Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 1. szám - Monopolium-e a védjegy?

4 IPARJOGI SZEMLE abban rejlik, hogy az ajánló egyén az ajánlott kereskedőt mint jó és megbízható céget ismeri, másoknak ajánlja és más vevőket az ajánlott kereskedőhöz utal vásárlások eszközlése végett. Az ilyen kereskedelmi értékkel való minden visszaélés ennélfogva kétségtelenül a tisztességtelen versenyről szóló 1923. V. t.-c. 1. §-ába ütközik és ilykép tisztessógle.on versenynek minősül az, ha egy másik kereskedő, akihez véletlenül a levél birtokosának tévedéséből a levél kerül, azt egyszerűen figyelembe nem veszi és a jelentkező vevőnek az árút kiszolgálja, habár jól tudja, hogy az ajánlólevél nem neki, hanem más kereskedőnek szól, — mert ezáltal az utóbbi kereskedő azt a komoly üzleti és kereskedelmi értéket, mely az ajánlólevélben rejlik, a maga részére használja fel ós aknázza ki, amely cselekedete kétségtelenül a kereskedelmi tisztességbe és a jó ei'kölcsökbe ütközik. Ámde a levelet felhasználó kereskedőnek ez a ténye csak addig tisztességtelen, amíg ő a levelet szó nélkül, avagy annak netaláni megemlítése mellett, hogy az ugyan nem neki szól, de azért a levél hozóját kiszolgálni hajlandó, a fentebb előadott módon a maga javára értékesíti; mihelyt azonban a levél hozóját arra figyelmezteti, hogy a levél nem neki szól és az illető e figyelmeztetés dacára ragaszkodik ahhoz, hogy a levélre való tekintet nélkül az utóbbi kereskedő üzletében vásároljon, a kereskedőnek ez a cselekménye már elvesztette azt a kereskedelmi és üzleti értékét, amely a maga részéről többet tenni nem köteles, mint a levél birtokosát figyelmeztetni arra, hogy a levél nem neki szól, és ha az illető ennek dacára a vételhez ragaszkodik, a levél már elvesztette azt a kereskedelmi ós üzleti értéket, amely benno rejlett és így a másik kereskedő előtt a verseny tisztessége szempontjából a levélbeli ajánlás dacára az üzlet megkötése akadályba már nem ütközik. Minthogy pedig a megállapított tényállás szerint alperes a fiút figyelmeztette arra, hogy a levél nem neki szól, hanem a szomszéd cégnek, vagyis a felperesnek és a fiú ennek dacára alperesnél akarta a fegyvert venni, sőt egyenesen azt mondotta, hogy a levél nem fontos és ő ott vesz, ahol akar, nyilvánvaló, hogy alperesnek a verseny tisztessége szempontjából nem lehetett tovább aggálya, hogy a fiút kiszolgálja-e vagy sem, hanem azt megtehette anélkül, hogy ezzel a tisztességes ver.-.enyt sértő cselekményt követett volna el. (Bpkam. Vál. Bír. 22.682—1927.) 6. Az „ingyen" szállításoknál az áru mennyisége pontosan és félreérthetetlenül jelölendő meg. Felperes per tárgyává teszi alperes körlevelének azon kitételét, hogy „A legjobb porosz szénből 1 mintazsákkal ingyen". A vb. felpares keresetének helyt ad. Indokokból a tényállás a felek között nem vitás, amely szerint az alperes a felperes által kifogásolt kőrözvényeket sok ezer példányban szétküldte. Az alpsres azzal védekezett, hogy ezek a kőrözvények az 1923. V. tc. egyik rendelkezésébe sem ütköznek és szó sem lehet a 2. §-ban körülírt szédelgő feldicsérésről, még pedig annál kevésbé, mivel a kőrözvényekből kiveheti mindenki, hogy egy zsák szén ingyenes felajánlása csakis mintazsákokra vonatkozik, amint a körözvényekben is ismételten mintazsákról van szó, és ő tényleg csak 5 kilós mintazsákokat szolgáltatott ki. A választott bíróság az alperes eljárásában nem talált ugyan oly mozzanatot, amelyből az alperes rosszhiszeműségére következtetni lehetne és megállapítja, hogy a kőrözvényben, ahol ingyen szénről van szó, mintazsák is említve van és azt sem vonja kétségbe, hogy az alperes által tényleg szolgáltatott ingyenes szén csak 5 kilós mintazsákokban lett szolgáltatva, mindazonáltal alperest marasztalja, mivel a körözvénynek az egyik lapján vörös betűkkel az a kijelentés van, hogy küldjenek a mintának megfelelő porosz szénből „egy zsákkal ingyen". A közönség nálunk egy zsák szén alatt ötven kilós zsákot ért, ami köztapasztalati tény. Ehez járul, hogy a kőrözvényen, hol fekete, hol vörös betűkkel a közönség figyelmeztetve van úgy az ingyen zsák, mint az ingyen mintazsákra. Mindezekből a választott bíróság azt a következtetést vonja le, hogy az alperes említett eljárása, az id. tc. 2. §-ában foglalt tényállás elemeit kimeríti, amely okból ily híreszteléstől a jövőben tartózkodnia kell, még ha eljárása jóhiszemű is lenne. A kereset azon részének, hogy az ítélet hírlapilag Ujságüzcm Rt. Budapest, VII, Miksa ucca 8. közzététessék, a választott bíróság helyt azért nem adott, mivel ezt az id. tc. 36. §-a még pervesztés esetén sem írja elő kötelezően, a választott bíróság pedig ennek a szigorú rendelkezés alkalmazásának kellő okát fenforogni a jelen esetben nem látja. (Kam. Vál. Bír. 44.798—1927.) 