Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1929 / 1. szám - A verseny szabadsága és tisztessége 2. [r.]
2 IPARJOGI SZEMLE mint hangzatos reklámot a bíróság nem kifogásolná (1. alább). Pedig a praesens támadás már csak erősebb, veszedelmesebb, mint a jövő támadás kilálásbahelyezése! Ami itt kivetni való, az a forgalomnak nem szabadsága, hanem élénksége elleni támadás: a versenytársak közös érdeke az, hogy a közönség minél többet vásároljon, hogy a fogyasztás minél nagyobb legyen, s így a szakmabeli közérdeket sérti, aki a vevőt lebeszéli a vásárlásról. Ez a gondolat szövődik át azon az elnéző és türelmes állásponton is, amelyet a Jury az erőteljes reklám különböző megnyilvánulásaival szemben elfoglal, még akkor is, ha az tömeges és gyors vásárlásra ingerel, amit a végeladások hirdetése körében maga Tvt. bélyegez meg (29. §). így az ilyenféle reklámokat: „Ingyen utazhat Párizsba", „Ingyen adunk egy pár bőrkesztyűt mindenkinek, aki legalább 1000 K árát vásárol" stb. — csak akkor tartja a törvénybe ütközőnek, ha a fogyasztók megtévesztésére irányulnak (17.352'1924., 13.165/1925., Bányász 25. L). Ugyanígy ez a hirdetés: „Egy napig ingyen élhet", „Ingyen utazhat" csak akkor tisztességtelen verseny, ha a hirdető a forgalmi áraknál magasabb árakat szed s így ebbe belekalkulálja az „ingyen" szolgáltatás költségeit. Ily esetben ugyanis a hirdetés valótlan, mert a vevő az utazás, illetve az egynapi élés költségeit az áruk magasabb árában megfizeti, vagyis a szolgáltatás már nem ingyenes (1853/1928., Iparj. Sz. XXII. évf. 7. 1.). A hangzatos reklámmal szemben elvi álláspontját a Jury a következő emlékezetes szavakkal körvonalazza : „A Jury az utóbbi időben észlelt hirdetési kampányokkal kapcsolatban felmerült panaszokkal foglalkozva, megállapítja, hogy azok, bár a magyar kereskedelem létéért folytatott küzdelmének élénk képét adják, mindazonáltal a ma lihegő versenyének természetes megnyilvánulásai, amelyek ellen a Tvt. szempontjából mindaddig kifogás nem emelhető, amig az ily nagyhangú és külsőségeiben is a közönségre ható hirdetések egyfelől a valóságnak megfelelő adatokkal igyekeznek a közönséget meghódítani, másfelől a vele szemben alkalmazott védőeszközök, a védekező küzdelem, a jogos védelem és a tárgyilagos kritika határain belül mozognak" (1835/1928. Iparj. Sz. XXII. évf. 6. 1.). Ebből kifolyólag persze tisztességtelen versenyt állapított meg, amikor a hirdető a versenytárs árujának oly tulajdonságait emelte ki kicsinylőleg és a sajátjának oly tulajdonságait dicsérte fel, amelyek bár valóban megvannak, de nem való az, hogy az ő áruja ezért jobb és olcsóbb, mint a versenytársé (Vb. 44.674/1926., Iparj. Sz. 1927. évf. 4. L). A vb. szerint az üzleti versenynek nyilt és tisztességes harcnak kell lennie, s ebben el lehet menni a versenytárs megsemmisítéséig is (Vb. 4235'1927., Bányász 19. 1.), de a harci eszközöknek nem szabad tisztességtelennek lenni, nem szabad a versenytársat illegitim eszközökkel letörni (J. 20.313. 1926., Bányász 20. 1.). Ezért meg van engedve a jogos bírálat, amíg az jóhiszemű és tárgyilagos (J. 421/1927., Bányász 22. 