Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 9. szám - A védjegy gazdasági ereje

30 IPARJOGI SZEMLÍÍ két teljesen elütő arcképnek a védjegyben azonos módon történő alkalmazása által. Az alapgondolatok azonossága is megállapíthatja a védjegy-hasonlóságot. Ily esetekben az ábrázolatok rajzszeríí kivitele jelentőségnélküli. Azonos értelmű szónak az illető piacon közismert nyelvű fordítása is előidézheti a védjegyes áruk hasonlóságát. Az áru megjelenési alakja a megtévesztés lehetőségének a megállapításánál jelentőséggel nem bír. így a tubusokban forgalomba hozott ragasztószer és a kilónként elárusított asztalos-enyv. A védjegyekben alkalmazott és más vállalkozó javára belajstromozott ábrák, illetve szavak, az ábrák többszörözése esetében is előidézhetik a védjegyek hasonlóságát. Általában a kollizió mindazokban az esetekben fennforog, melyekben a fogyasztóközönség az áru származása tekintetében tévedésbe eshet. A szóvédjegyek kolliziója az ábrás és kombinált védjegyekkel a mondottakból önként következik. Joggyakorlat A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Juryjének döntései. A tisztességtelen versenyről szóló törvényről alig három éves fennállása után valóban elmondhatjuk, hogy alig volt törvényünk, amely oly mély gyökeret vert volna a gazdasági életben, a kereskedelmi és iparosvilág üzleti felfogásában, mint éppen ez a törvény. A gazdasági körök tudomásul vették, hogy üzleti magatartásuk immár egy magasabb erkölcsi törvény megítélése alatt áll és súlyos kötelezettséggel tartoznak, a kereskedelmi és ipari közfelfogás szerint, tisztességtelen, a becsületes eszközökkel dolgozó versenytársakat megkárosító ténykedéseikért. De tudomásul vette a nagyközönség is, hogy a kereskedő és iparosvilágnak a vevők szerzése, tehát reklámtevékenysége, nemkülönben a vevőknek szánt közlései által kifejtett üzleti tevékenysége törvényes ellenőrzés alatt áll és így azok iránt fokozottabb bizalommal viseltetik. Ép ezek a szempontok teszik azonban az üzleti tisztesség felett őrködő erkölcsi fórumoknak kötelességévé, hogy hivatásuknak minden tekintetben meg is feleljenek és híven, lelkiismeretesen, kellő megértéssel, de ha kell kérlelhetetlen szigorral teljesítsék törvényes feladatukat. A kamara Juryje Kaszab Aladár udv. tanácsos elnöklete alatt tartott ülésében számos oly problémával foglalkozott, amelyek még csak néhány évvel ezelőtt ugyancsak nem voltak problémák, de amelyek a törvény hatása alatt megszólaltatták a kereskedő és iparosvilág lelkiismeretét. Elvi döntést, erkölcsi megítélést kér, tájékoztató szakvéleményt, hogy egyfelől üzleti magatartásával át ne lépje a versenytörvény megengedett kereteit, másfelől pedig, hogy az üzleti versenyben ne szoruljon háttérbe azokkal a versenytársakkal szemben, akik tág lelkiismeretükkel szabadon alkalmazzák a rekláméletnek mindmegannyi kétes, a tisztességtelen verseny határain mozgó verseny eszközeit. Más szóval — nyilatkozzon a Jury, mint a tisztességes és megengedett versenycselekmények erkölcsi fóruma és irányítója — és vezesse a helyes úton a magyar kereskedelmet és ipart. Meg kell említenünk és külön kiemelnünk ama örvendetes tényt, hogy a 7u?;/-intézmény kiváló fontosságát és gazdasági szerepét mi sem jellemzi jobban, mint ama tény, hogy a kamara elnöksége által kijelölt Jurytagok az ülésen teljes számmal megjelentek. A Jury-ülés előadója dr. Bányász Jenő kamarai titkár volt. A Jury-ülés döntéseit az alábbiakban adjuk: 99. A versenytárs felelős a magánhirdetések tartalmának valódiságáért. A Jury megállapítja, hogy a versenytárs a hirdetés tartalmi valódiságáért, vagyis a versenytársak gazdasági érdekeit szolgáló hirdetések közléséért a versenytársakkal szemben feltétlen felelősséggel tartozik, míg a lapok egyéb, a vállalat üzleti érdekeit szolgáló közléseiért csak az esetben, ha beigazolást nyer, hogy azok közléséről a versenytársnak előzetesen tudomása volt. (J. 39.689—1927.) 100. A hirdetések szövegének elbírálása. A Jury megállapítja, hogy a hirdetések szövegezése mindenkor a laikus, tehát a nem szakértő vevőközönség szemüvegén át bírálandó el, és pedig annak a futólagosan olvasó közönségnek a megítélése alapján, amelynek a hirdetés szánva volt. A Jury megállapítja továbbá, hogy a hirdetés szövege mindenkor a maga teljes egészében*, a hirdetés szövegének elrendezése által az olvasóra gyakorolt reklámhatás alapján mérlegelendő és ugyancsak így bírálandók el a szövegrészből kiemelkedő reklámszólamok. (J. 39.689—1927.) 