Iparjogi szemle, 1926 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1926 / 1. szám - Hágai Nemzetközi Iparjogvédelmi Konferencia
2 IPARJOGI SZEMLE továbbá, hogy az iizli-ti tisztességet érintő üzleti eljárás a leggyakrabban nem valamely határozott személy ellen irányul, hanem anélkül, hogy valamely versenytársat hátrányosan befolyásolna, a tett elkövetőjének valóságos vagy látszólagos fölényt, a versenytársainak pedig hátrányt jelent. ((Budapesti Kamara-Zsűri 1783—1/1925.) 2 Megtévesztő árjelzö táblák. A vásárlóközönség az árjelző táblákban előnyös árajánlatot vagyis a kelendőség fokozására alkalmas adatokat lát. Tekintettel pedig arra, hogy a törvény az adatok tartalmára vonatkozólag seminő irányban előírást nem tesz, a konkrét kérdés elbírálásánál egyedül az illető áru rendes vevőinek az értékelése a mérvadó. Az adatok híresztelése az árjelzö tábláknak az üzleti kirakatban közszemlére való kitétele által befejezést nyert. Az árjelzö tábla tendenciózus elhelyezése, az áruknak egybekapcsolása, összctartózandóságuknak demonstrálása által valótlan adatot tartalmaz* az egybekapcsolt (lánc az órával) áruk anyagát jelzi és pedig a valóságnak még nem felelő módon (a lánc ezüst, a vele összekapcsolt óra már nikkel.) Ez üzleti eljárás a zsűri nézete szerint nem tekinthető üzleti élelmességnek, mivel valótlan adatok tartalmazásával a kedvezőbb ajánlat látszatát kelli a vevőben és fölötte -alkalmas arra, hogy a versenytársak üzleti eljárását helytelen és ferde megvilágításba („árdrágítók" — „zsarolnak") helyezze, helyt nem álló következtetésekre adjon alkalmat. Az ily üzleti eljárás nem csupán az egyes szakmának a tekintélyét és megbízhatóságéi ássa alá, hanem súlyosan érinti és káros kihatással van a magyar kereskedelem és ipar jó hírnevére. Itt nem csupán a közvetlen vásárló az irányadó, hanem általában a járókelők értékelése, akik a versenytársak kirakatában elhelyezett árjelzö táblák alapján tájékozódnak és a külalakra nézve (ugyanolyan formájú és külsejű, de más fémből előállított) azonos árucikkek áraiban mutatkozó érthető, dc előttük áthidalhatatlannak látszó árkülönbségek alapján ítélnek. A súlyos kritika, mindenkor a becsületes eszközöket igénybevevő versenytárs jöhírnevét csorbítja. Az ily árjelzö táblák valótlan adatokat tartalmaznak és felette alkalmasak a közönség megtévesztésére, amiért is a zsűri felfogása szerint mint reklámszédelgések üldözendök. (Budapesti Kamara-Zsűri 1783—2 1925.) :!. Az „Áruházak" reklámtevékenysége. „Áruház" kitétel alatt általánosságban oly objektumot, illetve épületet kell értenünk, amely kizárólag az „Áruház" céljainak szolgál. A szó teljes értelmében tehát az „Áruház" megjelölés a különböző gazdasági célokat szolgáló áruknak egy helyen való eladási helyét, specializált szakmában pedig minden, az illető szakmához tartozó árucikkeknek raktárontartását jelenti. Kétségtelen, hogy a gyakorlati életben az „Áruház" kitételt bő áruraktárral bíró üzletek mind általánosabban használják, sőt újabban kicsiny áruraktárral is alig rendelkező üzletek. A zsűri az „Áruház" megjelöléssel hirdetett üzlet kisebb terjedelmét és szűkös raktárát figyelembe véve, az „Áruház" kitételt oly adatnak tekinti, amely a közönség megtévesztésére alkalmas. Maga a szűk helyiség ugyanis egymagában véve nem alkalmas a járó-kelő megtévesztésére. Lemosolyogja az üzleti bejáratot szinte eltakaró hangzatos