Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 1. szám - Monopolium-e a védjegy?

IPARJOGI SZEMLE 3 forgalomba. Alperes terhére az utánzás megállapíttatván, a váasztott bíróság az 1923. évi V. t.-e. 10. §-ának 2. és 3. pontja alapján elrendelte a csomagolóeszközök árukra még nem alkalmazott készleteinek megsemmisítését és az alperes tulajdonában meglevő árukról ezen borítékok eltávolítását. (Bpkam. Vál. Biz. 21556—1927.) 2. Hírnévhitelrontás. (A kritika szabadsága. „Elegendő a versenytörvény tiltó rendelkezéseibe ütköző egyetlen eset igazolása.) Felperes előadása szerint az alperes a keresethez C) alatt csatolt és a tárgyalás során E) alatt eredetiben bemutatott körlevél egyes kitételei, különösen azonban annak egész szelleme, intenciója és tendenciája közvetlenül és közvetve is alkalmasak arra, hogy a vevő alperes üzleti magatartása, tevékenysége és az üzletkötés kihatásai tekintetében káros következtetéseket vonjon le. Alperes védekezésében utal arra hogy a per tárgyává tett üzleti levelet mindössze 3—4 példányban küldötte szét. E levél védekezés volt a felperesi támadással szemben, t. 1. felperes ama üzleti levelével szemben, amely alperes előadása szerint felperes vállalatának terjedelmére és minőségére vonatkozólag valótlan adatokat tartalmazott és alkalmas volt arra, hogy a vevőközönséget a felperesi vállalat terjedelme tekintetében megtévessze. Fentartja (alperes) a per tárgyává tett üzleti levelében előadott tényállításokat, amelyek minden tekintetben szerinte megfelelnek a valóságnak. A választott bíróság alperes eljárását a versenytörvény 13. §-ába ütközőnek találta, mivel alperes az E) alatti üzleti levelében felperes vállalatával kapcsolatban oly megállapításoknt tett, amelyek a felperesi vállalat teljesítőképességét, álta'ában üzleti pozícióját hátrányos színben tüntethettek fel. Alperes ama védekezését illetőleg, hogy a per tárgyává tett üzleti levelet mindössze 3—4 példányban küldötte szét. a választott bíróság figyelembe nem vette. A választott bírósár ama felfogásának ad kifejezést, hogy teljesen elegendő a versenytörvény tiltó rendelkezéseibe ütköző egyetlen esel igazolása — a lényeg csupán az, hogy a versenytárs áruja iránt bizalmatlanságot keltsen. A választott bíróság az alperesi levélben előadott tényállítások valódiságára vonatkozó alperesi előadást ugyancsak nem vette figyelembe. A választott bíróság az alperesi vállalat gyári minőségére, illetve teljesítőképességére vonatkozólag ama felfogásának ad kifejezést, hogy a versenytörvény nem érinti a jogos kritika szabadságát. Az általános tétel, hogy a kritika szabadságát, tények megállapítását korlátozni nem szabad. A bíróság szuverén fe'.idata azonban a határok megvonása, hogy t. i. mi az, ami a valóság keretébe illik és mi az, ami azt meghaladja, vagyis átlépi a tárgyilagos kritika határát; és végül hol kezdődik az a ténykedés, amelynek kétségtelen versenyző célzata, hogy a közönséget bizonyos cikkek fogyasztásától elvonja és a saját áruinak vásárlására csábítsa, végül, hogy a tények és valóságok az üzleti levél szövegében mily vonatkozásban és terjede lemben érvényesülhetnek a gazdasági élet propagandisztikus keretei között. A fenti szempontok figyelembevételével, a választott bírósá?' úgy találta, hogy az a mód, az a beállítás, amelybe)! az alperesi üzleti levél szövegezése magát a tényeket I özli. alkalmas lehetett arra, hogy a felperes üzleti teljesítőképesséTébe vetett bizalmat megingassa. A választott bíróság az alperes eljárásában nem talált ugyan olyan mozzanatot, amelyből az alperes rosszhiszeműségére következtetni lehetne, mindazonáltal alperes még oly jóhiszemű eljárása sem mentesíti őt a versenytörvény idézett szakaszának következményei alól, amiért is alperest a per tárgyává tett üzleti levélnek azonnali hatállyal való abbahagyására kellett kötelezni. (Bpkam. 45481—1927.) 3. A versenytársi minőség elhallgatása. Nem vitás, hogy alperes, akinek lakása V, Csáky ucca, kárpitos műhelye pedig Hársfa uccában van, a napilapok vasárnapi számaiban a következő tartalmú hirdetéseket tette közzé: „Garnitúra vörös brokáttal visszament partié miatt eladó", majd: „Garnitúra vörös brokáttal, sezlon, matrac, gobelinszékek visszament partié miatt eladók, Csáky u. III. em. 13." Minthogy felperes nem vonta kétségbe azt, hogy az alperes által lakásán eladásra hirdetett áruk más megrendelőtől, esetleg visszament partié miatt maradtak vissza és csupán az 1923. évi V. tc. 2. §-ába ütköző cselekmény megállapítását kérte az alperes ellen, minthogy alperes beismerte, hogy lakásán nincs feltüntetve az, hogy ö kárpitosmester, de még ha ez így volna is, magában véve az a körülmény, hogy alperes az idézett hirdetésekben elhallgatta azt, hogy ö kárpitosmester és ezzel a hirdetésolvasókban nyilvánvalóan azt a hitet akarta kelteni, hogy a hirdetett bútorokat nem iparostól, hanem magánszemélytől alkalmi olcsó áron szerezhetik meg és nyilván ezen feltevésben keresték is fel alperes lakását, kétségtelen, .hogy alperes olyan adatokat híresztelt, illetve a valóságnak meg nem felelően a kárpitosmesteri minőségét elhallgatva, oly tartalmú hirdetést tett közzé, amely a közönség megtévesztésére és ezáltal alperes áruja kelendőségének fokozására alkalmas volt, miért is öt ezen tevékenység abbanhagyására mint pervesztest a költségek megfizetésére kötelezni kellett. (Bpkam. Vál. Bir. 18.059—1927.) 