Iparjogi szemle, 1926 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1926 / 10-11. szám - A védjegyes áruk fokozottabb védelme

tiudapest, 1926 november XX. évfolyam 10-11. szám. rendes melléklett*. IPARJOGI SZEMLE „in, a MMÍ G Y AR^G YAT, P A R" g^K fi-^ W ~W 'IPARJ<^ ^ EGYE SÍ LET" tagsági járulékul kapják. Az eszmei javak, az üzleti tisztesség, szabadalmi-, védjegy-, minta-, szerzői-, név- és cégjog oltalmát szolgáló folyóirat AZ „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" KÖZLÖNYE Szerkesztik : D*- BÁNYÁSZ JENŐ, az egyesület főtitkára, DR FAZEKAS OSZKÁR, az egyesület ügyvezető alelnöke SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST VI, PODMANICZKY UCCA 49 — TELEFON : 64-01, 123-18 A védjegyes áruk fokozottabb védelme A védjegy nem monopólium A védjegyes árut kérő vevőnek felvilágosítás nélkül más áru ki nem szolgáltatható — A saját név (cég) feltüntetése — Idegen származású áruk propagálásából védjegyjogok nem származtathatók A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Zsűrijének elvi jelentőségű döntései A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara zsűrijének védjegytanácsa Saxlehner Ödön elnökloto alatt tartott üléséhen a védjegyes áruk Tokozottal)!) védelme érdekében elvi jelentőségű döntéseket hozott. A tanács tagjai voltak: Acs Simon (Franck Henrik cég), Ángyán Béla, Baeder Hermán, Bayer Antal, Beck Jenő (MülIer Testvérek), Bründelmayer Károly (Stollwerk), Csoki Is Henrik, Farkas Vilmos, Krauaz Lajos (Braun likőrgyár), Fehér Gyula (Diana Rt.), Gessler János, Müller József Leó, Szegő Béla („Albus" szappangyár), Saxlehner Kálmán, Sehwarz Géza (Hutter szappangyár), Zwack Béla, dr. Székeli/ Gyula (Odol-Werke). A perbeli leieket: dr. Julesz Jenő, dr. Malanyai Emil és dr. Réti Illés Elemér ügyvédek képviselték. I. Dr. Bánijász Jenő kannarai titkár előadó előterjesztésére a zsűri mindenekelőtt nyomatékkal hangsúlyozta, hogy az áru elnevezése, védjegye, amíg eljutott ahoz a nagy, gyakran felbecsül hetetlen erejéhez, hogy védjegyjogi érteleinben egy áj árut teremtett, — egy a forgalomban általánosan kei esett és használt készítményt, kiemelt az áruk tömegéből és ezzel a vevők figyelmét az áru ugyanazonos voltára felhívta: tetemes áldozatot hozott és kétségkívül szakszerű kereskedelmi tevékenységet fejtett ki. Ennek az értékes tevékenységnek az eredményéből pedig — úgymond — mások, a versenytársak kizárólag az üzleti tisztesség keretein belül osztozhatnak, vagyis csak abban a mértékben, amely egy cikknek a bevezetéséből, vagy annak fokozott igénybevételére irányuló propagandamunkából a köz javára előállhat. A fogyasztás fokozására, bizonyos árunemek iránti érdeklődés felkeltésére irányuló törekvés — így szól a zsűri elvi jelentőségű döntése — úgy magában, mint kihatásaiban gazdasági munka és pedig értékes gazdasági munka, amely a jogos magánérdekeken túlmenőleg általában a kereskedelem és ipar elöhaladásál célozza, illetve azt kétségkívül jótékonyan befolyásolja. A védjegytörvény intenciója, hogy ezt a gazdasági munkál jutalmazza, megvédje azokat a javakat, amelyeket az illető egyén, termelő, iparos, avagy kereskedő maga teremlelt és amelyek különben az ő munkája nélkül nem, vagy legalább úgy, amint léteznek, nem léteztek volna. Itt a gazdasági munkának, amely a közönség figyelmét egy bizonyos megnevezésre, ábrázolásra irányítja,'amely a közönség bizalmát az áru ugyanazonosságával, ugyanazon anyagának ugyanazon összeállítású recept útján való előállításával kívánja megnyerni és megtartani, meg kell adnunk a lehetőség határain belül a legmesszebbmenő oltalmat, vagyis eladdig