Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 6. szám - Védjegyoltalom - tisztességtelen verseny

XXII. évfolyam Megjelenik minden hó 1-én. mini a „MAGYAR GYÁRIPAR rendes melléklete Jury Az eszmei javak, az üzleti tisztesség, szabadalmi-, védjegy-, minta-, szerzői-, név- és cégjog oltalmát szolgáló folyóirat AZ „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST VI, PODMANICZKY UCCA 49. TELEFÓN: T. 264-03, 123-18 Szerkesztik: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR IPARJOGI SZEMLE 6. szám „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET tagjai tagsági járulékul kapják Védjegyoltalom — tisztességtelen verseny A védjegy — mint az ipar és kereskedelem talajából fejlődött intézmény — egyik legfontosabb konzerváló alkatrésze a termelő és kereskedő által létesített vagyonnak. E vagyonnak kellő megalapozása fölötte szükségessé teszi, bogy kereskedeimi és ipari érdekeink fejlesztésére a szakirodalom művelése, valamint a védjegyügyben kínálkozó előnyök észszerű felhasználása által is törekedjünk. Ha kérdezzük, hogy miért van az, bogy az irigyelt nyugati államok anyagi és szellemi kultúrája mögött elmaradtunk! Miért van az. hogy viszonyaink oly kicsinyesek s hogy közgazdasági életünknek oly szűk keretei számunkra esak a mai csonka határok mellett elviselhetetlenek? Miért van az. hogy a külföldi példákon esak felbuzdulni vagyunk képesek, de azoknak követése nálunk utópia marad?! Válaszunk esak ez lehet . . . Azért, mert hiányzik az új értékek termelésében az. a produktivitásunk; a meglévő értékek megtartásában az a konzerváló képességünk, amely amott a nagy eredményekel létrehozta. És ez, azért van így, mert a produktív társadalmi osztályok látóköre nem eléggé széles; ismeretei hiányosak és felületesek. Az áruk termelésében és üzleti forgalmában tevékeny egyesek rendszerint nem tudják — még a legintelligenseb' ek sem, — hogy érdekeik és hivatásuk érdeke, hogyan és miképpen függ össze a közügyekkel, a jogrenddel, a jogpolitikaival. Dr. Bányász Jenő „Védjegyoltalom — tisztességtelen ri rseny" című munkája azt a célt tűzte maga elé, hogy fokozottabban az. ipar és kereskedelem eszmei javai felé terelje az érdekeltek figyelmét, hogy felnyissa szemeikel és hogy haladottabb jogállapotok keletkezését mozdítsa elő. Az Iparjogvédelmi Egyesület a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara megértő támogatásával huszonegy esztendőn át kitartó munkával és kezdeményező akcióival lépésrőllépésre építette ki azokat a törvényes kereteket, amelyek vállalkozási és gyártási alkalmakat nyújtottak a kereske.lőés iparosköröknek és amelyek jótéteménye nélkül azok meg nem valósulhattak volna. Az eredmény azonban, sajnos, nem minden tekintetben kielégítő. Szerző munkájának megírásánál a védjeggyel, a védjegyes (árujeggyel ellátott) árukkal történő bármily természetű visszaélések erkölcstelen voltára kíván reámutalni. Nem állít fel tehát éles határvonalakat a védjegyjog és a versenytörvény között. A versenytörvény életbeléptetésével, úgymond, az üzleti tisztesség, a jó erkölcsök szelleme győzött a jog formaságai felett. Csak azt kell vizsgálnunk, hogy valamely cselekmény, üzleti magatartás, valamely versenyeszköznek az alkalmazása, az üzleti tisztességbe, vagy általában a jó erkölcsökbe ütközik-e és amennyiben a kereskedelmi és ipari közfelfogás alapján e tényt minden aggály nélkül megállapíthatjuk, akkor már alkalmaznunk kell a törvényt és pedig függetlenül attól, hogy lajstromozott védjeggyel, avagy talán korábban szerzett formai jogosítványokkal, védjegyprioritásokkal állunk szemben. Vezetőgondolata, bogy magának a védjegylajstromozásnak, avagy a cégbejegyzésnek a ténye sohasem érvényesülhet az üzleti tisztesség, a jó erkölcsök rovására, nem jöhet ellentétbe a tisztességes verseny alapelveivel. A formális jogot tehát feltétlenül háttérbe szorítják az üzleti tisztességszabta korlatok és csupán azon határokon belül mozoghat, amelyekel ez a magasabbrendű jog szab meg és így semminő körűiméinek között nem adhat alapol tisztességtelen eljárás elkövetésére. A fenti okok késztetik szerzőt arra, hogy az eddigi szokásokkal ellentétben a két (a védjegy és verseny) törvényt együttesen tárgyalja. A laikust a határvonalak, az üzleti eljárás jogi minősítése amúgy sem érdekli, nem is az ő hatásköre (különben a jó szakemberből rossz jogász lesz . . .), míg a jogász gyakorlott szeme az egyes jogkénlések tárgyalásánál mindenütt megtalálja a megfelelő útmutatást és irányít st. E munka egy másik eredeti ötletéire is reá kell mutatnunk. Színes illusztrációkban mutatja be az olyan nagyon sokszor hangoztatott „emlékezetben élő védjegyképet, amely a vevőt „vásárlásai közben irányítja". A leghathatósabb érvnél is beszédesebbek e képek. Belekiáltják a védjegyeket fürkésző bíró lelkébe, bogy a vevő nem olvas, a vevő nem lat semmit, csak sejt, csak tapogatódzik. A vevő nem lát kereteket, nem látja az utánzatból „kiemelkedő" részeket, ő csak a hasonlóságokat látja. A gyakorlati élet oktatja az utánzót, ö, a kiváló szakember, aki közvetlen közelből, a mindennapi élet sürgés-fortgásában figyeli a vevőt. A vevő futólagos ügyeimé, főleg a tömegárucikkeknél általánosan tapasztalható hihetetlen közönye, eltorzít mindent — az ábrát, a szót — és csak azt látja, csak azt hallja, amit látni és hallania kell, amit imos-untalan a fülébe kiált, a szemé elé állít a propaganda mindmegannyi eszköze. Ez az emlékezetben élő kép áll, úgymond, az eredeti véd jegy és az utánzat között. Ezt kell keresnünk, ezt kell kutatnunk, vagyis ezt a képet kell lelki szemeink előtt megrajzoltásokkal, színhatásokkal, formákkal sth. irányítsák áruikra a fogyasztóküzönség figyelmét és ne törekedjenek hamis látszattal vállalatukat, illetve áruikat más vállalat áruiként feltüntetni és ezzel a védjegy tulajdonosainak vevőkörét elvonni, más vállalatának jó hírnevét és védjegyes áruinak tekintélyét, a fogyasztóközönség részéről élvezett bizalmát aláásni. A védjegy, a védjegyes áru legyen eredeti alkotás, de azután ennek az eredeti alkotásnak nyújtsuk is a legmesszebbmenő, a legbatályosabb törvényes oltalmat, az eredeti védjegyből táplálkozó, az eredeti védjegy motívumait szétforgácsoló bitorlókkal szemben. A munka beosztását illetőleg szerző ragaszkodott ahhoz a rendszerhez, amelynek jól bevált keretében az előző kiadások