Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 4. szám - Az elsőbbségi jog tartalma és harmadik személyek jogainak fenntartása

IPAKJOGI SZEMLE 15 mészét íi üzleti tevékenységét, nem versenytársak. Felperes panasz tárgyává teszi a szakmabeli versenytársak egy részét magába foglaló egyesület ama eljárását, hogy őt (felperest) nem vette fel tagjai sorába, amelynek következtében nem élvezhette a többi versenytársaknak (az egyesületbe felvei 1 tagoknak) érdekeit szolgáló rabattot, továbbá lépten-nyomon szembe találta magát az egyesületi tagoknak hol uyilt, holt burkolt támadásaival. — A Jury a konkrét peres ügyben ama felfogásának adott kifejezést, hogy az egyesületek, amennyi ben nem fejtenek ki önérdekből, jövedelemszerzés céljából gazdasági természetű üzleti tevékenységet, nem versenytársuk. A Jury egyébként megjegyzi, hogy az egyesületek tevékenységét, alapszabály szerint is, közjogi intézmények ellenőrzik, é,s így a versenytörvény tiltó rendelkezései alapján felelősségre nem vonhatók. (Bpkam. — Jury 29.435—192G.) 31. A rádióműsornak a sajtó útján való közlése, kulturális érdek. Panaszos előadása szerint tekintélyes anyagi áldozattal és fáradságos utánjárással széna meg a magyar rádióállomás heti műsorát. Ez a műsor, úgymond, ilyképpen az ö személyi tulajdonát képezi és annak, röviddel megjelenése után, a napi sajtó részéről való teljes leközlése vagy megdézsmálasa, a tisztességtelen verseny tiltó rendelkezéseibe ütközik. Alperes védekezésében utal arra, hogy a világ valamennyi rádióállomás díj- és portómentesen közli minden érdeklődővél heti programját, mivel, a nemzetközi felfogás szerint, a rádióprogramoknak a nagyközönségtől való elvonása, illetve korlátolt terjedelemben való közlése, közérdekellenes. — A Jury nézete szerint a rádióműsornak a sajtó útján való közlése kulturális érdeket szolgál, amiéit is közérdekek fűződnek ahoz, hogy a bel- és külföldi szaklapokban közzétett rádióprogramok a napi sajtó útján is a nagyközönség számára hozzáférhetők legyenek. A Jury felfogása szerint, az ily kulturális, tehát közérdeket szolgáló rádióprogramnak egy üzletember javára kizárólagos rendelkezési joggal való lefoglalása közérdekellenes és így kizárólag a prioritás (az első közlés) szempontjából képezheti magántulajdon tárgyát. (Bpkam. — Jury 7887—1927.) 32. Hasonló színű reklámtáblák alkalmazása, nem [el' tétlenül tisztességtelen verseny. Kelperes előadása szerint azzal a célzattal, hogy a közönséget a peres felek üzlethelyiségei tekintetében megtévessze, vagyis a felpereshez igyekvő vevőket az alperes üzletébe vezesse, a ház falán (homlokzaton) oly táblákat helyezett el, amelyek színe és betűtípusai hasonlóak voltak a felperesi eégtáblához. Alperes védekezésében utalt arra, hogy a kérdéses (zöld) színt ő (alperes) már felperest megelőzőleg alkalmazta cégtábláin. Utal továbbá arra, hogy a kifogásolt cégtáblái közt neve szembetűnő módon van feltüntetve, és így a vevőközönség megtévesztésének a lehetősége kizárt. — A Jury helyszíni szemle alapján megállapítja, hogy a szembenálló versenytársak részéről alkalmazott hasonló színű reklámtáblák a konkrét esetben nem alkalmasak arra. hogy a közönséget (a járókelőket) bármilyen irányban is megtévesszék. — A Jury e felfogásának megfelelően, alperes magatartását a versenytörvény rendelkezései alapján, kifogás tárgyává nem teszi. — A felek közötti békés együttműködés elősegítése céljából (feltéve, hogy alperes felperesi követve, vagyis utánzási szándékkal alkalmazta a kifogásolt zöldszínű reklámtáblát) — a Jury kívánatosnak tartaná, ha alperes a házhomlokzatot uraló zöldszínű reklámtáblái sorába a legnagyobb cégtábláján is hasonló színben [eltüntetné cége nevét. (Bpkam. — Jury 7S87—926.) 