7—8. „Budapesti Nagykereskedők Hitelező Központja", valamint „Magyar Hitelvédő és Hiteltudósító Központ" megjelölés magánvállalatok részéről történő használata megtévesztő. A felek között nem vitás tényállás szerint alperes kereskedelmi vállalatának megjelölésére a „Budapesti Nagykereskedők Hitelező Központja" elnevezést használja és vállalata úgy jött létre, hogy 14 budapesti kereskedő egy szervezetbe tömörülve, alperest bízták meg azzal, hogy alperes nekik hitelképes vásárlókat szerezzen, akiknek a kereskedők részletre kiszolgáltatják a kivánt árút; a vásárlás olykép történik, hogy alperes a venni szándékozóknak utalványt ad, amellyel azok az illető kereskedőnél vásárolnak, a vételári részleteket pedig egy bankba íizetik be és alperes állapítja meg havonként irodája utján, hogy a beüzetett öszszegből az egyes kereskedőket milyen összeg illeti meg a náluk vásárolt árúk vételári részlete fejében; a kereskedő által a vevővel kötött adásvételi ügyletből jog és kötelezettség azonban kizárólag az eladó kereskedőt illeti, illetőleg terheli és alperes a szervezethez tartozó kereskedőktől tevékenységéért csupán bizonyos jutalékban részesül. Egyetértettek a felek abban is, hogy a fenti szervezetben tömörült 'kereskedők szerződés alapján tagjai a szervezetnek és hogy alperes vállalata sem cógjegyezve nincsen, sem közhatóságilag jóváhagyott alapszabályokkal nem rendelkezik. E tényállás alapján a felperes kérte alperest vállalata fentleirt megjelölésének abbanhagyására kötelezni, mert a kereskedők tömörülése nem egyéb alperes magánvállalatánál, alperes azoknak csak adminisztratív szerve, aki nem jogosult a „Nagykereskedők Hitelező Központja" megjelölést használni vállalata megnevezésére, mivel a „Központ" szó félhivatalos jellegre utal; kérte továbbá a felperes az ítéletnek alperes költségén az „OMKE" cimű szaklapban való közzétételét elrendelni és alperest az összes költségben marasztalni. — A nem vitás tényállás alapján a bíróság úgy találta, hogy alperes vállalatának megjelölése a való tényeket nem fedi és a vevőközönség megtévesztésére alkalmas. A „budapesti nagykereskedők" kifejezés kétségtelenül arra látszik mutatni, mintha az összes budapesti nagykereskedők, vagy legalább azoknak tekintélyes része az alperesi vállalatba tömörült volna, holott ez a valóságnak meg nem felel mert csupán 14 kereskedő tagja van az alperesi szervezetnek. A „Hitelező Központ" kifejezés szintén nem találó, mert alperes a kereskedők t ömörűlésének c supán kezeléssel megbízott szerve és habár a kereskedők a vásárlóknak hiteleznek is, de alperes maga nem hitelez és semmiíélo hitelügylettel saját hatáskörében nem foglalkozik, csupán azzal, hogy a szervezetbe tömörült kereskedők hitelügyleteit előmozdítja és lebonyolítja; nem nevezheti magát „Hitelező Központ"-nak. Maga a „Központ" kifejezés valamely hatósági szervezetet jelent, tehát vagy azt, hogy a vállalat mint kereskedelmi egyesülés jelentkezik, szabályszerűen cégjegyezve van, vagy pedig közhatóságilag elfogadott olyan egyesülés, amelynek miniszterileg jóváliagyott alapszabályai vannak; ámde alperes vállalata sem cégjegyezve nincsen, sem közhatóságilag elfogadott alapszabályokkal nem rendelkezik, mint ilyen tehát „Központ" megjelölésre igényt nem tarthat és e megjelöléssel a vállalat minősége tekintetében a nagyközönség szemében megtévesztést idéz elő; a „Központ" szó mögött ugyanis a vevőközönség egy szabályozott, közhatósági jelleggel biró tömörülést vél felfedezni, amiről alperesnél szó sincsen; úgyhogy ez a kifejezés kétségtelenül megtévesztőleg hat, mivel alperes vállalata a fentrészletezett működési köre folytán nem tekinthető egyébnek, mint az alperes személyes vállalatának, amely semmikép sem tarthat igényt arra, hogy közhatósági jellegű vállalat látszatát keltse. Felperes keresete tehát mindenképen alapos és ezért a bíróság alperest arra kötelezte, hogy vállalatának megjelöléséből a „Budapesti Nagykereskedők Hitelező Központja1' szavakat azonnali hatállyal hagyja ki, egyben az id. törv. 36. §. alapján kérelmére felperest feljogosította a jelen ítéletnek alperes költségén az „OMKE" című szaklapban leendő közzétételére. (Bpkam. Vál. Bir. 30.027—1927.) Hasonló állást fogialt a Választott Bíróság a „Magyar Hitelvédő és Hiteltudósító Központ" megjelölés kérdésében. A konkrét peres ügyben azonban a bíróság ítéletet nem hozott, mivel alperes egyezségben kötelezte magát vállalati megjelölésének abbanhagyására. A vál. bírósági peres ügy egyezséggel befejeződött. (Bpkam. Vál. Bír. 30.026—1927.) Üzemvezető: Puskás István