Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 5. szám - A szabadalmak gyakorlási kényszerének a kérdéséhez

20 1PAKJ0GI SZEMLE 53. Ha akad is vevő, aki a „Franek" helyett más pótkávét fogad el, ez nem változtat a versenytárs eljárásának megtévesztő szándékán. Felperes felülvizsgálati kérelmében megtámadta a fellebbezési bíróság ítéleti indokolásának azon kitételét, hogy a Franck-kávé elnevezés általában a pótkávé fogalmának a megjelölésére is használatos s nem ütközik a tisztességtelen versenyről alkotott törvénybe, ha valamely üzletben a Franck-kávét kérő vevőnek szó nélkül más pótkávét szolgáltatnának ki. Ez helytelen, mert a fellebbezési bíróság ítéletében felhozott fogalomzavar általánossága nem mondható köztudomásúnak s ha akad is v.evő, aki a Franek helyett más pótkávét elfogad, ez nem változtat alperes eljárásának megtévesztő szándékán. Tisztességtelen versenybe ütköző eljárásról csak szándékosság esetében lehet szó, vagyis akkor, ha a felek egyike a másik gyártmányával megszerezhető üzleti hasznot meg nem engedett módon a maga részére akarja megszerezni. Jelen esetben azonban a szándékosság alperes részéről nem állapítható meg s a felperes által bizonyítani kívánt tények 'még1 valóságuk esetén sem volnának alkalmasak annak bizonyítására, hogy alperes akár célzatom haszonelvonás végett, akár rendes üzleti gyakorlatként adott volna vevőinek a kért Franck-kávé helyett saját maga gyártott pótkávét, mert nem vitás, hogy alperes a saját kávéjának Franck-kávé helyett való darusítását határozottan megtiltotta üzleti alkalmazottainak, ez a rendelkezés pedig kizárja azt, hogy ennek a tilalomnak az ö üzleti alkalmazottai részéről esetleg történt megszegése nem minősíthető alperes szándékos magatartásának. E/.ek szerint tárgytalan az abbanhagyás iránti kérelem és nem sért a per sorsára jelentős eljárási szabályt a lényegtelen körülmény bizonyítására tett indítvány mellőzése sem, miért is a fellebbezési bíróság elutasító ítéletét megtámadó felülvizsgálati kérelmet el kellett utasítani. (Kúria P. IV. 1631—1926.) 54. Felfolyamodás a Kamarai Választott Bíróság ítéletének a perköltségre vonatkozó része ellen. A m. kir. kereskedelemügyi miniszternek és a m. kir. igazságügy:niniszternek 23900/924. sz. rendelete a 13. i 1—6. pontjaiban előírja, hogy a választott bíróság ítéletei ellen mely esetekben van helyo felfolyamodásnak. Ennélfogva az ítélőtábla alpereseknek a perköltségek mérve tekintetében felhozott panaszát nem is tette felülvizsgálat tárgyává, mert abban a tekintetben a választott bíróság ítélete nem támadható meg. (Bpesti ítélőtábla 4. P. 6288/3—926.) 55. Alkalmazottak elcsábítása. Az alkalmazottal történő tárgyalás megkezdésének helye az elkövetés helyének minősítendő. Az alperesi cég jogos képviselőjének budapesti tartózkodása alatt az alperesi cég egyik bizalmasa bemutatta a még felperesnél alkalmazásban levő munkaerőket azzal, hogy azokat az alperesi cég alkalmazza. Alperes a neki bemutatott felperesi alkalmazottakkal tárgyalásba bocsátkozott és anélkül, hogy azok a felperesi cégnél felmondottak volna, azonnal alkalmazta. Bírói megállapítást nyert tehát, hogy az elcsábított két alkalmazott Budapesten lakott, a felvétel Budapesten történt, illetve az alkalmazás iránti érintkezés, vagy annak legalább egy része Budapesten