Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 9. szám - A védjegy gazdasági ereje

32 IPAKJOGI SZEMLE alkalmaztatását, araidon, tehát tudatosan vevőit az áru származása tekintetében tévedésbe ejti: erkölcstelen versenyeszközt alkalmaz. (J. 34.015—1927.) 138. A vevők felkeresése. A Jury nézete szerint a versenytársnak ama eljárása, hogy a gyászesetek által sújtott családokat közvetlenül felkeresik és olcsóbb árajánlatokat tesznek, a versenytörvény szempontjából egymagában véve még kifogás tárgyává nem tehető: a szabadversenynek, a létért folytatott küzdelemnek természetes megnyilvánulása. Az áruknak olcsó, sőt önköltségi áron alul történő eladása pedig, amennyiben a tényeknek megfelel, a versenytörvény tiltó rendelkezéseibe nem ütközhet. A versenytárs eljárása tehát csak az esetben minősíthető tisztességtelen magatartásnak, ha a versenytárs az árut a vevőnek nem adja a felkínált árban, avagy az olcsóság oka az ajánlott minőségnél silányabb áru, avagy versenytárs az eladással, ajánlattétellel kapcsolatban oly magatartást tanúsított (hírnév, hitelrontás), amely az üzleti tisztességbe ütközik. (J. 39970—927.) 139. Az üzleti megállapodások megsértése. A bedolgozó versenytárs, aki közvetlenül a vevőtől munkát elvállaló és megmunkálásra (a munka elkészítésére) kiadó versenytárs bizalmas közléseit (a vevők névjegyzékét) a munkát kiadó versenytárssal kötött megállapodás ellenére meg nem engedett módon (az általa elvégzett munkának névcimkéjével való megjelölésével) a maga javává felhasználja, eme üzlerti eljárásával részben üzleti titoksértést, részben pedig a versenytárs vevőinek meg nem engedett eszközökkel való elcsábítását: vevőcsábítást követ el. (J. 37872—927.) 140. „Az egész ország orthodox rabbikarának határozata alapján, más belföldi vagy külföldi eukor használata bárkinek a „Hechsere"-vel is az országban, vallási tilalom alatt áll", Amennyiben a kitételt tartalmazó hirdetés közlései a valóságnak nem felelnek meg, vagyis beigazolásítl nyert, hogy a vallási tilalom nem az egész ország orthodox rabbikarának határozata alapján mondatott ki, úgy a hirdetés adatai, mint valótlan és a hívőket (vevőket) megtéveszteni alkalmas állítások, a versenytörvény tiltó rendelkezéseibe ütköznek. (J. 38910—927.) Csupán néhány általános érdekű panaszt ragadtunk ki a panaszok hatalmas tömegéből. Fölötte érdekes problémák, amelyek körültekintő erkölcsi megítélést igényeltek és minden tekintetben számolniok kellett a szabad verseny korlátlan érvényesülési lehetőségeivel. A Jury döntéseik vezető gondiolata, hogy bár a nagy tőke a szabad versenyben hatalaniasv szinte leküzdhetetlen erőt képvisel, mindazonáltal, miként ennek az erőnek becsületes eszközökkel való érvényesülését elő kell segítenünk, úgy a megélhetésért kiáltó ember szavát se szabad durvának, fülsiketítőnek tartanunk. Keresnünk kell a helyes középúlat. A vevő, a közönség ma túdatában van annak, hogy a reklámtevékenység a törvény védelme alatt áll, amely míg egyfelől megköveteli a valóságot, másfelől a közönség megtévesztésére irányuló tevékenység kérlelhetelen üldözését. E helyes középutat tehát a versenytársak és általuk a közönség védelmében találjuk meg és így az oly üzleti tevékenység, amely a versenytársak megtévesztésére, becsapására törekszik, tisztességes, megengedett versenyeszköz semmi esetre sem lehet. 141. Versenyvállalat az olyan üzleti vállalkozás is, amely működési körét ugyanolyan működési körre kiterjeszteni jogosult. Felperes keresetét arra alapítja, hogy úgy a felperes, mint alperesi rt. lényegileg hasonló üzletkörrel, nevezetcsen (fémek és fémáruk) gyártásával foglalkoznak és minthogy a felperesi rt.-ot általában „M..." néven ismerik a közforgalomban, alperes azáltal, hogy cégszövegébe a „M ..." szót felvette, vele szemben a tisztességtelen versenyről szóló 1923 : V. tc. 7., 8. §-aiba ütköző tisztességtelen versenyt követett el és ezért kérte alperest a „M..." szónak cégszövegében való használatától eltiltani és cégének megváltoztatására, valamint az összes költség megfizetésére kötelezni. Felperes keresete lényegileg az icíezett törvény 8. §-án alapszik, mely szerint tilos valamely céget úgy használni, hogy azt a használat folytán egy más, azonos céget használó versenyvállalattal össze lehet téveszteni, amennyiben az összetéveszthetőség kétségtelenül megállapítható. E törvényes rendelkezés szempontjából tehát az a két kérdés volt eldöntendő, hogy alperesi cég a felperesi cég versenyvállalatainak tekinthető-e és hogy a „M..." szónak az alperesi cég megjelölésében való felvétele folytán alperes vállalatát a felperesével össze lehet-e téveszteni. A nem vitás felperesi alapszabályok 4. §-a szerint a felperesi vállalat tárgya vasúti szerelvények, fémáruk, elektrotechnikai gépek," géprészek gyártása, vagy egyébként megszerzése, továbbadása, az ezekkel kapcsolatos üzletágak művelése, stb., az alperesi alapszabályok szerint pedig az alperesi vállalat Ujságüzera Rt. Budapest, VIII.. Rökk