Iparjogi szemle, 1926 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1926 / 5. szám - A kamarai Választott Bíróságok működése. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentéséből

IPARJOGI SZEMLE 19 74. Nemzeti közkincset képező irodalmi mű. A szabadalmi hivatalnál történt belajstromozás a szerzői jog szempontjából közömbös. Felperes keresetében előadta, hogy még 1920. év folyamán elkészítette Petőfi Sándor „Jövendölés" című műve után Petőfi Sándor életének filmszcenárivunát, melyet „Jövendölés" cím alatt a m. kir. szabadalmi bíróságnál beiktattatott. Miután a felperes fllmvállalat által készített és rendezett „Petőfi élete" cím alatt megjelent filmnek nemcsak tárgya, hanem a cselekmény egész felépítése és legtöbb jelenete teljesen azonos „Jövendölés" című munkájával, kérte a bitorlás által okozott erkölcsi és anyagi kárának megítélését és a „Petőfi élete" című film további előadásának eltiltását. A bíróság minden bizonyítás mellőzésével elutasította a keresetet, mert Petőfi élete és művei nemzetünknek olyan közkincse, amelyből mindenki szabadon választhat feldolgozásra és így filmalkotásra is. Ha tehát vannak is a felperes által készített filmszeenárljim és az alperes által előadott között azonos részletek, az még bitorlást nem állapít meg, csak abban az esetben, ha a felperesi s/.cenáriummal szerkezetileg azonos feldolgozás lett volna megállapítható, ezt pedig maga felperes sem állította. A szabadalmi hivatalnál történt bejelentés és belajstromozás a szerzői jog szempontjából teljesen közömbös. (Budapesti Kir. Törvényszék.) 75. Kettőszázharminchét napi elzárás hólapdaszerződés kötésért. A kir. járásbíróság H. B. kereskedő vádlottat bűnösnek mondja ki az 1923. V. t. c. 14. §-ában meghatározott 237 rendbeli hólapdaszerződés kötésével elkövetett kihágásban, amelyet azáltal követett el, hogy mint budapesti kereskedő hólapda-szerződéseket kötött, amely szerződések szerint a vevők az egy vég vásznat csak abban az esetben kapták volna tneg, hogy ha miadegyik 3—3 olyan újabb ve\ őt szerez, akik a vádlott által elküldendő 1—1 s/.elvénykönyvet á 210.000 koronával kiváltják és ha ez nem sikerül, sértetteket a szerződések értelmében kár éri, — nevezetesen a szelvénykönyvekért kifizetett pénzüket elvesztik. Ezért az üzleti magatartásért a bíróság vádlottat az 1923. évi V. t. c. 28. §. alapján a Kbtk. 29. §-ának felhívásával összbüntetésül 237, kettőszázharminchét napi elzárásra, mint fő: és 237-szer 10.000 korona, összesen Kettőmillióháromszázezer korona, mint mellékbüntetésre ítéli. A pénzbüntetés behajthatatlanság esetére az 5340/924. M. E. sz. rendelet alapján 24 napi elzárásra változtatandó át. 76. Felfolyamodás a választott bíróság ítélete ellen. Pénzbírság terhével való kötelezés. Az ítélethozatalt megelőző eljárásra vonatkozó alperesi támadásokra, s nevezetesen a jegyzőkönyvek aláírásának hányára, a tanuk figyelmeztetésének mellőzésére, a tanú kihallgatásánál állítólag elkövetett szabálytalanságokra .alapított támadások mint a 23900/1924. I. M. sz. rendelet 13. §-ában felsorolt felfoiyamodási alapok keretén kívül esők ehelyütt figyelembevehetők nem voltak, az ítélethozatallal kapcsolatos többi támadások pedig sikertelenek. Ugyanis amely pertárgy felett a budapesi kereskedelmi és iparkamara választott bírósága a megtámadott ítélete szerint döntött arra nézve a választott bíróságnak az 1923. évi V. t. c. 44. §-a alapján hatásköre megvolt. Hogy pedig a választott bíróság esetenként 10,000.000 K pénzbírság terhével kötelezte az alperest, az