Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 5. szám - A szabadalmak gyakorlási kényszerének a kérdéséhez

XXI. évfolyam, 5. szám. Budapest, 1927 május hó ^„„Y SZEMLE e*,„Y Az eszmei javak, az üzleti tisztesség, szabadalmi-, védjegy-, minta-, szerzői-, név- és cégjog oltalmát szolgáló folyóirat AZ „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" KÖZLÖNYE Szerkesztik: DR- BÁNYÁSZ JENŐ, az egyesület főtitkára, DR FAZEKAS OSZKÁR, az egyesület ügyvezető alelnöke SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST VI, PODMANICZKY UCCA 49 — TELEFON: 264-03, 123-18 A szabadalmak gyakorlási kényszerének a kérdéséhez Dr. Mayer Géza, a m. szab. bír. alelnökének előadásából* A természetes állapot az ipar és a kereskedelem szabadság'a. Amikor az állam ezt a szabadságot korlátozó jogszabályt alkotja, azt csak rendkívül fontosnak elismert cél érdekébén teheti. Ilyen rendkívül fontos célnak ismerték lel az egyéni és közjólétnek a hazai ipar fejlesztésével való előmozdítását. Az ipar szabadságának a bazai tpar fejlesztése érdekében való ilyen korlátozása a szabadalom. Nem tulajdonjogot ad az állam a szabadalom megadásával annak, aki a találmányának a feltalálás folytán úgyis tulajdonosa, hanem neki biztosítja a feltalálás és annak közlése fejében elsősorban a kizárólagos jogot arra, hogy munkáját ás tőkléjét, mások által nem zavarva, egy ideig; gyümölcsöztethesse hazai ipar fejlesztésével, a hazai szükséglet kielégítésére. Hangsúlyozandónak tartom, tehát ismétlem, hogy ez, a hatalmas iparkorlátozó beavatkozás csak a jelzett állami feladattal igazolható. Ez az első kizárólagos jogosítvány, ha a hazai szükségletet, a hazai ipar foglalkoztatásaval kielégíti, célját betöltötte, ísincs tehát további állami beavatkozásnak' sem célja, sem létjogosultsága, akkor, ha nincs bazai szükséglet, vagy ba a mutatkozó bazai szükségletet a hazai ipar kielégíti, végiül, ba a hazai szükségletnek a külföldi ipiar úíján való kielégítése a hazai ipar érdekét nem sé<rti. Az államnak tehát csak akkor szabad és kell újból beavatkozni, ha hazai szükséglet van, amelyet nem hazai ipar elégít ki, holott van olyan hazai iparos, aki akarná és képes volna a hazai szükségletet a hazai ipar termelésével kielégíteni. Az eddig előadottak alapján nem lehet kétséges, hogy erre módot kell admi. Nemcsak kell, de lehet is megadni a módot, anélkül, hogy méltánylást érdemlő érdekek csorbíttatnának. Ennek a megfontolásánál először azzal a szabadalomtulajdonossal foglalkozzunk,, aki a hazái szükséglétet a hazlai ipar útján kielégíteni nem képes. Ha az állaim az ilyen feltalálónak a segítségére siet, azzal, hogy a szabadalom megvalósulása helyett módot ad arra. hogy az ő kötelezettségét más, önként vállalkozó hazai iparos teljesítse, aki neki — haszonrészesedés juttatásával — feltalálói tevékenységének olyan díjazását nyújtja, amelyet a maga erejéből elérni képes nem lett volna, az méltánytalanságról nem panaszkodhat, hanejtri ellenkezőleg, csak hálás lehet az államnak ezért a támogatásáért. Az olyan szabadalomtulajdonos pedig, aki a bazai iparpártolás céljából neki juttatott kizárólagosság, vagyis iparkorlátozás előnyeiből a hazai ipart részesíteni nem akarja, árui által a neki nyújtott kedvezménnyel visszaél, további kedvezést az állam részéről nem érdemel. A kifejtettekből következik, hogy az államnak olyan jogszabály alkotására kell törekednie, amely a szabadalomnak a bazai