Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 5. szám - Az eszmei javak fokozottabb védelme. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarai Jury-k döntéseiből

20 sak és a pajzsforma címke azé le az alperesi palackon fehér, azonban ezek lényegtelenek, mert a két áru külső alakja annyira hasonló, hogy a felperes gyártmányának jellegzetes külsejét már jól ismerő közönség: az alperes gyártmányát egyszerű megtekintésre, a felirat elolvasása nélkül, kétségtelenül könnyen a felperes gyártmányának tarthatja. Annak megállapításánál ugyanis, hogy utánzásról van-e szó, nem az az irányadó, hogy a két gyártmány külsején fedezhotők-o fel apróbb eltérések, különbségek, mert hiszen az utánzó rendszerint arra törekszik, hogy az utánzást bármily csekély változtatása révén is, igazolhatóvá tegye, de emellett egyéb motívumok pontos lemásolása által a megtévesztés eredményét biztosítsa, — hanem az a lényeges, hogy a két gyártmány a szemlélőben ugyanazt az összíbenyomást keltse és ügyelembe veendő az is, hogy a mellékes részletek különbözőségét a közönség mar csak azért sem konstatálhatja és ellenőrizheti, mert az eredetiként elébe tett utánzat mellett, rendszerint nincs előtte az eredeti is, ha tehát az utánzat az eredetinek összbenyomását kelti fel, a közönség nyugodtan elfogadhatja azt az eredeti helyett, miáltal az utánzás célja: a köVönség megtévesztése, illetve a megtévesztés lehetővé tétele már elérett. A megtévesztés lehetőségét elősegíti alperes sósborszesz gyártmányánál az isi, hogy a palack — éppon mint a felperes közismert palackjai — a gyógyszeres üvegekre jellemző módon van lekötve és ugyanolyan sárgaszínű papírba van osoma golva s a palack éppen ebben a felperes gyártmányainak jellegzetes, közismert és védjegyoltalom alatt is álló csomagolá sával azonos külsőben kerül forgalomba. Minthogy e szerint a két gyártmány, a palack alakja, ennek méretei, a rajta levő címke sajátlagos pajzsalakja, mérete, színösszetétele, a szövegrészek elhelyezése, a betűk színe, nagysága, a palack lekötési módja és a csomagolópapír színe által keltett összbenyomás ezerint megtévesztő módon hasonló, a Választott Bíróság megállapítása az, hogy a B) alatti mintájú alperesi palack kiállítása a felperesének szolgai utánzata. Ez eljárás és az a mód, ahogyan alperes a felperesi védjegyes áruval való megtévesztésre törekszik, ahogyan az eredeti védjegyes áruhoz „igazodik", kétségtelenné teszi, hogy alperes a futólagos figyelemmel vásárló közönségre, tehát a megtévesztésnek lehetőségére alapítja üzleti vállalkozását. A Választott Bíróság úgy találja, hogy főfeladata a vevőközönség és pedig a különösebb figyelem reáfordítása nélkül vásárló közönség védelme, nem pedig a közönségnek a gondosabb, körültekintőbb, figyelmesebb vásárlásra való nevelése. Alperes tehát, amidőn sósborszesz gyártmányait a •/. alatt szerinti csomagolásban, illetve külső megjelenési alakban hozza forgalomba, ezáltal az 1923. évi V. tc. 9. §-ában meghatározott és tiltott versenyt folytatja, amitől őt felperes kérelmére el kellett tiltani. Nem szolgálhat alperes mentségébe az a körülmény, hogy nemcsak ő, hanem mások is hoznak hasonló kiállításban sósborszeszt forgalomba és hogy alperes már 20 év óta foglalkozik sósborszesz gyártásával és forgalombahozatalával, mert felperes sósborszeszgyártmányai jellegzetes külső kiállításukról és csomagolásukról közismertek és a felperesi vállalatra utalnak. (Vb. 6433—1928.) 