Iparjogi szemle, 1925 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 10. szám

34 IPARJOGI SZEMLE A teljes ülés a szabadalmi jog előadóivá: dr. Lévy Béla ügyvédet ég Bernauer Zsigmond szab. ügyvivő egy. m. tanárt, a védjegyjog előadójává: dr. Schustcr Rudolí, a szabadalmi bíróság elnökét, az ipari mintaoltalmi jog előadójává: di\ Fazekán Oszkár ügyvédet. ;i szerzői jog előadójává dr. Szálai Emil és Ranschburg Nándor dr. ügyvédeket kérte fel. Az elnöki közlések után dr. Bányász Jenő. az egyesület főtitkára tartott előadást az üzleti verseny aktuális kérdéséiről, A mindvégig nagy érdeklődéssel kísért előadáshoz hozzászóltak: Badványi László dr., Torda József, Beck Salamon dr., Reményi Mihály, g. Hctées Mór, Braun Vilmos, Gergely Vilmos, Friss Zsigmond és Kelemen István, akinek a hágai konferenciára vonatkozó beszámolóját a hallgatóság nagy örömmel és elismeréssel vette tudomásul. Joggyakorlat 123. Oly eljárásnak „megállapodásba" foglalása, amit különben a törvényes rendelet előír — nem tisztességtelen verseny. — Hírnév és hitelrontás. A felek között nem vitás tényállás szerint 1925. évben egyfelől a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület és a Budapesti Gyógyszerész Testület, másfelöl a Gyógyszerárunagykereskedők Egyesületének megbízottai és tagjai, továbbá a budapesti vegygyárak képviselői között az a megállapodás jött létre, hogy az utóbbiak kijelentették, hogy eleget tesznek a gyógyszertártulajdonosok ama kérésének, hogy gyógy szerkiilönlegességeket és olyan gyógyszereket a droguista kiskereskedők részére nem szolgáltatnak — amelyeknek a közönség részére történő kiszolgáltatását a gyógyszerárukereskedelemről szóló 111.005/1894. B. M. számú rendelet, valamint a gyógyszerkülönlegességek forgalombahozataláról szóló 90.000/923. B. M. számú rendelet — a kiskereskedőknek, meg nem engedi. A 111.005/1894. B. M. számú rendelet, amely a gyógyszerekkel, gyógyszerfélékkel, mérgekkel és' méregtartalmú anyagokkal való kereskedést szabályozza, e szereket 5 táblázatba osztja, és az első táblázatban foglaltatnak a gyógyszerek ós gyógyszerkülönlogességek, amelyekre felpereseknek az a panasza vonatkozik, hogy I—IV. rendű alperesek azoknak az ő részükre való kiszolgáltatását megtagadták. Az idézett rendelet 2. szakasza kifejezetten kimondja, hogy az első táblázatban foglalt, vagyis a szóbaníorgó gyógyszereket a közönség számára, tehát a kiskereskedelem részérő, csakis a gyógyszer részek tarthatják és árusíthatják, a gyógyszerárukereskedők pedig e szereket gyógyáruüzletcknek csakis nagykereskedelem céljaira árusíthatják. Gyógyszeré ru kereskedők ennélfogva kis drogisták részére ezeket a szereket árusítani nem jogosultak. Ennélfogva az I— IV. rendű alperesek auint gyógyszerá)unagykereskedők azáltal, hogy a gyógyszerész-egyesületekkel oly megállapodást létesítettek, hogy ilyen gyógyszereket ;i kiskereskedők részére ki nem szolgáltatnak, nem tettek egyebet, mint megállapodásba foglaltak olyan dolgot, amit különben a törvényes rendelet előír és aminek megszegését kihágásnak minősíti és bünteti. Ez a magatartásuk pedig nem ütközik sem az üzleti tisztességbe, sem a jó erkölcsökbe, sőt csupán a törvény által már amúgy is megállapított tilalom leszögezését jelenti. Époly kevéssé jelent az az idézett törvény 13. szakaszába ütköző hírnévrontást 'Víigy hitelrontást, mert som valótlan tényállítást, vagy valótlan híresztelést nem tartalmaz, sem a felperesi verseny vállalat hitelét vagy jó hírnevét veszélyeztető, avagy hitelképességét csökkentő cselekményt a nevezett alpereseknek törvényes állásponton alapuló eljárása nem képez. Felpereseknek az az érvelésük sem helytálló, hogy az idézett rendelet 2. §-á.nak rendelkezése tisztán közigazgatási jellegű intézkedés, ami nem zárja el őket