Szilárd ucca 9. tárgya ipari fémeknek fémhulladékból, fémhaüiukból, fémsalakokból való előállítása, mindenn;emű fémekkel, ércekkel való kereskedés, fémkosok, olvasztóműhelyek felállítása, hasonló üzletágak felvétele és mindennemű ügylet megkötése, mely a vállalat céljával összefüggésben áll. Az alapszabályok szembeállításából kétségtelen, hogy mindkét vállalat tárgya lényegileg azonos, amennyiben mindkettő jogosult fémek, fémáruk, gépek, géprészek előállításával és adásvételével foglalkozni és alperes általában jogosult minden olyan hasonló üzletágat működése körébe felvenni, amely a vállalat céljával összefüggésben áll, és ezen utóbbi jogánál fogva alperes bármely pillanatban kiterjesztheti vállalata körét olyan eddig nem végzett tevékenységre, amely szorosan a felperesi vállaat üzleti körébe vág. Minthogy pedig alperes ily körülmények között azonos és hasonnemű vállalat, mint a felperesi rt., ennélfogva az id. törvény 30. §. utolsó bekezdése értelmében az üzleti versenyben érdekelt, tehát a felperesi vállalat versenyvállalatának tekintendő, mert nyilván versenyvállalat az olyan vállalat, amely hasonló jellegű dolgok előállításával és kereskedésével foglalkozik, különösen akkor, amikor működési körét a másik vállalatéval teljesen ugyanazonos működési körre és ugyanazonos áruk előállítására és azokkal való kereskedésre kiterjeszteni jogában áll. Alperes versenyvállalati minőségét még az a körülmény is befolyásolja, hogy telepe a felperesi telep közvetlen közelében van, minek következtében élesebben kidomborodik az alperesi vállalatnak versenyvállalati jellege. A vb. elnöke dr. Neuhold Ferenc táblabíró, tagjai Farkas Vilmos és Németh Ferenc jury-tagok voltak. (Bkam. Vál. Bir. 8539—1927.) 143. Az árut a hirdetett árban kell adni. Az a versenytárs, aki a feláron hirdetett árukért a napi árnál is magasabb árat „kér", hogy azután abból „tetszés szerint" engedhessen: tisztességtelen versenyt folytat. A rossz gazdasági viszony esak súlyosbító körülmény. Alperes beismerte, hogy az 1927. évi január, február és március hónapokban berzselfoteleket. úri és szalóngarniturákat príma minőségben féláron kínált újsághirdetések útján eladásra. Beismerte azt is, hogy üzletében már megtörtént, hogy féláron is adott, de vevőivel szemben a féláron hirdetett árukért a napiárnál magasabb árakat is kért. Minthogy alperes eljárásának mentségére nem szolgálhatnak a rossz gazdasági viszonyok, mert épen alperes használta fel az általánosan nyomasztó gazdasági helyzetet arra, hogy a jelen viszonyok között még inkább csábítóan ható hirdetéseket közzétegyen, minthogy továbbá alperes hirdetései valótlan tartalmúak voltak, mert nem feláron árusította hirdetett áruit, hanem még a napiárnál magasabb árat is kért azokért, ennélfogva meg kellett állapítani, hogy alperes a valótlan tartalmú hirdetéseket nyilván abból a célból tette közzé, hogy a közönséget megtévesztve, vevőket csalogasson üzletébe, ezáltal mások vevőközönségét elvonja és áruinak kelendőségét fokozza, miáltal az 1923. évi V. t.-c. 16. §-ában meghatározott cselekményt elkövette. Ettől tehát őt el kellett tiltani. A vb. elnöke dr. Theimleitner Gyula tszéki tan. elnök, tagjai Ledermann Mór és Beck Jenő Jurytagok voltak. Vál. Bír. 12866—927. 144. Egyes színek nem, csupán színkombinációk részesülnek védelemben. A jogutód felelőssége. Érdemben a Választott Bíróság megállapította, hogy az A) és B) alatti csomagolásoknak elsősorban a színe, esetleg előforduló lényegtelen árnyalati különbségétől eltekintve — teljesen hasonló. Igaz ugyan, hogy áru forgalomba hozatalánál a csomagoláshoz használt boríték színét monopolizálni nem lehet, s így magában véve a szín azonossága az utánzás megállapítására nem elegendő, minthogy azonban a két csomagolás a jellegzetes kék szín mellett fehér keretezésénél, alakjánál, nagyságánál, a fehér betűk formájánál, elhelyezésénél, s általában egész kiállításánál fogva annyira hasonló és annyira azonos összbenyomást kelt, hogy ez a forgalomban a megtévesztésre kétségtelenül alkalmas, ennélfogva a választott bíróság megállapítja, hogy alperes olyan jellegzetes külsőben hozza forgalomba áruját, amelyről a forgalomban már egy másik versenyvállalatot, t. i. a felperesét szoktak felismerni. Alperesnek azt a védekezését, hogy eljárásában jóhiszeműség vezette, megcáfolja az a beismerése, hogy az alperesi cég jelenlegi tulajdonosa az 1926. év november havában, amikor az alperesi üzemet átvette, a korábbi tulajdonostól tudomást szerzett arról, hogy felperesnek kifogása van a kékítő csomagolása ellen, közvetlenül a keresetindítás előtt pedig a felperesi cég tulajdonosa a B) alatti csomagolóeszközöknek megsemmisítését követelte, de erre az alperes cég tulajdonosa nem volt hajlandó és áruját továbbra is ebben a csornai golásban hozta forgalomba. A vb. elnöke dr. Theimleitner Gyula tvszéki tan. elnök, tagjai Ángyán Béla és Sefesik László Jurytagok voltak. (Bkam. Vál. Bir. 12.872—1927.) Üzemvezető: Puskás István