Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 5. szám - Az eszmei javak fokozottabb védelme. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarai Jury-k döntéseiből

IPARJOGI SZEMLE 19 improduktív munka éa költség, amelyet a pereskedések zúdítanak a védjegytulajdonosokra, a védjegyes áruk tekintélyének emelésére és a védjegyes árúk jó minőségének fokozásában fognak produktív értékelésre találni. A védjegyek fokozottabb védelmét szolgálja a Bpesti Kereskedelmi és Iparkamara Jury-ének 1/1928. számú döntése, amely megállapítja, hogy a versenytárs, sőt a saját továbbélárusítók is, önként vállalt kötelezettségeiknek megfelelően tartoznak a gyáros által előírt árakat szigorúan betartani. Itt is azonban természetszerűleg érvényesülnek a jő erkölcs szabta korlátok, amelyek főleg a közönség jogos érdekeinek, a nélkülözhetetlen, monopolisztikus cikkek szabad áralakulását befolyásoló kikötésekkel szemben való ved. ! mét célozzak. A tisztességtelen verseny kritériumát adja az a ténykörülmény, hogy a márkacikk olcsóbb eladásával, de ezzel szemben más áruk fokozottabb forgalmával versenytársaival szemben előnyöket szerezzen. Ez az előny alapja pedig a vevőközönség ama hiedelme, hogy a márkacikket olcsóbban adó Versenytárs üzletében általában olcsóbban lehet vásárolni. A vezető gondolat e kérdés elbírálásánál, hogy magas szociális szempontoktól eltekintve, az árú gyártójának jogában állhat a saját árui árának megállapítása, a vállalt kötelezettséggel szemben pedig az árak be nem tartása a márkacikk értékének rovására vezethet és megrendítheti a vásárlóknak a márkacikkel szemben tanúsított fokozottabb bizalmát. A wien-i Handelsgericht Cg. XV. 32(i—1927. (bővebben ismerteti: dr. Szenté Lajos: „A tisztességtelen versenyről szóló törvény a gyakorlatban" cikkében. Kereskedelmi jog. 1928. 3. sz.) ama felfogásának ad kifejezést, hogy a gyáros jogosan követi azt az elvet, hogy lehetőleg sok üzlet tartsa az ő áruját és hogy ne hanyagolják el a kereskedők az árut azért, mert igen keveset keresnek azon. Ez az üzleti politika persze a íogyasztóközönség kizsákmányolására vezethet; de a bíróság nem mehetett bele ennek az elbírálásába alperes eljárái <iiiak megítélésénél még akkor sem, ha ez kétségtelenül íenforog. Mert még hu arak tulina^asak volnának is, a szükséges reakció úgy sem maradna el és mivel a védjegyes áru nem az egyedüli és nélkülözhetetlen monopólium cikk, ezt nyugodtan be lehet várni. Hogy a gyárnak bizonyos kontroll szempontjából a kontrolljelekre szüksége van, hogy ha célját: az egységes árakat el akarja érni, alig lehet vitatni. Ez ellen tehát kifogást emelni nem lehet, ha csak ezáltal a kereskedők gazdasági exisztenciája nem veszélyeztetnék, amit azonban a konkrét esetben a bíróság nem állapított meg, mivel a kereskedőnek módjában áll a védjegyes árunak a tartásától eltekinteni és figyelmét más árura fordítani. A német bíróságok hasonló esetekben ugyanígy döntöttek. (A. Rosenthal. Kommentár 5. Aufl. S. 144. Note 92.) Az üsterreichiseher Verband der Markenartikel-Industrie az „Elida" cég márkájának védelmébe egy lépéssel tovább ment és perrel támadott meg egy nagykereskedőt, aki az „Elida" csomag egy ellenőrzőjelót (Kontrollzeichen) eltávolította. 