69. „Ébredő" hitelrontás lehet. Felperes „ébredő" minőségére vonatkozó nyilatkozat valósága esetében is hírnévrontó jelleggel bír. A megkívánható alanyi és tárgyi tényálladók már fenforog, mihelyt az ily tartalmú híresztelés, ha nem is abszolúte, de relatíve ártalmas, kártokozó lehet. (Olyan helyen tette az ily értelmű híresztelést, ahol az ébredői minőség nyilvánvalóan ellenszenvet váltott ki. (Bp. kir. ítélőtábla P. VI. 9885—1927.) 70. A munkaadó felelőssége. Egy konkrét peres ügyből kifolyólag a bp. kir. ítélőtábla megállapítja, hogy egy lapkiadó vállalatnál — mint amilyen I. r. alperes — a levélpapirosok és borítékok könnyen hozzáférhető helyen vannak, magában véve nem oly gondatlan magatartás, amely okozati összefüggésbe volna hozható az adott esetben a levél megírásával és elküldésével s így nincs alap arra nézve, hogy a II. r. alperes által megírt magánlevélért a munkaadó I. és III. r. alperes abbanhagyásra köteleztessék és kártérítésben marasztaltassék. (Bp. kir. ítélőtábla P. VI. 8204—1927.) 71. Ideiglenes Intézkedés elrendelése a Választott Bíróság tanácsának hatáskörébe tartozik. A 23.800—1924. J. M. sz. ren delet 3. $ 2. bekezdése szerint az ideiglenes intézkedés az adott esetben a Tvt. 44. §-án alapuló Választott Bíróság elé tartozik. Ez a bíróság a 23.900—924. K. M. és I. M. sz. rendelet 3. §-a szerint elnökből és két választott bíróból alakul. Utóbbi rendelet 7. §-a szerint általános szabály, hogy a Választott Bíróság határozatait tanácsban hozza, ami alól kivételt e § 2. és 3. bekezdése állapítja meg, amidőn a tanács elnöke, mint egyes bíró eljárhat. E kivételes rendelkezések természetszerűen szorosan értelmezendők és minthogy ezek kifejezetten nem mondják ki azt, hogy a Választott Bíróság által hozott ítélet alapján a zárlat elrendelése a tanács elnökének, mint egyes bírónak hatáskörébe tartozik: az általános szabály alkalmazandó, amely szerint a Választott Bíróság tanácsa kell, hogy döntsön a zárlat elrendelésének a kérdésében. A 7. $-ban jelzett kényszereszközök elrendelésének a fogalma alá nem vonható a zárlat elrendelése, mert a rendelet erre vonatkozó része nyilván a peres eljárás vezetésére vonatkozik, amit a pénzbírságot tárgyazó rendelkezés is igazol. Az ugyanott jelzett „ideiglenes intézkedést" pedig kifejezetten peren kívül álló személyekkel szemben utalja a rendelet az elnök, mint egyes bíró hatáskörében, az adott esetben azonban perben álló féllel szemben kell az ideiglenes intézkedés kérdésében határozni. Mindezeknél fogva a íolfolyamodás e részben alapos. Az I. bíróság döntésénél nem lévén szabályszerűen alakítva: határozata megsemmisítendő volt. Eszerint az elsőbíróság újból tartozik elbírálni a beadott zárlati kérvényt, annak eredményéhez képest kell határoznia a felfolyamodás költségének ki általi viselésének kérdésében is, amelynek öszszegét a felfolyamodási bíróság csak megállapította. (Bpesti ítélőtábla P. VI. 7031—1927—4. szám.) 72. A védjegy és a védjegyhez hasonló városi címer használata (motívum). Felperesek keresetüket arra alapították, hogy alperes 1928 január óta olyan venyigemetsző ollókat hoz forgalomba, amelyeken egy ágaskodó kecske rajza látható, felette a magyar koronával, holott felperesek az általuk gyártott ollókon ugyanezt az ábrát korona nélkül már 1925 óta használják; minthogy az ő ollóik mint kecskeollók kerülnek forgalomba és a kecske ábráról ennél a cikknél a forgalomban általában az ő vállalatukat szokták felismerni, felperesek az 1923. évi V. tc. 9. §-a alapján az üzleti verseny