Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 9-10. szám - A kollektív védjegyek a magyar ipar szolgálatában. Állami garanciajegyek

34 IPARJOGI SZEMLE nem érti meg az európai ábrákat. A párizsi Notre Dame, a londoni Westminster Abbey és a müncheni Frauenkirche, melyek az európai számára különböző fogalmakat jelentenek, a keletázsiai szemében mint európai épületek szerepelnek, melyeket éppen úgy nem tud egymástól megkülönböztetni, mint európai ruhájú személyeket. Ilyen meggondolások szerint tehát nincs többé értelme annak, hogy egy német, angol, vagy francia exportvállalat csak akkor tud külföldön belajstromoztatni egy védjegyet, ha ez a védjegy számára hazájában ls be van lajstromozva. Védjegyeiknek, melyek csaik Keletázsiában vagy Délamerikában kerülnek használatba és soha az európai exportországban, az otthoni védelem nélkül is kellene az illető keleti államokban védelemképeseknek lenni. Az accessórius karakter jelen esetben egy copf, melyet le kell vágni. Ez azonban mindeddig, dacára a mérvadó egyesületek erre irányuló törekvéseinek, nem sikerült. Hálás feladat volna az International Law Association számára ezen kérdéssel behatóbban foglalkozni és adott esetben súlyával és tekintélyével támogatni azokat az egyesületeket és testületeket, melyek mindeddig hiába próbálták ezen követelésüket keresztülvinni. A legutóbbi római kongresszus a védjegyek függetlenségének kérdését a nemzetközi hatásának tekintetében még nem látta eléggé tisztázottnak és elhatározta, hogy annak vizsgálatát a legközelebbi kongresszuson folytatni fogja. Mindazonáltal már most állást foglal a védjegyek relatív függetlensége mellett, más országokban bejegyzett védjegyeknek az eredeti országban bejegyzett védjegyhez való viszonyát illetőleg. A kérdésnek a legközelebbi kongresszusra történő előkészítésére bizottságot küld ki, melynek tagjai a következők: Taillefer (Párizs), Bert (Párizs), Kübli (Baso\), Pinzger (Berlin), Braun (Brüsszel), Kelemen András (Budapest), Burrel (London), Bing (Wien) és Biamonti (Kóma). Világnevek védelme. Igen érdekes kérdés még az oly nevek és védjegyek nemzetközi kezelése, melyek világnevet szereztek maguknak (Kodak, Singer, Fiat, Shell, Salvator, Kyriazi, Gilette, Hunyadi János. Jobann Maria Farina stb.) Kétségkívül szükség van arra, hogy az ily gazdasági értékeknek erős védelem nyújtassák. Az egyes országok joga e tekintetben nagyon különböző. E téren is eredményes élőmunkát végeztek a különböző nemzeti és nemzetközi szakegyesületek, anélkül azonban, hogy sikerült volna e téren az egész világon ideális helyzetet teremteni. Az International Law Association-nek tehát óriási munkaterület áll rendelkezésére és egyesületünk kiérdemelhetné a többi, már ezen a téren működő szervezetek legnagyobb háláját, ha összeköttetéseit és nagy tekintélyét a közös ügy szolgálatába állítaná. A magyar áruk védelme. A magyar rekláméletben mind határozottabb fejlődési irányt látunk, amely már nemcsak a magyar áru után kutató vevőt akarja a maga javára lekötni, hanem igyekszik az egyes cikkek iránt a szükséglet érzésének a növelésére, sőt mind újabb és újabb cikkek iránt az érdeklődés felkeltésére és így rátér arra az egyedül helyes útra, amelyen haladva produkál, vagyis gazdasági értékeket teremt. Örömmel és büszkeséggel kell megállapítanunk, hogy a magyar védjegyes áruk ma külföldön keresett és megbecsült gazdasági értékek, amelyeket a külföldi eladó mint valami különleges, kitűnő, pompás árut ajánl a vevőnek. A magyar védjegyes áru külföldi fogyasztása tehát mind nagyobb mérveket ölt, elannyira, hogy igen gyakran halljuk ama sajnálatos megállapítást, hogy Magyarországon sem terem annyi „tokaji bor", „szegedi paprika" mint amennyit külföldön áruba bocsátanak, íme tehát megtörténhet, hogy az a magyar, aki külföldön a néki különös előszeretettel ajánlott magyar árut kéri, gyakran silány utánzatot kap. Kiváló érdekek fűződnek tehát ahhoz, hogy úgy a magyar nagykereskedelem, mint a magyar nagyközönség ismerje a magyar védjegyes árukat, megismerje a magyar származásra utaló eredetet garantáló jegyeket, csomagolásokat és ezzel lehetővé tegye a magyar védjegyes áruk kelendőségének fokozására irányuló munka eredményességét. Kartell és szabadverseny. A létért folytatott üzleti versenyküzdelem szabadsága az üzleti életnek indító és mozgató ereje. A szabad versenynek pedig szigorú parancsszava, hogy annak a versenytársnak, aki becsületes versenyeszközökkel küzd, a legmesszebbmenő, korlátlan szabadság adassék és a leghatékonyabb törvényes védelemben részesüljön. A versenyküzdelemnek egyedüli korlátja az uralkodó általános erkölcs, amely a kereskedelmi és ipari közfelfogás erkölcsi tiltakozásában jut kifejezésre. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kebelében működő Választott Bíróságok előtt ismételten és ismételten per tárgyává tétettek a kartelszerződéseknek egyes rendelkezései, amelyek a panaszosok állítása szerint az üzleti jó erkölcsökbe ütköznek. A Választott Bíróságok tudatában vannak annak, hogy mihelyt csak kissé mélyebben belenyúlnak a versenytársak létért folytatott könyörtelen, ádáz küzdelmébe, már megérinthet* a versenyszabadság szent és sérthetetlen elvét es inkább rombolnak, mint nevelnek. A Választott Bíróságok tehát igen helyesen a versenytörvény keretein belül maradtak es kulon törvényes szabályozásoktól várják a verseny szabad, korlátlan érvényesítését gátló üzleti eljárások megrendszabályozását. A versenytörvény keretein belül pedig- kizárólag a versenytörvényben szabályozott delojalitások torolhatok meg, — oly delojalitások, amelyek erkölcstelen versenyeszközökkel törnek a versenytársak gazdasági tevékenységére, exiszteneiális érdekeire, ahol t. i. a tönkretételre irányuló, egyébként szabad gazdasági küzdelem nem becsületes, nyilt harcban, hanem erkölcstelen álutakon történik. A Választott Bíróságok ítéleteikben (Bpkam. vb. 55.368—1928.) következetesen arra az álláspontra helyezkednek, hogy maga a kartellszerződés, mint ilyen, magában véve a jó erkölcsbe ütközőnek nem tekinthető. Az ipari és kereskedelmi élet természetéből folyik, sőt annak kellő mederben folytathatása egyenesen megköveteli, hogy a/, ugyanazon ipari vagy kereskedelmi szakmához tartozó vállalkozások létérdekük megvédésére tömörüljenek és megállapodjanak abban, hogy a tisztességes ipar ós kereskedelem folytatása végett az abba a szakmába esetleg betóduló, kontár- vagy nem tisztességes elemekkel szemben minő védelmi magatartást tanúsítsanak. Amíg tehát a kartellszerződés ezen a kereten belül marad és célja esupán az, hogy a kartellbe tömörülő iparosok vagy kereskedők létérdekeiket a betódulókkal szemben megvédjék, nevezetesen az eladási ár meghatározásával es azáltal, hogy egymás között abban állapodnak meg, hogy mástól nyei t anyagot nem vásárolnak és másnak el nem adhatnak, mint kölcsönösen a kartellben szerződöttektől, illetőleg szerződötteknek: az ilyen kartellszerződés megengedett eszközökkel dolgozik, mert nem teszi lehetetlenné más vállalkozásoknak a kartellbe való belépését, ilykép az ipari és kereskedelmi életet nem bénítja meg és mint ilyen, a szabadverseny kifejlődésére alkalmas lévén, nem kifogásolható. Ha azonban a kartellszerződés ezen a kereten túl megy és olyan megállapodással jön létre, amely az azon szakmabeli ipar vagy kereskedelem megbénítására vezethet, a szabadverseny elfojtására alkalmas, a kartellszerződés elveszti ezt a jellegét és megengedhetetlenné válik. A Választott bíróságoknak a „kartellen kívül'', „nem kartelláruk". az „önköltségi áron alul történő eladások", a „kötelezettségek átvállalása", a „védjegyes áruk fix ára", a „vevővédelem" kérdésében elfoglalt álláspontjával külön-külön ehelyütt foglalkoztunk. Ezúttal kiegészítésképpen a Választott Bíróságoknak a kartellszerződésekkel, illetve azoknak esetleges kinövéseivel szemben elfoglalt felfogását kívántuk ismertetni. A Választott Bíróság ez irányban is a versenyküzdelemből kizárólag azokat a tisztességtelen eszközöket kívánja kikapcsolni, amelyekkel a versenytárs valamennyi dolgozó versenytársát megkárosítja, erőszakos ós jogosulatlan beavatkozással versenytársát ipari tevékenységének gyakorlásában korlátozza. Joggyakorlat 103. A terjesztésnek a keresetindítás előtti megszüntetése nem teszi tárgytalanná az abbanhagyás kimondását. A bp. kir. ítélőtábla egy konkrét peres ügyből kifolyólag kimondja, hogy a sérelmes tartalmú röpcédula terjesztésének ismétlésétől való eltiltás iránti rendelkezést még nem teszi tárgytalanná a terjesztésnek a keresetindítás előtt történt megszüntetése, mert ez nem a felperes kifogásolási jogának és kifogásai alaposságának feltétlen elismerésével történt, sőt ellenkezően, az alperes a perben végig fentartotta védekezését, eljárásának a versenytörvény rendelkezéseibe ütköző minősítése ellen és így okszerűen lehet törvénybe ütköző magatartása ismétlésétől tartani. (Bp. kir. ítélőtábla P. IV. 3512/1927.) 104. Szerződések kötése megállapítja a felelősséget. (Alkalmazotti viszony.) A konkrét peres ügyben alperesek elismerték, hogy a vevőkkel való szerződések megkötése és aláírása Z ... alperes ügykörébe tartozott, aki e eélból a vevőket üzletükben is fel szokta keresni. A bpesti kir. törvényszék Z ... alperesnek a vagyoni felelősségét is megállapította, mert a szerződés megkötése és feltételeinek végleges megállapítása az üzletszerzői tevékenységtől teljesen el sem választható. Ellenben III. r. alperes ténykedéseért az M. r. t. II. r. alperes vagyoni felelősségét a kir. törvényszék megállapíthatónak nem találta, mert felperes meg sem kísérelte annak bizonyítását, hogy az alperesi előadás szerint ügynökként eljárt III. r. alperes a II. r. alperesnek állandó alkalmazottja, csupán arra hivatkozott, hogy III. r. alperes üzlete felett „M. r. t. áruinak elárusító helye" felírás szerepel, amiből azonban alkalmazotti viszonyra egyáltalán nem lehet következtetni. (Bp. kir. tvszék 13. P. 42.904/1927.)