folyt le, így tehát a budapesti kir. ítélőtábla illetékessége megállapítható. A bp. kir. ítélőtábla ítéletében ennek megfelelően kimondotta, hogy az elkövetés cselekedetén érteni kell bármilyen cselekményt,' amely az állított visszaéléssel szoros okozati kapcsolatban van. Az elkövetés helyének á fogalmához pedig nem kívánható meg, hogy annak minden tényálladéki része azon az egy helyen jöjjön létre, hanem mindama hely, ahol tényálladéki rész keletkezik, az elkövetés helyének minősítendő, mert különben, ha az elkövetés részcselekményei mind másutt jönnek létre — elkövetés helye nem lenne és egyik bíróság sem lenne illetékes. (Bpesti kir. ítélőtábla 2. P. 8170—1926.) 56. A felszámolás ténye nem befolyásolja a versenytársi minőséget. Felperes kölni cég keresetében előadja, hogy az alperesi művészi képkeretek szaküzlete" be nem jegyzett bpeoti cég az üzleti életben oly levélpapírt, illetve rekláincédulát használ, amely hü utánzata a felperesi cég által évtizedek óta üzleti nyomtatványain alkalmazott rajznak. Utal továbbá arra, hogy a felperesi nyomtatványokat a felperes vevői s a vele összeköttetésben levő kereskedők, mint felperes vállalatának megjelölését ismerik. Kifogásolja a nyomtatványokon olvasható „Köln Specialité" feliratot, mert azt a látszatot keltik a vevőben, hogy azok Köln városából származó különlegességek és esak az alperesnél kaphatók, holott alperes árui nem Kölnből származnak. Alperes ezzel szembei: azzal védekezik, hogy felperesi cég felszámolás alatt van, s így — szerinte — nem tekinthető versenyvállalatnak. Továbbá a felperesi keretrajz használata nem kizárólagos joga felperesnek, mert nincs védjegyezve, tehát törvényes oltalomban nem részesülhet. A kir. tvszék megállapítja, hogy az a köUjsáírüzero Rt. Budnpest. VIII.. Rökk Szilárd ucca 9. rulmény — úgymond az ítélet —, hogy felperesi cég felszámolás alatt van-e vagy sem, a felek közti jogvita eldöntésénél in ni fontos, mert a felszámolás ideje alatt is követhet el egy verseny vállalat a felszámoló cég érdekeit sértő cselekményt. A. peres felek által használt nyomtatványok hasonlóságát nem állapítja meg, mivel az alperes által alkalmazott keretrajz nem tüntet fel művészi sajátosságot, hanem csak ipari díszítés jellegével bír. A „Köln Specialité" felirat használatát azonban kifogásolja, mivel alperes maga sem állítja, hogy üzletében Köln városából származó különlegességeket árul, fenti kitétel tehát valótlan s a közönség megtévesztésére alkalmas. (Bp. kir. tvszék 13. P. 42684—1926.) 57. Szédelgő feldíesérés. „Egészségünk érdekében óvakodjunk a hangzatos nevű olyan áruktól, amelyek viszamaradt, ön g, penészes anyagból, illetve hulladékokból készülnek." r,('sak olyan cég készítményét vegyük, amelyről tudjuk, hogy tiszta anyagot és nem visszamaradt, az orvosok véleménye szerint egészségtelen, tisztátlan, mindenféle baktériumokat taiíalmááo hulladékból készült." A Budapesti kir. ítélőtábla kötelezte alperest, hogy még a. per befejezése elött távolítsa el árujának burkolatáról fenti két hirdetést, mert e ligyelmeztetések alkalmasak arra, hogy a fogyasztók körében azt a hitet keltsék, hogy a kérdéses árut egészségtelen hulladékokból készítik és hogy „csak alperes áruja" megbízható, Alperes eljárása ennélfogva a versenytárs jó hírnevére ártalmas, tisztességtelen versenybe ütköző üzleti eljárás. (Bpesti kir. ítélőtábla 34502—1926.) 