vállalati megjelölést. Komoly és veszedelmes jelleget ölt azonban a jogosulatlanul alkalmazott vállalati megjelölés (Áruház), ha a lapok, főleg a vidéki lapok hasábjain, egy egész oldalt lekötő alakban jelenik meg. A vidéki olvasót a nagykereteket mutató Áruház („Levelező osztály', „Szétküldési osztály", „Rendelési osztály", „Vevőt a főbejáratnál elhelyezett táblák irányítják") csak egy bejárat van! („Lift", uecai kis helyiség stb.), a felsorakoztatott tenger áruk (raktár felett nem is rendelkezik) az olvasót feltétlenül megtévesztik és bizalmát gerjesztenek benne. A „Nagy Áruház" — pedig az úgynevezett „csuk egyszeri szállitás"-ru van berendezve. A következő esztendőben ismét felbukkan, de már nem „Oroszlán"* Nagy Áruház, hanem talán „Glóbus" Nagy Áruház vállalati megnevezés alatt. Az ily vállalat tehát nem hivatkozhat a valóságnak megfelelő váUqlati megjelölés használatára. Tisztességtelen versenyeszköz, mert a látszólag ártatlan — komolytalan vállalati megjelölés fölötte alkalmas lehet arra, hogy a közönség a hirdetések közléseit ha azok mingyárf hangzatos beállításban, de egyébként kifogástalan a valóságnak megfelelő adatokkal, árajánlatokkal vonják magukra a vevők figyelmét, bizalmatlanul fogadja és a hirdető versenytársak egészséges reklámtevékenységéét illnzóriussá tegye. A fent előadott üzleti eljárás teljesen kimeríti a reklámszédelgés tényálladékát. (Budapesti Kamara-Zsűri 1783—3/1925.) 4. „Maradék Áruház", mint állandó vállalati megjelölés. A vállalati megjelölések értelmének elbírálásánál irányadó az a benyomás, amelyet az üzleti felirat, az üzlet megszerzése az érdekelt közönségnél kelt, — ahogyan t. i. az a fogyasztóközönség köztudatában él. A közönség előítéletei, szokásai, sőt és főleg tévedései is gondosan inérlegelendok. Nem szükséges, hogy a vevőközönség általában a vállalati megjelölést illetőleg tévedésbe essék, hanem elegendő, ha a járókelők egy nem egészen csekély részét az üzleti vállalat megnevezések megtévesztik. A „Maradék Áruház" mint állandó vállalati megnevezés, a zsűri felfogása szerint a vevők egy tekintélyes részénél oly adatnak tekinthető, amely előnyös vásárlási ajkalomra utal és így a vevőt elhatározásában befolyásolhatja. Alkalmas lehel annak a látszatnak a felkeltésére, hogy oly vásárlási lehetőséggel áll szemben, amely részére a rendesnél kedvezőbb feltételeket tartalmaz. Különösen irányadó, hogy a konkrét esetben a „Marodéi; Amim:' kitétel a cégtáblán feltűnő nagy betűkkel van megjelölve és így a versenytársak által az üzleti kirakatban vagy az üzlet belső helyiségeiben elhelyezni szokott hasonló feliratú előnyös vásárlási lehetőséget hirdető reklámtáblákkal szemben előnyösebb, az „állandó" jellegnél fogva pedig különösen előnyös vásárlási alkalmat hirdet. Helyénvaló ez adatnak („Maradék Áruház") a cégtáblán vállalati megnevezésként, a cég vezérszavaként való feltüntetése, ha a vállalat főleg maradékok árusításával kereskedik és egyéb, végben eladandó árukkal csupán oly arányban, mint amilyen arányban a végekben eladó versenytársai maradékok árusításával foglalkoznak. Ellenkező esetben a „Maradék-Áruház" kitétel nem fedi az üzlet belső tartalmát és a közönség körében a többi versenytárs hátrányára helytelenül és megtévesztő módon különösen előnyös gazdasági helyzetet teremt: a közönség a szokásos ügyelem és köztudat, mellett e vállalati megnevezésnek a valóságnak meg nem felelő értelmet tulajdonít. (Budapesti Kamara-Zsűri 1783—4/1925.) 