Iparjogi szemle, 1925 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 6-7. szám - A tisztességtelen verseny újabb nemzetközi szabályozása

IPAKJOGI SZEMLE 23 szerint, a közönség is ezen a néven ismeri a felperesi céget. ( Az ítélet hírlapi közzétételét a K. T. 24. § ut. bekezdése és a T. V. 36. §-a értelmében azért kellett elrendelni, mert felperes azt kérte és mert az a körülmény, hogy alperes felszólítására felperesnek a cégszöveget nem módosította, az alperes rosszhiszeműségére mutat. (Budapesti kir. törvényszék. 13. P. 30.532—10—1925.) 89. Már nem létező, de gazdasági értéket képviselő név felhasználása. A tisztességtelen verseny kéréséhez való jogosultság. A választott bíróság a tanút megesketheti. Ítélet: A kamarai választott bíróság az alperest arra kötelezi, hogy a Luczcnbacher Pál cég hasznalatát hagyja abba, s e cég használatának ismétlésétől tartózkodjék. Indokok: Minthogy a törvény 1. §-ának és 32. §-ainak egybevetéséből megállapítható, hogy a tisztességtelen verseny megszüntetésének kéréséhez való jogosultság megállapításához elegendő annak kimutatása, hogy a fellépő fél ellenfelének versenytársa, ennek folytán a választott bíróság megállapítja, hogy jelen esetben a tisztességtelen verseny megszüntetését az 1923 : V. tc. ^ által meghatározott, erre jogosult fél kéri s így az ügy érdemben való eldöntésének van helye. A választott bíróság részint a felek egyező előadása, részint pedig a becsatolt és valódiság tekintetében nem kifogásolt okiratok, valamint a tanuk vallomása alapján, a következő tényállást állapította meg: Luczenbacher Pál szobi nagybirtokos Szob község batárában levő birtokán körülbelül 70 év előtt két kőbányát tárt fel és pedig az úgynevezett malomvölgyi és sághegyi bányákat. Ezen idő óta a szóbanforgó bányák állandóan üzemben vannak és termékeik, mint a Luczenbacher Pál-íé\e szobi kőbányákból származó termékek, általánosan ismertekké lettek s a cég jó hírnevet szerzett magának. 1917. évi december havában ezeket a kőbányákat a felperes részvénytársaság vette meg a Luczenbacher Pál szobi cégtől, amely ugyanakkor cégét töröltette. Szobon az ismert Luczenbachercsaládon kívül, mely a szobi uradalom tulajdonosa., él még más Luczenbacher-család is, melynek tagjai között van egy Luczenbacher Pál nevű egyén, aki a községi bizonyítványból megállapíthatóan cipészmesterséget tanult s atyjának kis gazdaságában mint segítő családtag foglalatoskodik, az elöljáróság azonban nem tud arról, hogy nevezett kőbányászüttal egyáltalában foglalatoskodott volna. A most nevezett magának 1923. évi október hó 31-én kő- és fakereskedésre feljogosító iparigazolványt szerzett és hiteles cégkivonat tanúsága szerint ezen iparigazolvány alapján 1923. évi november 5-én a Luczenbacher Pál céget Szob főteleppel a pestvidéki kir. törvényszéknél, mint cégbíróságnál bejegyeztette. Azonban már 1923. évi december hó 14-én Luczenbacher Pál a cégből kilépett és azt a céghasználati joggal együtt alperesnek eladta, s ennek alapján hiteles cégkivonat tanúsága szerint, a Luczenbacher Pál változatlan cégszöveggel, de már mint közkereseti társaság, a kereskedelmi társas cégek jegyzékébe átvezettetett. Teljesen érdektelen tanuknak határozott és egybehangzó vallomása alapján — e vallomásokat a Pp. 27Ö. §-a alapján — mérlegelve, a választott bíróság tényként állapítja meg azt is, hogy Luczenbacher Pál azt a kijelentést tette, hogy eladta a nevét és hogy nevének eladásáért egy és félmillió koronát és 20 métermázsa búzát kapott. A tényállásból s különösen Luczenbacher Pál kijelentéseiből s abból a körülményből, hogy a céget a nevezett csak néhány hétig bírta, a választott bíróság következtetés útján arra a meggyőződésre jutott, hogy Luczenbacher Pálnak cégbejegyzése már eleve kizárólag azzal a célzattal történt, hogy a most nevezettek a Luczenbacher Pál nevet cégükként megszerezhessék és használhassák. A választott bíróság a felperes által felhívott 1923 : V. tc. 1., 2., 7., 8., 9., 13. és 32. §-nak eseteit nem látja fenforogni. A 2. § esete nem forog fenn, mert ez azt tételezi fel, hogy oly adatok liireszteltessenek, amelyek a valóságnak meg nem felelnek. A jelen esetben azonban nem valamely híresztelésről, hanem a cégjegyzésbe bevezetett cég jogos vagy jogtalan használatról van szó. A 7. \ esete nem forog fenn, mert az alperes közkereseti társaság tagjai a Luczenbacher Pál szobi céget érvényes szerződés alapján szerezték meg, s így ez a cég őket ebből a szempontból tekintve, megilleti. A 8. § esete nem forog fenn, mert felperes és az alperes cég