Iparjogi szemle, 1926 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1926 / 10-11. szám - Tisztességtelen verseny - Szerzőjogi védelemben részesülnek-e a rádión leadott írói művek?

38 IPARJOGI SZEMLE jegyezel használó vállalatok felcserélésétiek, a lehetőségéi, vajz> Legalább is enyhíti az utánzó versenyváliaalat üzleti inanipilá dóinak súlyosságát. IV. A külföldi származású áruknak, nttíü Ilyeneknek a propagálásából a viszonteladó nem származtathat védjegyjogokat. A konkrét esetben panaszos nagyobb mennyiségű külföldi árul hozatott a magyar piacra és azokat mini amerikai árukat bevezette, elannyira, hogy azok a magyar piacon keresett áruk lőttek. Panaszos (magyar vállalat), aki a Magyarországon véd jegyoltalniat nem élvező árumegjelölést a maga javára védjegyként belajstromoztatta, kéri a védjegyhatőságot, hogy a külföldi védjegyes áru tulajdonosa által későbben bejelentett ttúyariazon védjegyet törülje, ö — úgymond panaszos (magyar vállalat) — korábban Használta itl a magyar piacon, — ő vezette be. A zsűri ama elvi álláspontjának adott kiTejezést, hogy panaszos a külföldi árunak ós árunévnek, mini 'duettnek a propagálásából, kizárólag az áruk eladásából folyó kereskedői hasznot, üzleti nyereségre tarthat igényt, de semmi esetre sem származtathat e ténykedéséből a maga javára védjegyjogokat, vagyis oly jogokat, amelyek alapján ő, az áru bevezetője megtilthatná az eredeti külföldi védjegy tulajdonosánál; a magyar piacon való elhelyezkedéséit, térhódítását. Hazai jogunk szériát a kereskedő is szerezhet védjegyjogokat, de csupán oly értelemben és abban az esetben, ha az általa propagált áru a saját és nem pedig másunk a vállalatára utal. A konkrét esetben panaszos propagandájának a sikere éppen és főleg abban állolt, hogy panaszos (magyar vállalat) idegen, tehát nem a saját áruját kínálta, propagálta. A védjegyérdekeltség bizonnyal örömmel fogadja a zsűri védjegytanácsának, a legelőkelőbb védjegytulajdonosok részvételével hozott elvi jelentőségű döntéseit, amelyek fölötte alkalmasak arra. hogy a kereskedő és iparosérdekeltség figyelmét a védjegyek fokozottabb igén //bevételére hívják t'öl és a versenytársakat visszaszorítsák abba az érdekkörbe, amelyben a védjegyes áruk propaganda tevékenységéből előálló általános előnyökben az üzleti lisztessé/j keretein belül osztoZr Italnak. Bánijász Jenő dr. Tisztességtelen verseny* Sokan törték már fejüket a tisztességtelen verseny fogalmi meghatározásán, úgyde olyat, amely minden esetre talál, eddig még n.em igen tudtak találni, ami azonban azért nem nagyon fontos, mert még oly pontos meghatározás mellett is a tényállás felismerése, vagy fel nem ismerése, avagy félreismerése az ítélkezni hivatott bíró részéről kisiklásokra fog vez.etni és így a judikatura lesz hivatva a közönségbe átvinni a tudatot arra vonatkozólag, vájjon a verseny kifejtésében meddig mehet és főleg akkor, ha a határozatok a kritika tüzét is kiállották. Ezeket a sorokat éppen egy ily határozat inspirálta. Az Iparjogi Szemle f. évi júliusi számában a 112. sz. alatt közölt eset erősebben hívja a kritikát. Ez a határozat azt mondja ki, hogy ,.1 kg cukor 13.000 K" szövegű hirdetés még nem állapít meg tisztességtelen versenyt. Az Istenért, akkor mi állapítja meg azt?! A tisztességtelen versenynek ez a legtipikusabb esete. Hát nem dönti-e fel egy ilyen hirdetés a versenynek egyenlő tárgyi feltételeit. Tisztességes kereskedő nem adhat el beszerzési áron alul. Ha ezt teszi, akkor kétségtelenül valakinek a becsapására készül. Vagy hitelezőit, vagy a v.evőil fogja becsapni. Bizonyos ma, hogy a kiélezett versenyben a kereskedőnek tisztes haszna éppen nem túlzott, úgyhogy arról rendszerint le nem mondhat, mit jelent tehát az, ha még egy nagyobbszerű fogyasztás tárgyát képező cikket áron alul ad el í Vagy azt, hogy kötelezettségeit hitelezőivel szemben nem fogja . teljesíthetni, vagy amd valószínűbb, hogy becsalogatja .ezzel a vevőket és iparkodik más árukon a szokásos hasznot lénycg-esen meghaladó hasznot elérni. Hogy e mellett rajtaveszthet, vagyis hogy az okos vevő az ily kereskedőnél csak a cukrot vásárolja, az más kérdés, ámde a legtöbb ember azt hiszi, hogy ha a cukor oly olcsó, bizonyosan a többi árut is olcsón kapja. Hol a versenynek a határa; A rendes, a tisztességes kereskedő nem adhat cl olcsóbban, mint önköltségi áron + tisztességes haszon. Ha a haszon bizonyos minimum alá