Iparjogi szemle, 1925 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 5. szám

18 IPARJOGI SZEMLE vetkező szövegű hirdetést tette közzé: „Használt szabna kalapokat csekély ráfizetéssel íij kalapra becserélek". A peres eljárás során szakértő tanú előadja, hogy a használt szalmakalapnak forgalmi értéke nincsen, mert annak átdolgozása a magas munkabérek mellett nem haszonthajtó. Megállapítást nyert továbbá, hogy a használt kalappal megjelenő vevők mindannyian nagybani árban vették kalapjaikat, eladó a kalapokat egyáltalában nem osztályozta, a cserekalap nélkül jövőnek is nagybani árban adta az új kalapot. A szakértő tanú előadása valószínűnek látszott. Felek egyességet is kötöttek: alperes a hirdetést nyomban bevonta. IV. Alperes körleveleinek borítékán: „Nemzetközi Áruminta Vásár" pecsétet alkalmazta. A vásár irodája panaszt emelt, mivel a vásár rendes hivatali pecsétjét feltüntető borítékok a közönségben azt a hiedelmet kelthetik, hogy a vásárral együttműködő, vagy legalább is, a vásár által támogatott vállalattal állanak szemben. Alperes a kifogás tárgyává tett borítékokat nyomban bevonta a forgalomból és a pecsétet beszolgáltatta a vásár irodájába. V. A piros színű dobozok ugyanazon a helyen egy kerek pénzformájú fehér foltot mutatnak. A fehér foltokban eltérő ábrázolások. Felperes megtévesztő hasonlóság címén emel panaszt. Alperes a panasz hatása alatt a kifogás tárgyává tett dobozokat a forgalomból nyomban bevonta. VI. „Shakespeare drámát írt — Ditrichstcin poloskát irt", „Poloskairtó sok van... Ditrichstein csak egy", „Azért mégis a legjobb poloskairtó a Pax..." A poloskairtók nagy háborúsága... A fogyasztó figyel... és talán jól is mulat. A hirdetők kétségkívül jól járnak, anélkül, hogy tisztességtelen versenyt követtek volna el... VII. A nagy per is végre eldőlt a likőrgyárosok között. A „Vigyázat, Magyar Gyártmány" c. cikket „úgy látszik" a likőrgyárosok félreértették. A cikkíró távolról sem akart általánosítani. A magyar likőrgyártás fejlődésének tetőpontján áll... A cikkre tehát a válasz Ne hántsd a magyar ipart". VIII. Sok Hű-Hó... A Hű-Hó-játék feltalálója és ügynöke, mielőtt a találmány, vagy talán ötlet újdonságának a kérdésbe belenyúltak volna, kiegyeztek... IX. „Büdös Zsidó", „Ébredő", „Szabadkőműves" kitételeknek az alkalmazása kimeríti-e a tisztességtelen verseny fogalmát? E kérdésekben sem nyílott alkalma a választott bíróságnak döntenie, mivel felek részben kiegyeztek, részben az ügy egyéb, súlyosabb - természetére való tekintettel, a peres ügyet büntető útra terelték. X. Panaszos, aki élénk üzleti összeköttetésben állott panaszlottal, panaszos hitelképességét illetőleg oly_képpen nyilatkozott, hogy: „Nevezett anyagi helyzetét nem ismerem és így felvilágosítással nem szolgálhatok". Ez ügy is békés megoldást nyert. Panaszos úgy Látszik, belátta, hogy a vele bármily viszonyban is álló versenytársa nem köteles róla felvilágosítást adni. XI. A „Retorta Faszén" jelzéssel forgalomba hozott csomagok felperes szerint nem Retorta faszenet, hanem közönséges erdei faszenet tartalmaznak. A tárgyalás alkalmával alperesek tagadtak. Felperesék a közeli fűszerestől felhozattak néhány csomagot. Alperesek már az első csomag felbontása után (?) egye sséget kötöttek és kötelezettséget vállaltak, hogy a „Retorta" jelzést 24 órán belül valamennyi csomagjukon átragasztják. 