Iparjogi szemle, 1926 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1926 / 3. szám - A kamarai választott bíróságok teljes hatásköre. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara felterjesztéséből - A Tisztességtelen Verseny. Az Iparjogvédelmi Egyesület kiadása

11 wail uein azon fekszik, hogy a gépekét, amelyekkel a peres lelek a tésztái gyártják, valamint a receptet, bárki megszerezheti, hanem azon, hogy az alperesek, akiknek jogelődje 1896-ban ezeket á cikkekéi gyártotta, a gyártást azóta abbahagyták, és a mikor felperes 1925-ban azl újra kezdette, ők is nyomban ugyanolyan cikket hoztak hasonló elnevezés alatt forgalomba; ezzel pedig a felperes igényt nyert ahoz, hogy mint ezt a cikkel újabban elsöizben (j.i/árló versenyvállalat védelmei kapjon az ellen, hogy más versenyvállalal ugyanazt azt árut majdnem azonos hangzású név alatt ne gyártsa; ennélfogva az ügy sorsára közömbös az, hogy a gépek és a recept közforgalom tárgyai és bárki állal beszerezhetők. (Bp, Kain. Val. Bír. 85.005- 1925.) 4U. Hólabdaszerződés. Nincs jelentősége annak, hogy alperes az ilyen ügyletek kötését már abbahagyta. A már megkötött ügyletek lebonyolítása szintén hólabdaszciű eladás. Felperes keresete értelmében ítéletet kéri Alperes beismervén a terhére rótt hólabdarendszerű eladásokai, őt a keresetben kért 3.000.0(10 korona pénzbírság terhével a hólabdarendszerű eladások abbahagyására kellett kötelezni, mert azt az hl. tör-, vény 14. §-a tiltja, 26. §-á pedig kihágásnak minősíti és 112. §-a abbahagyás alatt valamely cselekmény ismétlődésétől való tartózkodást i- érti, úgyhogy az ügy szempontjából nincs jelentősége annál,-, hogy alperes az ilyen ügyletek kötését »""' abbahagyta; miért is a választott bíróság erre a körülményre tekintet nélkül alperesi abbahagyásra kötelezte, mivel igaza van felperesnek abban is, hogy a cselekmény megismétlésétől az abbahagyás dacára tartani lehet. Kötelezni kellett azonban alperest nemcsak a jövőbon kötendő ilyen ügyletek abbahagyására, hanem a már megkötött ügyletek lebonyolításának beszüntetésére is. mert azok lebonyolítási, szintén a hólabdaszerfí eladás fogalmi körébe tartozik, annak beszüntetése szintén közérdek, tekintettel arra, hogy a hólabdarendszerű ügyletek lebonyolítása épúgy a tisztességtelen versenybe ütközik, mint általában az ügyletek megkötése. (Bpkam. Val. Bir. 25.122—1926.) 41. Védjegyjogi viszonosság az utódállamokkal. (Keresk. min. határozatból). Felperesnek a kereshetőségi jog alátámasztására felhozott állításait egyenként vizsgálva, meg kellelt állapítani, hogy felperes a prágai kamara által kiállított lajstromkivonat szerint 1469. és 1370. számok alatt 1901. évi májas hó 30-án belajstromoztatta. 1911. évi május hó 22-én, majd 1921. évi május hó 12-én pedig a prágai kamaránál megújította védjegyeit. Ezen tényállásból a védjegyek jogi hatályára nézve most már az volt megállapítandó, hogy felperesre nézve a védjegyek jogi hatálya Magyarország területén Csehországnak Ausztriától való elszakadása után az 1908. évi XII. te.-be iktatott védjegyjogi viszonosság alapján továbbra is fennállott-e. Ausztriával a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozása tárgyában 1907. évi október hó 8-án kötötl és az 1908. évi XII. tc.