Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 2. szám - Szigorubb megtorlást a védjegyutánzatokkal szemben! A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara állásfoglalása

8 IPARJOGI SZEMLE szolgáló oly adatot képez, mely az áruk minőségére utal, g így az 1895. évi XLI. t. c. 1. §-ába ütközik, ha pedig az áruk nem hóvirág' felhasználásával készülnek, az esetben a védjegy, mint a fogyasztó közönség megtévesztésére alkalmas árujelzés az 1890. évi II. t. c. 3. §-ánaik 4. pontjába ütközik. E döntés ellen fél előterjesztéssel élt. (K. M. 21—1927.) 29. A tisztításra, illetve mosásra adott áruk védjegyes áruknak nem tekinthetők. A vállalat, mely a védjegyet belajst roino/.talla „gőznio óüzem, kelmefestő és vegytisztító vállalat"', az áruk pedig „a feldolgozott áruk, illetve azok csomagolása." Az 1890. évi II. t. c. 1. §-a szerint a védjegy rendeltetése, hogy <( kereskedelmi forgalomra szánt készítményeknek és áruknak más hasonló készítményektől és áruktól való megkülönböztetésére szolgáljon. Már pedig a letevő által védetni kívánt áruk nem tekinthetők oly készítményeknek, melyek kereskedelmi forgalomra volnának szánva, mivel letevő kizárólag azzal foglalkozik, hogy az üzeméhe beérkezett cikkeket kimossa, a kelmét festi, vagy tisztítja. Minthogy pedig az ilyképpen feldolgozott cikkek megjelölésére kívánja letevő a védjegyet, melyek a törvényben megkívánt áruknak és készltmé nyekmk nem tekinthetők, (Minélfogva a kereskedelmi miniszter e védjegytől az oltalmat megtagadta és annak törlését rendelte el. E döntés ellen fél élőt erjesztéssel élt. (K. M. 45—1927.) 30. „Kárpáti boróka" minőségjelző. A védjegy kizárólag „Kárpáti boróka" szavakból áll és „mindennemű kozmetikai és háztartási cikkek, különösen sósborszesz" védelmére tétetett le. Minthogy a védetni kívánt szavak az áruk minőségére utalnak, s így törvényes oltalomban nem részesíthetők, az olyan védjegyek pedig, melyek kizárólag az áru minőségéré utalnak, a belajstromozásból ki vannak zárva, ennélfogva <i védjegytől az oltalmat megtagadni és annak törlései elrendelni kellett. E döntés ellen fél előterjesztéssel élt. (K. M. 15—1927.) 31. „Matyó-vászon" földrajzi megjelölés. A védjegy kizárólag „Matyó" szóból áll és „mindennemű pamut-vásznak" védelmére tétetett le. Tekintettel arra, hogy a „Matyó" szó az áru előállítási helyének és módjának, valamint az áru minőségének megjelölésére is szolgál, az olyan pusztán szavakból álló árujegyek pedig, melyek kizárólag az áru előállításának helyét, módját, az áru minőségét jelzik, a belajstromozásból ki vannak zárva, ennélfogva a kereskedelmi miniszter a. védjegytől az oltalmat megtagadta és annak törlését elrendelte, mert, úgymond a határozat indokolása egyáltalán nem szolgálja a közgazdaság érdekét, hogy az ország egy meghatározott területén előállított és az egész országban ösmert és használatban is lévő vászonfajta megjelölésére egyeseknek kizárólagos használati jog biztosít tassék. E döntés ellen i'él előterjesztéssel élt. (K. M. 10—1927.) 