Iparjogi szemle, 1926 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1926 / 1. szám - Hágai Nemzetközi Iparjogvédelmi Konferencia

IPARJOGI SZEMLE 3 minek látszó érvelések dacára, tisztességtelen versenynek mék' nem minősíthetők. — A konkrét ügyek mindenkor különkülön elbírálást, beható megfontolást és mérlegelési igényelnek és a versenynek az üzleti' tisztességbe ütköző volta csak ÍIZ esetben volna megállapítható, ha beigazolást nyer, hogy az árak a rendes piaci árat meghaladják avagy az áruk a hirdetett minőségnél silányabbak. Ez esetben a túlmagas árban és az áruk minőségbeli különbségében megtaláljuk az „ingyen"sorsjegyek, ebédek és fényképezések stb. árait, vagyis a közlés („ingyen") valótlan - és így az üzleti eljárás, mint reklámszédelgés az üzleti tisztességbe ütközik. (Budapesti Kamara-Zsűri 1783—6/1925.) 8. „300.000 koronától feljebb" jelzésű reklámtábla, amenynyiben egy bizonyos árufajta árat általánosságban jelöl (pl. „aranykarkötők 300.000 koronától feljebb"), úgy teltehető, hogy versenytárs a 300.000 koronás kárkötőkből megfelelő árukészlettel rendelkezik. Amennyiben azonban versenytárs megfelelő árukészlej teleti nem rendelkezik, úgy hirdetése olybá veendő, mintha raktára,! nem levő árul hirdetne. Magán az árun feltüntetett árjelzés esetén (pl. a karkötőre vagy ruhadarabra akasztom az árjelzö tá.blát) az árjelzö tábla kezdő ára (a konkrét esetben 300.000 korona) az árjelzö táblát viselő árura vonatkozik és így ;i jel/.eti árban (3WL000 borona) a vevő részére kiszolgáltatandó. (Budapesti Kamara-Zsűri 1783-7/1925.) 9. Valótlan adatok híresztelése. A valóságnak megfelelő adatoknak megtévesztő módon való közlése. Szabóiparosok panaszolják, hogy az ugyanabban a házban lakó versenytársaik alkalmazottai részben az uccán, részben a lépcsőházban a hozzájuk igyekvő vevőket megszólítják és különböző valótlan adatok állításával „Jónevű szabásza már nem dolgozik nála", „Jobb munkásai! el kelleti bocsátania" stb.) a saját munkaadójuk üzletébe csábítják. Egy konkrét esetben a versenytárs alkalmazottja által kihasználja az adott helyzete! (hogy t. i. a versenytárs üzleti okok, pontatlan munka miatt szabászának felmondott| arra, hogy a közönségnek e tényt oly módon adja tudtára, mintha a versenytárs a rossz üzletmenet miatt nem tudná fizetni alkalmazottját. („Már nem is tudja szabászát fizetni".) A valótlan adatoknak híresztelése az üzleti tisztességbe ütközik. Valótlan adatoknak tekinti a zsűri az oly híresztelést is. amely ugyan igazat mond, de azt oly beállításban közli, hogy annak a közönség helytelen, a versenytárs hírnevét károsan befolyásoló értelmet tulajdoníthat. Így a konkrét esetben valótlan tényállítás, ha a versenytárs a szabászát nem bocsátotta el, — de megtévesztő lehet a híresztelés és valótlan, ha a versenytárs valóban elbocsátotta szabászát és a híresztelés oly módon történik, mintha a versenytársat anyagi romlása késztelte volna u szabász avagy munkásainak elbocsátására. A fentebb ismerteteti üzleti eljárás reklámszédelgés, de egyben hírnévrontás is. (Budapesti Kamara-Zsűri 1783—8/1925.) 