1.). Minő harci eszközöket tart a Jury olyanoknak, amelyek e határokat túllépik? Néhány példa: 1. A kartellbe tömörült versenytársak a panaszló outsidernek a kartell által fentartott üvegcserélő állomásba került üvegeit megsemmisítették, azzal a célzattal, hogy ezzel az outsider üzleti versenyét letörjék. Tisztességtelen versenyt állapítottak meg (J. 20.313/1926., Bányász 20., v. ö. fent). 2. A versenytárs felekezetére vagy politikai pártállására való utalás, amennyiben a valóság keretei között mozog, még nem oly nyilatkozat, amely tisztességtelen versennyé minősülne, mivel csak azokra a vevőkre gyakorolhat elhatározó befolyást, akiknél e körülmények puszta megemlítése is gyűlöletkeltő, egyébként pedig hatásában kiszámíthatatlan és gyakran éppen az ellenkező hatást váltja ki. Ha azonban az állítás valótlan vagy gyűlölködő módon oly szavak vagy állítások kíséretében történik, amelyek közvetve alkalmasak arra, hogy belőlük a vevő a versenytárs üzletére hátrányos következtetést vonjon le: ez tisztességtelen verseny. Ehhez képest ilyennek minősítette ezek~t a kitételeket: „Ébredőtől nem lehet vásárolni", „nem lehet nekik hitelezni" (J. 421/1927., Iparj. Sz. 1927. évf. 23. 1., v. ö. fent), s ez álláspontot immár a Bpesti Tábla szentesítette, amikor P. VI. 98851927. sz. ítéletében tisztességtelen versenyt állapított meg, mert a versenytárs „ébredő" minőségére való utalás olyan helyen történt, ahol az nyilvánvalóan ellenszenvet váltott ki (Iparj. Sz. XXII. évf. 20. 1.). 3. A versenyküzdelem ne legyen melegágya az alaptalan feljelentéseknek, zaklatásoknak és zsarolásoknak. Ezért már egymagában az alaptalan, zaklató jellegű kereset megindítása is az üzleti tisztességbe ütközhetik, ami azzal a következménnyel járhat, hogy a tudva alaptalan keresetindítással okozott kárt meg kell téríteni (52.563/1927., Iparj. Sz. XXII. évf. 6. 1.). Ezt a Jury annál inkább követendőnek tartja, mert a szabad verseny bármily irányú erőkifejtésének megakadályozása, a gyakran erőszakos eszközökkel folytatott verseny túlhajtott üldözése elnyomhatja magát a versenyt, ami pedig elsősorban a nagyközönség érdekét sértené (10.949/1927., Bányász 19. 1.). 4. Az üzlethelyiség bérlőjének ú. n. „kibérlése" akkor tisztességtelen verseny, ha egyrészt a versenytárstól indul ki a kezdeményezés arra nézve, hogy versenytársa üzletét magának megszerezze, másrészt ha eljárása versenyző célzattal, vagyis avégből történt, hogy a felmondási jogot felhasználva, a versenytárs vevőkörét a helyiséggel együtt megszerezze s ezzel versenytársát azon a helyen lehetetlenné tegye (Bányász 23. s. k. I.).1 Bevezetőben azt mondottam, hogy a verseny szabadságát a jog és a tények ereje mind szűkebb és szűkebb körre szorítja. Látjuk, hogy ez a kör még mindig elég terjedelmes és a benne elhelyezkedő érdekek elég fontosak és értékesek ahhoz, hogy gonddal őrködjünk megóvásukon. A budapesti Jury magasröptű idealizmussal és a gazdasági élet mélységes ismeretét eláruló bölcsességgel szolgálja ezt a nemes célt, s amikor a verseny szabadságának védelmére siet, egyúttal — miként példáink mutatják — sokszor más fontos közérdeket: kulturális javakat, a fogyasztás intenzitását és egyebeket is oltalmaz. Jelesül felébreszteni igyekszik az egy-egy szakmához tartozókban azt a szakmabeli szolidaritást, amely