Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 5. szám - Az eszmei javak fokozottabb védelme. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarai Jury-k döntéseiből

18 IPARJOGI SZEMLE ezen határok közzé szorítandó. Az úgynevezett „elővizsgálat", az „oltalomképesség" vizsgálata amúgyis jelentőségét veszti egyfelől az előző használat, az árujegy használat időtartama folytán előálló védjegyjogok elismerése, másfelől pedig a versenytörvény rendelkezései folytán, amelyek szerint a védjegytörvény tiltó szakaszai alapján az oltalomból — „oltalomképesség' (risztinktív erő) híján kizárt védjegynek törvényes védelmet nyújt, illetve a formai védelmet élvező védjegytől a törvényes oltalmat megtagadja. Beleszól a versenytörvény az árucsoportokra felépített lajstromozási rendszer kérdésébe is és a törvény egész szelleme a kereskedelemnek és iparnak az úgynevezett tartalék és deffenzív védjegyeknél erőteljesebb, hathatósabb oltalmat kíván nyújtani. A versenytörvény a maga erősségében domborítja ki az árujegy, a védjegy származási jegy jellegét és módot nyújt arra, hogy a kereskedői érzékkel bíró, a Jury intézmény útján az üzleti élettel egybeforrt bírósúg felülemelkedve a merev formákon, a helyes kereskedelmi és ipari közfelgozást kutassa, azt felismerje és megfelelően alkalmazza. A Jury-k és Választott Bíróságok döntéseiben és erkölcsi megítéléseiben megnyilatkozott becsületes és tisztességes magyar üzleti felfogást büszkeséggel mutatjuk be, bátran helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy a nemzetközi Uniónak ama törekvése, hogy a védjegyoltalom és a versenytörvény országhatárokat áttörve, az egész világon egységesen szabályoztassék — mielőbb a megvalósulás felé haladjon. — sz. Kamarai Választott Bíróságot kér az osztrák és cseh közgazdasági érdekeltség. A védjegyekkel, illetve a védjegyes (árujeggyel ellátott) árukkal űzött visszaélésekkel, vagyis számos, a védjegyjoggal kapcsolatos erkölcstelen üzleti cselekménnyel szemben bírói gyakorlatunk nem nyújtott hatályos magánjogi oltalmat. A főokot a kifejezett rendelkezés hiányában kell keresnünk. A közvetlenül, illetve közvetve védelmet nyújtó speciális jogszabályaink távolról sem nyújtottak kielégítő védelmet és így egyedül a törvényhozástól, vagyis a külön versenytörvénytől kellett várnunk a hathatós oltalmat. Az eszmei javak oltalmát tárgyazó kodifikatórius jellegű két legutóbbi törvényalkotás: a szerzői jogról szóló 1921. évi LIV. tc. és a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. tc. az elmélet és gyaikorlat magas színvonalán álló törvényművek, amelyet a modern jogfejlődés útmutatásait általában valóra váltják és az érintett tárgykörbe vágó kultúrális és gazdasági érdekeket hatékonyan oltalomban részesítik. Az egyes konkrét esetek elbírálásánál ítéleteink, illetve döntéseink helyes megalkotásánál mindenkor az egészséges forgalmi élet fokozatos fejlődésének követelményeit kell figyelnünk: a gyakorlati ember, az üzleti tisztesség alapján álló üzletember hivatását kell ideálisan, a köz érdekének megfelelően betöltenünk. Az üzleti erkölcs, a tisztultabb erkölcsi felfogás lesz az az út, amelyen elindulva, eljutunk az üzleti tisztesség alapján álló kereskedő és iparos típusához, aki üzleti ténykedésében nem csupán a maga anyagi hlasznát nézi, hanem annak az életpályának a becsületét, jó erkölcseit is, amelynek szolgálatában áll s amelynek erkölcsi nívójában egyszersmind feltalálja a maga jövendő boldogulását és megerősödését. Az üzleti tisztesség alapján álló kereskedő és iparos típusát megtaláljuk a kamarai Jury-kben és a magyar társadalom erkölcsi felfogásának hű kifejezőjét a jury-tagokból és a hivatásos bíróból álló Kamarai Választott Bíróságokban. A törvénybe iktatott tételek holt betűk maradnak, ha a bíróságnak jogi és társadalmi felfogása, bíráskodási szelleme a polgárságnak erkölcsi és társadalmi felfogása a jogügyek alapjául szolgáló célzatban és ténykedésben nem jut érvényre. Magánjogunk alig vetette le a rideg anyagiasság jellegét, amely a javaknak inkább pénzben kifejezhető forgalmi értéikének alapgondolatán épült fel s a személyiség jogát, amely a legszegényebb és leggazdagabb embernek egyaránt a legbecsesebb, a kívánt jogi oltalomban csak részben részesítette. Kétségtelen, hogy a jogrend oltalmát a társadalomnak szellemi és erkölcsi javai épúgy igénylik, mint a vagyoni javak. Az összesség érdekeit szolgálják s így még magasabbrendű és univerzálisabb nemzetgazdasági és kultúrális tényezők az anyagiaknál. A bíráskodás szelleme azonban eleddig nem nyújtotta az ország gazdasági és társadalmi produktív erőinek azt az erőt, amely gazdasági és kultúrális haladásunkat a kívánt mértókben szolgálná. Nem eredményezte azt a hatást, amit a régi kultúrájú államoknál, mint Franciaország és Anglia, az évszázados bírói gyakoríat