nem azonos és nem hasonló hangzású cég, s így ezen az alapon a két cég egymással össze nem téveszthető. Nem forog fenn a 9. § esete sem, mert az alperes nem visel oly céget, amelyről a forgalomban a felperes cégei szokták felismerni. Végül nem forog fenn a 13. § esete sem, mert az alperesi cég használatával a felperesi cég jó hírnevét nem veszélyezteti és hitelképességét nem csökkenti. A tisztességtelen verseny megállapításához azonban nem szükséges az, hogy a cselekedet az 1923 : V. tc. II. fejezetének valamelyik paragrafusába ütközzék, mert a fejezetnek már ebből a címéből: „Az üzleti tisztességszabta, korlátoknak egyes fontosabb áthágásai" — megállapítható, hogy ez a fejezet nem taxatíve, hanem csak példálódzva sorolja fel a tisztességtelen verseny fontosabb eseteit, a választott bíróság tehát a törvény által nincs elzárva attól, hogy tisztességtelen versenyt megállapíthasson akkor is, ha a II. fejezet egyik esetét sem tartja fenforgónak. Mert erre módot nyújt a törvény 1. Í-ában kimondott általános szabály, amely szerint üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe ütköző, vagy általában a jó erkölcsökbe ütköző módon folytatni s hogy akinek a magatartása ebbe ütközik, attól az erre jogosult, az ily magatartás abbahagyásál követelheti. Már pedig a választott bíróság az alperesi cég jelenlegi tulajdonosainak a magatartásában, úgy az üzleti tisztességbe, mint a jó erkölcsökbe ütköző cselekményt lát. A tanukat a választott bíróság felperes kérelmére megeskette, mert úgy találta, hogy az 1923 : V. tc. alapján megalakított választott bíróságokra nézve az eljárást a Pp. XVII. címének rendelkezései csak annyiban alkalmazandó, amennyiben a 23.900/1924. I. M. számú rendelet külön szabályozván, azt előírja. Ez a redelet pedig az 1911 :1. tc. XVII. fejezetének rendelkezéseit csak annyiban rendeli el alkalmazandóknak, amennyiben azok a választott bíróságok megalakítására vonatkoznak. A Pp. 777. §-ának az a rendelkezése tehát, hogy a választott bíróság tanukat meg nem eskethet, ebben az eljárásban alkalmazást nem nyert. (Kamarai választott bíróság. 3495—1925.) A budapesti kir. ítélőtábla alperes felfolyamodásának helyt nem adott, (4. P. 6364—3/1925.) 90—91. Védjegytörlések. A kereskedelmi miniszter, mint legfelsőbb védjegyhatóság, az „Alföldi csont szappan" szóvédjegy törlését rendelte el, mivel e megjelölés az áru minőségét (csont) és származását (alföldi) jelzi, amely megjelölések ilyképpen egy üzletember által kizárólag'os használati joggal nem foglalhatók le (882— 1924. K. M.) — „Perle des Burgeslandes" hasonló indokolás, töröltetett. Bor-áruk, illetve bórtartalmú folyadékok megjelölésére, az áru minőségére és származására utal. (1076—1924. K. M.) 92. A vevő által kért áru helyett más áru kiadása, a fogyasztók tévedésbe ejtése: tisztességtelen verseny. A választott bíróság a feleknek egymáséval nem ellenkező előadása alapján a következő tényállást állapította meg. Alperes üzletében Franck kávét kérő vevőnek más gyártmányú pótkávét szolgáltatott ki, anélkül, hogy a vevőt arra figyelmeztette volna, hogy a kiszolgáltatott áru nem Franck kávé. Alperesnek ez az eljárása alkalmas arra, hogy: 1. megtévessze a vevőt, akinek nem az általa kívánt árut szolgáltatta ki: 2. méltatlanul hátrányos helyzetbe hozza a vevő által kívánt áru előállítóját, aki a nem általa készített áru ellen támasztható kifogásokért — a megtévesztés folytán — a felelősséget viseli, és 3. rontja a kereskedők megbecsülését, mert eljárásával a kereskedelem egyik legfontosabb alapját: a kereskedőbe szükségképpen vetett hitet és bizalmat rendítette meg, aminek vele szemben mind az áru előállítója, mind a többi kereskedő, mind pedig a ^evők részéről fenn kellene állani. A tényállásban megállapított magatartás, a kifejtettek szeiint, az üzleti tisztességbe ütközik és alperest az 1923 : V. tc. 1. §-a értelmében annak az abbahagyására kellett kötelezni. (Bp. kam. Választott Bírósága.) 93. Cégbitorlás. Névjogot sértő céghasználat. Felperes keresetét nem az 1923 : V. tcikk 8. Vára, hanem a kcr. t. 24. §-ára alapította. E két törvényszakasz alkalmazhatóságának előfeltételei egymással nem azonosak és a fenforg-ó esetben az eljárás lefolytatása, sem történi mindenben az 1923 : V. tcikknek — nevezetesen e tcikk 41. §-ának — megfelelő módon: a fellebbezési bíróság ítéletének az, 1923 : V. tc. 8. §-ára hivatkozása tehát nem helytálló. Ámde az alperes felülvizsgálati kérelme mégsem vezethetett sikerre, mert a K. T. 24. §-ában meghatározott cégbitorlás fenforgásához nem szüksé-