101—112. Mikor nagyhangú, semmitmondó a reklámjelmondat? A Jury a vevőközönség szemüvegén át mérlegelve a versenytársak magánhirdetéseit, különbséget tesz oly rcklámszólaniok között, nmelyek a vevőre különösebb reklámhatást nem gyakorolnak, amelyek tehát mint nagyhangú, semmitmondó, hangzatos dicséretek a józan közfelfogás szerint az áru kelendőségének a fokozására, a vevők megtévesztésére alkalmatlanok, továbbá az oly reklámjelmondatok között, amelyek megtévesztő szövegezésben, határozott állításaikkal, megállapításaikkal bizalmat és hitet kelthetnek a. vevőkben. A Jury hangzatos frázisoknak tekinti pl.: ,.a világon, nincsen párja'', — „ne midassza el a kedvező alkalmat", — „ne fogadjon el mást", — „csak kóstolja meg és Ön mást nem fogyaszt", — „bámulatos olcsó árak" — „egész Budapest X csokoládét eszik" (ezzel szemben mint kevesebb, már igazolásra szorul a következő hirdetés: „Budapest 80%-a X csokoládét eszik"), — „az X áruk feltétlenül megbízhatók". Kifogás tárgyává tette azonban a Jury a kiivetkező hirdetéseket: „vigyázat, utánozzák!" (oly cégek részéről, amelyek alig két hónapot működtek a piacon), „egyedül az X áru a legmegbízhatóbb", — „a legrégibb cég", — „a hasonló tárgyú szaklapok publicitását jóval felülmúlja", — „az általain forgalomba hozott tej a legmegbízhatóbb", — „egyetlen vadászújság", — „10 kiló fával füthet egy szobái 24 órán át" (normális hideg időben, normális lakószobát) reklám-jelmondatokat, amelyek már határozott, avagy a vevőközönség képzetében ilyirányú hiedelmet keltenek, illetve, amelyeknek a vevőközönség többé-kevésbé hitelt ad. Az ily hirdetések adatainak a valódisága igazolandó — szakértői megállapítást igényel. (J. 40.638—1927.) 113—120. A szabadverseny erőteljesebb megnyilatkozásai. A Jary a szabadverseny megnyilatkozásának a megengedett formáit látta az alább panaszolt üzleti eljárásokban. A tényállásmellőzésével, a panaszolt üzleti eljárás reklámmondataiban igyekszünk kifejezni a panaszolt üzleti eljárás lényegét: „kifizetem a versenytársamnál fennálló adósságait, ha a jövőben nálam vásárolja a kérdéses áruszükségleteit", — „ha kizárólag az én márkacikkeimet tartja, versenyprémiumot (verseny-rabattot) adok", — „a szóbanforgó cikkekkel konkurens készítményt tehát a jövőben nem jogosult vás trolni és eladni", — „Önnél vásárolok, ha X-et bízza meg a vezérképviselettel", ,,elállok a csőd iránt előterjesztett kérelmemtől, ha a jövőben, a cég fennállásának tartama alatt kizárólag vállalatom útján szerzi be áruit", — „minden eladott doboz után, az alkalmazottaknak külön prémiumot adok". — „valamennyi versenytársamat rábírtam arra, hogy amíg Y. útján hozza gyártmányait forgalomba, addig áruit nem tartjuk raktáron", — „figyelmeztetjük, hogy Z. egyesületünknek nem tagja, amiért is felhívjuk, hogy nevezettnek árut ne szállítson, különben a magunk részéről is beszüntetjük rendeléseinket", mindmegannyi üzleti eljárás a szabadversenynek erőteljesebb, de megengedett megnyilvánulása. A Jury hangoztatja azonban ama felfogását, hogy amennyiben megállapítást nyer, hogy a versenytárs egyfelől versenytársának kényszerhelyzetét igyekszik erkölcstelen módon kihasználni, másfelől üzleti magatartásáéval versenytársának exisztenciális érdekeit, gazdasági tevékenységének szabad kifejtését jogosulatlan módon megakadályozza, lehetetlenné teszi, úgy eljárása már a versenytörvény tiltó rendelkezéseibe ütközhet, illetve az érdekképviseleteknél, mint esetleg alapszabályellenes magatartás, közigazgatási úton torolható meg. (J. 39.480—1927.) 121—123. A versenytársak áruinak bírálata és a saját áruval történő összehasonlítása. A Jury a versenytársak áruit bíráló és azok minőségét a saját áruval összehasonlító körlevelek szétküldését általánosságban meg nem engedett eszköznek tartja. A Jury nézete szerint az ily összehasonlító elemezés, — rendszerint kizárólag a versenytárs (és pedig kifejezetten egy), a gazdasági piacon szerepet játszó versenytárs áruinak hátrányos színben való feltüntetése —, kihatásában sokkal súlyosabb, mint az egyszeri, tények megállapítása útján elérhető és megengedhető árudícsérés. Az ily üzleti eljárás ugyanis igen gyakran a valóságnak esetleg megfelelő adatok téves, helytelen, avagy tendenciózus, sokszor a versenyáru jelentéktelen hibáira utaló, azt kiemelő, a laikus vevő előtt egyoldalú beállítással kívánja a vevőt elhatározásában befolyásolni, az ily áru iránti bizalmában megrendíteni. A Jury utal arra, hogy a versenytársnak módjában állhat elismerő levelek útján áruinak kiváló minőségét, az általuk elérhető gazdaságosabb eredményt kifejezésre juttatni, anélkül, hogy ez eljárásával a versenytárs áruit bárminő formában is megérintené. A Jury a márkás („védjegyes") árukkal kapcsolatban megállapítja, hogy az