a halárig, amíg monopóliumot nem élvez, vagyis amíg mások számára magánál,- az árunak, az anyagnál; helyes, alkalmas meg jelöléséi leli,lelteimé nem teszi. Az a körülmény tehát, hogy az egyes áruk, készítmények egyéni elnevezése mind nagyobbmérvű elterjedtségnek örvend, mind kiterjedtebb lesz azok tábora, akik az elnevezés jogi természete tekintetében tévedésben vannak, vagyis, akik az elnevezési árunévként és nem védjegy gyanánt használják, a dolog természetében rejlik és így e körülmény a védjegy erősségél, a védjegy kizárólagos használati jogát nem érintheti, semminő irányban nem befolyásolhat ja, inert ellenkező esetben a védjegyes áru általános elterjedtsége folytán valamennyi Védjegy szabadjeggyé, árunévvé, válna és így a védjegytulajdonosoknak óvakodniok kellene attól, hogy védjegyeik széles kői ben ismeretessé váljanak. Ki venne vájjon igénybe oly védjegyjogi oltalmat, amely attól az evenl ualilástól függ, hogy az elnevezési többen-hevesebben ismerik. A védjegyjog alapját megrendítő e felfogás ellen a zsűri a legerőteljesebben szembeszáll és anna elvi álláspontjának ad kifejezést, hogy mindaddig, amíg a belföldi vagy külföldi fogyasztók vagy kereskedők számottevő része tudomással bír arról, hogy valamely védjegy bizonyos vállalat üzletével vonathozásban áll, eladdig szabadjegy keletkezéséről, illetve szabadjegyről nem beszélhetünk. A védjegy és a vállalat közti viszony, ha az egyszer fennállott, nem enyészhet el, hacsak ezer, átalakuláshoz a jogosított hallgatólagos beleegyezésével hozzá nem járult. Más védjegyének a termelők és kereskedők korlátolt száma által való használata mindaddig, amíg az eredeti szerző egyéni joga n köztudatból ki nem veszett, visszaélési amely jogokat sem nem teremi, sem meg nem szüntet. Mit sem változtat e megállapításon az a körülmény, hogy a védjegyéé áru analgsise az egyes szakkönyvekben feltalálható. II. A viszonteladó akkor, amidőn a védjegyes árut kérő félnek nem az eredeti árut szolgáltatja ki, illetve őt, a vevőt, a kiszolgáltatott áru eredete tekintetében fel nem rilágositja, visszaélési hővel el és nem indokolhatja eljárását azzal, hogy „hiszen a vevőnek teljesen mindegy volt, milyen árut szolgáltat ki neki" Az a vevő, aki védjegyes árut kér, de csupán ahoz hasonló árut akar. a védjegytulajdonos propagandájának gyümölcsét adja a versenytársunk és így ezzel szemben a legkevesebb, amit a versenytársnak nyujtania kell, az, hogy az amúgy is közömbös vevőt az áru valódi származása tekintetében felvilágosítsa. Ezt követeli az üzleti tisztesség, a jó erkölcs. III. Igen gyakori, hogy a versenytársak n már jól bevezetett védjegyes árun a védjegy használata, mellett a saját nevüket (cégüket) is feltüntetik és ezzel — úgy vélik — hogy a megtévesztés lehetőségét kizárták. A zsűri ez eljárással szemben ama felfogásának ad kifejezést, hogy a versenytárs nevénél; a védjegyben való szerepel tetése csak ott bír különösebb jelentőséggel, ahol a védjegytulajdonos neve védjegyként szerepel, avagy mint a védjegyábra markáns, uralkodó eleme. A név ugyanis nem csupán az árut előállító vállalatra utal, hanem az ily árut forgalomba, hozó vállalkozóra is (a viszonteladóra). Különös védjegyjogi érdekek fűződnek e megállapításhoz — úgymond a zsűri döntése —, nehogy ama felfogás verjen mind erósebb gyökeret, hogy felette ajánlatos a védjegy (szóvédjegy) mellett az előállító nevének a. feltüntetése. A védjegytulajdonos nevének ilyetén használata ugyanis tápot ad ama rosszhiszemű érvelésnek, hogy az árut előállító nevének, illetve a l'orgaloiubahozó nevének a feltüntetése kizárja az azonos vagy hasonló véd-