Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 1. szám - Monopolium-e a védjegy?

2 IPARJOGI SZEMLE túlértékelés volna, ha a detailkereskedelem ellenállását a fogyasztón keresztül kísérelnök letörni. Inkább arra kell törekednünk, hogy a fogyasztó az áru jóságáról, hasznos voltáról meggyőződve, felfogásában a detailkereskedo részé­ről is megerősíttessék: a fogyasztó a kereskedőt a propa­ganda eszközévé tegye. A vevők kijátszása (Unterschiebung), a kért aruk helyett más. hasonló áru kiszolgáltatása, nézetem szerint, semmivel sem indokolható és menthető tisztességtelen ver­seny. Az a felfogás, hogy a^ kereskedő a legjobb meggyőző­dése szerint jár el, amidőn ,'szerinte" a kért áru helyett ha­sonló minőségű árut nyújt, — önkényes, egyoldalú beállítás. E tekintetben nem tehetünk különbséget a kereskedő és vevő között, — mivel nem csupán a szakértelem, hanem ízlés dolga, hogy melyik áru felel meg jobban az igényeimnek. A kereskedő itt maga is fogyasztó jelleggel bírhat, akit az egyéni ízlése, esetleg nagyobb haszonrészesedés, vagy ani­mozitás is vezethet. Aki egyébként a védjegy, a gyáros neve után vásárolja az árut, az már az áru finomabb, különleges minőségét tartja szem előtt, amely lehet, hogy egyes esetben képzelt, hogy alig tér el hasonló áruktól, — a vevő mégis keresi és ragaszkodik hoz7á, mert ízlésének, igényeinek jobban megfelel. Kiváló fontossággal bír azonban a védjegyes áruk helyes árpolitikája, főleg abból a szempontból kiindulva, hogy a már megállapított ár, természetesen ' normális időket te­kintve, lehetőleg állandó jelleget öltsön és az árakból a detailkereskedo engedményt ne nyújtson. A védjegyes áru mindenütt ugyanabban az árban kerüljön forgalomba. Ha a detailkereskedőknck az áru áréiba kalkulált haszna normális keretek között mozog, úgy a fejlődés egészséges, mert egyfelől a viszonteladónak becsületes megélhetést nyújt, másfelől a fogyasztót a visszaélésektől mentesíti. A netalán csekélyebb haszon pedig,' miként már említettük, az áruk gyors kezelésében, a felelősség alól való teljes mentes­ségben nyer kárpótlást. A vevő nem a kereskedőhöz, hanem legfeljebb a védjegyes áruhoz lesz hűtlen. Ami tehát azt az ellenvetést illeti, hogy a védjegyes áruk forgalma megköti a kereskedelmet szabad mozgásában, nyilvánosságra hozza a beszerzési forrásokat, a közönség szakszerű irányítását, a jobb áruk ajánlási lehetőségeit, vagyis a szakismeretek érvényesítését lehetetlenné teszi, — e kérdésekre már a fentiekben eléggé részletesen meg­feleltünk. Befejezésül csupán még megemlíteném, hogy a véd­jegyes áruk forgalmával szemben itt tárgyalt ellenvetések oly cikkekkel szemben is felhozhatók, ahol védjegyes áruk­kal elvétve, vagy egyáltalában nem találkozunk. A szabad kéz politikája úgy itt, mint a védjegyes áru forgalmában egyaránt hatásosan érvényesülhet, persze nem kérdéses, hogy az ismert márkák raktáron tartása a kereskedőre nézve nem csupán a haszon kérdése, hanem presztízs kérdése is. És végül még egy megjegyzésem volna. A védjegyes árunak a legnagyobb propagandaereje a jó hírneve, — jó hírnév pedig legalább rendszerint mégis csak a jó minőségű árun nyugszik. A jövő, a távoli jövő miként szól bele e kér­désbe, nem tudhatjuk. A védjegyes áruforgalom ma erősen fejlődésben van és ha el tudjuk képzelni, hogy az erőltetett propaganda selejtes védjegyes árukat vet felszínre, amelyek megrendítik a fogyasztóknak a védjegyes áru iránti hitét, bizalmát, — úgy el tudom képzelni azt a korszakot is, ahol a detailkereskedo kesztyűs kézzel szolgálja ki a vevőknek a védjeggyel ellátott zsírt, lisztet, petróleumot stb., szóval elsőrendű szükségleteket is, amelyek körében a védjegyes áru fogalma, legalább még nálunk, ezidőszerint ismeretlen. —sz. A Nemzetközi Iparjogvédelmi Szövetség magyarországi csoportjának közgyűlése A fnagyarörszági csoport ülést tartott Belatiny Artúr elnöklése?