Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 5. szám - A szabadalmak gyakorlási kényszerének a kérdéséhez

IPARJOGI SZEMLE 19 adata, alperest tehát attól, hogy áruját a felperesi áru elnevezésében szereplő szent nevétől különböző más szent nevéről elnevezze és az árut ezen néven hozza forgalomba, eltiltani nem lehetett. — A keresethez B) alatt csatolt nyomtatvány szerint alperes áruját mint „Szent Imre fertőtlenítő szappan"-t hirdeti és ajánlja, mely áruelnevezés ebben az összetételében alkalmas lehet arra, hogy a hirdetés vagy ajánlás olvasója az alperes áruját a közismert felperesi gyártmánnyal, Szent László fertőtlenítő szappannal, az „Imre" és „László" nevek különbözősége dacára, összetéveszthesse, ezért a Választott Bíróság kötelezte alperest, hogy árujának hirdetésénél, ajánlataiban és üzleti levelezésében a „Szent Imre fertőtlenítő szappant" áruelnevezésnek ilyen szövegezésben valló együttes használatától tartózkodjék. — Ez a tilalom nem volt kiterjeszthető a „Szent Imre fertőtlenítő szappan" áruelnevezésnek a szappan csomagolásán való használatára, mert itt nemcsak az elnevezésnek, hanem a csomagolás rajzának és színének hasonlósága is számba veendő, már pedig az alperes által jelenleg használt NB. 3. alatti csomagolás úgy rajza, mint színe tekintetében annyira eltérő a „Szent László fertőtlenítő szappan" csomagolásától, hogy a két gyártmány különbözősége első tekintetre szembeszökő. Ebből következően nem lehetett eltiltani alperest a NB. 3. alatti csomagolás használatától sem. — Nem volt vitás a felek között, hogy a „Szent Imre fertőtlenítő szappant" a kereset indítását megelőző hat hónapon belül a NB. 2. szerinti csomagolásban is forgalomba hozta. Minthogy ezen csomagolás alapszíne nagyon hasonló a felperesi fertőtlenítő szappan csomagolásának színéhez, a rajta levő és a Szent Imréről alkotott fogalomnak épen nem megfelelő szakálas királykép pedig inkább tekinthető Szent László ábrázolásának, fennáll, a lehetősége annak, hogy ezen NB. 2. szerinti csomagolásban forgalomba hozott szappan a felperesi Szent László szappannal összetévesztessék, s mivel felperes az ezen csomagolás használatától való eltiltását a hathó'napi elévülési határidőn belül kérte, ezen kérelmének helyt kellett adni, tekintet nélkül arra, hogy alperes figyelmeztetés után ezen csomagolás használatát most már mellőzni. (A vál. bír. elnöke Themleitner Gyula törvsz. tan. elnök, tagjai Ángyán Béla és Sefcsik László zsűri tagok. — Bkam. Vál. Bír. 693(1—1927.) 48. Más áruk gyártásánál is alkalmazható (tehát nem speciális gépek) megsemmisítése, úgyszintén a raktáron lévő és külföldön elhelyezhető áruk elkobzása iránti kérelem, indokolatlan. Az eszközöknek, gépeknek, szerszámoknak, amelyekkel az alperes által gyártott" áruk készültek, a felperes által kért megsemmisítését a választott bíróság azért mellőzte, mert felperes nem is állította, hogy a szóbanforgó áruk előállításához olyan speciális eszközök és gépek kellenek, amelyekkel más tárgyakat, mint ezeket az árukat előállítani nem lehet; ily körülmények között pedig az eszközök és gépek, mint a prések, vágóeszközök stb. más áruk gyártásánál is alkalmazásba jöhetnek és így azok hasznavehetetlenekké nem tehetők. Úgyszintén mellőzte a bíróság a még raktáron levő alperesi áruk, utánzatok elkobozását is, mert nincs akadálya annak, hogy alperesek azokat esetleg Magyarország területén kívül forgalomba hozhassák. A vál. bír. elnöke Neühold Ferenc dr. táblabíró, tagjai: Róna Sándor és Záray Samu zsűri tagok. (Bpkam. Vál. Bír. 239. VI—1927.) 