz­tése érdekében nyomatékosan mindent elkövessenek, mert a mostani állapot nem kielégítő és csonka." Előadás a Jury-k és Választott Bíróságok működéséről. Az Österreichische Verband der Markenartikel-Industrie el­nökségének a felkérésére dr. Bányász Jenő kamarai titkár, egyesületünk főtitkára, jövő hó elején Wien-ben, majd a né­met márkatulajdonosok felkérésére Berlinben tart előadást. A külföldi érdekeltségeknek ez intézmények iránti élénk érdeklődése jóleső örömmel tölthetik el mindazokat, akik ez intézmények életrehívása körül tevékenykedtek! Így első­sorban Székács Antalt, a budapesti keresk. és iparkamara alelnökét és egyesületünket, az Iparjogvédelmi Egyesületet. A boykott jogosságának kérdéséhez. (L. Kereskedelmi Jog 1928. 12. sz.) Az osztrák legfelsőbb bíróság f. évi május 22-én Ob. IV. 103/28. szám alatt ismét egy boykottellenes határo­zatot hozott. A perben arról volt szó, hogy a panaszos, aki a 1 V. ö. ehhez a kérdéshez dr. Beck Salamon cikkét a Pester Lloyd 1927. évf. és Meszlény: Az üzlethelyiséghez való jog, Iparjogi Szemle 1927. évi 7—8. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents