Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 9. szám - A védjegy gazdasági ereje

IPARJOGI SZEMLE 31 árucikkek, védjegyes áruk, úgyszintén a versenytárs (a véd­jegytulajdonos) nevével kapcsolatban történő reklámozások oly versenyeszközök, amelyek rendszerint már bizonyos gazdasági értékre, egy, a versenytárs gazdasági tevékeny­sége és a reklámra fordított tetemes költségek révén meg­teremtett új, eladdig nem létező, árura támaszkodnak, és az ezekben rejlő reklámerőt kívánják a maguk javára előnyös, hasznosítható formában értékesíteni. így a Jury meg nem engedett versenyeszköznek tartja a következő reklám-jelmon­datokat: „a Veronál''-nál sokkal hatásosabb", — „nem tar­talmaz az egészségre káros olajbogyókat, mint a Z. cik­kek", — „hatása az A. nevű védjegyes áruval egyen­értékű", — „olcsóbb, de hatása egyenértékű a közismert B. árucikkel". (J. 27.488—1927.) 124. A „Burberry" név nem egy árufajnak a megjelölése. A „Burberry" név használatára egyedül Burberry angol gyáros jogosult. A Jury egyidejűleg megállapítja, hogy e névnek a versenytársak részéről történő eddigi jóhiszemű használata a versenytörvény szempontjából kifogás alá nem vonható. A Jury megítélése szerint az árujegy, az áruelneve­zés, a kereskedelmi név, a kereskedelmi forgalomban csak akkor tekinthető általánosan szokásosnak, ha azt több, szám szerint meg nem határozható vállalat jóhiszeműen hasz­nálja és ezen körülmény a hazai forgalmi körökben általá­nosan ismeretes. Az a körülmény, hogy harmadik személyek hosszú időn keresztül zavartalanul, de jogtalanul használták a belajstromozott, avagy a forgalomban akár lajstromozás nélkül is szereplő áruelnevezést (árujegyet, védjegyet), annak szabadjelzéssé válását elő nem idézi, még az esetben sem, ha az árujegyet (védjegyet) ezáltal bizonyos körökben árunév­nek tekintik. A szabadjeggyé való átalakulás feltételei: a folytonos, rendszeres, zavartalan, jóhiszemű, általános használat. (J. 30.649—1927.) 125. A Lyra ábrája nem utal feltétlenül egy meghatá­rozott vállalatra. Konkrét peres ügyből kifolyólag a Jury megállapítja, hogy a Lyra ábrája, annak dacára, hogy a piacon egy bizonyos meghatározott vállalatra utalhat, a ze­nével, illetve hangszerekkel foglalkozó vállalatok részéről dekoratív ábrázolásként üzleti nyomtatványokon és cég­táblákon szabadon használható. A bírói mérlegelés feladata annak megállapítása, hogy a konkrét esetekben az ábrázolás dekoratív jelleggel bír-e, avagy feltűnő, az üzleti nyomtat­ványokat uraló (tehát vállalati megjelölés) formában tör­tént-e az alkalmazás. (J. 37.836—1927.) 126. „Ez a magyar gyár a legdícséretesebb ambíció mel­lett sem képes a hazai piacon gyökeret verni" — „Az érde­keltség állhatatosan ragaszkodik a kitűnően bevált német gépmárkához". A Jury alperesnek az Uni^ Sütőiparosok lapjában „Gépipar a sütőipar ellen" című cikkében a fent­idézett kitételeket tartalmazó közlésével oly állításokat tesz, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy az olvasóban a felperes által forgalomba hozott gyártmányok minőségét hátrányos színben tüntesse fel. A Kamara Juryje a szabad kritika jogának alapján áll és nem tesz kifogást az ellen, ha a versenytárs cikkében, avagy bárminő más közléseiben a szakma érdekében komoly és szakszerű felvilágosító kijelentéseket tesz. Ezek a kijelentések azonban egyfelől