Iparjogi szemle, 1926 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1926 / 7. szám - Az árjegyzékek és katalógusok törvényes oltalmáról

IPARJOGI SZEMLE 11 a gazdasági életnek, az üzleti versenynek megengedett formája, amely az üzleti tisztesség szempontjából csak az esetben eshet kifogás alá, ha fenyegető magatartásával, az egyenlő feltételek mellett folytatott verseny eszközeinek lehetetlenné tételével igyekszik versenytársait megsemmisíteni. A Zsűrinek nem áll módjában a panaszos által a cserecsarnok állítólagos visszaéléseit vizsgálat tárgyává tenni, a leghatározottabban ad azonban kifejezést ama felfogásának, hogy amennyiben panaszos állítása, hogy t. i. a o.-erecsarnok „n karielen kívül álló gyárosok üvegeit visszatartja", illetve azok további forgalombahozatalát bármily más módon lehetetlenné leszi, a valóságnak megfelel, úgy a kartel e magatartása oly üzleti eljárás, amely az üzleti tisztesség szempontjából a leghatározottabban kifogásolandó, mivel nemtelen' eszközök alkalmazásával igyekszik versenytársainak szabad versenyét letörni, versenytársait megsemmisíteni, a kis tőkével, kevés üveggel rendelkező kisebb gyárak üvegállományát lemorzsolni. (Bpkam. Zsűri 15.486—1926.) 115. A kicsikart bírálónyilatkozatok jogilag nem számíthatók be. Az 1923. évi V. te. 1. <j-ának első bekezdésében írt és e 'törvény összes rendelkezéseinek az alkalmazásánál szem előtt tartandó általános szabály, úgy a 13. § szempontjából valamely vállalat jóhíirnevél veszélyeztető és az üzleti tisztességbe ütköző kijelentés csak akkor számítható be jogilag, ha ily kijelent,., Önként létetett. Ez az adott esetben nem forog fenn, az alperestől a felperes megbízásából eljárt Z... mérnök kicsikarta a nyilatkozatot, s ha ily körülmények között az alperes nevezett mérnökkel szemben az általa vallott erősebb kitételt is („rossz anyagból készül", ,,sok baja van a felperesi gyártmánnyal", „hasznavehetetlen"; használta, ez magában véve még a hírnév rontásnak, az összes szükséges tónyálladéki elemek fenforgáisa esetén sem volna minősíthető. (Bpesti kir. ítélőtábla 6. P. 14035—1924/14.) 116. Külföldi vállalatok oltalma. A részvénytársaság nevében eljáró igazgató felelőssége. A versenytörvény a magánjog és a kereskedelmi jog között foglal helyet: ^Nemcsak az eladónak, hanem a vevőnek is érzékeny kellemetlenséget okozhat", kitételt tartalmazó körlevél, fenyegető, támadó éllel bír: tisztességtelen magatartás. A felperesek azt adták elő keresetükként, hogy I. r. felperes, amely londoni cég, készítményeinek kizárólagos egyedárusítási jogát átruházta az Aladdin kereskedelmi részvénytársaság — budapesti cégre. A londoni cég készítményei az Aladdin védjeggyel vannak ellátva, amely védjegy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál 1925 május hó 5-én belajstromozüitott. Működésüket megkezdték, s körleveleket bocsátottak ki, miközben tudomásukra jutott, hogy az alperesek is bocsátottak ki körleveleket, még pedig- olyan tartalommal, ami az üzleti tisztességbe ütközik. Ezen az alapon kérték az alpereseket a körlevelek terjesztésétől eltiltani és az alpereseket a perköltségben marasztalni. — Az I. r. felperessel, az Aladdin Industries Limited londoni céggel szemben az alperesek elsősorban azzal védekeztek, hogy az 1925. évi V. tc. 31. §-a értelmében külföldiek e törvény oltalmában csak akkor részesülnek, ha a magyar állani területén vállalatuk