ítéletében körülírt cselekmények abbanhagyására és az „Eladás itt" sziavakból álló felirat eltávolítására, ezzel a rendelkezéssel a választott bíróság a felek kérelmén túl nem terjeszkedett. Mert a tisztességtelen verseny megszüntetésére irányuló kereseti kérelemben, mint többen, benne van az a kevesebb kérelem is, hogy az „Eladás itt" szavakból álló felirat Is eltávolíttassák, mert továbbá a választott bíróságnak az iaz ítéleti rendelkezése, hogy az alperest pénzbírság terhével kötelezte a megtámadott ítélete érteimébein bizonyos cselekmények abbanhagyására és a fenti felirat eltávolítására nem a felek kérelmén, hanem azon alapszik, hogy a választott bíróság saját rendelkezésének érvényt szerezzen, a választott bíróság ilyen rendelkezése ellen pedig a pénzbírság összegszerűsége kérdésében sincs a 23900/1924. I. M. sz. rendelet 13. §-a értelmében felfolyamodásnak helye. Ez a rendelkezés különben az alperesre nem is sérelmes, mert ha az alperes a tisztességtelen versenybe ütköző újabb cselekményt el nem követ, non a felperest, hanem'az államkincstárt illetendő pénzbírság kiszabására alkalom nem lesz. Az 1923. évi V. t. c. 36. §-ában foglalt és választott bíróság meghatározásán alapuló rendelkezésre tekintettel nem terjeszkedett túl a választott bíróság a felek kérelmén, amidőn a felperes kérelmétől eltérően az ítéletnek nem az „Est" napilapban, hanem a „Vállalkozók Lapja" című időszaki lapban való közzétételét rendelte el. Azalperesnek azt a csalc állalánossághan előadott panaszát, hogy a választott bíróság nem hallgatta meg lényeges előterjesztéseit, nem adott módot védelme kifejtésére - a periratok ellenkező tartalmával szemben figyelembevenni nem lehetett. A 23900/1924. I. M. sz. rendelet 11. §-a értelmében az elnök által aláírt ítélet indokolva van s így a 13. §. 5. és 6. pontban felsorolt megtámadási okok nem forognak fenn. A költség összege kérdésében, pedig a többszőr felhívott 13. §. értelmében felfolyamodásnak helye nincsen. Minthogy ezek szerint az alperes felfolyamodása alaptalan, a kir. ítélőtábla a rendelkező rész szerint határozott. (Budapesti kir. ítélőábla 4. P. 3749—1926.) 77. A törvény nem kívánja a tiltott üzleti magatartások ismétlését. A felperes keresetében az alperes ellen azt a panaszt emelte, hogy a „Csillag" elnevezésű kazánkőoldószer áruját körleveleiben ócsárolja (eorrósiokat okoz) és így őt (felperest) üzleti tevékenységének szabad kifejtésében jogosulatlanul korlátozza. Az alperes elutasítást kér. Védekezésében előadja, hogy felperes csupán egy levelét produkál, hogy továbbá a levélnek kifogásolt részét már abbahagyta és végül, hogy a per tárgyává tett levelével felperesnek kárt nem okozott. A felperes által B) alatt bemutatott eredeti levélből, továbbá a perbeli felek előadásából a bíróság meggyőződése és megállapítása szerint kétségtelen, hogy alperesnek a fent megjelölt üzleti ténykedése a versenytörvény 13. §-ában meghatározott cselekménnyé minősül. Alperes versenytársi minősége adva van azáltal, hogy a levél ugyanazon vevőkörben mozog, mint amelyben felperes üzleti tevékenységet fejt ki, a peres felek által hirdetett áruk azonos szükségletet elégítenek ki. Megállapítja továbbá a bíróság, hogy a törvény nem kívánja a rendelkezéseibe ütköző cselekmények, üzleti magatartások ismétlődő számának bizonyítását. Elegendő a versenytörvény tiltó rendelkezéseibe ütköző egyetlen eset igazolása is. A cselekmény elkövetése független attól a kérdéstől, hogy kárt okozott, vagy okozhatott felperesnek. A kénlés csupán az, hogy