1. A bíróság (a wien-i Handelsgericht jogerős ítélete) nem ismeri ugyan el, hogy a kereskedőnek, aki az általa vásárolt árut továbbítja, az általa adott reverzális alapján jogában volna harmadik személyek ellen fellépni, — a konkrét esetben azonban alperes magatartását az jellemzi, hogy ő egy márkacikket megsértett csomagolásban — még pedig akár maga, akár más által eszközöltetett ez — azzal a szándékkal, hogy ezáltal az árak betartásának ellenőrzését meghiúsítsa, tehát az ő eladójának aggályos ténykedését ily áru vásárlása által támogatja és jedig azon éppen nem méltánylandó indokból, hogy ebből tőkét kovácsoljon, vagyis hogy a versenytársnál olcsóbban adott márkacikkek vevőiben azt a hiedelmet keltse, hogy az ő üzletében egyáltalában olcsóbban lehet vásárolni. Ez pedig a Tvt. 1. §-ába ütközik. 2. A bíróság figyelembe vette alperesnek ellenérveit is, amelyek a) az ily ármegállapítás jogosságára vonatkomak; és úgy találta, hogy az áru előállítójának, kivéve magasabb szociális szempontokat, szabadságában áll az árat megállapítani. Nem lehet beszélni az áru rákényszerítéséről, mert a kereskedőnek érdekében áll ugyan, de nem forog fenn szüksége, hogy az árut tartsa. Hogy pedig az ily ármegállapítással nagyobb nyereség elérése céloztatik, az a dolog természetében fekszik. Az egész világon észlelhető jelenség, hogy- a védjegyjogoknak többé-kevésbé formalisztikus rendszerét versenyjognak a materiális igazságot szem előtt tartó szelleme egészíti ki, sőt a védjegyjog tételeit átformálja, az anyagi igazság érvényesülésére alkalmas tételekkel bővíti ki. A verenyjognak ez a világszerte érvényesülő tendenciája a magyar jogban is diadalra jutott. 65. „Odol" szájvíz — „Podol" lábkenöcs. A betűk hasonló grafikai megjelenése. Felperes az árunemek, továbbá a szembenálló védjegyes áruk neveinek („Odol", „Podol") fonetikai hasonlósága alapján kéri az alperes által „Podol" név alatt forgalomba hozott bőrápoló szer további terjesztésének abbauhagyását. Előadja továbbá, hogy a felperes által „Odol" név alatt forgalomba hozott szájvíznek, mint a finomabb kozmetikai cikkekhez tartozó áruknak kelendőségét az alperes által megtévesztő módon hasonló név („Podol") alatt bőrápoló (izzadás elleni) készítményeken forgalomba hozott áruk, hátrányosan befolyásolják. Alperes tagadja a szembenálló védjegyes árunemek és elnevezések hasonlóságát. Szerinte (alperes szerint) a „Podol" szónak lábápolásra utaló közismert jelentményo egyfelől kizárja a szembenálló védjegyes áruk megtévesztésének a lehetőségét, másfelől megállapítja a szembenálló védjegyes áruk eltérő voltát. A Választott Bíróság a felperesi és alperesi védjegyes áruk hasonlóságát vizsgálva, úgy találja, hogy azok a kozmetikai árucsoportba tartoznak és ugyanazon vállalatok keretében kerülnek a forgalmi piacra E ténykörülményből pedig az alperesi és felperesi védjegyei árunemek hasonlósága kétségkívül megállapítható. Bár a szembenálló szavak fonetikai hatásának hasonlósága a Választott Bíróság nézote szerint t'enforog, a bíróság mindazonáltal úgy találja, hogy a fonetikai hatás hasonlósága egymagában véve, a jelen konkrét esetben még nem elegendő a szembenálló szavak („üdol — „Podol") megtévesztő hasonlóságának megállapításahoz. Ha a Választott Líróság mindezek dacára alperest az általa „Podol'riev alatt forgalomba hozott bőrápoló (izzadás elleni) szernek jelen betűtípussal való további terjesztésétől eltiltja, teszi ezt abból a megfontolásból, hogy a konkrét