van, vagy ha részükre ezt az oltalmat nemzetközi szerződés biztosítja; ilyennek hiányában pedig akkor, ha az állam, melynek kötelékébe tartoznak, a magyar állampolgároknak a tisztességtelen verseny ellen ugyanoly oltalmat biztosít, mint saját honosainak. Ezzel szemben az I. r. felperes az 1913. évi VIII. tc. által becikkelyezett nemzetközi szerződésre hivatkozott. — A most hivatkozott nemzetközi szerződésben több állam, s ezek között az Osztrák-Magyar Monarchia és Nagybritánnia, kötelezettséget vállaltak egymással szemben arra nézve, hogy egymás polgárait a tisztességtelen verseny ellen egyenlő oltalomban részesítik. Nincs oly törvény vagy törvényes rendelet, amely kimondaná, hogy ez a nemzetközi szerződés már nem áll fenn. Ennek folytán ezt a szerződést most is érvényben állónak kellett tekinteni, és így azt kellett megállapítani, hogy az I. r. felperes részére az 1923. évi V. tc.-ben foglalt oltalmat nemzetközi szerződés biztosítja. Az ennek hiányára alapított védekezés tehát alaptalan, — II. r. alperesnek további védekezése az volt, hogy ő a B. részvénytársaságnak igazgatója és így, mint ilyen a részvénytársaság cselekményeiért vagy mulasztásaiért felelősségre nem vonható. Való az, hogy a magánjog és a kereskedelmi törvény értelmében harmadik személyekkel szemben a részvénytársaság nevében eljáró igazgatók saját személyükben felelősségre nem vonhatók. A büntetőjog szempontjából azonban már az igazgatók személyes felelőssége áll fenn akkor is, ha a részvénytársaság nevében jártak el. A tisztességtelen versenyi'ől szóló 1923. évi V. te. szorosan véve nem vonható sem a magánjog sem a büntetőjog keretébe, hu HÍDI a kettő között foglal helyet. Kitűnik ez a törvény 33. §-ából, amely szerint a törvényben megállapított vagyoni felelősség a részeseket (tettestársat, felbujtót, segédet) is terheli. Igaz, hogy az abbanhagyásra kötelezés esetéről ez a §, nem szól, azonban a jogi írók törvénymagyarázata szerint a vagyoni felelősségben az abbanhagyási kötelezettség, mint többen a kevesebb bentfoglaltatik. A választott bíróság ezt a törvénymagyarázatot magáévá tette, s ennek folytán vizsgálat alá vette azt is, hogy II. r. alperest a cselekmény elkövetésében részesség terheli-e. — E tekintetben pedig magának a II. r. alperesnek az előadásából tényként megállapítható, hogy az I. r. alperes részvénytársaságnak a teljes ügykezelését és az igazgatói teendőket kizárólag a II. r. alperes egyedül végezte, s a személyzet is csupán egy gépírónőből állott. Ily körülmények között nyilvánvaló, hogy a keresetben kifogásolt cselekményt csak a II. r. alperes egyedül követhette el, s amennyiben ez megállapítható, azért S... felelős. Ami már most azt a kérdést illeti, hogy a kifogásolt alperesi cselekmények az 1923. évi V. tc. rendelkezéseibe ütköznek-e, e tekintetben a becsatolt körlevél tartalmából megállapítható, hogy abban az alperesek a felperesek eljárására céloznak, amidőn saját eladási feltételeik előnyeit feltárva, azt mondják, hogy „nincs tehát náluk feltételhez kötve, hogy a vevő öt lámpára vevőt szállítson, és így egy ingyen lámpáitól jusson, ami már a hólapda szisztémához közel jár, és ami nemcsak az eladónak, hanem az első vevőnek is, aki a hó lapdát megindította, igen érzékeny kellemetlenséget hozhat;' A választott bíróság megállapítja, hogy az alperesek körlevelükben; bár vészben burkoltan, a felpereseiét a vevőközönség