Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 5. szám - Az eszmei javak fokozottabb védelme. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarai Jury-k döntéseiből

XXII. évfolyam Megjelenik minden hó 1-én. mint a ,.MAGYAR GYÁRIPAR rendes melléklete Jury Az eszmei javak, az üzleti tisztesség, szabadalmi-, védjegy-, minta-, szerzői-, név- és cégjog oltalmát szolgáló folyóirat AZ „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉGÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST VI, PODMANICZKY UCCA 49. TELEFÓN: T. 264-03, 123-18 Szerkesztik: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR IPARJOGI SZEMLE 5. szám ,IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" fasjai tagsági járulékul kapják Jviry Az eszmei javak fokozottabb védelme A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarai Jury-k döntéseiből A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarai Jury-k döntéseiből, e döntésekben kifejezésre jutó vezető gondolatokból megalkotjuk azokat az ir.Myelveket, azokat a reform, eszméket, amelyek a közgazdasági életben oly kiválő szerepet betöltő eszmei javak, ipari jogvédelem fokozottabb védelmét célozzák és amelyek valóban, alkalmasak arra, hogy a mai jog keretében isi egészséges megoldásokat adjanak. Az alábbiakban rámutatunk azokra az alapgondolatokra, amelyekre a Jury-k erkölcsi ítéleteiknek megalkotásánál támaszkodnak és amelyek vörös fonálként húzódnak végig a Jury-k. döntéseiben. a) Az áru elnevezése, védjegye, amíg eljutott ahoz a nagy, gyakran felbecsülhetetlen erejéhez, hogy védjegyjogi értelemben egy új árut teremtett, — egy a forgalomban általánosan keresett és használt készítményt kiemelt az áruk tömegéből és ezzel a vevők figyelmét az áru ugyanazonos voltára felhívta: tetemes áldozatot hozott és kétségkívül szakszerű kereskedelmi tevékenységet fejtett ki. Ennek az értékes tevékenységnek az eredményből pedig mások, a versenytársaik kizárólag az üzleti tisztesség keretein belül osztozhatnak, vagyis csak abban a mértékben, amely egy cikknek a bevezetéséből, vagy annak fokozott igénybevételére irányuló propaganda-munkáiból a köz javára előállhat. b) A fogyasztás fokozására, bizonyos árunemek iránti érdeklődés felkeltésére irányuló törekvés úgy magában, mint kihatásaiban gazdasági munka és pedig értékes gazdasági munka, amely a jogos magánérdekeken túlmenőleg általában a kereskedelem és ipar előhaladását célozza, illetve azt kétségkívül jótékonyan befolyásolja. A védjegytörvény intenciója, hogy ezt a gazdasági munkát jutalmazza, megvédje azokat a javakat, amelyeket az illető egyén, termelő, iparos, avagy kereskedő maga teremtett és amelyek különben az ő munkája nélkül nem, avagy legalább úgy, amint léteznek, nem léteztek volna. Itt a gazdasági munkának, amely a közönség figyelmét egy bizonyos megnevezésre, ábrázolásra irányítja, amely a közönség bizalmát az áru ugyanazonosságával, ugyanazon anyagának, ugyanazon összeállítású recept útján való előállításával kívánja megnyerni és megtartani, meg kell adnunk a lehetőség határain belül a legmesszebbmenő oltalmat, vagyis eladdig a határig, amíg monopóliumot nem élvez, vagyis amíg mások számára magának az árunak, az anyagnak helyes, alkalmas megjelölését lehetetlenné nem teszi, c) Az a körülmény, hogy az egyes áruk, készítmények egyéni elnevezése mind nagyobbmérvű elterjedtségnek örvend, mind kiterjedtebb lesz azok tábora, akik az elnevezés jogi természete tekintetében tévedésben vannak, vagyis, akik az elnevezést árunévként és nem védjegy gyanánt használják, a dolog természetében rejlik és így e körülmény a védjegy erősségét, a védjegy kizárólagos használati jogát nem érintheti, semminő irányban nem befolyásolhatja, mert ellenkező esetben a védjegyes áru általános elterjedtsége folytán valamennyi védjegy szabadjeggyé, árunévvé válna és így a védjegytulajdonosoknak óvakodniok kellene attól, hogy