a mai elkeseredett gazdasági küzdelemben nélkülözhetetlen és hovatovább a verseny szabadságánál előbbrevaló közérdeke a versenytársaknak. Az eleven élet gyakran eléje siet a jogszabii lyoknak, elhagyja őket, s azok csak későn ocsúdnak fel arra, hogy a valóságban már az ócskavashoz kerültek. De éppen, mert a gazdasági fejlődést a jogfejlődés csak vontatottan és ugrásszerűen tudja követni, fontos és megnyugtató, hogy Jurynk eddig is értett és bizonyára tovább is érteni fog ahhoz a nagy művészethez, hogy a rohanó élettel lépést tartva úgy alkalmazza a netán elavulófélben lévő jogi kategóriákat, ahogyan azt az üzleti tisztesség és az üzleti közérdek — amely egyúttal általános közgazdasági érdek is — megkívánja. Egyesületi élet Bírálat a Jury és Kamarai Választott Bíróságok működéséről. „A versenytörvény — írja Schuster Kudolf dr. a „Védjegyoltalom — Tisztességtelen verseny" című cikkében (Magyar Jogi Szemle 1928. 9. sz.) — helyenkénti hosszadalmasságától és ismétlésektől eltekintve — sikerültnek mondható. Különösen szerencsésnek mondható az, hogy a törvény a kereskedelmi és iparkamara működését bekapcsolja (41. skv. 9. §.). Ezáltal a kamarának új, igen szép és áldásos munkaköre támadt. A kamara új feladatának a legteljesebb mértékben megfelelt, amiben oroszlánrésze a kamara irodájának működésében van, ami az összes érdekkörökben általánosan el van ismerve. A Jury működése tesz erről legjobb tanúságot, amiről mindenki meggyőződhetik. Ugyanez áll a kamura kebelében alakított Választott Bíróság működéséről. Ezzel kapcsolatosan nagy kár volt, hogy a törv. a vál. bír. hatáskörét csakis az abbanhagyásra irányuló keresetekre korlátoztatozta. Semmi elfogadható okot sem látok — amint ennek más helyen már kifejezést adtam —, hogy a vál. bír. hatáskörét a kártérítésre ki ne terjesszék. Ezzel egy második t. i. rendes bíróságnál indítandó per feleslegessé válnék. Érthetetlen, hogy habár az összes érdekkörök a kiterjesztést óhajtják, az mégsem történt meg. Ügy a kamara, mint az érdekkörök feladatuknak fogják tekinteni a jövőben is, hogy a kamarai vál. bír. hatáskörének a kártérítésre való: kiterjesztése érdekében nyomatékosan mindent elkövessenek, mert a mostani állapot nem kielégítő és csonka." Előadás a Jury-k és Választott Bíróságok működéséről. Az Österreichische Verband der Markenartikel-Industrie elnökségének a felkérésére dr. Bányász Jenő kamarai titkár, egyesületünk főtitkára, jövő hó elején Wien-ben, majd a német márkatulajdonosok felkérésére Berlinben tart előadást. A külföldi érdekeltségeknek ez intézmények iránti élénk érdeklődése jóleső örömmel tölthetik el mindazokat, akik ez intézmények életrehívása körül tevékenykedtek! Így elsősorban Székács Antalt, a budapesti keresk. és iparkamara alelnökét és egyesületünket, az Iparjogvédelmi Egyesületet. A boykott jogosságának kérdéséhez. (L. Kereskedelmi Jog 1928. 12. sz.) Az osztrák legfelsőbb bíróság f. évi május 22-én Ob. IV. 103/28. szám alatt ismét egy boykottellenes határozatot hozott. A perben arról volt szó, hogy a panaszos, aki a 1 V. ö. ehhez a kérdéshez dr. Beck Salamon cikkét a Pester Lloyd 1927. évf. és Meszlény: Az üzlethelyiséghez való jog, Iparjogi Szemle 1927. évi 7—8. sz.