előtt oly cselekmény elkövetésével vádolják, ami a tin tességtelen versenyről széiló törvény szerint kihágás (28. §.) s ezzel a félperesek eladási feltételeire utaló, oly valótlan kifejezést használnak, amely a felperesi versenyvállalatok hiteléi és jóhírnevét veszélyezteti és hitelképességét csökkenti, sőt alkalmas arra, hogy vevőközönségüket elriassza. Ez az eljárás nyilvánvalóan az 1923. évi V. tc. 1. §-ába ütközik. Az L. alatti körlevélben alperesek nyilvánvalóan a felperesek által forgalomba hozott lámpákra célozva, azt írják, hogy „amerikai lumpul; nem készülnek közönséges sárgarézből, ezért óvjuk a vevőt mindenféle utánzattól". Ez a kifejezés is alkalmas arra, hogy a felperesek — mint az alperesek versenytársai iránt a vevőközönség bizalmatlanságát felkeltse, és így alperesek a vevőközönséget a felperesektől elzárják. Megállapítható tehát, hogy az alperesek ezzel is elkövették az 1923. évi Y. tc. 1. §-ába ütköző cselekményt. Mindezek folytán a most hivatkozott törvénycikk éltelmében alpereseket a fentebbi üzleti nyomtatványok terjesztésének abbanhagyására kötelezni, illetőleg minthogy az abbanhagyás már megtörtént, kimondani kellet, hogy alperesek a keresetben terhükre rótt cselekményt elkövették azzal, hogy a keresetben kifogásolt körleveleket tcijesztctték. (Bpkam. Vál. Bir. 466—1926.) 117. A gáz szolgáltatója és felhasználója versenytársuk. A perveszteségre való hivatkozás, mint védekezés, nem tisztességtelen. Állami intézmény bizonyítványának közlése, amíg fennáll nem lehet reklámszédelgés. Felperes 1. alszámú keresetlevelében és 6. alszámú előkészítő iratával egyezően al perest azon magatartásának abbahagyására kérte kötelezni, hogy a felperessel szemben való perveszteségre hivatkozik és az általa terjesztett Sonne gázmegtakarítókészülékről azt hirdeti, hogy az 50, illetve 36-tól 60 százalékig való gázmegtakarítással jár. Felperes alperes magatartását két irányban kifogásolta: egyrészt mint hírnév és hitelrontást, másrészt mint reklámszédelgést. A kir. törvényszék mindenekelőtt megállapította a versenytársi minőséget, mert eltekintve attól, hogy felperes is ad el és ad bérbe gázfőzőkészülékeket, felperes, mint a gáz szolgáltatója és alperes, mint a gáz felhasználási eszközének nyújtója ugyanazon fogyasztónál oly érdeküsszeütközésbe kerültek, mely a versenytársi minőség megállapítását teljesen indokolja. A megtekintett iratokból megállapította a bíróság, hogy felperes nemcsak oly helyeken, ahol az ő tulajdonát képező bérbeadott gázfözőkészülékek vannak, hanem általában minden fogyasztónál oly kérvényt helyezett el és kézbesített, amely a gázszolgáltatás megvonásával fenyegette meg azt, aki a gázfőzőkészüléken átalakítást enged foganatosítani, mert ez gázinegtakarílással nem jár. A pernyertességre való hivatkozást a kir. törvényszék az üzleti tisztességbe ütközőnek nem találta, inert &t felperes támadásával szemben mint védekezés indokoltnak mutatkozott és az állandóan használt „Értesítés" feliratú hirdetményben már nem is használja azt alperes, hanem a valóságnak megfelelően kiírja, hogy: A választott bíróság ítélete alapján a gázgyár által meg nem tiltható és így saját rezsójára mindenki felszerelheti. Az 50%-ig gázmegtakarítás felirat, továbbá az „Értesítés" feliratú hirdetménynek az a szövege, hogy: a különféle típusú rezsóhoz 35—60%-ig megtakarítással jár, a m. kir. technológiai és anyagvizsgáló