Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 6. szám - Védjegyoltalom - tisztességtelen verseny

22 IPARJOGI SZEMLE is mozogtak. A törvény magyarázatát ugyanis nem a törvényszakaszok kapcsán adja, hanem az egyes védjegyjogi kérdéseket külön fejezetben tárgyalja, hogy így valamennyi kérdést áttekinthetőbbé, könnyebben érthetővé tegye és a védjegyjog alapelveivel, vezérmotívumáival megvilágíthassa. Előbb a védjegyjog alapelveivel ismerteti még az olvasót, hogy felkeltse benne a védjegyjog iránti kereskedőérzéket. Külön-külön, de egymagában is önálló, az egész védjegyjog anyagát átfogó fejezetekben reámutat a védjegy céljára és jelentőségére, kioktatja az olvasót, minő elveket kövessen vérjegyének megválasztásánál, majd áttér az utánzatok elbírálására. A helyes irányt itt a kérdéses áru rendes fogyasztója adja és ha csak módunkban áll, tegyünk ismételt kísérleteket. Az eredeti és utánzat felmutatásával, ne azt kérdezzük, hogy vájjon a kettő hasonló-e? Hanem ügyeljük meg, hogy az eredeti védjegy felmutatásával a „közönséges vevőnk" mit lát az eredeti védjegyből, mi ragadja meg. mi köti Ica Ügyeimét; hogy jelöli meg, hogyan kéri az árut Az így nyert adatokat, miután azokat az eredeti védjegy közvetlen észlelése útján nyertük (tehát oly módon, ahogyan az a hetek, vagy talán hónapok multán vásárlót tekintve, a gyakorlati életben sohasem szerepel) — mint az emlékezetben élő és a hasonlóság fenforgásának a megítélésénél döntő mértéket — halvány, elmosódott színekkel, rajzokkal, szóképzéssel igyekezzünk megkonstruálni. És ime arra az eredményre jutunk, hogy míg az emlékezetben élő kép és utánzat feltűnő, megtévesztésre alkalmas hasonlóságokat mutat, addig az eredeti és az utánzott védjegyképek között, az azokat egymás mellett szemlélő, lényegesnek látszó eltérésekre talál (bukkan). Ezeket a gondolatokat érzékelteti meg a szerző színes illusztrációiban, amelyeket igen ötletes, művészi ábrázolásokkal juttat kifejezézsre Molnár Dániel festőművész A mű vezetőgondolata, hogy a védjegyes áruk a forgalomba konkurens árukként jelentkezzenek, vagyis egymástól élesen megkülönböztethetők legyenek. Reá kell tehát nevelnünk a gazdasági piacon megjelenő versenyvállalatokat, hogy eredeti alkotásokkal jelenjenek meg a forgalmi piacon. Amidőn pedig módot nyújt arra, hogy az olvasó a védjegytörvény rendelkezéseinek szemmeltartásával megválaszthassa védjegyét, elvezeti a védjegyhatósághoz, kioktatja a belajstromozás körüli eljárás formaságairól, majd végül már mint védjegytulajdonossal közli mindazon tudnivalókat, amelyek a védjegy fentartására, a védjegyoltalom kiterjesztésére (nemzetközi védjegyoltalom), az esetleg beállott változások bejelentésére és a védjegyutánzatokkal szemben való eredményes fellépésre vonatkoznak. Szerző e munkában közel 25 évi tapasztalatairól számol be. Célja egyfelől, hogy lehetővé tegye a védjegyjog, a több novelláris törvény és a nemzetközi egyezmények labirintusában való eligazodást, másfelől pedig, hogy a munka bevált rendszerével, az itt tárgyalt törvényekben beállott változások esetén is, külön, költséges kiadások mellőzésével a törvénymódosításokat közölhesse. Ha az érdekeltség csak néhány esetben haszonnal forgatja e könyvet, hosszú idők fáradságos munkáját jutalmazza. A Kamarai Választott Iííréságok nevelő feladata. (A kereskedelemügyi miniszter leirata.) Általánosan ismeretes, hogy Németországban már az 1909. év óta úgyszólván minden nagyobb kereskedői városban a kereskedelmi és iparkamarák választott bíróságokat létesítettek, amelyeknek az volt a főhivatásúk, hogy a kereskedők közötti tisztességtelen verseny címén keletkezett vitákat békéltető hatóságként intézzék el. Ezek a bíróságok jól váltak be s ez a tapasztalat vezetett arra, hogy a tisztességtelen versenyről szóló 1923 : V. tc. megalkotásakor a kereskedelmi és iparkamarákban csupán az abbanhagyásra, tehát azokra az ügyekre nézve, amelyeknél az elintézés békés lehetősége megvan, intézményesen létesíttetett az érdekelt ipari ^s kereskedői körökből alakítandó választott bíróság. A választott bírósági intézmény létesítésének ez a célja indokolja a választott bíróság tárgyalásáról a nyilvánosság kizárását, mert a választott bíróság csak abban az esetben tudja egyeztető, békéltető jellegű hivatását teljesíteni, ha a peres ügy, illetve az abban résztvevők neve nem kerül a nyilvánosság elé, mivel csak így remélhető, hogy a zárt tárgyalás es tanácskoz Is során sikerül megtalálni a békés megegyezésnek azt a módját, amelyet az ügy természete és a szereplők üzleti magatartása megkíván. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy számos esetben olyan üzleti magatartások erkölcsi megítélésének a szüksége merül fel, amely magatartásnak a helyes vagy helytelen voltáról maguk a versenytársak sincsenek tisztában, s ezért viszik az ügyet választott bíróság elé, hogy üzleti magatartásukat annak döntésétől tegyék függővé. Ezekben az esetekben különösei) kívánatos, hogy az ügy szereplői ne kerüljenek a nyilvánosság elé. Mindezek a szempontok indokolttá tették a 23.900/1914. I. M. sz rendelet 8. $-ának azt a rendelkezését, amely szerint a kereskedelmi és iparkamarában működő választott bíróság tárgyalása nem nyilvános, s miután a tapasztalat szerint a választott bíróság előtt feltűnően nagyszámúak az egyességek, tehát ez az intézkedés beváltnak látszik a felmerült ügyek lehető békés megoldásának érdekében a tárgyalásoknál a nyilvánosság kizárását továbbra is fentartandónak vélem. A keresk. min. éppen ezen okoknál fogva nem találta ezzel szemben helytállónak az az érvelést, hogy a rendes bíróság előtt a tisztességtelen versenybe ütköső magatartás miatt folyamatba tett ügyeket nyilvánosan tárgyalják, s így azokból a szaklapoknak a nevek közlésével is módjukban van a nyilvánosságot tájékoztatni. Nem lehet akadálya a kamarai választott bíróság előtti tárgyalás nyilvánosságának sem. Azok az ügyek ugyanis, amelyeket a rendes bíróság elé visznek, rendszerint súlyosabb természetűek, s egyesség útján csak kivételesen intézhetők el, ezeknél a nyilvános tárgyalás hátránnyal nem járhat. A rendes bíróság és a választott bíróság előtt tárgyalni szokott ügyek természete indokolja tehát egyik esetben a nyilvános tárgyalást, s másik esetben a tárgyalásról a nyilvánosság kizárását. Az a felhozott érv nem jöhet figyelembe, hogy az ügynek a nevekkel együtt közlése a szaklapokban nevelő hatást fog gyakorolni, mert általánosságban a döntéseknek nevek nélküli közlése is kétségkívül nevelő hatással van. Az ügyben résztvevő felekre nézve pedig az ügynek egyességgel történő elintézi'se esetében is, nemcsak maga az eljárás van jövő magatartásukat irányító nevelő hatással, hanem az a körülmény is, hogy a tisztességtelen versenybe ütköző magatartást tanúsító a költiégeket viseli. A keresk. min. felfogását a magunk részéről is osztjuk, do egyébként a tények is amellett szólanak, hogy a tárgyalások zárt jellege sikerteljes működést biztosított a választott bíróságoknak. Semmi akadálya azonban annak, hogy a vál. bír. ítéletei megfelelő formában kö öli essenek és hogy azokról ilyképpen az érdekeltség is tudomást szerezhess*!. Igaz ugyan, hogy a nevek közlése talán érdekesebbé teszi magát a jogesetet, a versenytársak könnyebben megértik és átérzik a bírói döntés súlyát, de ez a kevés előny, amelyben inkább a ,,s:ereplők" nevei idézik fel és szenvedik el a fokozottabb érdeklődést, nem áll arányban azzal a nevelő hatással, amelyet a választott bíróság komoly intelme gyakorol az érdekelt felekre és közvetve a kereskedő- és iparostársadalomra. Lapunk rendszeresen bemutatja a választott bíróságok és Juryk ítéleteit, illetve döntéseit, amelyeket a napilapok és s nklapok, főleg a külföldi sajtó lapunk nyomán leközölt. íme a legteljesebb nyilvánosság! A választott bíróság ítéletei közismertek, azokat a jogász-, kereskedő- és iparosvilág egyaránt teljes megnyugvással fogadja, és ítéleteiknek éppen mcgfellebbezhetlen voltuk ad különös erkölcsi erőt. A „Tokaji" bor jogvédelme. (Az Iparjogvédelmi Egyesület teljes ülése.) Az Iparjogvédelmi Egyesület teljes ülésén legutóbb igen érdekes kérdés került napirendre. Arról volt szó, vájjon tűrhető állapot-o az, hogy most már a csehek is. „tokaji" borral szerepelnek a nemzetközi piacon. A „tokaji" bor világhíre nyilvánvalóan magyar munka, magyar érdem eredménye és az Iparjogvédelmi Egyesület is ezt az álláspontot juttatta most kifejezésre. A teljes ülésen dr. Fodor Ármin kúriai tanácselnök elnökölt és dr. Bálás P. Elemér igazságügyminiszteri osztálytanácsos ismertette azt a furcsa helyzetet, melyet a trianoni békeszerződés idézett elő azzal, hogy a tokaji borvidéket kettéhasította. Az előadó az iparjogi és a nemzetközi jogi szempontok feltárása után annak a véleményének adott kifejezést, hogy a „tokaji bor" elnevezést a békeszerződés után elvileg már csak a magyarnak maradt tokaji borvidéken termett és a szükséges feltételeknek megfelelő borra nézve szabadna használni. Ehez képest a magyar-eseh kereskedelmi szerződésnek az a rendelkezése, amely szerint egyelőre a jelenlegi állapot marad meg, elvileg annyit jelent, hogy a magyar állam hozzájárulása folytán használhatják a „tokaji" elnevezést a Csehországhoz került területen termett borokra vonatkozóan is.