konkrét állítások legye­nek, másfelől pedig minden tekintetben fedjék a valóságot. A burkolt és általános szólamok, frázisok, amelyek, bár ko­moly mérlegelés alapján, sértő és ócsárló jellegűeknek ugyan nem minősíthetők, mindazonáltal a magyar gyáripari termé­kekkel szemben könnyebb, elfogult és a laikus közönség ré­széről félreértésekre alkalmat nyújtó, oly bírálatokat tartal­mazhatnak, amelyek a laikus olvasóban elhatározó, döntő, a versenytárs teljesítőképességére hátrányos következtetésekre vezethetnek. Kétségtelen, hogy az ilyirányú cikkek a becsü­letes eszközökkel és becsületes névvel dolgozói és így feltót­len támogatásra érdemes magyar gyáriparnak megerősödését aligha mozdítják elő. (J. 28.426—1927.) 127. „Gyermekkocsik 15 pengő árban". A Jury nézete sze­rint, amennyiben szakértői megállapítást nyer, hogy alperes­nek a hirdetés időpontjában, illetve az azt követő napokban (2—3 nap) megfelelő mennyiségű áruja nem volt, úgy a hir­detés a vevőközönségnek tiltott eszközzel való elcsábítására vezethetett. (J. 24.435—1927.) 128. A feledékenység, avagy mulasztás nem mentesíti a versenytársat annak következményei alól. A Jury a konkrét peres ügyben megállapítja, hogy amennyiben az alperes a kártérítési eljárás beszüntetése iránt a kellő időben nem intézkedett, úgy az abból eredő károsodásért felelősség ter­heli. (J. 33.650—1927.) 129. Az „ingyen" reklámszónak fedeznie kell a valóságot. Amennyiben a hirdető a tényleges, a hirdetés szövegében ia megjelölt költségeken felül bárminő címen külön díjat szed, avagy szakértői megállapítás szerint üzleti vállalkozása általá­ban üzleti haszonnal is jár; a versenytárs már nem alkalmaz­hatja az „ingyen" reklám-jelszót. A hirdetésnek esetleges fentartásait magában a hirdetésben félre nem érthető módon és határozott formában kell megjelölni. Az általánosságban tartott szövegezés (egyéb költségek stb.) az „ingyen" szó alkalmazásának jogosultságát teljesen illuzóriussá teszi. A Jury nézete szerint az olvasóközönség nagyrésze a teljes kiadás alatt a hirdetett író valamennyi művének kiadását, jilletve leszállítását érti. (J. 36.513—1927.) 130. Az ügynököknek a vevők félrevezetését célzó elő­adásaik útján kötött üzletek, az üzleti élet legsúlyosabb ki­növései közé tartoznak. Amennyiben tehát a bírói eljárás során megállapítást nyer, hogy alperes ügynökei a vevőknél, mint más versenyvállalat megbízottai jelentek meg, a más versenyvállalat javára feladott rendelést leszállították, úgy eme eljárásuk a versenytörvény tiltó rendelkezéseibe üt­közik: tisztességtelen verseny. (J. 35.161—1927.) 131. Kizárólag a családnévvel történő árumegjelölések. A Jury nézete szerint, amennyiben szakértői megállapítást nyer, hogy a „Pápai" név a varrógépkereskedelemben, to­vábbá a „Lichtmann" név a cipőkereskedelemben, egy bizo­nyos meghatározott vállalatra utal, tehát gazdasági értéket képvisel, úgy az azonos családnevű, a forgalmi piacon későbben megjelenő versenyző, tehát alperes, nevét oly kor­látozásoknak tartozik alávetni, amely szerint családneve mellett valamennyi üzleti nyomtatványain és cégtábláin keresztnevét is feltüntesse, és pedig olyképpen, hogy a keresztnév a családnévvel teljesen egyforma nagyságú betűkkel és kivitelben szerepeljen. (J. 23.632—1927.) 