Iparjogi szemle, 1925 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Az iparjogvédelmi törvények egységesítése. Magyar gyáripar melléklapja

IPAKJOGI SZEMLE tehát más természetű előfeltételeken alapúi, mint amelyeket az egymással szemben álló magánérdekeket tárgya zó versenytörvény tart szem előtt, A versenytörvény mindenkor az ismertető jel mögött álló ipari tevékenységet részesíti közvetlen jogi oltalomban és így ezáltal az iparűzés magánjogilag védett jogtárgynak tekintendő. Tisztázandó továbbá a kereskedői név átruházhatóságának és a családnévhez való viszonyának a kérdése az üzleti tisztesség szempontjából. A kereskedelmi név, a vállalat egyik legfontosabb alkatelemét képezi, amely a vállalat állandóságát bizto> tsítja, amely tehát állandó marad, tekintet nélkül a tulajdonos személyének változására akkor is, ha az a harmadik személy jogainak hiányában nemcsak a közvetlen jogutódra, hanem minden későbbi jogutódra is átszáll. Ha tehát az előd nevének oly hatást tulajdonít valaki, hogy az őt ebben a fáradozásában támogathatja és az előddel megállapodásra is jut, nem forog fenn ok arra, hogy a két jogügyleti akarat találkozása meg ne hozza a célba vett eredményt. A kereskedői név tehát átruházható és forgalom tárgyát képezi. Az üzleti tisztesség szempontjából nézve a kérdést, nyilvánvaló, hogy úgy az eredeti (születéssel, jogutódlással), mint a származékos úton (névváltoztatás, örökbefogadás) szerzett nevet, vagy céget csak abban az esetben használhatom, ha az a használat mások szerzett jogait nem érinti, ha a név (cég) abban az időpontban, amidőn az iij verseny vállalat megjelent a piacon, gazdasági értékkel nem bírt, mint más versenytárs vállalatának neve, cége, vállalati megjelölése, illetve árujegye, védjegye már általánosan ismeretessé . nem vált. Végül a cég és a védjegyjog kolliziójának a kérdését kell érintenünk. A védjegytörvény (5. §) értelmében senkise gátolható meg abban, hogy nevét avagy cégét akár rövidebb alakban is áruin ne alkalmazhassa. A versenytörvény értelmében azonban (9. §) e rövidebb alakban (árunévként) történő használat nem nyúlhat be más versenyvállalat védjegyjogaiba. Különbséget kell tehát tennünk a névnek (családnévnek) cégképpen (mint az árut előállító, illetve forgalomba hozó versenytárs) és védjegykép (vagyis a nevet, családnevet, céget, az áru neve-ként) történő használata között. A cégként való használat a cégnek a cégszerű, tehát a cégszöveg egyes részeinek egyenlő nagyságú betűkkel való alkalmazását jelenti, míg a védjegyként (árujegyként) történő használat, a cégtoldatnak, illetve a cég jellegzetes részének árunévként szembeötlő alakban való használatát juttatja kifejezésre. Az előadottak alapján, amennyiben alperes a Lüx névnek, a felperesi lajstromozást megelőző időben történő kvalifikált használatát nem igazolná, úgy a kain;n :t nézete szerint alperes tartozik a jogosan meg-szerzett nevet (Lux) cégszövegében cégszerűen, vagyis egyenlő nagyságú betűkkel az idézőjel elhagyásával alkalmazni. (Az idézőjel ugyanis a konkrét esetben árujegy jelleggére utal.) Alperes szappan-forgács áruin, áru csomagolásain a Lux árumegjelölést más vonatkozásban (tehát a cégszövegből kiemelkedő alakban, vagy a cégszövegtől különváitan) nem használhatja. Felperes ama kérelmét, hogy alperes a Lux nevet a cégszövegben az utódlásra való utalással alkalmazza (L. M. utóda Rt.) a Lux névnek alperes által cégként a felperesi védjegynél korábban történt használatra való tekintettel nem tartja indokoltnak.* (Bpkam-Jury 23.880—1924). 33. Ideiglenes intézkedés bűnvádi perben. Vétségek miatt folyamatba tett bűnvádi perek a kir. törvényszék hatáskörébe tartoznak. A budapesti kir. büntető tszék *A kir. törvényszék felperesek keresetének oly értelemben ad helyt, hogy a Tvt. 8. §-a alapján végrehajtás terhe mellett kötelezi alperes céget arra, hogy cégszövegéből az idézőjelek közé helyezett „Lux" kitételt hagyja ki és ehelyett vegyo fel a „Lux M. utóda" kitételt, vagy pedig amennyiben ennek cégjogi akadálya volna a Lux kitételt teljesen hagyja ki és a közgyűlési határozat útján eszközlendő, ezen változást a cégbíróságnál 30 nap alatt jelents© be. (13. P. 43.842—1924. bpesti ür. tvszélk.) vádtanácsa a tisztességtelen verseny miatt V. M. ellen indított bűnügyben a kir. törvényszék vizsgálóbírájának 1924. évi november hó 21. napján B. 12.7681924. 