32. A versenytárs fogalma. A kir. törvényszék a tisztességtelen verseny ismérveit nem találta meg, mert ennek első és alapvető feltétele, hogy panaszlott versenytárs legyen, a panasz tárgyává tett cselekmény pedig üzleti versenyre irányuljon, ennek megállapítására azonban felperes azon érvelése, hogy felperes is gyárthatna jeget és alperes is gyárthatna más vegyipari cikkeket, ha akarna és megfelelő berendezése volna, — nem alkalmas. A nagy térbeli távolság folytán arról sem lehet szó, hogy alperes hirdetésére felperes jó hírneve folytán abban a téves hitben jelentkeztek volna vevők, hogy felperes tért át a jéggyártásra is; a helyszínen való megjelenés, mely a jelen esetben el nem maradhatott, egyébként is eloszlatott volna minden ilyen tévedést. Végül annak folytán, hogy az alkalmazott levédéséből közzélet/ hirdetmény csak egyszer jelent meg, kizártnak kell tekinteni azt a lehetőséget is, hogy ez a hirdetmény felperesnek, ha a jövőben a műjéggyártásra is ki akarná terjeszteni üzemét, az üzleti versenyben a legcsekélyebb mértékben is kárt okozzon. A kir. törvényszék ítélete ellentétben áll az eddigi gyakorlattal, amely a lényegileg azonos működési körrel bíró, avagy a vállalat céljával összefüggésben álló üzletágakra kiterjesztőleg értelmezi a versenytárs fogalmát. Az ítélet nem jogerős. (Bp. kir. tsz. 13. P. 39.953—1927. 9. sz.) 33. A Választott Bíróság igénybevétele nem joglemondás a kártérítésről. Elmaradt haszon nem vagyoni kár nagyfokú gondatlanság miatt. A kir. törvényszék a kereskedelmi és iparkamara választott bíróságától beszerzett 239/1927. sz. periratok alapján tényként állapította meg, hogy felperes a jelen keresetbeli tényállítások alapján a választott bíróság előtt érvényesítette alperesek ellen a tisztességtelen verseny abbahagyására irányuló igényét és a választott bíróság pénzbírság terhével kötelezte is alpereseket az utánzott lámpák előállításának és forgalomba hozatalának abbahagyására, úgyszintén a kifogásolt hirdetés abbahagyására is; a kir. törvényszék álláspontja szerint azonban ez a körülmény felperes kárigényének a rendes bíróság előtti érvényesítését nem akadályozza; mert a Tvt. 44. §-ának nem tulajdonítható olyan értelmezés, mely a kárigény utólagos érvényesítését kizárja. A Tvt. 44. §-ának az a rendelkezése, hogy a választott bíróság hatásköré csak olyan ügyekre terjed ki, melyekben a felperes nem követel kártérítést, hatásköri rendelkezés, mely kizárja, hogy a kamara választott bírósága előtt kártérítésre irányuló kereset is indíttassák; abból a körülményből azonban, hogy felperes az abbahagyás és egyéb jogok érvényesítése végett a választott bíróság működései igénybe vette, joglemondás annál kevésbé következtethető, mert felperes a választott bíróság előtti perben kárigényét kifejezetten fentartotta. A kereset jogalapjára vonatkozó alperesi védekezést nevezetesen azt az alperesi védekezést, hogy a „B" Lámpák nincsenek szabadalmaztatva s így bárki szabadon állíthatja elő és hozhatja azokat forgalomba, — a kir. törvényszék azért nem vette figyelembe, mert a választott bíróság ítélete „res judicatá"'-t képez abban a kérdésben, hogy alperesek a „B"-féle lámpák utánzásával, forgalomba hozatalával, hirdetésével, ezenkívül II. r. alperes a ,,B" lámpák vezérképviselőjeként történt fellépésével a Tvt. 1. és 9. §-ába ütköző tisztességtelen versenyt folytattak. A választott bíróság előtti per ugyanis ugyanezen felek között, azonos tényállás alapján folytattatott le s a kereset jogalapja is azonos. Az jogszabály ugyanis, melynek alapján alperesek a tisztességtelen verseny abba hagyására köteleztettek, szándékosság vagy gondatlanság esetében a kár megtérítésére is kötelez. A kir. törvényszék ezért csak azt a kérdést tette abban a perben vizsgálat tárgyiává, hogy