száll, ott már bízvást a versenynek tisztességtelen formáját lehet és kell keresni. A fogyasztó közönségnek nem valóságos érdeke, hogy a * Jelen cikkel, bár Menetéit helyeseljük, nem értünk egyet. Szerk. verseny kinövéseit kihasználva, egyes árucikkre hébe-hóba olcsóbban tegyen szert, sokkal nagyobb, igazabb érdeke, hogy a ker.eskedó tisztességébe vetett hittel mehessen a kereskedő boltjába, abban a Indáiban, hogy a kereskedő fáradozásának nemzetgazdasági értékét meg nem haladó hasznot tizet csak az áru termelési értékén felül. Az árunak áron alul való kínálása niúlbatlanul vele jár azzal a fogyasztó közönség érdekét hatványozottan sértő -törekvéssel, hogy a kereskedő egyéb árut túlzott haszonnal iparkodik a fogyasztó közönség nyakába varrni. Avagy tűrhető e az a lelketlen amerikai módszer, hogy valaki új boltot nyitván, egy ideig veszteségre árul, amíg vei'"senylársait tönkre tette és azután veszteségét busásan megfizetteti vásárlóival, amikor már a versenytársaktól e dicső módszerre! megszabadult. Dánia már 1912. évben törvényt alkotott és büntetéssel sújtotta azt, aki oly árut, amelynek ára magán az árun, vagy csomagolásán fel volt tüntetve, ezen áron alul adott el. Hiszen nem lehetnek a versenynek mindenkor egyenlő feltélelei és így tisztességtelen verseny esetcinek elbírálásánál nem lehet mindig ebből kiindulni, de ha valaki kialakult piaci árakon alul és ez esetben pláne még a beszerzési áron alul árusít, olt már nem lehel kétség a versenynek tisztességtelen formája felől, az ily versenytársat nem lehet megtűrni, azt a lisztes kereskedelemből ki kell zárni, annak iparigazolványát el kell venni és nem elég egy egyszerű megintessél beérni, mert ennél a versenytársnál jelen van az a törekvés, még hullákon keresztül is, a maga haszonleső érdekeit kielégíteni. Ha a tisztességtelen verseny körűi judikaturánkat mintaszerűvé kifejlesztjük, ez a gazdasági életre való kölcsönhatásában oly gyümölcsöt fog érlelni, amely az ország úgy erkölcsi, mint gazdasági erőit jótékonyan gyarapítani fogja. Urbach Lajos dr. Szerzőjogi védelemben részesülnek-e a rádión leadott írói művek? Ez a kérdés tartotta izgalomban két éven keresztül Németországban a szerzői joggal foglalkozó tudósokat, gyakorlati jogászókat és az érdekelt rádiótársaságokat, valamint a szerzői köröket. A német szerzőjogi törvény ugyanis — egybehangzóan a magyarral — nem ad kizárólagos jogosítványt az írói mű (regény, novella, költemény stb.) szerzőjének arra, hogy müvét nyilvánosan előadja vagy előadassa. Az ilyen művek, bárki által, a szerző megkérdezése nélkül nyilvánosan előadhatók, szemben a zeneművekkel, zenés színművekkel, melyeknek nyilvános előadásához a szerző beleegyezése szükséges. A német rádió-társaságok, a maguk kézenfekvő anyagi . ©lilékénél fogva, kihasználni igyekeztek a szerzőjogi törvénynek eme rendelkezését. Az írói műveket a szerzők beleegyezése és honorálása nélkül adták le, biztosítván maguknak ilyképpen a leadás által elért igen tetemes jövedelemnek azon részét is, mely egyébként a szerzőknek járt volna. Nyilvánvaló, hogy ez a kérdés nemcsak törvénymagyarázat! és erkölcsi szempontból, de ezen anyagias oknál fogva is éles harcra szólította a rádiótársaságokat a szerzők azon álláspontjával szemben, hogy beleegyezésük nélkül műveik rádión le nem adhatók. A szerzők arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az írói művek javára is védi a szerzői törvény a „többszörözést" az „üzletszerű terjesztést." Már pedig a rádión történő leadás a törvény helyes ,magyarázata szerint vagy többszörözés vagy üzletszerű terjesztés, melyekhez pedig a szerző heleegyezése szükséges. Az alsófokú bíróságok egyértelműéi, vetették el a rádiótársaságok által vitatott azon álláspontot, hogy a rádión történt, leadás „nyilvános eiöadás'-nak minősíttessék, elvetették tehát, hogy a leadás törvény szerint a "szerző heleegyezése nélkül is jogos volna. A másodbíróságok közül némelyek a törvényt úgy magyarázták, hogy a rádión történő leadás a mű „többszörözésének", mások pedig ugyanezt a mű „üzletszerű terjesztésének" fogták fel. Azon két próba-perben, melyet Hugó von Hoff'íiannsthal és Gerhardt Hauptiuann indítottak Németországban, a Reichsgericht meghozta ítéletét, mely szerint a rádiónak ezen működését „üzletszerű terjesztésnek" minősítette és a rádiótársaságokat a bitorlásban vétkesnek és kártérítésre kötelesnek moni t. ki Palágyi Bábért dr.