-be iklatott szerződés szerint melynek érvényességi tartamál legkésőbb 1919. évi december hó 31-ig meghosszabbította az 1917. évi XVII. te, a védjegyek nek Magyarországon történő belajstromozásával a védjegyoltalom Ausztria területére is megszereztetek és viszojil. Ezen védjegyjogi viszonosság folytán, tekintet nélkül arra, hogy Csehország mikor szakadt e] Ausztriától, a felperesi védjegyek a trianoni békeszerződés 257. §-a szerint is 1921. évi május hó 30-ig, vagyis addig élvezték Magyarország területén az oltalmat, amíg az oltalom azokat a volt osztrák és magyar monarchia törvényei szerint megillette. Minthogy azonban az oltalom alapját, képező államjogi helyzet a békeszerződések folytán eltolódásokon meni keresztül, az ezen eltolódás folytán keletkezett Cseh-Szlovák köztársasággal való védjegyjogi viszonosság az 1913. évi XII. tc. 0. §-ában említett nemzetközi szerződés vagy egyezmény hiányában felperes által igazolva nem lett, illetve annak hiányát a keresetlevélben maga felperes adta elő, ennélfogva felperes védjegyeinek oltalma Magyar ország területén 1921. évi május 30-ával aiegszünt. Az. oltalom megszűnésének lényével felperes részére Magyarországon az ipari jogvédelem tekintetében a kereshetőségi jog is megszűnt, mert a védjegyoltalomhoz megkívánt jogi alap hiányzik. Ezen jogi alap hiánya zárja ki felperes részére azt a lehetőséget; hegy kereshetőségi jogai az 1895. évi XL1. tc. 7. és 4. Vaira is alapítsa. A 7. Vban biztosított 2 évi lajstromozási tilalom, iigyelemniel a/, 1890. évi II. 1c. 32. §-árn, illetve az azt kiegészítő 1913. évi XII. 1c. fi. §-ára, csak azl a védjegytulajdonost illeti, aki egyébként fennálló nemzetközi szerződés, egyezmény vagy viszonosság fenforgása mellett, tehát a védjegyoltalom terén Magyarországon összes jogainak birtokában veszti el védjegyét a törvényben megkívánt valamely forma be nem tnrlása minit. <le nem illeti meg az olyan volt védjegytulajdonost, aki védjegyéi nemzetközi szerződés, egyezmény, vagy viszonosság hiányt, miatt vesztelte el. Ebből pedig következik, hogy a felperes állal a 7. §-ra alapított kereshetőségi jog meg dőltével, a védjegynovella 4. § ára alapítod kereshetőségi jog is megdőlt a fentebbi indokból. Nem helytálló felperesnek azon érvelése sem, mellyel az 1921. évi május hó 12-ikí prágai megujttusnal Magy irois igon -. akj ÍV\ rny»•*»;•,,•( ( \ itatja különös tekintettel a trianoni békeszerződés 242. Vára, meri a hivatkozón §-ból csak az magyarázható, hogy valamely cseh állampolgár, amelynek 1914. évi július hó 28-án Magyarországon önállóan már megszerzett védjegyjoga volt és a háború kitö rése folytán ezen jogának fenfarfásához szükséges valamely kötelezettségnek nem tudott volna eleget tenni, hogy azt a békeszerződés életbelépésétől számított egy évi időtartam alatt Magyarországon elvégezhesse, dé nem magyarázható az, hogy valaki a prágai kamránál elvégzett valamely kötelezettség teljesítéséből akarjon védjegyjogot szerezni, illetve arra kereshetőségi jogot alapítani. Minthogy tehát felperes az 1890. évi II. tc. 32., illetve az azl kiegészítő 1913. évi XII. tc. (i. §-ában említett fellételek fenforgását nem igazolta, az 1895. évi XLI.. tc. 7. és 4 §-aira, valamint a békeszerződés 242. Vára alapítón kereshetőségi joga pedig a fentebb előadottakkal megdőlt, ennélfogva felperest keresetével elutasítani és a Pp. 425. %-a alap ján alperes kiadásaínak megfizetésére kötelezni kellett. (245 