49. Vevő-csábítás. (Egyesség.) Alperes egyességben elismeri, hogy a panasz tárgyává tett az a tény, mely szerint egyik üzleti segéde a felperes vevőjével szemben azt a kijelentést tette, hogy alperesnél a felperestől vásárolt áru lényegesen olcsóbban kapható, továbbá az a ténye, hogy a vevő csomagját felbontotta és a felperestől vett árut megtekintette, majd utóbb az a kijelentése, hogy az árut az előbb bemondott olcsóbb áron még sem szolgáltatja ki, — a tisztességtelen versenybe ütközik és ehezképest kötelezi magát a nevezett rt. arra, hogy esetenként kiszabható 10 millió, azaz tíz millió korona pénzbírság terhével a versenynek ezt a módját abbahagyja és a jövőben fokozottabb mértékben fog ügyelni arra, hogy segédei részéről hasonló kijelentések ne történjenek és ilyen eljárás elő ne forduljon. (Bpkam. Vál. Bir. 43490—1926.) 50. Versenytársi minőség. A versenytársi minőség (Tvt. 30. §.) megállapítása mellett a jogsérelem kimutatása nem szükséges. A cégnek szövege (egyéni cég) Szövetkezetre mutat, és így megtévesztő. Ha valaki üzleti vállalata körében •olyan céget használ, mely őt meg nem illeti: a tisztességtelen versenyről szóló 1923 : V. tc. 7. §-ának rendelkezésével kerül ellentétbe; ugyanő törvénycikk 32. §-a értelmében az ily céghasználat abhanhagyását mindenik versenytárs követelheti, anélkül, hogy a jogtalan céghasználatból eredő kárát ki kellene mutatnia. A panaszlott cégnek szövege a közönség félrevezetésére alkalmas; mert szövetkezetre, — tehát nyilvános számadással tartozó s ennélfogva rendszerint nagyobb erkölcsi és tőkeerővel rendelkező társulatra mutat, holott az alperes cége egyéni cég. E cégszöveg tehát nemcsak a cégvalódiság elvébe. hanem abba az anyagi jogszabályba is ütközik, hogy a kereskedők nem használhatnak cégükben olyan toldatot, amely a közönség megtévesztésére alkalmas. (Kúria P. IV. 1024—1926.) 51. A nem vagyoni kárért járó elégtétel szándékos bitorlást feltételez. „Singer" szó használata cégtáblán varrógépek eladásánál megállapítja a szándékos bitorlást. Az alperes a Pp. 534. §-a rendelkezésének megfelelően meg sem támadta a fellebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállást, ehelyütt is irányadó tehát az, hogy ő az üzleti helyiségének uccai homlokzatán alkalmazott egyik hirdető tábláján azt a feliratot használta, hogy nála Singer-varrógépek kaphatók s hogy a „Singer" szó 10 cm-nyi betűkkel piros színn.el volt kifestve. Az 1923 : V. tc. 35. §. második bekezdése szerint a nem vagyoni kárért járó elégtétel abban az esetben követelhető, ha az ugyané szakaszban megjelölt cselekmények, köztük a bitorlás, szándékosan követtettek el. A kereskedő vagy iparvállalat áruinak vagy gyártmányainak meg\jelölésére szolgáló különleges névnek jogosulatlan használata kétségtelenül a bitorlás fogalmi körébe esik; a bitorlás ténye pedig az adott esetben szándékos cselekménynek minősül, mert a felperes által a saját gyártmányainak az általa kizárólagossági joggal forgalomba hozott varrógépeknek minden más varrógépgyártmánytól való megkülönböztetésére használt s az áru eredetét kifejező „Singer" szó csak az alperes intézkedése, tehát szándékos cselekménye útján juthatott cégtáblájára. Annak pedig az ügy megítélésénél nincs jelentősége, hogy a felirat régibb keletű, mert a tvt. 47. §-a értelmében a sérelmes állapotnak a törvény életbelépte után fentartását is cselekményként kell tekinteni. A