ipart fejlesztő és pártoló kiaknázását a lehetőség szerint előmozdítja. Ilyennek kínálkozik egy második kizárólagosság engedélyezése, természetesen a feltaláló kártalanítása mellett. Ha adott esetben ez sem vezet célra, vagyis ha a hazai * Kivonatos ismertetés. szükségletnek. hazai ipar által való kielégítése ezen az úton sem sikerül, akkor megállapítható a kizárólag-osságokkal való kísérletezések meddősége, amivel megszűnik az iparkorlátozás célja és létjogosultsága és visszaáll a természetes állapot: az ipar szabadsága. így áll a kérdés — szerintem — eiknéletileg. ösak akkor szabad tehát másképpen szabályozni, ha az ilyen szabályozásnak gyakorlati akadálya van, vagy ha a célt másféle szabályozással jobban lehetne elérni. A szabadalmak gyakorlási kényszerére vonatkozó irodalmi ismertetést ,e helyütt mellőzöm, csupán megemlítem, hogy olyan állam, amelynek törvénye a gyakorlati kényszert ne említené, alig van, továbbá, hogy a ma életben levő törvények túlnyomó többségében a gyakorlatba vétel elmulasztásának következménye a szabadalom megvonása és végül, hogy a kényszerengedély a különböző államok törvényeiben előfordul és kezd tért hódítani. Rá fog-ok mutatni azokra a lényeges kérdésekre, amelyek azonban egyelőre az egyes államok törvényhozásának vannak fentartva. Megkönnyíti ezt a körülbelül 20 év előtt tartott milanói és düsseldorfi konferencia anyaga, amelyeken húsznál többen nyilatkoztak a kérdésről és a vitázok közül többen az elméleten túlterjedőleg gyakorlati megoldásokat is javasoltak. A munkálatok közül kiemelkedik Kelemen István elaboratuma, amely rendszerességével, a vitapontok el nem kerülésével és a gyakorlati megoldások ismertetésével már a düsseldorfi konferencián nagy világosságot derített a különben igazán bonyolult — és gyakran mesterségesen is bonyolított — kérdéskomplexumra. így ő mutatott rá, hogy a megvonás, a külföldi ipar érdekeit szolgálja. A kérdések közül ma a következőket említem meg. 1. Szüfcséges-e a közérdeket, mint a kénysze>rliceneia adhatásának ismérvét, külön említetni'? Véleményem szerint nem, mert a kényszerlieeneia kérdése egymagában elégséges kritérium annak a megállapítására, hogy újabb állami beavatkozás indokol* és időszerű. 2. Kell-e a kényszerlicencia-kérőnek boniitálsát és azt valószínűsíteni, hogy a vállalandó feladat megoldására képes.' Ha a szabadalomtulajdono>s ezt kétségbe vonja, ig'en. 3. Helyes-e a kényszerliceneiát korlátozottan adni, vagy az csak teljes, lehet-e? A kényszerlicencia-adás előfeltételei — az eddig kifejtettek szerint — olyanok, amelyek mellett a kívánt eredmény csák teljes kényszerlieenciától várható, ami az egyes esetek megoldását egyszerűvé is teszi. 4. Behozhat-e a kényszerengedélyes is? Bizonyos rövid határidőig, ettől aligha zárható el. .r>. Mi legyen a szabadaloHntulajdonos exculpálásának a kritériumát önakaratú engedélyre vonatkozó komoly ajánlattétel belföldi iparos részére. 6. Mi legyein a következménye annak, ha a kényszerengedélyes a kényszerengedélyt vissea akarja adni! Ebben nem akadályozható. 7. Adhat-e a kényszerengedélyes önakaratú engedélyt! Nem; hiszen ezzel azt bizonyítaná, hogy nem kellelt volna neki kényszerengedélyt kapnia 8. Milyen viszonyban van a kényszerengedély a korábbi önakaratú engedéllyel? A kényszerengedély a korábbi önakaratú engedélyeket megszünteti. 9. Lemondhat-e a kényszerengedély tartama alatt a szabad a lom tulajdonos szabadalmáról!