1925. Keresk. Min.) 42. A jó erkölcsök alapján felállítható korlátok. Alperes, az általa az II. szálloda épületében bérelt kávéházi és re>i dég'lői helyiségek közül a vendéglői helyiségei albérletbe adta .felkeresnek. Felperesek kötelezik maglikai, hogy az albérlet tartama alatt a vendéglői üzletet kávéházi üzemre nem alakíthatják át. Alperes, akit a szerződés nem kötött, a szerződéses viszony tartania alatt kávéházi helyiségében etgyszersmind vendéglői ipar folytatásába kezdeti és az uccai bejárai felett, attól jobbra balra, nagy falragaszokon ebéd kiszolgáltatási hirdetett. A Zsűri nézete szerint alperes vétett az üzleti tisztesség ellen, mivel alperes felperessel szemben, akinek- üzleti tevékenységét a maga javára szerződéses kikötéssel korlátozta, oly magatartást tanúsított, amely az üzleti jo erkölcsikbe ütközik. A szóbaulc\ó szerzád.s keiesenos üzleti érdektől a kaviihazi «., vendsglsi ipart a l; lek között elkülc níti; felperes tehál a/, üzleti tisztesség védelme alapján teltei lén joggal bír arra, hogy védelemben részesüljön olyan támadás ellen, amely vendéglőjének forgalmát, az őt egyoldalúlag lekötő alperes részéről veszélyezteti. Miután az üzletek szóm szédsága az összetévesztés lehetőségiét kétségkívül megállapítja, vagyis alkalmas arra, hogy a vendéglőt kereső közönséget, vagy legalább annak egy részéi alperestől elvonják, a zsűri a maga részéről támogatja felperes ama igényét, hogy a szerződéssel védeti alperessel szemben ő i.s védelemben részesüljön. (Bpesti Kamara. 15.326/21—1925.) 43. Az alkalmazottnak vezérképviselet elnyeréséért folytatott versenye: üzleti verseny. Alperes, aki felperes üzletvezetője volt, megszerzi a T. gyár vezérképviseletét, amely az. 1925. évi szeptember hó 30-án lejárt szerződés alapján felperesé volt. Felperes alperes eljárását tisztességtélen versenynek minősíti és kéri, hogy alperest a T. gyár vezérképvisele tétől tiltsa el és erről az érdekelt gyárat értesítse. A kamara mindenek előtt megállapítja, hogy alperes az esetben, ha és amennyiben mint a felperesi cég üzletvezetője az adott helyzetfel visszaélve, a képviseletet megbízatásától eltérőleg nem a felperes, hanem a maga javára szerezie meg, nem mint alkalmazott, hanem már mint versenytárs a felperesi céggel, nem különben az üzletág állal érinted valamennyi versenytárssal szemben is, üzleti versenyt folytatott. Alperes ez üzleti versenyével ez esetben, a kamara nézete szerint, véteti a versem thrvi n\ 1. szakasza alaprin js megkövetelhető jc erkclc&Sk ellen. A kamara nézete szerint az. alkalmazott, aki e .ninősegében a munkaadó terhére, annak üzleti Iiálráinjára önálló kereskedelmi, vagy ipari tevékenységei fejt. ki„ veszedelmes fffseriytárs, mert ellenőrizhetetlenül vonja el fokról-fokra munkaadójának vevőkörét és meg nem engedett eszközökkel készíti elő a saját, jövőbeli munkaadójának vagy társának anyagi boldogulását. Súlyosabb elbírálás alá esik a vezérképviselet elvonása, amidőn az alkalmazóit szándékosan, egy csapásra akarja elhódítani munkaadójának valamennyi vevőjét, üzletkötési lehetőségeit. Alperes versenye tehát, amennyiben felperes előadása bírói megállapítást nyer, a kamara nézete szerint, verseny és pedig tisztességtelen verseny. Kétségtelen, hogy a konkrét cselekmény nem ismételhető, tehát abba sein hagyható, legfeljebb arról lehet szó, hogy alperes a vezérkép-