attól, hogy amennyiben az I—IV. r. alperesnek egyezményes megállapodása és az annak alapján követett eljárásuk a kereskedői szabadverseny tisztességébe ütközik, az a felek között levő jogviszonyban választott bíróság ítélkezése alá \onathassék, mert az az eljárás, amely bármilyen, tehát közigazgatási jellegű kormány határozatban is leli alapját, törvényes alapon nyugszik és tisztességtelennek nem tekinthető, már pedig I—IV. r. alpereseknek az az eljárása, hogy a kis drogistáknak olyan cikkeket nem adtak, amelyeknek a közönség részére a kiskereskedelem útján való árusítását, a törvényes rendelet tiltja, a már kifejtetteknél fogva a felek közti jogviszonyban sem tekint hető tisztességtelennek, hírnév- és hitelrontásra vezetőnek. (Kain. Vél; Bír. 20.216-1925.) 124. Hólabdaszédelgés. A már megkötött ügyletek lebonyolítása is pénzbírság terhe alatt abbanliagyandó. Alperes elismeri a hólabdaszerű eladások kötését. Minthogy pedig az idézett törvény 32. §-a értelmében abbanhagyás alatt valamely cselekmény ismétlésétől való tartózkodást is kell érteni, a választott bíróság alaposnak találta a felperes kereseti kérelmét és alperest kötelezte a hólalnlarendszerű eladások abbanhagyására, valamint a már megkötött ügyietek lebo nyolításának abbanhagyására is, mert az ilyen szerződések lebonyolítása, mint azok véghezvitele épúgy az idézett törvény 14. §-ának tilalmába ütközik, mint magának a szerződésnek kötése. Az a körülmény, hogy alperes' már abbanhagyta a hólabdaszerű eladásokat, az ítélethozatal akadálya ns n lehet, mert jogos felperesnek az az aggálya, hogy a tilalmazott ügyletek kötésétől és lebonyolításától ennek dacára tartani lehet. Az egyes cselekményeknek esetenkénti 50.000.000 koroua pénzbírság terhe mellett való abbanhagyására kötelezés abban leli indokát, hogy a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. te. alapján folyamaivá tehető polgári nem peres eljárásról szóló 23.800/924. I. M. számú rendelet 2. § 2. bekezdéso az ideiglenes intézkedéseknél a meghagyást vagy tilalmat pénzbírság terhével rendeli kiboesátandónak, ami a jelen végleges döntésnél is indokoltnak mutatkozik abból a szempontból, hogy alperes a cselekmény abbanhagyására magas péuzbirság terhe alatt köteleztessék, és ezzel az ítélet vele szemben hatályos Jegyen. (Kain. Vál. Bír. 25.118—1925; 25.121—1925. és 27.574—1925.) 125. A házasságközvetítök versenye nem üzleti verseny, A zsűri akkor, amidőn a házasságközvetítők versenyét bírálat tárgyává tette, nem abból a felfogásból indult ki. hogy a házasságközvetítők „nem kereskedők" (mellesleg megjegyezve a cégbíróság a házasságközvetítö-irodákat a cégek lajstromába fölvette, tehát kereskedőknek minősítette), hanem a verseny természetét mérlegelte. A zsűri véleménye szerint a há za-sság nem üzlet és így a házasság terén kifejlődött versengés .,üzlcti versenynek" nem tekinthető. A zsűri egyáltalában nem érinti az önérdekből, jövedelemszerzés céljából űzött foglalkozásokiutk „versenytársi" minőségét. Aki tehát bármily módon, bármily vonatkozásban belekapcsolódik az ihleti életbe, az „versenytárs" és esetről-esetre állapítandó meg, hogy mikor forog fenn az „üzleti verseny". (Bpkam. 28.126—1925.) 126. Modelek védelme. Az ipari újdonság, mely a női ruhának komplikált szabásában, színében, díszében, anyagában és minden aprólékos részleteiben, — o részletek eredményeképpen pedig az adott formák összhangjában jut kifejezésre: iparművészeti alkotás. Az ily alkotások törvényes oltalmat élveznek a többszörösítés, a közzététel, a forgalomba helyezés és mechanikai vagy optikai készülékek segélyével való üzletszerű bemutatások ellen. Az új, eredeti, művészi gondolatot tartalmazó női ruhatervet tehát senki a szerző beleegyezése nélkül nem többszörösítheth nem teheti közzé divat-