alperesek szándékosan vagy gondatlanul jártak-e el a lámpák utánzásánál és forgalomba hozatalánál. Alperesek e tekintetben hivatkoztak a választott bíróság ítéletére, mely indokolásában a lámpák gyártását és forgalomba hozatalai rosszhiszeműnek nem találta, továbbá arra a körülményre, hogy előzetesen érdeklődtek a szabadalmi bíróságnál és a kereskedelmi és iparkamaránál, hogy a lámpák nincsenek-e szabadalmaztatva vagy védjegyezve. A kir. törvényszék a csatolt választott bíróság előtti periratok mellékletei alapján tényként állapította meg. hogy alperesek a gyártás megkezdési' előtt érdeklődtek szabadalmi ügyvivő útján, hogy a B-lámpák nincsenek-e szabadalmaztatva, s e tárgyban I. r. alperes a felpereshez is kérdést intézett az 5. alatti előkészítő irathoz E) alatt csatolt levélben. Tekintettel azonban arra, hogy felperes az F) alatti válaszában figyelmeztette I. r. alpei'est arra, hogy a B-féle lámpára vonatkozó szabadalom Kémetországban bejelentés előtt áll és hogy nem szokásos más gyártmányainak kopirozása, s a gyárostól függő további lépésekre hivatkozott; II. r. alperes pedig a felperessel a B-lámpák eladására vonatkozólag üzleti összeköttetésben állott s így tudnia kellett, hogy felperes egyedárusítója Magyarországon ezen lámpáknak; a kir. törvényszék tényként állapította meg,- hogy alpereseket mint hasonló cikkek előállításával és forgalombahozatalával foglalkozó szakembereket, legalább is nagyfokú gondatlanság terhelte, mikor a felperes által Magyarországon forgalomba hozott és ismertté tett lámpákat utánozták. A kir. törvényszék tanul; vallomásának és a körülményeknek mérlegelésével, az elmaradt haszon nagyságát 3000 pengőben, a nem vagyoni kárért felszámított kártérítés összegét pedig a Tvt. 35. §-a alapján 2000 pengőbe? állapította meg. (Bp. kir. tszék 13. P. 34.735—1927.) 34. „Ingyen és csak" — hirdetési — csomagolási költségek. A vevőközönség szerzésének ilyen módja az üzleti tisztességbe ütközik még- az esetben is, hogyha való az, hogy a hirdetett könyvek hirdetési és csomagolási költségei saját magának is a hirdetmény szerinti 30, illetve 35 fillérbe kerülnek, vagyis ezeken a köteteken semmi haszna sincs a felszámított költségekből, az 1923. évi V. t. c. 1. §-ába ütközik, mert a hirdetmény a hirdetett könyvek kellendőségének fokozása céljából az olvasóközönség megtévesztésére alkalmas módon elhallgatja azt, hogy a könyvekből egyszerre 4. kötetből álló egész sorozatot küld szét panaszlott is a hirdetésben megjelölt költségeken felül megrendelés esetén portó címén kiilan költséget is számít fel, vagyis a megrendelt B. sorozatú könyveket nem csupán a hirdetményben megjelölt költségekért küldi szét. Ilyen körülmények között pedig panaszlott az ..ingyen" reklám jelszót a hirdetmény szerinti szövegezés mellett — a beszerzett iparkamarai vélemény szerint is —, nem alkalmazhatja. Igaz ugyan, hogy a szelvény-beküldő az ingyen-jegy készhezvétele után nem köteles a könyveket megrendelni, de a megtévesztő hirdetés folytán panaszlott még is elérte azt, hogy a hírlapok olvasó közönségének egy része a szelvény beküldése folytán vele az üzleti összeköttetést felvette és cgyrésze a hirdetett művek valamelyik sorozatát meg is rendelte. A vevőközönség szerzésének ilyen módja pedig az üzleti tisztességbe ütközik. (Bp. kir. tsz. 13. P. 44020/927.) Ujságüzem Rt. Budapest, VII, Miksa ncca 8. Üzemvezető: Puskás István