védjegyeik széles körben ismeretessé váljanak. Ki venne vájjon igénybe oly védjegyjogi oltalmat, amely attól az eventualitástól függ, hogy az elnevezést többen-kevesebben ismerik. d) Az ismert, keresett védjegy, az értékes gazdasági munka és propagandatevékenységnek az eredménye, gyümölese, kizárólaa a védiee-v tnlnirlnnrMÓt ilW.i A versenytárs, a védjegytulajdonos propagandatevékenysége bizonyos áruk iránt előállott kereslet folytán amúgy is becsületes haszonhoz jut, amely a talán költségesebb védjegyes áru helyett hasonló, olcsóbb áru vásárlásában jut kifejezésre. Azonban — ennél messzebbmenő haszonra való törekvés — a védjegyes árut kérő vevő megtévesztése — az üzleti tisztességbe ütközik, — erkölcstelen és a legszigorúbban büntetendő. Az a vevő, aki talán nem is ragaszkodik a védjegyes áruhoz, aki talán tájékoztatásul nevezte meg magát a védjegyet („Aspyrin", „Franck", „Szt. István", „Unicum" stb.) egy évtizedekre menő, fáradtságot és anyagi áldozatot jelentő gazdasági munkának a gyümölcsét ejtette ki az ajkán, amely gyümölcsön a védjegyes áruk propagandatevékenységéből előálló általános előnyökben a versenytárs kizárólag az üzleti tisztesség, a jó erkölcsök szabta korlátokon belül osztozhat. A vevőnek esetleg közömbös lehet, hogy neki a viszonteladó valóban a kért árut szolgáltatja-e ki, de nem közömbös annak a védjegytulajdonosnak, aki azt a vevőt magának, védjegyes árujának /ogyasztására nevelte, meghódította és nem lehet közömbös a becsületes munka megbecsülésének hitében élő és annak tudatában produktív munkát végző kereskedő és iparos világnak. ej A bíróság főfeladata a vevőközönség és pedig a különösebb figyelem reáfordítása nélkül vásárló közönség védelme, nem pedig a közönségnek a gondosabb, körültekintőbb, figyelmesebb vásárlásra való nevelése. f) A versenytörvény szelleme nem tűrheti, hogy egy formális jog lábbal tiporjon gazdasági érdekeket, hogy a korábbi bejelentő, kizárólag e tényével (a bejelentés tényével) kisajátíthasson a maga javára oly értékes védjegyeket, neveket, tehát gazdasági értékeket, amelyek közismertté tételében semmi része nem volt. A Jury-k döntései természetesen kizárólag konkrét peres ügyekre vonatkoznak és így azokból nem vonhatunk le általános irányú következtetéseket, illetve nem hivatkozhatunk azokra, mint „elvi jelentőségű" döntésekre. E döntések, szakvélemények csak általános irányítást, vezető gondolatokat adnak, amelyek keretében az egyes konkrét ügyek külön-külön gondos mérlegelést, elbírálást igényelnek. Az egyes konkrét esetek elbírálásánál ugyanis a Jury-k és Választott Bíróságoknak ítéleteik, illetve döntéseik helyes megalkotásánál mindenkor az egészséges forgalmi élet fokozatos fejlődésének követelményeit kell figyelniök: a gyakorlati ember, az üzleti tisztesség alapján álló üzletember hivatását kell ideálisan, a köz érdekének megfelelően betölteniük. Az üzleti erkölcs, a tisztultabb erkölcsi felfogás lesz az az út, amelyen elindulva, eljutunk az üzleti tisztesség alapján álló kereskedő és iparos típusához, aki üzleti ténykedésében nem csupán a maga anyagi hasznát nézi, hanem annak az életpályának a becsületét, jó erkölcseit is, amelynek szolgálatában áll, s amelynek erkölcsi nívójában egyszersmind feltalálja a maga jövendő boldogulását és megerősödését. g) A személyiségi jogok az üzleti erkölcsök alapján állanak. Erejük, hatásos oltalmuk tehát az egészséges kereskedelmi és ipari közfelfogásban és e közfelfogást helyesen felismerő és alkalmazó joggyakorlatban él. Az alakiságok, az árujegynek az illetékes hatóságnál történő bejelentése (lajstromozás) inkább a védjegytulajdonos kilétéről (vállalatának természetéről) és a bejelentés időpontjáról nyújtanak felvilágosítást. Ily értelemben vizsgálandók a védjegyjiatóságok által kiállított bizonylatok és ép ezen oknál fogva a jövőben a lajstromozó hatóságok szerepe, illetve hatásköre, kizárólag