Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 5. szám - A szabadalmak gyakorlási kényszerének a kérdéséhez

16 IPARJOGI SZEMLE Nem, sőt azt a kényszerengedély tulajdonosa LVntartha-fcja. A inosit futólag érintett kérdésekből] megállapítható, hogy milyen hatalmas kérdés* ömeg vár mieig«ldáisra, A kényszeirticencia ellenzői nem ritkán arazs] érvelnek, hogy a kényszerlicencia intézményétől eredmény nem várhaló. Rámutatok ezzel szemben arra, hogy Svédország kiküldöttje a milánói konferencián 1907-ben kijelentette, hogy a kénryszerlicencia, tapasztalatuk szerint, sokkal jobban szolgálja a gyakorlati kénye > rt, mint a. megvonás. ban a kényszerliceneiát alig veszik igénybe, ami hatástalansága mellett szól. Kérdem ezzel szemben, hogy vájjon határtalannak mondhatjuk-e a kihirdetett statáriumot azért, mert kihirdetése titán a vonatkozó bűncselekmények nem fordulnak elő? A kérdésnek egy jelentékeny része 1-anuliiiá.uyozá.sra és érlelésre szorul. Foglalkozzunk tehát ezekkel a jövőben olyan ipar megérd emelnek. Vam aaomíbían egy alapvető kérdés, lamrely már annyira megérett, hogy reá vonatkozólag határcizati javaslatot előterjeszleni módomban áll. Ez a „visszaélés" (abus, Missbraueh) kérdése, Ha ezt sikerül égyértelműíeg eldönteni, hatalmas lépést teszünk veié a kitűzött eél felé. Erre vonatkozólag, a kifejtettek alapján, határozati javpslatom a következő: A szabuduloim adta kizárólagossági jognál való visszaélés mct/áltaiií/ására "elég, ha a szabadalomnak tulajdonosa n U mii szükségletet hazai termeléssel nem elégíti ki és erre lia:ai iparosnak önukaratú engedélyt nem adott. Előadásaink Az Iparjogvédelmi Egyesület 1927. évi május hó 11-iki (szerda) teljes ülésében Beck Salamon dr., ügyvéd tart előadást „Az üzlethelyiséghez való jog" („a kisteigerolás" kérdéséhez) címen. Hely: Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (Baross terem.) Idő: d. u. fi óra. A tárgy nagy fontosságára való tekintettel az Elnökség kiváló súlyt helyez a tagok megjelenésére. Az előadást vita követi. Az Egyesület akciójának célja az üzlethelyiséghez fűződő kereskedelmi tulajdon törvényes védelmének előmozdítása. Az Egyesület legközelebbi teljes ülésében P a p D e z s ő d r., keresk. min. h. államtitkár tart előadást „A reklám szédelgés jogi szabályozásának gyakorlati kihatásáró 1". A vitaülés a versenytörvény 29. §-ának esetleges reformjára tesz illetékes helyen előterjesztést. Vendégeket szívesen látunk. Joggyakorlat 46. A tisztességtelen verseny alapján indított ügy szempontjából egyedül az a kérdés dönteiidő el, hogy a versenytársak elkövettek-e „egymással szemben" olyan cselekményt, amely a jogorvoslást kereső fél érdekeit sérti és az üzleti tisztességbe ütközik. A művész és hangversenyiroda között létrejött szerződés megszegése, feltéve, hogy a megállapodásban foglaltakat a versenytárs erkölcstelen módon meg nem hiusítja, nem tisztességtelen verseny. Felperes azon az alapon indított alperesek ellen keresetet, hogy D. operaénekest bécsi képviselője, a /. hangversenyiroda budapesti hang-versenyek tartására, a K) alatti levél szerint felperesnek ajánlván, felperes az énekessel 1926 december 7-én oly megállapodást létesített, mely szerint a művész három évre opciót biztosított felperesnek az általa Budapesten rendezendő hangversenyekre, oly irányban, hogy hangversenyeit felperes által fogja rendeztetni, és az elszámolás vele százalékos alapon fog- történni. 