10. A ráfizetéses üzletek. Panasz tárgyává tétetett, hogy egyes versenytársak közszállítások elnyerése céljából feltűnő olcsó árban tesznek ajánlatot, számítva arra, hogy a vevő a silányabb áru Láttára ráfizetéssel jobb árut, vásárol. Pályázó Uyképpen versenytársaitól tekintélyes számú vevőt von el, akikel t. i. az illető intézmény (bctegpénzlár) hozzá utal. A zsűri nézete szerint a versenytárs eljárása a versenytörvény rendelkezései alá nem vonható, mivel versenytársat a pályázat feltételei kötik (a bemutatott mintának megfelelő kivitelű árut tartozik a hozzá utalt vevőnek kiszolgáltatni) és így versenytárs a pályázatol hirdető intézmény részéről felelősségre vonható. Amennyiben az előír! áru teleti nem rendelkezik, nem tartja raktáron, úgy oly elbírálás alá esik, mint a raktáron nem tartott árut hirdető versenytárs. (Budapesti Kamara-Zsűri 1783-9/1925.) 11. A hirdetések megtévesztő szövegezése. Panaszlott hirdetéseiben 100.000 koronás vásárlás esetén „6 tányért, (i csészét, 6 poharat" ad ajándéktárgyként. Panaszos szerint a hirdetésnek idézett szövegezése a közönség félrevezetésére alkalmas, mivel kétségtelen, hogy panaszlott „6 tányért vagy (i csészét vagy 6 poharat" kínál. A zsűri megítélése szerinl panaszlottnak ez eljárása az üzleti tisztesstégbe ütközik, mivel a közönség megtévesztését célozza. A zsűri e kérdés elbírálásánál a közönség kevésbé intelligens vevőire gondol, akik az utóbbi időben elburjánzott „ingyen" tárgyakai hirdető versenytársak közül a kétségkívül legkevésbé becsületes eszközökkel dolgozó hirdetőt részesíti, a józan vevő előtt lehetetlennek látszó, valamennyi versenytársát túllicitáló „ingyen"-kínálatával. A gyakorlati élet — és maga a hirdetés szövegezése is mutatja, hogy az ily lehetetlennek látszó, hazug hirdetési ajánlatok is a közönség körében hitelre találnak és vásárlásra ingerelnek. (Budapesti Kamara-Zsűri 1783—10/1925.) 12. Versenytárs mindenki, aki bármely formában önérdekből, jövedelemszerzés céljából belekapcsolódik az üzleti életbe, üzleti versenyt folytat és így mint versenytársnak eljárása az üzleti tisztesség szempontjából kifogás alá vonható. A hiteltudósító, a tolmács, a szanatóriumok, bár nem kereskedők, illetve kereskedelmi vállalkozások, mindazonáltal közöttük oly értelmű versengés folyhat, amely meg nem engedett eszközök felhasználásával igyekszik magának önérdekből, jövedelmezés szempontjából érvényesülni --- tért hódítani. E meg nem engedett eszközök alkalmazásával történő versenyküzdelem kétségkívül tisztességtelen verseny és így a tisztességtelen versenyről szóló törvény tiltó rendelkezései alapján üldözendő. A közvetítő irodák versenyét nem teKinti üzleti versenynek, mivel felfogása szerint a házasság nem üzU't és így a házasulandók megszerzése iránt kifejlődött versengést sem tekintheti üzleti versenynek. (Budapesti Kamara-Zsűri 1783—11/1925.) 13. Fordítóirodák üzleti versenye. A kamara mindé.tekelőtl megállapítja, hogy azonos tárgyú vállalatok állanak egymással szemben, amelyekre nézve a tisztességtelen verseny sérelmes lehet, mivel mindkét vállalat azonos szolgáltatásokkal lép fel a versenyben. Megállapítja továbbá, hogy az üzletszerűen folytatott fordítói tevékenység, tehát keresetforrásul szolgáló tevékenység, versenytársi jelleggel bír és így felperesnek érdeke fűződhet ahhoz, hogy az e téren folytatolt üzleti verseny a tisztességbe ne ütközzék. Ez az érdekeltség kétségkívül fenforog már akkor is, amidőn csak feltehető, hogy versenytárs az üzleti tisztességbe ütköző eljárásával, a fordítóvállalat tulajdonosát (felperest) szellemi termékek előállítása közben folytatolt tevékenységében hátrányosan befolyásolhatja.. Nevezetesen fellehető, hogy alperes