*!,: aki rámutatott arra, hogy a nemzetközi szövet­ség" júniusi genfi kongresszusa a csoport munkáját nagy­mértékben megélénkítette." A megtartott vitaülések olyan anyagot' szolgáltattak, mely alkalmas az érdekeltségeknek legnagyobb figyelmét felkelteni. Minthogy a nemzetközi egyezmények a hazai gazdasási életre, az igen nagy kiha­tású rendelkezések tekintetében, változtatásokat csak igen kis "mértékbeli engednek meg, melyeknek érvényesülési útja tnrmészelszerűleg a csoporton és a szövetségen át vezet, a magyar kereskedelemnek és iparnak a nemzetközi vonatko­zású ipari jogok kérdéseibon a magyarországi csoport a közvetítője. A szoros együttműködés a kormánnyal legutóbb Genfben hozta meg gyümölcseit, amikor Pompéry Elemér, mint a kormány kiküldöttje, hivatalos nyilatkozattal támasz­totta alá Kelemen István alelnöknek a csoport nevében tett előterjesztéseit. A csoport, a jövő év májusában tartandó római kongresszus beható előkészítésére oly választmányt fog" megszervezni, melyben az összes érdekeltségek képvi­selve lesznek, úgyhogy a csoport kontaktusa a gazda.sági élet összeségével sziszteniatizáltatui és mélyíttetni fog. így alkalmat nyújt a csoport arra, hogy a kereskedelmi és ipari körök az egyenkinti eljárás helyett közös organizáció­ban léphessenek a legfelsőbb fokok, a kormány és a diplo­máciai konferenciák elé. A magyarországi csoport inint a nemzetközi szövetségnek egyik alapítója, komoly lépéseiket óhajt tenni, hogy nemzetközi bpesti kongresszus megszervezé­sével értékeinket az egész világ érdekeltsége előtt bemutassa B8 propagálja. Kelemen titkár beterjesztette nyomtatásban megje­lent kimerítő jelentését a genfi kongresszusról, majd össze­foglaló jelentést adott le a megvitatott kérdésekről. A jelen­tés a következő anyagról szól: államszerződési elsőbbség, gyakorlási kényszer, kiállítási elsőbbség, tudományos tulaj­don, nemzetközi védjegyosztályozás, szabadalmak osztályozása, minták és modellek nemzetközi belajstromozása és gyakorlási kényszere, szabadalmak tartama és meghosszabbítása, a szár­mazási megjelölés védelme és nemzetközi védjegyek átruhá­zása. A magyarországi csoport a római kongresszus napi­rendjére tűzette ki a tisztességtelen verseny kérdését, mely kereskedelmünket és iparunkat — különös tekintettel balkáni relációnkra — a legnagyobb mértékben érdekli. Az igen láto­gatott ülésen Pompéry Elemér, a szabadalmi bíróság elnöke legmelegebben üdvözölte a nemzetközi budapesti kongresszus tervét. Kelemen István alelnök pedig helyes időponttul 1929-et jelölte meg. Janssen Lajos szabadalmi ügyvivő pénztárosi jelentése után még Bernaner Zsigmond, műegyetemi m. tanár, szabadalmi ügyvivő és a titkár szólaltak fel. A ma­gyarországi csoport szervező tevékenységének elismeréséül Katona Béla közgazdasági írót egyhangúlag tiszteletbeli tag­jává választotta. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Ipar jogvédettül Bizottsága. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara az Ipar­jogvédelmi törvénnyel kapcsolatos jogi vonatkozású kérdések megvitatása céljából Iparjogvédelmi Bizottságot létesített, melynek elnöke: (/;•. Baumffarten Nándor, tagjai: dr. Beci; Salamon, dr. Belatiny-Braun Zoltán, dr. Fazekas Oszkár, dr. Lakatos Gyula, dr. Lengyel Aurél, dr. Lévy Béla, dr. Meszlény Artúr, dr. Szálai Emil, dr. Szász János, dr. Szenté Lajos és dr. Ürbach Lajos. „Ovosan-Gonosan" cím alatt közölt 148. számú jogeset indokolásából kimaradt az a megállapítás, hogy a „Gonosan" csak orvosi rendeletre lévén kiszolgáltatható, mar e körül­mény is kizárja a megtévesztő hasonlóságot. Egyébként meg kell jegyeznünk, hogy a kérdéses ügy perújítás alatt áll. Joggyakorlat 1. A csomagolások utánzása. (Színhatás. Jóhiszeműség.) Érdemben a választott bíróság megállapította, hogy a fel­peresi és alperesi csomagolásoknak elsősorban a színe, eset­leg előforduló lényegtelen árnyalati különbségétől eltekint­ve, — teljesen hasonló. Igaz ugyan, hogy áru forgalomba hozatalánál a csomagoláshoz használt boríték színét mono­polizálni nem lehet, s így magában véve a szín azonossága az utánzás megállapítására nem elegendő, minthogy azon­ban a két csomagolás a jellegzetes kék szín mellett fehér keretezésénél, alakjánál, nagyságánál, a fehér betűk formá­jánál, elhelyezésénél, s általában egész kiállításánál fogva annyira hasonló és annyira azonos összbenyomást kelt, hogy ez a forgalomban a megtévesztésre kétségtelenül al­kalmas, ennélfogva meg kellett állapítani, hogy alperes olyan jellegzetes külsőben hozza forgalomba áruját, amely­ről a forgalomban már egy másik versenyvállalatot, t. i. a felperesét szokták felismerni. Alperesnek azt a védekezé­sét, hogy eljárásában jóhiszeműség vezette, megcáfolja az a beismerése, hogy az alperesi cég jelenlegi tulajdonosa az 1926. év november havában, amikor az alperesi üzemet át­vette, a korábbi tulajdonostól tudomást szerzett arról, hogy felperesnek kifogása van a kékítő csomagolása ellen, köz­vetlenül a keresetindítás előtt pedig a felperesi cég tulaj­donosa az alperesi csomagolóeszközöknek megsemmisítését követelte, de erre az alperes cég tulajdonosa nem volt haj­landó és ái-uját továbbra is ebben a csomagolásban hozta

Next

/
Thumbnails
Contents