4. Fényképek engedélynélküli közlése. Az alperes folyóiratának 79. és 80. sz. füzeteiben közzétett felhívás szerint a felperesi fényképeknek saját készítményü Itnyomatban való elkészítését és forgalomba hozatalát hirdette, holott erre felperestől engedélye nem volt. Az alperes továbbá a 80. sorszámú füzetben az „Országúti gyilkosság" ponyvái címzés alatt közzétett, bár utóbb a felek által erkölcsileg kifogásolható tartalmúnak nem vitatott regénnyel kapcsolatban a felperes által készített „O ..." jegyzésű, egy budapesti fiúiskola IV. A) oszt. végzett tanulói és tanári kara 1926. jelzésű csoportképet is a felperes engedélye nélkül közölte, amiért is ennek az intézetnek igazgatója felperest az intézeti csoportképnek ponyvaregényekben való közzététele miatt az intézetből kitiltotta. A fenti tényállás folytán alperest a Vál. Bír. a fent körülírt ténykedésektől eltiltja, és őt bírság terhével azok abbahagyására kötelezi, mert, ha alperes állítása szerint — így szól az ítélet indokolása —, a hasonló irányú ifjúsági foly> iratokkal való üzleti versenyben magának előnyt kívánt is biztosítani azzal a ténnyel, hogy egyes iskolák osztályairól készült csoportképeket közölt, ezt csak a fényképeket előállító fényképész engedélyével tehette. Ennek folytán az engedély hiányában ilymódon folytatott üzleti verseny az üzleti tisztességbe ütközik. Alperes azonban nemcsak nem elégedett meg ezzel az id. törvénycikk 1. §-ába ütköző magatartással, hanem még az említett folyóirat 79. és 80. füzeteii ben oly hirdetést is tett közzé, hogy ezekről a fényképekről lenyomatokat készít finom kartonra figyelmes munkával és azokat darabonként 5000 koronáért árusítani fogja. Ez a magatartása az 1923:V. tc. 30. §. 3. bekezdésének megfelelően elbírálandó versenyvállalat kezdeményezését jelenti, mely abban állott, hogy a felperes által saját alaptőkéjének, munkájának, üzleti berendezésének felhasználásával készült csoportfényképeket minden rizikó és fáradtság nélkül, saját készítményü külön lenyomatokban akarta előállítani, és forgalomba hozni, minek következménye az lett volna, hogy az alperes felperessel szemben, ennek saját felvételű fényképeivel fejtett volna ki meg nem engedett üzleti versenyt. Olyan magatartás ez, amely felperes üzleti tevékenysége eredményének jogtalan kihasználásával nemcsak az üzleti tisztességbe, hanem nyilvánvalóan a jó erkölcsökbe is ütközik. Az üzleti versenynek ilyen módon való kifejtésétől történő eltilt sa tehát szintén az id. törvénycikk 1. §-ának 2. bekezdésén alapul. Az a körülmény, hogy alperes az iskola IV. A) osztályát végzett tanulóiról és tanárairól készült csoportképet az említett ifjúsági folyóirat egy olyan számában tette felperes engedélye nélkül közzé és hozta forgalomba, amely az „Országúti gyilkosság" ponyvaízű címet viselte és ezzel előidézte azt, hogy ennek az intézetnek igazgatója, nem vitásan, felperest 1927 júniusában, mikor az intézetben a szokásos felvételek eszközlése végett megjelent, arra való utalással tiltotta ki az intézetből, hogy nem tűrheti azt, hogy az intézet tanári karának és ifjúságának csoportképe egy ponyvatermékben megjelenjen, felperes érdekeinek a sérelmével oly cselekedetet követett el, mely alkalmas volt arra, hogy felperesnek jó hírnevét veszélyeztesse és az intézet vezetősége részéről az ő személyi megbízhatóságába vetett hitet megrendítse. Ez a magatartása alperesnek nyilvánvalóan az 1923:V. tc. 13. §-ában meghatározott tényálladékot fedi, annak abbanhagyására való kötelezése tehát az id. tc. 1. §-ának 2. bek.-nek megfelelően indokolt. (Bpkam. Vál. Bír. 46.482—1927.) 5. Az ajánló-levelekkel történő visszaélés: tisztességtelen verseny. Felperes tisztességtelen verseny megállapítása és abbanhagyasa iránt indított alperes ellen keresetet azon az alapon, hogy M. gimnáziumi tanár egyik tanítványának a felperes részére szóló és felperesnek címzett ajánlott levelet adott át avégből, hogy a fiú azzal felperesnél vásároljon; a fiú azonban a levelet tévedésből alpereshez vitte, aki annak dacára, hogy tudta, hogy ji levél nem neki szól, a ílút kiszolgálta; ezzel pedig alperes az 1923. V. t.-c. 1. §-ába ütköző tisztességtelen versenyt elkövette. Az ajánlólevél melyet a kereskedővel összeköttetésben álló valaki a kereskedő címére kiállít és amelyet egy harmadik egyénnek azzal a rendeltetéssel ad át, hogy az illető a levéllel az átala ajánlott kereskedő üzletébe menjen és ott árút vásároljon, a bizottság megállapítása szerint, az ajánlott kereskedő szempontjából komoly üzleti értéket képvisel, amely érték