felperest fordítói, tehát írói keresetében megrövidíti és alperesi ügyfeleket meg- nem engedett eszközök igénybevételével Ifelek fogdosásával) a saját (alperesi) vállalata érdeké'ben igyekszik elbódítani. Amennyiben a bírói eljárás során megállapítást nyer, hogy alperes valóban a felperesi vállalat elölt ólálkodott — a felpereshez menő, illetve onnan jövő feleket a felperes üzleti tevékenységének hátrányos színben való feltüntetésével igyekezett felperestől elriasztani és alperesi vállalat javára megnyerni, tekintet nélkül arra, hogy az eljárása sikerrel járt reánézve vagy sem — alperes tisztességtelen versenyt folytatott. (Budapesti Kamara-Zsűri 30.671—12/1925.) 14. Panaszlott a kirakatában olcsóbb árakat hirdet, mint az üzletében. A zsűri az ily vevőfogdosást elítéli, mivel valótlan adatok hirdetésével kívánja a vevőt üzletébe csábítani. Azonos megítélés alá esik, mint a raktáron nem tartott áruk hirdetésével történő visszaélések. (Budapesti Kamara-Zsűri 1783- 13/1925.) 15. Panaszlott az „alkalmi vételek" rovatában hirdet és elhallgatja kereskedői minőségét. A hangszerkereskedő mint zeneszerző hirdeti áruit — panaszlott magánlakásokban helyezi el áruit és oda irányítja a vevőt — a zsűri a versenytársak e ténykedését oly üzleti eljárásnak tekinti, amely valótlan avagy a valóságnak netalán megfelelő adatok tendenciózus megtévesztő célt szolgáló beállításával (pl. valóban zeneszerző) kívánja a vevőközönséget félrevezetni. Célja, hogy a vevőben (olvasóban) versenytársaival szemben mint „magánhirdető", különösen előnyös vásárlási lehetőségeinek a látszatát keltse fel. (Budapesti Kamara-Zsűri 1783—14/1925.) Ki. Magyarországon orsózott olasz áru. Panaszos kifogásolja panaszlott egy külföldi gyár magyar vezérképviselőjénck ama eljárását, hogy Olaszországból származó cérnaáruit, bár olasz gépekkel és szakmunkásokkal, de Magyarországon orsózza. Panaszos szerint a Magyarországon adjusztálf készáru olasz vignettákkal ellátva megtévesztő jelleggel bír. A zsűri megítélése szerint a Magyarországon adjusztált, de Olaszországból származó cérnának külföldi áruként, olasz vignettával való ellátása az árunak helyes megjelölése. Az ily árunak a vignettán a vezérképviselő nevének a feltüntetésével történő forgalouibahozatala már a legmesszebbmenő követelményeket is kielégíti. Az orsózás, főleg, ha az eredeti -olasz gyárban is használt ugyanazonos gépekkel és szakmunkásokkal történik, a vevőket Bfcminő irányban nem tévesztheti meg. (Budapesti Kamara-Zsűri 1783—15/1925.) 17. „Gyári raktár". „Javító műhely". „Eladás nagyban és kicsinyben", kitételeknek oly versenytársak részéről történő használata, akik közvetlen gyári raktárral, javítóműhellyel nem rendelkeznek, akik az áruknak nagybani eladására jogosultsággal nem bírnak, a vevőközönségben a különösen előnyön, illetve a többi Uy javítóműhelyekkel stb. nem rendelkező'versenytársakkal szemben elönyösebb vásárlás benyomását keltik. Az ily versenytársak meg nem engedett eszközzel kívánják vállalataik terjedelme tekintetében a- vevőt levédésbe ejteni. (Budapesti Kamara-Zsűri 1783—16/1925.) is. A raktáron nem tartott áru hirdetése tisztességtelen versenv, mivel hirdető célja, hogy a vevőt, főleg a raktáron nem tartott áru olcsóságával üzletébe csalja. A zsűri az ily eljárást az illető szakma elleni súlyos támadásnak minősíti, mivel raktáron nem lévő, de megtévesztő célt szolgáló olcsó