Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 7. szám - A nemzetközi ipari jogvédelem

IPARJOGI SZEMLE 27 i) a magunk részéről kívánatosnak tartanok a vedjegy- és versenytörvény egységes szabályozását, j) a világvédjegy lajstromozása és nyilvántartása a madridi megállapodás kiterjesztése útján volna megoldandó. A betűk fonetikai kiejtésének szóvédjegy fonnájában való kifitele, még eltérő grafikai alkalmazásában is megtévesztésre alkalmas védjegy. Ezek volnának a megoldandó kérdés alapvető irányai. Ma a védjegyoltalom, a védjegy oltalmi körének a kérdése már megoldott probléma. Jelen cikkben ez állításunk igazolására a védjegyképek bemutatása kapcsán a magyar és külföldi bíróságok néhány elvi jelentőségű döntését mutatjuk be. A leghathatósabb érvnél is világosabbak e képek. Belekiáltják a védjegyeket fürkésző bíró lelkébe, hogy a A következő három képcsoport a védjegyképek (ábrák) többszörözése, illetve az „iker", „horgony", „kávédaráló" fogalmának más képben, más beállításban való feltüntetése dacára megtévesztő módon hasonló ábrázolásokat mutat. A vevő az ily képekben egy és ugyanabból a vállalatból származó védjegyes árukra gondol. A mondottak előrebocsátása után állítsuk fel már most azokat, hogy úgy mondjuk elsődleges kérdéseket, amelyekre választ kell adnunk, mielőtt az előttünk fekvő és elbírálandó védjegyképek hasonlóságának a kérdésében bárminő irányban is döntenénk. Az első kérdésünk, hogy a) vájjon a védjeggyel megjelölt áruk rokontermészetű áruk-e? b) más szóval, a védjeggyel megjelölendő árukat kik fogyasztják, illetve kik fogyaszthatják? c) vájjon a védjeggyel megjelölendő áruk (védjegyes áruk) oly természetűek-e, hogy feltehető azokról, hogy fogyasztójuk (közönséges vevőjük) valamelyes kapcsolatot lát közöttük. A név, az ábra, a szó, amelyet hall, avagy ugyanazon a helyen lát, ismerős-e előtte, kellemes, vásárlásra ingerlő benyomást kelthet-e benne? végül d) vájjon oly védjegyes áruval állunk-e szemben, amelynél feltehető, hogy a vevő azok vásárlásánál különösebb gonddal nem jár el? Inkább az emlékezetében élő plakátkép, tehát a már látott és hallott benyomások, vagyis a propagandatevékenység hatása alatt áll-e, avagy oly árucikkről van szó, amely őt közelebbről érdekli, amely cikkektől tehát bizonyos hatásokat, eredményt vár? Ha az előkérdéseket gondosan megválaszoltuk, illetőleg helyesen beleéltük magunkat a konkrét eset elbírálásánál figyelembe veendő vásárló lelkivilágába, úgy meg kell állapítanunk: a) hogy igen sok vevőre, főleg pedig a kevésbbé intelligens vevőkre, egy névnek, színnek, ábrának hirdetésekben, plakátokon, társalgás során stb. való többszöri megnevezése kétségkívül hatással van és sokszor „tájékozottságának" az igazolására is az üzletben látott áruk közül az emlékezetében elmosódott -„ismertebb" kép, ábrázolás, „jóhangzású" névvel ellátott, avagy „ajánlott" áru után nyúl; vevő nem olvas, a vevő nem lát semmit, csak sejt, csak tapogatódzik. A vevő nem lát kereteket, megoldásokat, kiképzéseket, nem látja az egyes eltéréseket, ő csak — és kizárólag csak a hasonlóságokat látja. íme néhány hasonló motívumokból táplálkozó védjegy: E motívumok szigorúbb elbírálás alá esnek oly védjegyeknél, amely az áruba öntve, préselve, beleütve stb. nyernek alkalmazást (szappan, üveg, papír, fém stb.) A fémárukba préselt védjegyes áruk hasonlósága. b) a „megszokott" formák, színek és ábrázolások, amelyekhez a „versenytárs" oly szívóssággal ragaszkodik, valóban oly megszokott formák-e, avagy csak az újabb „gyakorlat" igyekszik „megszokott", „általánosan szokásos" formákká, színekké stb. fejleszteni, c) juthat-e a vásárló abba a sajátlagos helyzetbe, amelyben a perben szereplők élnek, akik hol az eredeti, hol pedig az utánzatnak mondott árucikkeket a kezükben tartva keresik, kutatják, avagy felfedezik az áruknak uralkodó, disztinktív alkatrészeit, amelyeknek a vevő oly nagy fontosságot tulajdonít?