alperes eljárása az üzleti jó erkölcsbe ütközik-e, alkalmas lehet-e arra, hogy felperesi áru iránt bizalmatlanságot keltsen. Ami alperes ama védekezését illeti, hogy levelét nem sokszorosította, a bíróság megjegyzi, hogy az eredeti példányként holt levélnek, a sokszorosított leveleknél nagyobb reklámhatása van, — az üzleti éleiben nagyobbsúllyal is bír, hiszen éppen ezen oknál fogva a reklám-életben általános a törekvés, hogy a sokszorosított körleveleknek is oly látszatot, oly külsőt adjanak, amely az egyéni, tehát egyedül a címzettnek szóló levél karakterét mutatja. Az ítélet hírlapi közzététel elrendelésére irányuló kereseti kérelmet a bíróság méltányosságból mellőzi. (Bpkam. Vál. Bír. 12.92—1925.) 78. A versenytörvény és a védjegytörvény kolliziója, A német legfelsőbb, bíróság igen érdekes, a versenytörvény egész szellemét kifejezésre juttató ítéletet hozott, ahol túltéve magát a formai jogon, kizárólag az üzleti becsületet, tisztességet kutatta és megszólaltatta a kereskedő lelkiismeretét. A konkrét esetben egy német gyáros 18 évvel ezelőtt belajstromoztatta a „Goldina" szóvédjegyet, melyet azonban egyáltalában nem használt a forgalomban. Versenytársa 10 évvel későbben ugyanezt a védjegyet lajstromoztatja be (ugyanazokra az árukra) és élénk üzleti tevékenységével, a reklámra fordított tetemes költségekkel olyannyira bevezeti, hogy az a forgalomba közkedvelt és keresett áru lett. Felperes, a korábbi vérjegytulajronos, tekintettel arra, hogy a védjegytörvény nem ismeri a kötelező vérjegyhasználatot, perrel támadja meg a későbbi lajstromozást, 10 évvel a bejegyzés után. A védjegy jog szerint nem vitatható, hogy a későbbi lajstromozás törlendő, mivel a törvény nem ismeri a kötelező védjegyhasználatot. De mit szólna a kereskedői tisztesség ahoz, ha felperes az alperes jól bevezetett vórjegyét kizárólag formai elsőbbségi joga alapján töröltethetné és a saját áruin alkalmazhatná. A kereskedői tisztesség gondolata győzött a formai jogon és a legfelsőbb bíróság felperes eljárását minősítette tisztességtelen versenynek. 79. A hangzatos címek, közhatósági funkciók végzésére utaló feliratok használatát a versenytörvény rendelkezései alapján szigorúan üldözik a német hatóságok. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara zsűrijét is ismételten foglalkoztatták e visszaélések, amelyeket a zsűri nem csupán címbitorlásoknak minősítette, hanem oly versenyeszközök alkalmazásának, amelyek a versenytársak érdekeit súlyosan érintik, a közönséget az ily vállalatok teljesítőképessége felől megtévesztik, a többi, becsületes eszközökkel dolgozó versenyvállalatokkal szemben jogosulatlanul előnyösebb helyzetben levőnek tüntetik fel. A zsűri felette kívánatosnak tartja, hogy a hangzatos címeket viselő „nagy", „országos" kiterjedésű vállalatokat sejtető zugirodák mielőbb tűnjenek el az üzleti élet piacáról, mert kétségtelen, hogy az „ilyen" irodák exisztenciális alapja egyedüli tökéje a cím, a jóhiszemű közönség tévedésbeojtését célzó, pszihologiai alapon, gondosan megválasztott — liangzatos cím. 79a. A nein művészi alkotás nem részesülhet védelemben. Felperes előadta keresetébén, hogy az általa készített síremlék-tervezetet átadta a cementgyáros alperesnek, hogy az ennek alapján, készítsen felperes elhalt felesége sírja részére síremléket. Alperes a felperes hozzájárulása nélkül ezen eredeti tervnek utánképzésével harmadik személy részére is egy teljesen azonos tervezetű síremléket készített. A bíróság szakértőket hallgatott' ki. akiknek véleménye alapján arra a