Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 4. szám - A versenytörvény és az iparjogvédelmi törvények

16 IPARJOGI SZEMLE összehatásának hiányából előálló önkényes és egyoldalúan csak az eladó által diktált árszabásoknak. Ha a Választott Bíróság felfogása szerint általánosságban az ilyen célzatú, „ú. n. vevővédelmi" megállapodások a közvetítő kereskedelem olyan kartelszerű megszervezésére vezethetnek is, amelyek a kellő megszorítások hiányában a verseny kizárása folytán az áralakulásra és így a fogyasztóküzönség érdekeire kártékony kihatással lehetnek, a jelen esetben a felek között létrejött többször említett vevővédelmi megállapodásból kifolyólag ilyen következtetésre azért nem juthatott, és ilyen irányban felismerést nem is tehetett, hogy a fogyasztóközönség szénellátása a per tárgyául szolgáló vevővédelem folytán bárminő korlátozást is szenvedhetett volna, mert ez a vevővédelmi megállapodás rövid lejáratára — egy év —, illetve az azzal azonos tartamú egy kampányra való tekintettel, nem jelentkezik olyan súlyos korlátozásnak, hogy ez akár a vevőközönség érdekeibe lényegesen beleütköznék, akár pedig a jó erkölcsüket súlyosabban megsértené. A pernek a fekete listára vonatkozó részét illetőleg, a bíróság álláspontját a következőkben ismertetjük. A per tárgyává tett alperesi körlevél, amely a késedelmes adósok számára szóló szállítási kizárásokról szól, és amelyben az foglaltatik, hogy ennek az igazgatóságnak budapesti osztálya az érdekelteket arról értesítette, hogy négy, névszerint megnevezett cég, közöttük a felperesi cég is, fizetési kötelezeti regének eleget nem tett, úgyhogy a központi iroda ellene bírói úton fellépni kényszerült, a valóságnak megfelelő adatot közöl, és így hírnévrontás jellegével nem bír. — Felperes maga sem tette ugyan vitássá, hogy az alperesnek egy bizonyos vételár-hátralékkal adós maradt. Azt sem tette vitássá, hogy az alperes a felperest ezen hátralék megfizetése iránt a kir. törvényszék előtt megperelte. Ez a tényállás nyilvánvalóvá teszi, hogy- az alperes, amikor a P... bányák igazgatóságának a szolgálati szabályzat értelmében ilyen értelemben jelentést tett, úgy valótlan tényállást nem híresztelt. — Ha már mostan a fentebb említett körlevél tartalmának megfelelő közlés az abban megnevezett kereskedő cég kereskedelmi halálát okozhatja, azért, mert ezentúl az ú. n. konvencióba tartozó bányáktól hitelre többé árut nem kaphat, hanem eöupán készpénzben való előre fizetés mellel1, és hogy az illető kereskedő a konvencióba tartozó bányáktól árut mindaddig nem kapott, amíg róla olyan újabb közlés meg nem jelent, hogy most már fizetési kötelezettségét teljesíti, tehát, a körlevél tartalmának megfelelő közlemény az ilymódon feljelentett kereskedő hitel- és gazdasági helyzetére a legsúlyosabb következményekkel járt is: a Választott Bíróság megállapítása és felfogása szerint, ezeket kizárólag a felperesnek kell viselnie, mert magának is tudomással kellett bírnia arról, hogy az áru vételárának nem pontos fizetése és az emiatti pereltetés, a bányákból alakult konvenció gyakorlata alapján kifejlődött kereskedelmi szokás szerint azzal a következménnyel jár, hogy az illető, a többször említett körlevél tartalmának megfelelően, az ú. u. fekete listára kerül, ami a többször említett következményekkel jár. 59. A védjegyes árut kérőnek a kért védjegyes áru szolgáltatandó