Iparjogi szemle, 1925 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Az iparjogvédelmi törvények egységesítése. Magyar gyáripar melléklapja

10 [PARJOGl SZEMLE kat nyerjen. Eliez képest a szóban forgó törvényalkotás a következőket kell hogy felölelje: 1. A mintaoltalom időtartama .">, (> vagy í) évre terjed a bejelentő választása szerint, aki a meghosszabbítást egy-egy ciklus leteltével is eszközölheti. A/, egymást követő ciklusok megfelelően emelkedő díjfizetéshez vannak kötve (pl. 5—10—20 aranykorona). A jelenleg belajstromozott minták oltalma is meghoszszabbítható. 2. A minta letétele a szab. bíróságnál központilag eszközlendő, mert a nyilvántartás áttekinthetősége és folytonossága (ami a versenyben érdekeltek szempontjából nagyfontosságú) csakis így biztosítható. 3. Az engedélyezés, a jog fennállása, valamint több igényjogosult jogának összeütközése kérdéseiben a szab. bíróság dönt: első fokon a bejelentési, végső fokon a bírói osztály. 4. A mintaoltalom megsértése vétséget képez, amely cselekmény anyagi magán- és büntetőjogi elbírálása tekintetében az 1923 : V. tc. (versenyjogi törvény) 18. §-a (bitorlás és idevágó egyéb rendelkezései) megfelelően alkalmazandók. II. A versenyjogi törvény tiltó rendelkezéseibe ütköző cselekmények 3 évi fogházzal büntethető vétséget, sőt visszaesés esetében bűntettet képeznek. Magánjogi vonatkozásban a sértő fél a teljes kár, az elmaradt haszon, sőt az eszmei kár megtérítésére is köteles, holott e cselekmények még egy esztendővel ezelőtt legnagyobb részben egyáltalán nem estek büntetőjogi tekintet alá, de magánjogi vonatkozásban sem minősítette azokat _ a gyakorlat (legalább is jó részben) tiltott cselekménynek. Ezzel szemben a találmány, amely pedig — mint a gazdasági haladás legfőbb tényezőjét képező technika legbatékonyabb emolumentuma — nálunk is már több mint száz esztendei jogi oltalomra tekint vissza, csaknem védtelen. A büntetőjogi oltalom a pusztán kihágásnak minősített bitorlással szemben (jelentéktelenül felértékelt) 600 korona pénzbüntetésben merül ki és itt legfelsőbb fórumként az az instancia (kir. törvényszék) jár el, amely lenalsó fórumot képez a tavaly még megengedett, de most már a versenytörvény alá eső cselekmények tekintetében. Az anyagi magánjog szempontjából pedig a helyzet az, hogy a sértett fél legfeljebb a számszerűleg kimutatható (vagyis rendszerint egyáltalán nem érvényesíthető) kár megtérítésére tarthat igényt, ha csak nem kívánja beérni azzal a 20.000 koronás maximummal, amelyet 30 évvel ezelőtt a szab. törvény helyénvalónak talált. Addig is, míg a számos más kérdésekre is kiterjedő rendszeres reform megvalósítható lesz, haladéktalanul gondoskodnia kell tehát a törvényhozásnak arról, hogy a javasolt törvényalkotás keretében kimondassék, miszerint: 1. A szabadalmi oltalom megsértése szintén vétséget képez, amely cselekmény anyagi, magán- és büntetőjogi elbírálása tekintetében az 1923 : V. tc. 18. §-a és az idevágó egyéb rendelkezések megfelelően alkalmazandók. 2. Ezen cselekmény tekintetében is a kir. törvényszékek mint büntetőbíróságok hatáskörébe ntaltatik. III. Mindaz, amit a szabadalmi oltalom jelen állapotára nézve fentebb előadtunk, lényegileg a védjegyoltalomra nézve is áll. Az 1921 : XXII. tc. 7. §-a ugyan védjegybitorlás vétséggé léptette elő és azt 6 bavi fogházbüntetés alá vonta, azonban a bírói hatáskör és az anyagi magánjogi rendelkezéseket abban az állapotban hagyta meg, amelyben az addig volt és amely azonos a szabadalmi oltalom tekintetében már előadottakkal. A helyzet tehát jelenleg az, hogy valamely egyáltalán be sem lajstromozott árujelzés sokkal hatékonyabb oltalomba részesül, mint legnagyobb és legtekintélyesebb vállalataink némelyikének létalapját képező félszázados védjegye! Téved, aki azt liiszi, hogy ezen az aránytalanságon a versenytörvény megfelelő alkalmazásával az egész vonalon segíteni lehet. Büntetőjogi vonatkozásban ez semmi körülmények közötl sem foghat helyt, mert konkuráló