tisztességébe ütköző ezen utánzás abbanhagyására kérték alperest kötelezni. A két kecske szembeszökően hasonló egymáshoz, mind a kettő két hátsó lábával több halomból álló rajzból kiemelkedve ágaskodó kecskét ábrázol, úgyhogy az összetéveszthetőség lehetősége kétségtelen, mert a vevőközönség figyelme csupán az ábra lényeges részére terjed ki, vagyis magára a kecskére és nem terjed ki a kecskét körülfogó keretre, amely a felperesek ábráján négyszögletes, az alperesén ellenben címerszerű, árnyékolt és magyar koronával ellátott. Minthogy pedig alperes későbben jelent meg a piacon olyan jellegzetes ábrával ellátott ollóival, amelyeket a felperesek már régebb idő óta használnak és minthogy az alaki és tartalmi valódiságuk tekintetében nem tagadott B—L'/alatti okiratok alapján azt is meg kellett állapítani több neves vas- és szerszámkereskedő cég egyöntetű nyilatkozatából, hogy a kereskedelmi forgalomban a kecske ábrával ellátott venyigemetsző ollót a felperesek árujaként ismerik, hogy tehát alperes oly jellegzetes külsőben hozza forgalomba az árut, illetőleg azon oly ismertetőjelet, rajzot használ, amelyről a forgalomban a felperesek vállalatát szokták felismerni, a Tvt. 9. §-ának világos tilalma folytán kötelezni kellett alperest arra, hogy hagyja abba az ollókon az utánzást, jelesül a kecskét ábrázoló rajz használatát és ezen árujának e rajzzal való forgalombahozatalát. Hogy alperes a kecskét azért használja, mert Kecskemét város tanácsa neki a városi címer használatát megengedte, abban pedig az ágaskodó kecske benne van, a tisztességtelen verseny szempontjából közömbös, mert bár alperesnek, mint kecskeméti polgárnak, kétségtelen jogában állott a városi címer használatának megszerzése, az üzleti verseny tisztessége szempontjából nem jön figyelembe az, hogy az abba beleütköző cselekménynek vagy eljárásnak mi a forrása, a kereskedőnek mindentől független elhatározása-e, avagy hatósági engedéllyel alátámasztott cselekménye, hanem a tisztességtelen verseny szempontjából csupán az az egyedüli körülmény döntő, hogy a cselekmény a Tvt. valamelyik rendelkezésébe ütközik-e és mihelyt az utóbbi eset fenfoTOg, mint a jelenben, az feltétlenül abbanhagyandónak minősítendő. — Az alperes eljárásába belejátszik tehát az a tény, hogy alperes a 12:/. alatti engedéllyel megszerezte Kecskemét városától a címer használatának jogát a venyigeollókra és a címerben az ágaskodó kecske benne van. Ehhez alperesnek a már előadottak szerint joga lévén, a címernek, mint olyannak használatától eltiltható nem volt, mivel az egyedül alperes és Kecskemét város tanácsa közötti jogviszonyra tartozik. Ámde a verseny tisz tessége szempontjából a piacon a kecske-ábrás ollókkal a felperes után megjelenő alperes nem használhatja a címert olyképpen, hogy azzal felperes érdekét sértse és minthogy nyilván sérti, a rendelkező részben foglaltak szerint arra kellett alperest kötelezni, hogy ollóin a kecske-ábra alkalmazását és azoknak ezzel az ábrával való forgalombahozatalát hagyja abba, egyszersmind az id. törvény 10. § 3. pontja alapján arra is kötelezendő volt az alperes, hogy a tulajdonában meglevő árukról a megtévesztő ábrát távolítsa el. (Vb. 10.024— 1928.) Mi sem állja útját azonban annak, hogy alperes a városi címert, amelyet jogosan használt, továbbra is ne alkalmazza. Ennek a használatnak azonban olymódon kell történnie, hogy a címer ne legyen egyedüli árujegye (védjegye) áruinak. (Pld. védjegyben, üzleti nyomtatványokon mint mellékmotívum.)