Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 6. szám - Védjegyoltalom - tisztességtelen verseny

24 IPARJOGI SZEMLE annyit, mint az alperesi áru. Ez azonban nem felel meg a tényeknek, mert az alperesi utazók oly esetekben is ajánlották a cserét, amikor nem is érdeklődtek aziránt, vájjon mennyi ideje voltak raktáron a becserélendő felperesi készítmények. P. o. G. és F. esetében, a viszonteladó a felperesi árukat nem is akarta odaadni, mert éppen oly minősegűeknek tartotta, mint az alperesieket. Mégis az alperesi utazók ajánlották a cserét és igyekeztek rábeszélni erre a viszonteladókat. Ebből kitűnik, hogy ezzel a széleskörű akcióval az alperesi eég, illetve ennek jóváhagyásával az alperesi utazok a felperesi készítményeknek diszkreditálását célozták, hogy a viszonteladók bizalmát megingatva, a felperesi gyártmányokat idővel a forgalomból eltüntessék. Minthogy ilyen és hasonló eljárások ellen különösen az évtizedes munkának és tőkebefektetésnek eredményét feltüntető márkás áruk nagyobb és hathatósabb törvényes védelmet igényelhetnek, a választott bíróság a maga részéről is arra a meggyőződésre jutott, hogy tekintettel a versenytörvény 13. §-ában körülírt rendelkezésekre, alperes azt a magatartását köteles abbahagyni amellyel 1. a felperes védjegyes készítményeit saját kezdeményezésével alkalmazottai által becseréltél le. de különösen 2. azt a magatartását, mellyel a felperes készítményeit 1:2 arányban becseréltette. Ezért a rendelkező részben körülírt módon kellett dönteni. (Vb. 4504—1928.) 74. Külföldi áru eladása a „magyar hét" alatt. Az árak közlése. A keresethez csatolt hirdetésben foglalt és a „magyar akarat", „törhetetlen magyar erő1', „ezer év életet parancsoló törvénye" szavakra utaló és hasonló fellengző tartalmú kifejezések, továbbá a következő kitételek: „magyar áru tölti be valamennyi állványunkat és raktárunkat", továbbá: „valamennyi magyar gyár, amely női és férfi-, gyermekdivatcikJcek, valamint egyéb ruházati és berendezési áruk előállításával foglalkozik, felvonul itt elsőrendű készít menyeivel" — a tisztességtelen versenybe ütköznek. Az Indokokból: Kétségtelen ugyan, hogy a „magyar hét" jogcímén és jellege alatt folytatott üzleti árusításból nem lehet teljesen kizárni a külföldi áruknak ezen idő alatti eladását, mert lehetnek olyan árucikkek is, amelyek mint magyar gyártmányok nem kaphatók, vagy a vevők kérik, sőt esetleg magyar gyártmányok létezése dacára a vevők nagyobb bizalmuk miatt ugyanolyan árucikkből külföldi gyártmányt kérnek és ez esetekben még a megszervezett magyar héten sem zárható el a kereskedő teljesen esetleges külföldi áruk eladásától, mint ahogy alperesek tényleg csináltak is saját előadásuk szerint a manyár hetükön 8—10 százaléik erejéig külföldi árukban forgalmat, — azonban ha ez a kisebb méretű forgalom külföldi árukban a magyar hét dacára megengedett is, tilos ez esetben a kereskedőnek hirdetéscin azt állítani, hogy üzletében valamennyi gyár felvonul és hogy valamennyi állványa és raktára magyar áruval van tele, mert ez alperesek esetében a valóságnak meg nem felel, amennyiben magyar gyárakon kívül külföldi gyár is felvonul alperesek üzletében és ott magyar árun kívül külföldi áru is van; ilykép alperesek hirdetése e részben is megtévesztőleg hat, mert azt a látsz-atot kelti, hogy náluk csak magyar cégtől származó és belföldi áru kapható, külföldi cégtől való-, nem hazai áru nem is kapható. E részben nem