jogszabályok közül mindig az enyhébb alkalmazandó, de anyagi magánjogi vonatkozásban is csak hosszú-hosszú joggyakorlaton alapuló fejlődés tehetné túl magát azokon az aggályokon, amelyek a konkuráló és egymást kifejezetten hatályban tartó jogszabályok egybevetéséből adódnak. Ily kétségeknek elejét veendő, tehát bele kell vennünk a szóban forgó törvényalkotásba e részben is ugyanazt a rendelkezést, amelyet fentebb a szabadalmi oltalom körében javasoltunk. Lépten-nyomon találkozunk sokkal kevésbé fontos tárgyat felölelő alkalmi törvényalkotásokkal (pl. röviddel ezelőtt és pedig ismételten védjegyügyi díjmegállapítást tartalmazó törvénycikkel), méltán remélhető tehát, hogy a szakérdckeltség és az összes hivatott tényezők nyomatékos támogatásával ezek a legégetőbb és már csak a nemzeti presztízs szempontjából sem halasztható reformok valóra válnak. />/-. Fazekas Oszkár, Hazai jogesetek Üzleti verseny 32. Kollizió a kereskedelmi törvény, a védjegy és a versenytörvény között. A kereskedői név átruházhatósága és a családnévhez való viszonya. Vonatkozások a védjegyjoghoz. Felperes 1906. évben egyebek között mosószer árukra belajstromoztatta a Lux szó védjegyet. Alperes megengedett utódlás alapján az alperesi cég alapító tagjának családnevével azonos, már a felperesi védjegy lajstromozást megelőző időben használt Lux M cég rövidített alakját (csupán a családnevet), cégtoldatként, idézőjelek közé téve, felveszi cégszövegébe „Lux" Rt.). Alperes cégét szapapn forgács áruin olyképpen alkalmazza, hogy a Lux megjelölést megkülönböztetett nagyságú betűkkel kiemeli a cég szövegéből és ezenfelül a Lux megjelölést szembeötlő, az egész csomagolás külső képét uraló, markáns betűkkel alkalmazza a doboz közepén és oldalán. Felperes panasz tárgyává teszi az alperes által forgalomba hozott csomagokat (dobozokat), kéri a L.. megjelölésnek idézőjelek nélkül és az utódlásra való utalással történő használatát. (L. M. utóda Rt.) Tiltakozik (felperes) a Lux névnek védjegy (árujegy)-ként történő használata ellen, mivel a Lux nevet az utódlás folytán a fennálló korábbi védjegyjogra való tekintettel alperes kizárólag, mini cégnevet alkalmazhatja csomagolásain. Alperes hiVatkozik arra, hogy a felperesi védjegy lajstromozást megelőző időben az L.. nevet már árunévként alkalmazta szappan-forgács, illetve egyéb általa forgalomba hozott kozmetikai áruinak megjelölésére és így felperes korábbi védjegyjoga alapján az ő csomagolásait kifogás tárgyává nem teheti. A konkrét kérdés elbírálásánál mindenekelőtt a kamara felhívja alperest annak igazolására, hogy a Lux megjelölést szappan-forgács áruin a felperesi védjegylajstromozási megelőzően már használta és pedig olyképpen, hogy a Lux áruniegjelölés, mint saját vállalatának árujegye (származási jegye) vált általánosan ismeretessé, vagyis felhívja a Lux családnév nem egyszerű és egyszeri, hanem „kvalifikált" árujegy használatának igazolására. Amennyiben alperes a bírói eljárás során ily kvalifikált használatot nem tudna igazolni, a perbeli kérdés elbírálásánál a következő, a gyakorlati életben immár teljesen kiforrott, csupán a törvényhozás által eleddig kellőképpen nem honorált elvek tartandók szem előtt. Elsősorban i's a versenytörvény és a cégjog kolliziójával találkozunk. A határ-kérdéseket tehát itt élesen el kell választanunk, anélkül azonban, hogy a versenytörvény intencióit figyelmen kivül hagynék. A cégbíróság pusztán a kereskedelmi törvény alapján, iparrendészeti szempontból bírálja a cég szövegét, ellenben a versenytörvény alapján eljáró perbíróság nem az alaki cégjog, hanem a versenytörvény szellemét tartja szem előtt. Az egyik törvény egy jelzéshez (külsőség üez) ad kizárólagos jogot, a másik ettől függetlenül magának az ipari vállalatnak a tisztességtelen verseny utjain való zaklatás ellen kíván oltalmat nyújtani. Hogy a zaklatás adott esetben egy formaríag bejegyzett cégszöveg segélyével történik, az közömbös. A cégbíróságnak a cég elbírálását tárgyazó döntése