1927 január 25-én a nevezett operaénekes felpereshez a C) alatti levelet intézte, mely szerint közölte felperessel, hogy egy más budapesti hangversenyvállalat azt az ajánlatot tette neki, hogy a bruttó bevétel 70%-át lizeti a vigalmi adó levonása nélkül, továbbá, hogy ez a másik hangversenyvállalat 800 dollár minimális tiszteletdíj biztosítása mellett késznek nyilatkozott annak kétharmadrészét egy bécsi pénzintézetnél a művész javára letétbe helyezni — felszólította ehez képest felperest, hogy ha az opcióval élni akar, négy nap alatt őt értesítse —; c levél folytán felperes 1927 január 27-én a művésznek a /)) alatti levéllel válaszolt, hogy a levélben foglaltakat, tudomásul nem veszi, mivel a művész általa köteles hangversenyeit rendeztetni, egyben a budapesti hangversenyvállalatokhoz, köztük alperesekhez is, a B) alatti levelet intézte január 28-án, értesítvén alpereseket, hogy D-vel neki 3 éves szerződése van, mely szerint a művész ezen időtartam alatt csak felperes útján rendeztetheti budapesti hangversenyeit. Minthogy azonban alperesek ennek dacára 1927 áprlis 2-ára a művésszel hangversenyt hirdetnek, ehez képest felperes azt vitatta, hogy alperesek a. tisztességtelen versenybe ütköző múdun tudták meg a művésztől a vele (felperessel) kötött szerződés feltételeit, és azt arra használták fel, hogy a művészt ráígéréssel a kötött szerződés megszegésére csábítsák és minthogy ez a cselekményük az 1923:V. tc. 21. §-ába ütközik és rosszhiszemű eljárásnak minősül, kérte felperes alpereseket arra kötelezni, hogy az 1927—1930. években a nevezett operaénekesekkel Budapesten hangversenyeket ne rendezzenek és az összes költségeket viseljék. — Az a kérdés, hogy D. azáltal, hogy a felperessel létrejött megállapodás után alperesekhez fordult ajánlatért és azután az alperesektől nyert ajánlatot, mint esetleg súlyos és lehetetlen feltételeket tartalmazót, felperessel közölte, megszegte-e a felperessel létesített szerződést, a jelen ügyben tárgyalandó tisztességtelen verseny körén kívül esik, mert az nem a peres felek között létrejött jogviszonyra tartozik. Az alperesek szempontjából a felperes semmiféle tényállást vagy bizonyítékot nem terjesztett elő arra nézve, hogy alperesek a felperessel szemben tisztességtelen versenyt követtek el, mert •még ha tudomással bírtak is a felperes és D. között létrejött opcióról, joggal foglalkozhattak a művész igényeinek megbírálásával, feltéve, hogy az opciós megállapodásban foglaltakat a tisztességtelen versenybe ütköző módon meg nem hiúsítják; ez az eset azonban nem forog fenn, mert a művésznek, a már előadottak szerint, az opció szabadkezet biztosított. Alperesekkel szemben a tisztességtelen verseny tényálladéka esak úgy volna megállapítható, ha bizonyítást nyert volna az ügyben az, hogy D.-vel való összejátszás útján, esetleg üzleti szempontból lehetettéi ajánlattal, túlígéréssel rábírták volna a művészt arra, hogy a felperessel létesített megállapodást kijátsza. Ámde e részben felperes maga beismerte, hogy nem is alperesektől Indult ki a tárgyalásokat illető kezdeményezés, hanem magától a művésztől, és semmi adat a perben nem merült fel arra nézve, hogy alperesek D.-vel összejátszva, őt a felperessel való opciós szerződés megszegésére és hangversenyeinek alperesek által leendő rendezésére rábírták. (Vál. Bír. elnöke Neuhold Ferenc dr. táblabíró, tagjai Pap Ferenc dr. és Rapoch Jenő dr. zsűri tagok. — I pkam. Vál. Bír. 9S91—1927.) 47. Valamely „Szent" nevének áruelnevezésként való használata nem biztosít magára a „Szent" megjelölésre kizárólagos jogot. A csomagolópapírok alapszíne az ábrázolások hasonlóságát élénken befolyásolja. Indokokból: Felperes, ki köztudomás szerint évek óta „Szent László ' elnevezésű fertőtlenítő szappant hirdet és forgalomban tart, keresetében a/t kérte, hogy alperes az 1923:V. tc. 9. %-& alapján tiltassék el attól, hogy „Szent 'Imre fertőtlenítő szappan" elnevezésű szappant hozzon forgalomba, majd a per során az eltiltás iránti kérelmét a szappan csomagolására is kiterjesztette. — A Választott Bíróság felfogása szerint valamely szent nevének, áruelnevezésként bármily hosszú időn át tartó kvalifikált használata sem biztosít jogot az áru forgalomba hozójának az összes szentek nevének áruelnevezésként kizárólagos igénybevételére, s felperes a kvalifikált használat alapján csak a „Szent László" árunév kizárólagosságának védelmére tarthat számot, mert ezen túlmenő védőiemmel úgyszólván monopóliumot létesíteni ezen a téren nem lehet a bíróság fel-