tvt. idézett 35. §-a alkalmazhatósága szempontjából ugyan már magának a visszaélésben kifejezésre jutott cselekménynek a szándékossága alapul szolgál az abból eredő nem vagyoni káréit járó elégtétel megítélésére, de éppen abból folyóan, hogy a lényegileg az elégtétel is a kártérítés tekintete alá esik, kártérítés pedig az anyagi jog szabályai szerint csak a kár felmerülte esetében ítélhető meg, az elégtételre való igénynek is lényeges feltétele az, hogy a szándékos cselekmény tárgyilag alkalmas legyen a károkozásra. Adott esetben pedig ez a feltétel is fenforog, mert az irányadó tényállás szerint a Singer szó a varrógépek elárusítását jelző feliraton 10 cm-es piros betűkkel volt az alperes üzleti hirdetőtábláján kifestve, ami kétségtelenül alkalmas volt arra, hogy a vevőközönség megtévesztésével azt a látszatot keltse, hogy nála a felperes egyedárusítása körébe tartozó varrógépek kaphatók s ily szándékos cselekmény pedig nyilvánvalóan alkalmas a Felperes károsítására. (Kúria P. IV. 1762—1926.) 52. Az, hogy valaki cégét rövidebb alakban évtizedek óta jogtalanul használja, a cselekményt jogossá nem teszi. Az elégtétel lényegében kártérítés, s így az elégtételre irányuló igény is csak az esetben érvényesíthető, ha szándékos cselekmény károsításra1 alkalmas. Alperes beismerése szerint nem bejegyzett cég, tehát nevének rövidített alakban használatára nem jogosult, mert az az 1922 : XII. tc. 56. §-ába ütközik és e körülmény megítélésénél nincs jelentősége annak, hogy cégtábláján nevét már évtizedek óta használja mostani rövidített alakjában: „Singer A." megjelöléssel, mert az iparigazolványban foglalt teljes névtől eltérő névhasználat már akkor is a kereskedői tisztesség követelményeibe ütköző visszaélés volt. A visszaélés folyamatosságából pedig jog nem származtatható. Minthogy pedig a védjegyül bejegyzett „Singer" nevet varrógépek elárusításának hirdetésével kapcsolatban egyedül a felperes jogosult használni, az alperesi cégtáblán szembeszökő nagy betűkkel feltüntetett „Singer" névnek a felperes cégétől való megkülönböztetésére pedig elégtelen a hozzáfűzött „A." betű, mert az alperesnek varrógépkereskedésre is kiterjedő üzletkörénél fogva a peres felek üzletei összetéveszthetők annak ellenére, hogy a nagybetűs rövidített név alatt apróbb betűkkel az, alperes foglalkozásaként az is fel van tüntetve, hogy „műszerész", ennélfogva az alperesnek az a ténye, hogy nevét a felperes cégével összetéveszthető formában használja, a tvt. 8. §-ába ütközik, miért is az felperes felülvizsgálati kérelme folytán a megtámadott ítéleti rendelkezés megváltoztatásával az id. 8. értelmében kellett határozni. Az elégtétel lényegében a kártérítés tekintete alá esik, kártérítés pedig az anyagi jog szabályai szerint csak a kár felmerülte esetén ítélhető meg; ezekből önként folyik az, hogy az elégtételre való igény is csak abban az esetben érvényesíthető, ha a szándékos cselekmény károsításra alkalmas. Az adott esetben pedig ez a feltétel is fenforog, mert az irányadó ténymegállapításból nyilvánvaló, hogy az alperes névhasználata és üzleti tábláin alkalmazott feliratai egyenesen a vevőközönség oly irányú megtévesztését célozták, hogy nála a felperes egyedárusítása körébe tartozó varrógépek kaphatók, ami kétségtelenül alkalmas a felperes jogos üzleti érdekei károsítására. Ennélfogva e részben is helyet kellett adni a felperes felülvizsgálati kérelmének és a felperes részére a kért megfelelő elégtételt meg kellett ítélni.