Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 9-10. szám - A kollektív védjegyek a magyar ipar szolgálatában. Állami garanciajegyek

XXII. évi. 9—10. szám "f ~jK "fV X /—^— X Budapest, 1928 nov. hó IPARJOGI Megjelenik minden hó 1-én, a ,,MAGYAR GYÁRIPAR" "~" / „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" lasjai Jtiry SZEMLE Jur^ Az eszmei javak, az üzleti tisztesség, szabadalmi-, védjegy-, minta-, szerzői-, név- és cégjog oltalmát szolgáló folyóirat AZ „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST VI, PODM ANICZKY UCCA 49. TELEFON: AUT. 264-03, 123-18 Szerkesztik: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR tegsógi járulékul kapják A kollektív védjegyek a magyar ipar szolgálatában Állami garanciajegyek A becsületes magyar munkának legnagyobb ellenébe és a külföldi áru hatalmas propagálója a „magyar" kontármunka, — az a „magyar munka", amely egyedül és kizárólag a propaganda eszközeivel tör utat magának, amely természetszerűleg külső, rendszerint csinos és így megtévesztő alakjával tereli önmagára a társadalom figyelmét. Tesizi ezt pedig azzal a célzattal, hogy a magyar társadalom hazafias felbuzdulását kihasználja, mit sem törődve természetesen azzal, hogy ténykedésével, a silány, selejtes portéliával meggyalázza a becsületes magyar munkát és megrögzíti a magyar áruval szemben a külföldi áruk iránti feltétlen bizalmat. Az ily kontármunkával szemben megvan a törvényes védőfegyverünk, sajnos, azonban e törvényalkotásról, a magyar gazdasági értéket reprezentáló áruk védelmét célzó állami propaganda-jegyekről az érdekeltek kellő tudomással nem bírnak. A modern gazdasági élet hatalmas fejlődése és áldásos eredményei pedig, bármily különösen is hangzik, jórészben a körültekintő, tudományos, éber, de mindig becsületes és az állam által is támogatott üzleti propagandára vezethetők vissza. Bátran elmondhatjuk, ma már átment a köztudatba, hogy egy újabb találmány, egy célszerű szabadalmi jogrendszer az ország iparának igen jelentékeny fejlesztő tényezője. Kiváló fontossága, gyakorlati jelentősége van tehát az ország ipari munkájának fokozására alkalmas minden mozzanatnak, mert hiszen a népek élete a tiszta gazdasági erőforrásokból táplálkozik és így minden értékes gazdasági munka, találmány e forrást gazdagítja, a népek új generációjának életerejét fokozza. Ezekbe a gazdasági erőforrásokba azonban, sajnos, belekapcsolódik a kontármunka és elszíjja azoknak éltető erejét: a közönség bizalmát. Ismételten és ismételten rámutattunk arra az immár meghaladott álláspontra, hogy kizárólag az egészséges és fejlett gazdasági életünk adja az integer Magyarország felé irányuló törekvéseink legerősebb lökőerejét. Egyfelől a magángazdasági életet megerősíti és fejlődési lehetőségeket nyújt, másfelől pedig utat tör az ország csonka határain belül összezsugorodott, vérszegény és meddőségre kárhoztatott gazdasági életünknek a külföldi piacok felé. A fokozódó teljesítőképesség, a gyártmányok, termékek jó híre, jó minősége, a legtökéletesebb organizáció, a versenyképes áruk előállítása bár igen fontos, de nem egyedüli féltétele az egyes, az ország gazdasági erősödésének, még nem képesek annak huzamosabb időn át való alátámasztására: ha hiányzik az egyes, az ország gazdasági életműködéséből az egészséges, az állam által is támogatott propaganda. Azt az egészséges propagandát értjük, amely biztos kézzel elviszi a vásárlót a becsületes munka értékes erőforrásához. A magyar törvényhozásnak van egy igen egészséges és céltudatos propaganda-eszköze, az 1921. évi XXII. tc.