esetben a fonetikai hasonlóság mellett, a vevőközönség emlékezetében élő elmosódott képet véve figyelembe, a szavak grafikai megjelenésinek a hasonlósága megállapítható. A felperesi árun (szájvízen) alkalmazott „Odol" szó három betűje az O D és O oly jellegzetes három zéróra emlékeztető betűtípus, amely ebben a jellegzetes alakjában él a vevőközönség emlékezetében és így az alperesi árun alkalmazott névnek („Podol") középső három betűtípusa révén alkalmas lehet arra, hogy a futólagosan szemlélő vevőben a felperesi vállalatra emlékeztető benyomást gyakoroljon. A Választott Bíróság e megállapításánál flgyelembe vette ama körülményt, hogy szemben a felperesi szájvízáruval, az alperesi árut vásárló közönség a legalsó társadalmi rétegek közé is tartozik és így feltehető, hogy az általánosan ismert és propagált „Odol" szóvédjegynek reklámhatása alatt áll, vagyis a felperes által kifejtett reklámtevékenység benne az alperesi áru iránt kedvezőbb és vásárlásra ingerlőbb hatást gyakorol. (Vb. 3590—1928.) Bizonyára akadnak egyesek, akik e jogesetnél a 6zavak grafikai hasonlóságát vitatják. Mint érdekes megfigyelésre, utalunk azonban arra, hogy a konkrét peres ügyben eljáró választott bírók is, akik közül az egyik, mint egy előkelő drogériának a főnöke, akinek tehát unos-untalan alkalma van az Odol cikket maga előtt látni és aki a szembenálló szavak betűtípusait lényegesen eltérőnek találta, négyszögletű (Odol) 6a gömbölyű (Podol) betűk az Odol szónak emlékezet után va ló lerajzolásával kifejezetten kövér, kerek betűkkel rajzolta meg az Odol szót. íme a valóság és az emlékezetben élő kép! 68. Utánzás. (Apróbb eltérések, különbségek. A csomagolópapír színe.) A Választott Bíróság alperest kötelezi arra, hogy sósborszosz gyártmányainak a felperes vállalatra utaló csomagolásban, illetve külső megjelenési alakjában való forgalombahozatalát esetenként 500 pengő pénzbírság terhe alatt azonnal hagyja abba. Indokok: Felperes már hosszú évek óta tartja forgalomban sósiborszesa gyártmányait, amelyeknek jellegzetes külső kiállítása és csomagolása a közönség körébon közismert. E gyártmányok védjegyét felperes a tárgyaláson felmutatott védjegylajstrom-kivonatok tanúsága szerint már az 1910. évben bejegyeztette, s a csomagolás formájának kizárólagosságát is biztosította. A kereseti előadás szerint alperes a felperes gyártmányainak jellegzetes kiállításához és csomagolásához megtévesztőén hasonló alakban hozza sósborszesz gyártmányát forgalomba,, s felperes ennek abbanhagyására kérte alperest kötelezni. A felperes sósborszesz gyártmányai védjegyének összbenyomását a sajátságosan alakított pajzsformájú címkén vörös mezőben fehér nyomással kiemelkedő felirat dominálja, a Diana palack külső csomagolását pedig a sárga burkolópapiros jellemzi. A Választott Bíróság a két fél gyártmányainak megszemlélése és összehasonlítása után a kővetkezőket állapította meg: A két gyártmány palackjának alakja és nagysága azonos. Az alperesi palackon levő címke a felpereséhez hasonlóan pajzsformájú, rajta vörös mezőben fehérnyomású betűk fekete vonalakkal világosabb kerettel. Azonos a címkén levő szövegrészek elhelyezése, a betűk alakja és nagysága. Mindkettőn előfordul a vörös mező közepén stiliz&lt fekete sujtásokra helyezett fehérszínű négyszögletes táblácska. Igaz, hogy a két palackon a felirat szavai nem azono-