33. Ásványvizeknek idegen üvegekbe való töltése: tisztességtelen verseny. Az ásványvíztulajdonosok panaszolják a Jury előtt, hogy nevüket (cégüket) és védjegyüket feltüntető (az üvegbe edzett) palackokat a versenytársak saját vizeik löltésére használják fel, olymódon, hogy az üveg hasára a saját címkéiket ragasztják. — A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Juryje megállapítja, hogy az a versenytárs, aki idegen védjeggyel ellátott ásványvizes palackokba más szénsavas vizet tölt és forgalomba hoz. a közönséget az áru származása tekintetében megtéveszti és ilyképpen tisztességtelen versenyt folytat. — A versenytárs tisztességtelen magatartását nem mentesíti ama ténykörülmény, hogy a versenytárs az idegen palackot a saját címkéjével ellátja, avagy a palaekokuak az üvegbe edzett megjelöléseit (védjegy, név, cég) saját vállalatának címkéjével átragasztja. — Az ily magatartás is a közönség megtévesztésére alkalmas, mivel a címke a dolog természete szerint, az üvegről könnyen leválik (hűtés, esős idő stb., sőt szándékos leválasztás folytán), és így az idegen palack áll a vevő előtt, amelynek esetleg silány, avagy az egészségre káros tartalmáért a közönség, nemkülönben a hatóság is, az idegen palackon feltüntetett ásványvíztulajdonost vonhatja felelősségre. — A Kamara Juryje a versenytársak e magatartását súlyosan elítéli és a. versenytörvény tiltó rendelkezései alapján fellépő versenytársak eljárását indokoltnak tartja. (Bpkam. — Jury 20.313— 1927.) 34. .V védjegyes aruk üvegeinek és dobozainak (tartályainak) rokontermészetű aruk forgalomba hozatalára történő felhasználása: tisztességtelen verseny. Az idegen üvegek és dobozok felhasználásának kérdésével kapcsolatban a Jury ama nézetének adott kifejezést, hogy a speciális, jellegzetes alakjuknál fogva egy bizonyos meghatározott • vállalatra utaló üvegeknek, általában a cég nevét és védjegyét feltüntető (beedzett) üvegeknek, dobozoknak, papircsomagn lásoknak a forgalmi életben üzleti célokl'a történő felhasználása, tisztességtelen verseny, ha a konkrét ténykörülmények gondos, mérlegelése alapján megállapítást nyer, hogy az ily üvegek felhasználása versenyző-célzattal történt és alkalmas a közönség félrevezetésére, oly irányban, hogy a használt üvegekbe töltött rokontermészetű anyag (folyadék) az üvegeken (dobozokon, csomagolásokon) feltüntetett védjegyvagy cégtulajdonostól származhat. Nem változtat e megállapításon az a körülmény, ha a versenytárs az idegen palackba beedzett, avagy a dobozra festett cégnevet, illetve védjegyet arról könnyen eltávolítható módon átragasztja. (Bpkam. — Jury 2Ö.313/A -1927.) 35. Hírnévrontás. - Bizalmas természetű és tartalmú, a kritika korlátainak határán belül mozgó, egy példányban megírt üzleti levél, még nem állapítja meg feltétlenül a tisztességtelen verseny fen forgását. Felperes panasz tárgyáva teszi, hogy alperes alkalmazottja az alperesi ujságvállalat levélpapírjain a következő tartalmú levelet terjeszti: A levél bevezető részében utal arra, hogy .,a felperesi vállalatból kiléptem", majd folytatja: „Beszélj a lap érdekében ottani ismerőseiddel és kérjed meg, hogy az eddigi lapjuk helyett — amely most már úgyis kiírta magát, igen száraz, szürke hetilap lett, s az utóbbi időben sokat veszített népszerűségéből — a mi lapunkat űzessék elő. — A Jury a levél tartalmát, amennyiben (az alkalmazottnak a felperestől való távozását illetőleg) valótlan adatokat tartalmaz, az üzleti tisztesség szempontjából kifogás tárgyává teszi. — A levél egyéb kitételeit illetőleg csak az esetben látja a tisztességtelen verseny fenforgását. ha beigazolást nyer, hogy az alperesi alkalmazott a kifogasolt levelet rendszeresn és tervszerűen terjesztette, avagy a levelet többeknek felmutatta. — A Jury a konkrét esetben, szemben eddig elfoglalt álláspontjával (amely szerint már egy hírnév- és hitelrontó levél is megállapíthatja a tisztes ségtelen verseny fenforgását), azért kívánja a levél terjesztésének igazolását, mert a Jury nézete szerint az esetlegesen egy-két példányban megírt levél egyfelől bizalmas természetű és tartalmú, másfelől, mint ilyen, a kritika korlátainak határán belül mozog. (Bpkm. — Jury 17.G04—927.) A külföldi cégér alatt és külföldi köntösben megjelenő hazai készítmények ellen való védekezés a magyar iparnak, nemkülönben a magyar fogyasztó közönségnek, kiváló érdeke. A hazai gyártásnak a mellékcimkéken való feltüntetése nem elegendő. A felek közt nem volt vitás a következő tényállás. Alperes az általa Magyarországon, vagyis belföldön előállított és forgalomba hozott szappan-, púder- és krémáruin és pedig annak úgy a burkolópapírjai, mint magán az árun és tégelyen francia cégnevet, telephelyet tartalmazó címkéket használ, amelynek ellensúlyozására a szappanpapírcsomagolás alján, úgyszintén a krémtartály (tégely) alsó lapján „Magyarország számára előállítja és forgalomba hozza; Z. Z.'\ világoskék színben tartott szalagcimkét alkalmaz. — E tényállásból kétségtelen, hogy az alperes által előállított és forgalomba hozott krém-, púder- és szappanáruk magi/ar gyártmányok, amelyeket itt, belföldön állítanak elő és így az alperesi árukon az idegeit cégnévnek és telephelynek a feltüntetése állat alperes oly üzleti eljárást folytat, amely a tisztességtelen versenyről szóló törvény 4. ^-ának tiltó rendelkezéseibe ütközik, vagyis fölötte alkalmas arra. hogy az alperesi, belföldön készült aru. külföldi árunak a látszatát keltse. — Igaz ugyan, hogy alperes a csomagolás alján magyar gyártmányra utaló szalagcimkét alkalmaz, azonban e szalagcimkét a választott bíróság nem találja elegendőnek arra, hogy a megtévesztés lehetősége, az alperesi áruk külföldi számlázásának a látszata elkerültessék. — A választott bíróság ugyanis ama felfogásának ad kifejezést, hogy a papírszalag egyfelől kevésbé feltűnő helyen van alkalmazva, nem a teljesen francia felírású főeimken, ha nem a csomagolásnak kevésbé szembeszökő alsó részén, másfelől a csomagolásról a kérdéses mellékcimke könnyen leválik,illetve eltávolítható, és így a külföldi származás látszatának elhárítására semmikép sem alkalmas. Az előadottak szerint a megtévesztésre irányuló szándék, illetve célzat nyilvánvalóan a versenytörvény 4. §-ába ütközik. (Bpkam. — Yál. Bír. 45.155/1—1927.)' 37. Külföldi cégnév használatánál az áru gyártásának körülményei a Föcimkén jelölendök meg. Az üzleti össze-