ki. Siegel & Comp. wieni bej. cég felperes és Z. Z. budapesti kereskedő alperes között folyó perben megtartott tárgyalás után, felek a következő nyilatkozatot tették. Alperes kijelenti a múltra vonatkozólag, hogy nincs tudomása arról, hogy üzletében bármikor is előfordult, hogy akár ő, akár segédje „Sidol" helyett más árut szolgáltatott ki; kijelenti továbbá, hogy ez elveivel ellenkezik is és a jövőben szigorúan fog őrködni afelett, hogy az ilyesmi üzletében meg ne történhessék. Felperes az alperesnek ezt a kijelentését az ügy békés elintézésére elfogadja,, és a maga részéről kijelenti ezzel szemben, hogy keresetétől eláll. (Bpkam. Vál. Bír. 11.318—1927.) 63. A Yt. 44. §-a a Vb. ítélete ellen engedett felfolyainodás körét nem szorítja ineg. (Érdemben fellebezésnek nincs helye.) Az alperes kérelme arra irányul, hogy a kir. ítélőtábla a Kereskedelmi és Iparkamara választott bíróságának ítéletét érdemben bírálja felül, és akként változtassa meg, hogy a felperest keresetével utasítsa el, az alperes viszontkeresetének pedig adjon helyet. Az alperes az ügy érdemének felülbírálására is kiterjedő kérelmét az 1923 : V. tc. 44. §-ára alapítja, amely § a Választott Bíróság ítélete ellen engedett felfolyamodás körét nem szorítja meg, amiből az alperes szerint azt kell következtetni, hogy a törvény felfolyamodás alakjában minden irányban kiterjedő perorvoslati jogot adott és a törvényen alapuló jogorvoslat terjedelme rendelettel meg nem szorítható. Az alperesnek ez az érvelése téves; téves pedig egyfelől a törvényhozó szándékának felismerése tekintetében, inert a Választott Bíróság fogalmánál fogva kétségtelen, hogy a törvény a tisztességtelen verseny kérdésében felmerült viták felett döntő választott bíróságok hatáskörébe az ily viták végleges eldöntését kívánta utalni és a Választott Bíróság ítelete ellen felfolyamodás alakjában engedett perorvoslat semmiség okából csak az alaki sérelmek ellen irányulhat, de téves az alperes okoskodása azért is, mert a törvény akkor, amidőn a Választott Bíróság szervezetének, eljárásának és ügyrendjének szabályozását a kereskedelemügyi miniszter és az igazságügyminiszter rendeleti jogkörébe utalta, az eljárás szabályozása körében a perorvoslat terjedelmének megállapítására is felhatalmazást adott. Ennélfogva a tisztességtelen versenyről szóló 1923 : V. tc. alapján megalakított Választott Bíróság ítélete ellen felfolyamodásnak csak az e választott bíróságok szervezetéről és elj írásáról szóló 23.900/1924. I. M. sz. rendelet 13. §-ában megjelölt okkoból lehet helye, és a felfolyamodásnak itt meghatározott köre és terjedelme kizárja a Választott Bíróság ítéletének érdemi felülbírálását. Az alperes felfolyamodása tehát csak a 23.900/1924. I. M. sz. rendelet 13. §-án alapulhat és siker esetén csak az Ítélete hatályon kívül helyezésére vezethet. (Bp. Kir. ítélőtábla P. VI. 5731—1927.) 61. A vezérszí' elhagyását kérő kereseti kérelem alapján új cégszöveget megállapító vb. ítélet nem terjeszkedik túl a kereseti kérelmen. Az alperesnek a 23.900/1924. I. M. sz. rendelet 13. §-a alapján elbírálható panasza az, hogy a Választott Bíróság ítéletének az a rendelkezése, hogy az alperes az eddigi cégszöveg használatát hagyja abba, és helyette az ítéletben megállapított ,,Likőrgyári Részvénytársaság H. Testvérek Budapest" cégszöveget használja, s egyszersmind az alperest arra kötelezi, hogy cégének