tesz különbséget az, hogy alperesek a bel- és külföldi árukat külön csoportosították, hogy a külföldieket külön rekeszekben tartották, továbbá, hogy az erre kioktatott személyzet a vevőket állítólag megkérdezte, hogy magyar árut kívánnak-e és csak kívánatra adott külföldit, mert a panasz tárgyává tett hirdetési mód szempontjából nem az döntő, hogy alperesek tényleg eladtak-e a magyar hét alatt nem kifogásolható kisebb mennyiségben idegen árut, hanem az, hogy hirdetésük azt a valóságnak meg nem felelő előadásukat tartalmazza, hogy csak magyar cégektől származó magyar áruk kerülnek a magyar héten üzletükben eladásra. A közönség megtévesztése annak dacára fenforog, hogy a hirdetés az árak jegyzékét is tartalmazza, mert a magyar hét rendezése szempontjából nem az árak fontosak, hanem a hirdetésnek az az alaphangja, amely mintegy kizárja külföldi áru eladását; ez az, ami a hirdetésben elsősorban szembeötlik és ami az olvasó figyelmét elsősorban megragadja, nem az árak jegyzéke, amiből meg sem állapítható, hogy azok magyar vagy külföldi árukra vonatko-znak-e. Igaz ugyan, hogy a hirdetés egész szövege határozott hazafias elgondolásból indul ki, azonban a hazafiasság felhasználásával sem szabad a hirdetésnek valótlan és megtévesztésre alkalmas közléseket tartalmaznia. Emellett azonban kétségtelen, hogy a hirdetés az alperesek anyagi hasznát is szolgálta, mert hiszen maguk beismerték, hogy a magyar hét alatt a korábbi hetekkel szemben 25 százalékkal magasabb anyagi hasznot éltek el, cmi kétségtelenül a hirdetés ezen esetleg jóhiszeműen túlhajtott módjának következménye volt. Alperesek ugyanis maguk adták elő, hogy üzletük olyan nagy •étéivel dolgozik liogy időnként szükséges a forgalom emelése végett megfelelő intézkedést tenni, vagyis anyagi hasznusat fokozni. Az alperesek által védelmükre felhozott azok a további körülmények, hogy üzletük nagy vállalkozás, amely nagy költséggel dolgozik, továbbá, hogy a gyárosok kérték fel őket a magyar hét rendezésére, továbbá, hogy a magyar héten hány magyar gyáros vett tényleg részt, a hirdetés meg nem engedett szövegével szemben szintén közömbösek, — azért ezekkel bővebben foglalkozni nem kellett. (Vb 11.628— 1928.) 75. Márkacikkek árainak megváltoztatása — tisztességtelen verseny. A némef bíróságok előtt legutóbb igen érdekes per nyert elintézést, amelynek folyamán niegállapíttalntt, hogy az árvédelmi szervezetek, továbbá érdekképviseletek jogosultak fellépni az áxrontók ellen. A Keichsverband des" Deutschen Medizinaldrogen- und Spezialitatengrosshandels egy berlini gyógyszerész elleni tisztességtelen verseny miatt följelentést tett, amely per egészen a Reichsgerichtig feliebbeztetett. Az, alperes nem tagja a tenti szervezetnek, azonban tagja a márkacikk gyárosok szövetségének, ez utóbbival szemben arra kötelezte magát, hogy a márkacikkek eladását csakis a szövetség által megállapított árak és feltételek mellett eszközli. Ennek dacára vevőinek, gyógyszerészeknek és drogistáknak jelentékenyen nagyobb engedményeket adott, mint azt az ár védő szervezet megállapította. A felperes nagykereskedő szövetség ezért pert indított ellene és kérte, hogy a bíróság tiltsa el attól alperest, hogy márkacikkeket alacsonyabb áron hirdessen, kínáljon vagy eladjon, mint azt a szövetség és az ahhoz csatlakozott gyárosok megállapították, azonkívül külön perben 1200 márka pönáló meglizetésére is kérte kötelezni. A berlini Landgericht, valamint a