58. A volt üzlettárs vevőinek elcsábítása — tisztességtelen verseny. Felperes keresetében előadja, hogy alperessel 1926 február l-ig társas viszonyban volt. A társas viszony megszűnése után alperes felperes üzletével szemben külön üzletet nyitott. Alperes az új üzlet megnyitása óta a felperes üzletébe igyekvő vevőket egyik alkalmazottja által megszólíthatta s rábeszélte, hogy azok ezentúl az ő üzletét látogassák. A kir. törvényszék a felek előadásából és a tanuk vallomása alapján tényként megállapítja, hogy: alperes a felperes üzletébe igyekvő vendégeket egyik alkalmazottja segítségével, felperes üzletétől elvonta, s ezáltal az 1923. évi V. te. 1. §-ba ütköző cselekményt követett el. (Bp. kir. tvsz. 4562—1926.) 59. A közönség megtévesztésére irányuló röpcédulák terjesztése. A kir. tvszék a felek előadása, valamint a tanúvallomások alapján a következő tényállást állapította meg. Peres feleknek uccábau közös üzletük volt. A társas viszony folyamán felek közt élesebb ellentétek merültek fel s az 1926. év derekán alperes, anélkül, hogy a társas viszony felbontását felperessel előzőleg közölte volna, annak tudta és beleegyezése nélkül üzlethelyiséget bérelt ki azon célból, hogy ott önálló üzletet nyisson. Alperes ezután a közös cégbe nem tért vissza, hanem röpcédulákat osztott szét az addigi közös cég vendégei között. A kir. tvszék a röpcédulák tekintetében megállapítja, hogyr azokon a köv. kitételek: „Régi személyzet ", valamint ezelőtt neca" arra utalnak, mintha a felperessel közös cég megszűnt volna és mintegy annak folytatása lenne alperes jelenlegi egyéni üzlete. Ezért fenti két kitételt a versenytörvény 1. §-ába ütközőnek minősíti s alperest arra kötelezi, hogy fenti két kitétel használatát azonnal hagyja abba, mert oly kitétel alkalmazása — így szól az ítélet indokolása —, amely a valóságtól e'térően arra enged következtetni, hogy felperes cége megszűnt, — a jó erkölcsökbe ütközik. (Bp. kir. tvszék 13. P. 3S651—1926.) 60. A tárgyak tetszetősebb külalakjának utánzása. Felperes előadta fellebbezésében, hogy közölte alperesekkel, hogy milyen anyagok kellenek a gipsztárgyaknak az ő módszere szerinti festéséhez. A gipsztárgyak megtekintéséből a fellebbezési bíróság megállapította, hogy a felperesi készítmények tetszetősebbek, de az alperesi készítmények tökéletesebbek s azok előállítása nagy ügyességre vall. E tényekből a kir. ítélőtábla arra következtet, hogy az a vevő, aki inkább a külalakra fekteti a fősúlyt, a felperesi, míg az, akinél a kifogástalan kidolgozás a fp, az alperesi készítményeket vásárolja. Megállapítja továbbá a fellebbezési bíróság, hogy az alperesi készítmények l'ényesítési módja lényegesen eltér a felpereséitől. A fellebbezési bíróság ezekből a tényekből megállapította, hogy jelen esetben alperesek terhére az 1923. évi V. te. 15. §-ába ütköző cselekmény meg nem állapítható. (Bp. kir. ítélőtábla 6. P. 7235—1926.) 61. Szabadalom. Az igénypontok védelmi köre. Az igénypontok védelmi körét az engedélyezési eljárás alatt kiterjeszteni nem lehet. Az 1895 : XXXVII. tc. 32. §-ára alapított kifogások a felszólalási eljárás minden szakában figyelembe veendők. (M. kir. szab. bír. bejelentési és bírói osztályának hat. 1114—1926.) Üzemvezető: Puskás István