teljes biztonsággal az íratlan élő joggal nyújtott. Amit anyagiakban produkálunk, az a jogrend sokoldalú védelmére számíthat. Nem így azonban a szellem termékei. A tanulmányozás, a kísérletezés stádiumában levő találmányhoz fűződő érdek, a gazdasági tevékenységet szimbolizáló védjeggyel és céggel űzött más természetű sérelmek, az üzleti érdekeket sértő cselekedetek, az iparjogvédelmi törvények (találmány, ipari minta, védjegy, szerzői jog) tárgyi körén kívül esnek és így kétségtelenül az általános magánjog szabályainak szemmértéke alá tartoznak. Az ember szellemi és erkölcsi világának a joghoz való viszonya tekintetében népünk felületesebb felfogást tanúsít a mások szellemi és erkölcsi javainak megbecsülésében, másfelől a jogszolgáltatás, a nagyterjedelmű diszkrécionális hatalom dacára, amelyet jogrendszerünk a bíró számára biztosít, a puszta anyagiasság alól, hogy úgy mondjuk, csak lépésről-lépésre képes magát emancipálni. Jelentékeny átalakulást hozott a versenytörvény főleg a Kamarai Választolt Bíróságok intézményében. Hogy ez valóban így van, mi sem bizonyítja jobban, mint a külföldi gazdasági és jogászköröknek fokozottabb érdeklődése, amellyel az intézmény iránt viseltetnek, továbbá az a mozgalom, amely Ausztriában és Csehszlovákiában is ez intézmény felállítását sürgeti. A kereskedő- és iparosvilág maga akar rendet teremteni, a maga erejéből, a maga erkölcsi bíróságával, amely mindenkor megtalálja a helyes eszközöket: nevel, de ha kell, szigorúan büntet. Az Iparjogvédelmi Egyesület előadásai. Az Iparjogvédelmi Egyesület előadássorozatát május havában tartja meg és pedig egy-egy előadással az iparjogvédelem mindmegannyi ágából, hogy az érdeklődőket az újabb joggyakorlat felől, neimkülönben a reformtörekvésekről tájékoztassa. Első előadásunkat május hó 3-án tartjuk, amelynek tárgya: „Trianon és Tokaj." (Tisztességtelen verseny.) Előadó: Dr. Bálás P. Elemér igazságügyminiszteri osztálytanácsos. "Ügy ez előadásról, mint a következőkről a tagokat és érdeklődőket a hírlapok és külön meghívók útján is értesítjük. „L. B. O." ca .,L. B. A." A kamarai választott bírósági eljárás során megállapítást, nyert, hogy az „L. B. O." jelzésű harisnyák kiváló minőségük folytán úgy a világpiacon, mint a magyar kereskedelmi forgalomban is, mint egy meghatározott vállalatból kikerülő harisnyaárunak árujelzése vált általánosan ismertté. Az általános ismertség szüli azután, sajnos, mintegy természetszerűleg az utánzóknak hatalmas táborát, akik az eredeti védjegytulajdonos' közönyét felhasználva, napról-napra csak megnövekszenek. A választott bírói eljárás során az utánzók részéről egy igen különös felfogással találkozunk, amely szerint a viszonteladónak jogában áll a néki a gyárosok részéről felajánlott árut felelősség nélkül forgalomba hozni, vagyis az utánzatok forgalombahozataláért is a gyárosok és pedig kizárólag a gyárosok vonandók felelősségre. E felfogás természetesen ellenkezik a versenytörvény egész szellemével, különösen annak 9. §-ával, amely szerint az árut nem szabad olyan jellegzetes külsőben, vagy olyan elnevezéssel forgalomba hozni, amelyről a forgalomban egy másik versenyvállalatot szoktak felismerni. A választott bírósági eljárás a konkrét esetben nem is nyert befejezést, mivel alperes belátta álláspontjának tarthatatlan és erkölcstelen voltát és ennek megfelelően kötelezte magát arra, hogy az ,.L. B. A." jelzésű forgalomba hozatalt esetenként kiszabható 50—50 pengő pénzbírság terhe alatt azonnal abbahagyja és felhatalmazza felperest arra, hogy a választott bírósági eljárás eredményét a napilapokban megfelelően közzétehesse. — A versenyjog szelleméből következik, hogy a védjegyes áruk a forgalomban valóban konkurens árukként jelentkezzenek, vagyis egymástól élesen megkülönböztethetők legyenek. Reá kell nevelnünk a gazdasági piacon megjelenő versenyvállalatokat, hogy eredeti alkotásokkal, színhatásokkal, formákkal stb., stb. irányítsák áruikra a fogyasztóközönség figyelmét és ne törekedjenek hamis látszattal vállalatukat, illetve áruikat más vállalat áruiként feltüntetni és ezzel a védjegytulajdonosoknak vevőkörét elvonni, más vállalatnak jó hírnevét és védjegyes árui tekintélyét, a fogyasztóközönség részéről élvezett btaalmá' aláásni. (VB. 6693—1928.) Joggyakorlat 64. A védjegyes árnk védelme a versenytörvény keretében. A versenytörvény kiegészíti, tökéletessé teszi azt az oltalmat, amelyet a védjegytörvény a formalizmus korlátai közé szorított. A védjegytulajdonos nem köteles tűrni márkájának elorozását, mert a versenytörvény kitölti azokat a veszedelmes réseket, amelyek már sok-sok értékes védjegyet ástak alá és dobtak közprédára. A törvény a bíró kezébe adja az üzleti erkölcs védelmét és az üzleti tisztesség alapján álló kereskedő- és iparosvilág a törvény szigorú alkalmazásától várja, hogy az a tenger