132. „A szaklaptársak publicitását jóval felülmúlja". A Jury az idézett kitételt oly reklámszólamnak tekinti, amely­nek az olvasóközönség komolyabb jelentőséget tulajdoníthat, mivel fel kell tételeznie, hogy állítása a versenytársak bírá­lata alatt áll, és így annak alkalmazása a valóságnak meg­felel. A fentidézett reklámjelmondat tehát nem tekinthető semmitmondó, hangzatos frázisnak, hanem igazolásra szorul és valótlansága esetén reklámszédelgés jellegével bír. A lap publicitását a Jury nézete szerint rendszerint a lap példány­számai állapítják meg. (J. 26.597—1927.) 133. Hírnév- és hitelrontás. A versenytárs ügynökeinek oly kijelentései, amely szerint felperes „nem volna garancia­képes", „akik mérleget vettek, a felperessel perben állanak", „a mérleg sehol se vált be, mindenütt rosszul működik", „a\ felajánlott 5 évi jótállás semmit sem ér, mert felperes nem a közvetlen képviselője " gyárnak, és így nem tudja a szükséges javításokat elvégezni", „különben is a felperes cége 5 év múlva már nem is fog létezni", „vacak áru", „acélszalagjai minduntalan elszakad", „a mérleg rossz működéséből eredd­leg a cég ellen szúmos per van folyamatban", „alkatrészei behorpadnak", „eltörik, elszakad", a „vevők ki akarják cse­rélni", „felperesnél, nincs tőkéjük", „a Községi üzemnél, a mérlegek eladása nem tisztességes úton történt'. A Jury nézete szerint a fentidézett kitételek valamennyije fölötte nlkalmas arra, hogy felperes hírnevét és hitelét károsan befo­lyásolja. A Jury nézete szerinti a versenytárs árujával, úgy­szintén üzleti magatartásával kapcsolatos állítások valódisá­guk esetében is a versenytörvény tiltó rendelkezéseibe ütköz­nek, amennyiben megállapítást nyer, hogy a versenytárs üz­leti eljárása céltudatosan, a való tényeknek helytelen, avagy túlzót I beállításával igyekszik versenytársát tönkretenni. (J. 32955—1927.) 134. „Jogutódlás". Amennyiben a versenytára a jog­utódlás tényét köteles feltüntetni, a jogutódlás elhagyásával a versenytárs cégében és üzleti nyomtatványaiban oly céget', alkalmaz, nmein öi inig nem illeti. (J. 23890—1927.) 135. Védjegyntánzás. Amennyiben szakértői megállapítást nyer, hogy a „Sportex" elnevezés szövetárukkal kapcsolatban a felperesi vállalat áruiként ismeretes, úgy ez esetben ez el­nevezésnek idegen, vagyis nem a felperesi vállalatból szár­mazó árukon történő feltüntetése, illetőleg az idegen áruk­nak „Sportex" elnevezés alatt való kínálása és kiadása az üzleti tisztességbe ütközik. (J. 29.895—1927.) 136. Azonos tárgyú versenyvállalatok helyi elhelyez­kedése ellen kifogás nem emelhető. A Jury megállapítja, hogy semmi akadálya nincsen annak, hogy azonos tárgyú ipari vállalatok egymás közvetlen közelségében alakuljanak és hasonló, de szabad ipari tevékenységet képező módszerrel folytathassák ipari munkájukat. A konkrét esetben tehát a Jury nem teszi kifogás tárgyává alperesnek ama eljárását, hogy felperes közvetlen közelében hasonló szabadipari tevé­kenységet fejt ki. Az ipari tevékenység esetleges jogosulat­lan űzése egyébként a versenytörvény keretein kívül esik. Nagyon természetes, hogy amennyiben a hirdetés adatai nem felelnek meg a valóságnak, úgy a hirdetés a közönség félre­vezetésére alkalmas és így kimeríti a reklámszédelgés kritériumait. (J. 30.628—1927.) 137. A huzamosabb ideig egy versenyvállalatnál alkal­mazásban lévő ügynök akkor. amidőn eltitkolja újabb

Next

/
Thumbnails
Contents