2. szám alatt hozott végzését, mellyel sértettet azzal a kérésével, hogy a bitorló cég eszközeinek, cégtáblájának, a hirdetéseknek, levélpapíroknak, árjegyzékeknek lefoglalása és megsemmisítése végett a zárlatot rendelje el, elutasította, a nevezettet sértett felfolyamodása következtében vizsgálat alá vette és meghozta a következő végzést: A vádtanács a felfolyamodásnak helyt adva, a vizsgálóbíró végzést a Bp. 384. §-ának 4. pontja alapján megsemmisíti és a vizsgálóbírót megfelelő új határozathozatalra utasítja. Indokolás: A V cég feljelentésében azt panaszolja, hogy a V. M. igazgatása alatt álló V.... cég dacára annak, hogy a budapesti kir. ítélőtábla és a m. kir. Kúria őt a V... vezérszó használatától eltiltotta, jelenleg is ezt a céget használja üzlettelepét ezzel a vezérszóval látja el, abból a célból, hogy üzleti közönségüket elvonja. Feljelentésében kérte a bitorló cég megtévesztő eszközeinek stb. eltávolítását, illetve megsemmisítését. A vizsgálóbíró azon az alapon, hogy a zárlat elrendelésére az 1923. V. t.-c. 42. %-a szerint nem a büntető bíróság illetékes, elutasította. Minthogy azonban az idézett törvényhely alapján kibocsátott 23.8001924. M. E. rendelet 3. §-ának 2. bekezdése értelmében az ideiglenes intézkedés elrendelésére a bűnvádi eljárás megindítása után a bűnvádi per bírósága az illetékes, jelen esetben pedig az 1923. V. t.-c. 17 §-ába ütköző vétség miatt a feljelentés már megtétetett, tehát a bűnvádi per megindult. Minthogy továbbá az 1923. V. tc. valamint az ezen te. 48. §-a alapján kibocsátott 23.8001924. M. E. számú rendelet nem nevezi meg azt a büntető bíróságot, amely ezen t.-c. alapján vétségek miatt folyamatba tett bűnvádi1 perekben eljárni jogosított volna, másfelől azonban az 1897. évi XXXIV. t.-c. 17. §-ának 4-ik pontja szerint azok a vétségek, melyek ugyanezen t.-c. 18. §-a vagy más törvény értelmében a járásbíróság hatáskörébe utasítva nincsenek, a kir. törvényszékek hatáskörébe tartoznak; az 1923. V. t.-c. 17. §-áim ütköző vétség miatt folyamatba tett bűnvádi per kétsóg-telenül a kir. törvényszék, jelen esetben, mert a cselekmény elkövetési helye Budapest, a budapesti kir. büntető törvényszék hatáskörébe tartozik. (Bpesti kir. b. tszék vádtanács B. IV. 12.768—5. 1924.) 34. Hungária Bank Rt. — Hunnia Bank Rt. nem alkalmas a kamara nézete szerint a szembenálló vezérszavak felcserélésére. Az a körülmény, hogy két vállalat közvetlen közelségben van, e megállapítást nem befolyásolja, mivel _ a szavak fonetikai hatása és közismert értelme kétségkívül intelligensebb vevőkre megtévesztő hatással nem bír. Az a körülmény, hogy a postaküldemények egyes esetekben tévesen kézbesíthettek, annak oka az eljáró közegek felületességében keresendő és nem ad még elegendő támpontot a megtévesztő hasonlóság megállapítására. (Bpkam Jury, 3124—1925.) 35. Azonosnevű versenytársak. Az összetévesztés fenforgásának a lehetőségét a Kamara megállapítván, arra kötelezte a forgalmi piacon későbben megjelent vállalatot, hogy cég- és reklámtábláin, nemkülönben hirdetéseiben is a családnév mellett utónevét is, a családnévvel egyforma nagyságai betűkkel tüntesse fel. (Bpkam Jury, 17.650—1923.) 36. Hólapdaszerződés. „Utalvány három pár női harisnyáról és három darab egyenkint ötvenezer korona értékű utalványról. Ezen ötvenezer korona értékű utalvány felmutatója cégünknél kap három pár legfinomabb női harisnyát, de köteles 3 drb. utalványt vásárolni 150.000 kor. készpénz lefizetése ellenében, melyet három ismerősének teljes értékben eladhat s a 150.000 koronát magának megtarthatja. így a három pár finom harisnya ötvenezer korona készpénzbe és 3 százalék forgalmi adóba kerül csak a vásárlónak". A kamara nézete szerint ez utalvány hólapdaszerződés és így annak forgalonibahozatala tisztességtelen verseny. Ebben a szerződésbon ugyanis az eladó kalkulációja erkölcstelen. Ö azért adja olcsón a szelvényeket elhelyező vevőnek az árut, mert bizton számít arra, hogy a későbbi vevők képtelenek lesznek a szelvényeket elhelyezni. A feltűnően olcsó vételár és az átvállalandó szelvények elhelyezésének első tekintetre igen könnyűnek látszó volta csábítólag hat a vevőközönségre, amelyet erkölcstelen eszközökkel csábít el a szolid versenyvállalatoktól. (Bpkam—Jury 1924. XII. 18.065—1924.)