5. „Alkalmi Áruház" megnevezésnek állandó vállalati megjelöléseként történő használata a zsűri véleménye szerint fölötte alkalmas lehet arra, hogy a közönségben a különösen kedvező vásárlás hitét felkeltse. Mint állandó vállalati megnevezés jogosulatlan előnyben részesíti az egyest versenytársaival szemben. (Budapesti Kamara-Zsűri 1783—4 1925.) (! „Jóravaló kereskedő, — de nem rendelkezik elegendő tökével, hogy valamire való árut raktáron tarthasson" „Jobb áruja nem is lehet stb". Az ily kijelentések felismerhető célja, hogy a versenytárs vevőkörét bizalmatlanná legye és ezzel vevőkörét csökkentse és a saját magáét növelje, a saját boldogulását nemtelen eszközökkel elősegítse. Kétségtelen, hogy a fentidézett és ebhez hasonló kijelentésekkel a versenytársaknak az üzleti forgalomban elfoglalt pozícióját. erkölcsi támadás éri. A kereskedői tisztesség ugyanis nem pusztán az erkölcsi benső értékben, hanem abban is megnyilvánul, hogy a hivatásából kifolyó kötelezettségének (a hirdetett minőségű áruk leszállításának) eleget tud és akar tenni. Ha tehát a kereskedőnek q teljesítőképessége a hirdetéseiben foglalt, az áru minőségére vonatkozó adatainak valódisága kétségbe vonatik, az egyértelmű a kereskedői jóhírnév megtámadásával, a bizalom megsértésével, illetve a jóhírnév veszélyeztetésével. A kereskedő vagy iparos tehát akkor, amidőn sem jogos, sem a közérdek megóvása céljából tesz ily közléseket, hírnévrontást köret el. A fentidézett kivételeknek „bizalmas" formában, de mindazon vevőkkel való közlése, akik a versenytárs hirdetésében szereplő áruk olcsóbb áraira hivatkoznak, — jogos kritikának csak az esetben tekinthető, ha versenytárs a hirdetésben szereplő áruk hamis minőségéről előzetesen meggyőződést szerzett és bizonyító erővel bíró adatok felett rendelkezik. Ellenkező esetben a védelmek, lappangó hírek alapján „bizalmasan", kizárólag a saját üzleti érdekek szempontjából terjesztett hírnévrontó állítások alkalmasak lehetnek arra, hogy ellenőrizhetetlenül, de annál biztosabb és elháríthatatlan erővel a versenytárs hírnevét, hitelét és ezzel exisztenciáját aláássák, anyagi és erkölcsi romlásba döntsék. Az ily lappangó hírek terjesztése „bizalmas nyilatkozatoknak" semmiesetre sem tekinthetők és így azok terjesztőivel, mint támadó és sértő cselekmények elkövetőivel szemben a törvény legteljesebb szigorának alkalmazását kell kérnünk. A zsűri az ily esetben a szándékosság fenforgását igazoltnak látja. (Budapesti Kamara-Zsűri 1783—5/1925.) 7. „A napiárból 35—40%-ot engedünk". 54%-ka] olcsóbb, mint bárhol". A rabatt rendszerint az áraknak magasabb nívón tartását az eladási árhoz hozzácsapott plusznak (Preisaufschlag) elengedését jelenti, esetleg kevésbé értékes áruk forgalomba bocsátását. Alapjában véve nem olcsóbb azokkal szemben, akik vevőiknek ily rabattot nem adnak. Mindazonáltal általában a fogyasztók becsapásáról mégsem beszélhetünk, mert a rabatt tulajdonképpeni becsületes célja: kevesebb haszon biztosítása alapján egyfelől a készpénzben történő fizetések előmozdítása, másfelől a vevőkör szélesbítése. Az ily közlések, nemkülönben az újabban mind általánosabbá váló „ingyen fényképezésekének, „ingyen sorsjegyeknek", „ingyen ebédeknek" stb. a hirdetése ázok belső tartalmának vizsgálása nélkül — tehát a még oly tetszetősnek és valószí-