ilyértelmű megváltoztatását a cégbíróságnál kérelmezze, ellenkező esetben pedig a felperest jogosítja fel ennek kérelmezésére, — a kereseti kérelmen és a Választott Bíróság törvényes hatáskörén túlterjeszkedik. A Választott Bíróság ítéletének a kereseti kérelmen túlterjeszkedése azonban nem volt megállapítható, mert a felperesnek aziránt előterjesztett kereseti kérelme, hogy az alperes cégének szövegéből a „H" szót hagyja ki, ezt a szót töröltesse és a „H" szót semmiféle kapcsolatban fel ne tüntesse, magában foglalja a Választott Bíróságnak azt a szűkebb terjedelmű rendelkezését, amely az alperest a felperes jogára tekintettel, arra kötelezte, hogy cégében a „H" szó. használatára vonatkozóan változtatást eszközöljön. (Bp. Kir. ítélőtábla P. VI. 5731—1927.) 62. Abbanhagyással kapcsolatos minden más határozathozatal, a vb. hatásköréhe tartozik. (Megfelélő cégbejegyzés kérelmezésére vonatkozó rendelkezés az ítélet szükségszerű folyománya.) Az 1923 : V. te. 44. §-a a tisztességtelen verseny kérdésében felmerült viták felett döntő választott bíróságok létesítésére irányuló* rendelkezésével kapcsolatban kimondja, hogy „e választott bíróság hatásköre csak olyan ügyekre terjed ki, amelyekben a felperes nem követel kártérítést, és ennélfogva a kereset csupán abbanhagyásra irányul. A törvény idézett rendelkezése a kártérítést és az abbanhagyást állítja szembe egymással, és csak a kártérítést zárja ki a választott bíróság hatásköréből, amiből következik, hogy abbanhagyással kapcsolatos minden más határozathozatal a VálasztatI Bíróság hatáskörébe tartozik. A Választott Bíróság hatáskörébe tartozik tehát a tisztességtelen versenyről szóló törvény 7. és 8. §-ába ütköző céghasználat abbunhagyására kötelező határozat hozatala, és ennek folyományaként a kereset alapján a tisztességtelen versenytársnak a törvény 8. %-& értelmében arra kötelezése, hogy cégét az ítéletben megállapított megkülönböztető toldással, elhagyással vagy más változtatással használja. Minthogy az adott esetben a Választott Bíróság a tisztességtelen verseny megállapításának következtében a jogorvoslatban céghasználat abbanhagyásaként kötelezte az alperest arra, hogy cégét az ítéletben megállapított v iltoztatással használja, ennek megfelelő cégbejegyzés kérelmezésére vonatkozó rendelkezések pedig a tisztességtelen versenyről szóló törvény 8. §-ának keretében hozott határozat szükségszerű folyományát képezik — az alperesnek a hatáskör kérdésében felhozott panasza tekintetében azt kellett megállapítani, hogy a Választott Bíróság törvényes hatáskörén túl nem terjeszkedett. (Bp. Kir. ítélőtábla P. VI. 5731—1927.) 63. Olyirányú felfolyamodás, hogy a vb. ítéletének rendelkezése érthetetlen, a vb. ítéletének érvénytelenítése iránt indítható per külön útjára tartozik. Alperesnek felfolyamodását arra alapítja, hogy a Választott Bíróság ítéleti rendelkezésének 1. és 4. pontja e határidő megszabása tekintetében ellentmondó, és az ítélet ennélfogva érthetetlen. A tábla döntése szerint e panasz felfolyamodásra alapul nem szolgálhat, mert a Választott Bíróság eljárását szabályozó 23.900/1924. számú rendelet 14. §-a azt az amiatt érvényesíthető panaszát, hogy a Választott Bíróság ítéletének rendelkezése érthetetlen, a Választott Bíróság ítéletének érvénytelenítése iránt indítható per külön útjára tartotta fenn. (Bpesti kir. ítélőtábla. P. VI. 5731—1927/3.)