-ben szabályozott együttes védjegyintézményben. Sajnos, azonban erről a törvényes intézkedésről inkább a jogászkörök vettek tudomást. Pedig ez az együttes védjegy módot nyújt arra, [hogy a becsületes magyar munka védelmét egyfelől maguk a becsületes eszközökkel dolgozó versenyvállalatok biztosíthassák és pedig az áru eredetiségének és minőségének változatlan jellegét garantáló árujelzésekkel, másfelől pedig módot nyújt arra, hogy a nemzetközi beccsel bíró magyar produktumok a magyar állam oltalma alá helyeztessenek. Az előbbinél az egyesületekben vagy alkalmi egyesülésekben tömörült versenytársak azok, akik kölcsönösen szavatolnak egymás produktumaiért, az utóbbi esetben pedig az állam vállal (a magyar címer, avagy egyéb állami jegy feltüntetésével) a magyar áruk valódiságáért és változatlan jó minőségeért garanciát. Ily értékes és egyben nemzetközi beccsel bíró árai volnának, hogy csak néhányat említsünk: a magyar vaj, szalámi, paprika, gyümölcsáruk, általában a konzerváruk, nyerges áruk, bútoráruk, szűcsáruk stb., stb.-nek. A magyar törvényhozás már az 1921. évben iktatta törvénybe ezt aa együttes védjegyet. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara által vezetett védjegylajstromokban azonban alig 2—3 ily védjegyre bukkanunk. Most, amidőn a „Magyar Hét" a magyar ipari produktumok felé tereli a magyar társadalom figyelmét, helyénvaló volna, ha az egyesülésekbon, illetve az ipartestületekben tömörült érdekeltek ily együttes védjegyekkel is védelmére kelnének a magyar becsületes munkának. És ott, ahol különleges nemzetközi beccsel bíró magyar gazdasági értékkel állunk szemben, a magyar állam bizonnyal presztízsével is segítségére siet a magyar iparnak, illetve magyar termelésnek. Mi ebben az együttes védjegyben igen hathatós védelmi eszközt látunk a magyar ipar támogatására, a kontármunkával szemben. Egy oly hathatós intézményt, amely a versenytársak együtttes munkájával, nemkülönben az állam hathatós támogatásával értéket és megbecsülést ad a magyar produktumoknak a külföldi és a belföldi piacon egyaránt. Dr. Bányász Jenő. A védjegyjog az International Law Association kongrcszszusán. E cím alatt a Kereskedelmi Jog 10. száma részletesen foglalkozott az International Law Association XXXV. kongresszusával, amelynek egyes fontosabb kérdéseivel az ismertetés nyomán az alábbi közleményekben foglalkozunk. Világvédjegy. A Trade Marks Comittee által első ízben tárgyalt világvédjegy kérdéséről még nem alakultak ki egységes nézetek. Ez a kérdés tehát még nem érett meg arra, hogy a kongresszusokon már érdemben tárgyalhassák. E kérdéssel egyébként részletesen foglalkozott az I. Sz. 7. számának vezércikke, így tehát csupán utalunk a cikk fejtegetéseire. Hogyan lehet átruházni egy védjegyet anélkül, hogy a vállalatot, amelynek keretén belül ezt a védjegyet használják, át kellene engedni? Aki a védjegyet a gyáros szemével mint a vállalat elválaszthatatlan alkatrészét tekinti, aligha lesz hajlandó megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a védjegyet át lehet ruházni a vállalat egyidejű átruházása nélkül is. Ha azonban a védjegyet a kereskedő, az exportőr szemével nézzük, úgy sok oly esetre fogunk találni, melyekben a védjegynek a vállalat megtartása mellett való átengedése előnyökkel jár. A védjegyek átruházásának a kérdésével foglalkozott a legutóbbi római kongresszus. A kongresszus elhatározta, hogy » \ódjegy átruházása kérdésének vizsgálatát a legközelebbi kongresszuson folytatja és a kiküldött bizottságot e kérdés továhb tárgyalásának előkészítésével is megbízza. A védjegyek függetlensége. Ezen kérdéssel szoros összefüggésben áll a védjegy accessorikus természetének évtizedek óta sokat vitatott problémája. Ma a legtöbb országban érvényes törvények szerint, egy külföldi csak oly védjegyet lajstromoztathat be, mely hazájában is be van lajstromozva. Ezen tételnek megvan a maga történelmi jogosultsága, de sokszor nem felel meg a modern kor, különösen a nemzetközi kereskedelem szükségletcinek. Az európainak, ki árut exportál Kínába, áruját kínai szójelekkel vagy a keleti fogalmaknak megfelelő képekkel kell jelezni. Az átlag-európai azonban nem érti sem a kínai betűket, sem a kelelázsiai istenképeket; és azokat nem tudja egymástól megkülönböztetni, nem ismervén jelentőségüket, ö nem tudja, hogy a keletázsiai számára mást jelent egy hétkarú Isten, mint egy ötkarú. Fordítva, a keletázsdaí