Iparjogi szemle, 1925 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Az eszmei javak egyesületeinek fúziója

IPARJOGI SZEMLE 3 Hazai jogesetek Üzleti verseny 1. Különösebb hatást nélkülöző közlések, reklámjelszayak. Tömeges és gyors vásárlásra ingerlő módon eladni. „Olcsó árak". A tisztességtelen verseny ellen való hathatós oltalom a tisztességes ipar és kereskedelem létérdeke. Maga a reklámtevékenység azonban, mely a sajátlagos gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodva, szolid bázison keresi érvényesülését, közszükséglejet elégít ki, a forgalom igényeinek eíőnyösebb kielégítésére, annak gyorsabb lebonyolítására vezethet, kényelmesebbé teheti a vevők ellátási lehetőségeit. A reklámtevékenységnek a törvény keretein belül történő szabad kifejtésével ellenkezne tehát az ipartöryáhy 51. szakaszának merev alkalmazása, minthogy tömeges és gyors vásárlásra ingerlő módon eladni általában annyit jelent, mint reklámot csinálni, reklámtevékenységet kifejteni. Már pedig az ipartörvénynek a modern keresekedelmi életben nem lehet eélja, hogy azt a reklámtevékenységet, mely a valóságnak mejrfelelő és az üzleti tisztességbe nem ütköző módon kívánja áruit áruba bocsájtani, felelősségre vonja. E felfogásnak ad kifejezést a budapesti kereskedelmi- és iparkamara akkor, amidőn az ipartörvény 51-ik szakaszának helyes értelmezése céljából a tisztességtelen verseny ellen alkotott törvénybe oly kiegészítő szakasz felvételét javasolta, mely szerint az áruraktárnak, vagy egy részének kizárólag az az „értékesítési módja" vonható iparhatósági engedély alá, „mely a vevőközönségben azt a hitet keltheti, hogy különösen előnyös vásárlásra nyílik alkalma''. E felfogásnak a törvény (1923 : V.) kifejezést is ad, amennyiben 27-ik szakasza már az idézett kitételeket tartalmazza. Az „olcsó árak" hirdetése a kamara nézete szerint a különösebb hatást nélkülöző, elkoptatott reklám-jelszavakhoz sorolható, melyek az általános tapasztalat szerint nem kelthetik a vevőközönségben azt a hitet, hogy különösen előnyös vásárlásra nyílik alkalma és így e helyes mértéket tartva szem előtt, e kitétellel szemben a kamara nem látja az tpartörvény 51-ik szakaszába ütköző iparkihágás megállapítását indokoltnak. A kamara bár megállapítja, hogy ez elkoptatott, az újságolvasó közönségre immár hatástalan reklámjelszó, mely épen általános használatánál fogva vált hatástlanná. kétség kívül sérti a szolid reklámeszközökkel élő versenytársak jóízlését, e kérdés azonban nem az egyesek jóizlésének a mértéke alapján dönthető él. Az ily, legfeljebb a jóizlés szemvontiából kifogás tárgyává tehető reklám tehát, amely ugyan hangzatos, de semmitmondó jelszavaival igyekszik magára vonni a járó-kelő, illetve olvasó figyelmét, amelynek tényállításai talán nem túlzottak (konkrét panaszokra nem nyújtanak kellő alapot), még nem tekinthető oly tömeges és gyors vásárlásra igerlő eladásnak, amely kiárusítás jellegével bírna, illetve amelynek üldözése az ipartörvény 51-ik szakasza alapján indokolt volna. 2. „Az ország legolcsóbb áruháza" kitételnek hirdetésekben, üzleti táblákon történő alkalmazása — oly reklámnak tekinthető, amely a versenytársak üzleti tevékenységének a lekicsinylésére alkalmas, hirdetőt a többi versenytársakkal szemben olybá tünteti fel, mintha a piacon a legerősebb beszerzési források felett rendelkezne. E kitétel abbanhagyására irányuló igényt a kamara indokoltnak tartja. (Bpkam.-Jnry. 1921'VTTÍ.. 14.320.) 3. Áruk sorsolása. A vevők részére kisorsolt nyerőszámok közlése. A megszokott, tömeges és gyors vásárlásra ingerlő eladásokkal szemben szigorúbb elbírálás alá esik a vevők részére történő áru-sorsolás és a kisorsolt nyerőszámok közlése, illetve a sorsolás eredményének a kihirdetése. Maga a kisorsolás ténye itt is inkább a közönségnek nyújtott kcdvezés, engedmény, ajándékreklámtárgy erejével hat, az üzleti tisztesség korlátját azonban, a mai sajátlagos gazdasági viszonyokat tekintve, csak akkor lépi át, ha a hirdető üzleti eljárása (a vevők kijátszása, színleges sorsolás stb. stb.) egyébként az állami érdekek szempontjából (sorsjáték, lottójövedék) kifogás tárgyává nem tehető. Amennyiben a reklám igazat mond, nem a vevőközönség kijátszására, megkárosítására törekszik, úgy ez üzleti eljárás még egymagában véve nem tekinthető tisztességtelen reklámnak, mivel a reklám útján elérhető nagyobb forgalom lehetővé teheti az árak helyes kalkulálását, a reklámköltségek arányos megosztását, vagyis végső eredményében e reklámtevékenység a forgalom gyorsítása és növelése révén eíőnyösebb eladási lehetőségeket teremthet és azokat eladó jobban kihasználhatja. Igaz, ez üzleti eljárás féktelen verseny tevékenységet támaszthat, de ez a verseny, ha reklámeszközei egyébként tiszták, megengedettek (a valóságnak megfelelnek, nem túlzottak és a vevőközönség tévedésbe ejtésére nem alkalmasak), ezidőszerint, vagyis a fögyasz-tóközönség vásárlóképességének erőteljes csökkenését tekintve, az üzleti tisztesség szempontjából kifogás tárgyává nem tehető. (Bpkam.-Jury. 1924/VI1L. 14.320.) 4. „Az egyes kávédobozokba pénzdarabokat, többek között minden tizedik félkilogrammos dobozba egy ezüst koronást helyezünk el". Amennyiben e reklám igazat mond, nem a vevőközönség kijátszására törekszik, úgy e hirdetés nem tekinthető tisztességtelen reklámnak. A fogyasztók játékszenvedélyének a felkeltése, akár a sorsjáték a mai sajátlagos gazdasági viszonyokat tekintve, még nem tisztességtelen verseny és inkább az államérdekek szempontjából tehető kifogás tárgyává. (Bpkam.-Jury. Í924/VIL, 7932.) 5. „Ingyen utazhat Párizsba 14 napra, vagy ingyen kaphat egy hálószoba bútort, vagy egy menyasszonyi kelengyét, ha szükségletét „nálunk" októberben beszerzi" szövegű hirdetés kétségkívül tömeges és gyors vásárlásra ingerelhet, mivel reklám erejével hat, az üzleti tisztessé"' korlátját azonban csak az esetben lépi át, ha a hirdető üzleti eljárása a fogyasztók megtévesztésére irányul. Miként a versenyküzdelem nem bűn, akként az erőteljesebb reklámeszközök alkalmazása se az, hanem ep olyan alapja a gazdasági éleinek, mint maga az üzleti verseny. A fenti közlés a forgalomba hozni kívánt árú kelendőségét kívánja biztosítani, illetve fokozni. Az erőteljesebb reklámeszköz alkalmazása, annak a siker érdekében egy szűkebb időre (október) szorítása ép úgy a létért folytatott küzdelemnek általános jelensége, mint maga a verseny. A fent idézett reklám nem tekinthető a közönség megkárosításának, sem pedig a versenytársak, a reklám diszké-editálásának és nem alkalmas arra, hogy a vevőközönséget megtévessze. Feltéve természetesen, hogy egyébként nem tartalmaz valótlan adatot és a valóság látszatával nem teVeszti meg a vevőköznséget. (Bpkam.-Jury. 1924/X., 17.352.) 6. „Ingyen adunk egy pár elsőrendű bőrkeztyíít mindenkinek, aki legalább 250 tv.er korona összegű be vásárlást tesz cégünknél" szövegű hirdetés a közönségnek nyújtott kedvezes, engedmény jellegével bír. Az üzleti tisztesség szempontjából csak az esetben kifogásolható, ha valótlan és a közönség tévedésbe ejtésére alkalmas adatot tartalmaz. (Bpkam.-Jnry. 1924/VIIL, 13.165.) 7. „Különös előnyös vásárlás". „Idénycikkek kiárusítása". A kiárusítás jogi alapja. Amennyiben az egyes cikkeknek, vagy bizonyos fajta áruknak olcsó áron való hirdetése nem alkalmas arra, hogy a vevőközönségben azt a hitet keltse, hogy „különösen előnyös vásárlásra" nyílik alkalma, úgy ezen kiárusítások miatt iparhatósági eljárás indításának helye nem lehet. Iparhatósági eljárás tehát csak az esetben indítható a versenytárs ellen, illetve a versenyvállalat csak az esetben tartozik előzetesen hatósági engedélyt kérni (tv. 29. §), ha a közzétett, az alkalmazott reklám (a hirdetés szövegében közölt, vagy burkolt formában „tűzkár esetből megmentett áruk — mélyen beszerzési áron alul") a közönségben azt a hitet kelti, hogy különösen előnvös vásárlásra nyílik alkalma. (Bpkam.-Jury. 1924/VL, 7952.) 8. „Különösebb hatást nélkülöző reklám közlések is kiárusítás jellegével bírhatnak", ha a reklámközlések, a plakátok tömegével tele és átragasztjuk az üzleti táblákat, úgyhogy az üzlet külső képe kiárusítás jelleget ölt. (Bpkam.-Jury. 1924/VIL, 7932.) 9. „... Ily tűzkáresetek ellen egyedül cégünk nyújt biztosítékot". A kamara az alperesi hirdetés eme kitételét a tisztességtelen versenyről szóló törvény 1. szakaszába ütköző eljárásnak minősíti. E kitétel ugyanis egyáltalában nem sorolható az úgynevezett nagyot mondó hirdetések közé, nem nevezhető humbug hirdetésnek, hanem kétségkívül a kedvezőb ajánlót látszatát kelti és