Kamniergerieht a felperes kívánságához képest alperest az abbanhagyásra kötelezte. Alperes a Kammergericht ítélete ellen a Reichsgeriehthez fellebbezett, de eredménytelenül, mert elutasították. Az elutasítás okai a következők: Az a körülmény, hogy alperes szerződési kötelezettségét a Markensclmtzverbanddal szemben megsértette, nem jelenti azt, hogy a fenti nagykereskedői szövetségnek nem volna felperességi joga, mert a felperességi jog a tisztességtelen versenyről szóló törvény 13. szakaszán alapszik, vagyis azon a gondolaton, hogy az abbanhagyási per nem csupán a versenytársat van hivatva védeni, a valóságban éppen úgy, mint a tisztességtelen versenyről szóló törvény a köz érdekében hozatott, a versenykinövések elleni védekezésre szolgál. Az az irányadó, hogy alperes ténykedésében, különösen a magasabb rabattok engedélyezésében a jó erkölcsök elleni cselekmény megállapítható-e! A Kammergericht ezt a kérdést igenlőleg intézte el, elfogadta, hogy a jó erkölcsök ellen van az, ha egy kereskedő szaktársait azzal káró sítja, hogy a szerződésileg átvett kötelezettségek ellenére a vevőnek előnyöket nyújt, amely előnyöket ezen kötelezettség értelmében nyújtania nem volna szabad. Ez a felfogás jogilag neiii kifogásolható. Szerződésileg elvállalt kötelezettségek elleni tervszerű cselekedet az, amely a vevők mayához csábítása ellen a szerződéshű versnytárs szándékos megkárosítására irányul, a tisztességes verseny alapfeltételeinek nem felel meg és így rendszerint erkölcstelen. Kivétel akkor állana fenn, hogyha a vállalt kötelezettség maga a jó erkölcsökbe! ütköznék, itt azonban ez az eset nem áll fenn. Számos gyárosnak az a kereskedelmi szokása, amely szerint a viszontelárusítónak bizonyos márkaárakat előírnak, mindaddig nem kifogásolható, amíg ezáltal a fogyasztó részére mesterségesen méltánytalanul magas ár elérésére nem törekszenek. 76. Ipari mintaoltalom. Az ipari minták oltalma és lajstromozása tárgyában 107.709/1907. sz. rendelet 2. §-a szerint a mintavédelem tárgyát valamely iparcikk külső alakjára vonatkozó és ezen ipari cikken alkalmazható új alakítás, illetve új ábrázolás képezi. A döntés tárgyát tehát az képezi, hogy a kérdéses minta oly alakítási újítás-e, amely a lajstromozás idejében a felhívott rendeletben szabályozott védelemre számot tarthatna. A periratokban elfekvő bizonyítékok, nevezetesen a felperes által még 1924. december hó 12-ike, vagyis a minta lajstromozásának időpontja előtt forgalomba hozott seprűvel szemben, valamint ugyancsak ezen időben nyomtatásban, illetve c) alatti képes ábrázolatban a Bk. 3. alatti ábrával, — és különösen az alperes által nem kifogásolt „Maschinen für Besenfabrikation" című munkának a 6-ik oldalán fény képmásolatban feltüntetett seprűkkel szemben, amelyeknél a seprű körtealakú kiképzése a megtámadott mintával teljesen azonos, — nem lehetett megállapítani olyan külső, a seprű körtéjének alakjára vonatkozó új alakítást, amely a felhívott rendelet értelmében a mintavédelemre alkalmas volna. Ami pedig alperesnek azon érveit illeti, amelyek a megtámadott minta szerint készült seprűinek elönyösebb kötési módjára és ezzel kapcsolatos műszaki előnyökre vonatkoznak, éppen a felhívott rendelet 2. §-ában foglalt rendelkezések alapján figyelembe vehetők azért nem voltak, mert azoknak elbírálása a jelen per keretén kívül esik. (K. M. 1445/1927). 39595 _ Ujságüzem Rt. Budapest, VII, Miksa ucca 8. Felelős üzemvezető: Wózner Ignác.