58. A Trade-Marks-Patents- and Designs-Federation, Ltd. Londonban, az angol kereskedelmi kamarák és érdekképviseletek bevonásával értekezletet tartott, amelyen a következő javaslatokat fogadták el: A védjegyek és szabadalmak oltalmi ideje 20 évben állapíttassák meg; a gyakorlatbavétel nem kelléke a törvényes oltalminak; utánzás, a cég, név, hamis származási jelzők használata a legszigorúbb megtorlásban részesüljön; a hamis származási jelzőkkel ellátott áruk már a behozatalnál lefoglalandók. Az értekezlet a védjegyek nemzetközi lajstromozását szabályozó Madridi egyezményhez való csatlakozás ellen foglalt állást. 59. A nemzetközileg lajstromozott védjegyek elsőbbsége. Németország 1922 december 1-én lépett be a vedjegyek nemzetközi lajstromozására alakult nemzetközi Unióba. A nemzetközileg lajstromozott védjegyek tőivényes oltalma tehát e naptól kezdődőleg érvényesül. E terminus előtt Németországban törvényes oltalmat elvezett bel- és külföldi védjegyek törvényes oltalmat (elsőbbségét), tehát a nemzetközi lajstromozás nem érinti. (Német Szab. Hiv. 11.292/9-1924.) 60. A berlini nemzetközi iroda által bejelentett védjegyek oltalomképessége egy év után a szabadalmi hivatal részéről kifogás tárgyává már nem tehető. Még az esetben sem, ha a védjegy elbírálása gondosabb megfontolást igényel. A védjegy hasonlósága miatt a korábbi védjegytulajdonos jogait e rendelkezés természetesen nem érinti. (Német Sz. H.) 61. A védjegyoltalmi díjak felemelése. A kereskedelmi miniszter az 1925. XII. 6. §-ban kapott felhatalmazás alapján a védjegyek lajstromdoíját védjegyenként 100.000 koronában állapította meg. Ugyanily összeg fizetendő átruházás, valamint megújítás esetén. A védjegy Lajstromozásáért járó díjakat még árucsoportonként külön kell fizetni. (Bpesti Közi. 1925 június 6., 69.518. 1925. K. M.) Hazai jogesetek Üzleti verseny 62. A korábbi családnév használata névmagyarosítás esetén. A név és cég kollíziója. ítélet: A budapesti kereskedelmi és iparkamarai Választott Bíróság a felperes keresetének részben helyt ad és alperest arra kötelezi, hogy az ítélet kézbesítése napjától cégének megjelölését ekként használja: „Péry (Perlesz) Dezső naailrágóiizem"; németül: „Gross-Schlách terei Des Péry (Perlesz)" éspedig úgy, hogy a cégmegjelölés eme szavai mindenkor teljesen egyforma nagyságú betűkkel és együttesen a szavak teljes szövegével Írassanak, a „Perlesz" név pedig mindenkor zárójelben használtassák. Indokok: A peres felek által egyértelműleg előadott és közöttük nem vitás tényállás szerint Péry Dezső alperes eredeti neve Perlesz Dezső volt és ő volt a „Perlesz sertésvágó" budapesti bej. cég egyedüli tulajdonosa. 1920 szeptember havában a névmagyarosítás utáni időben üzletét és a budapesti sertésvá góbidon volt vágótelepét felperesnek eladta és felperesre ruluízta a „Perlesz Sertésvágó" cég használatának jogát is felperes tulajdonát képező „Perlesz Sertésvágó" cég alatt folytatott vágóüzemet mint vezérigazgató-helyettes vezette. 1925. január havában Péry Dezső a Sertésvágóhídon maga részére vágóüzemet rendezett be, melyet „Péry-PerU'sz Nagyvágóüzem" cég alatt folytat. Kereseti térelmét felperes a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. tc. 7. és 8. szakaszaira alapította, előadván egyrészt, hogy alperes a nevét Perlesza-ől Péryre magyarosította, ennélfogva őt a Perlesz név használata meg nem illeti, másrészt, hogy alperesnek újabb cégét a Péry-Perlesa név használata folytán a felperes tulajdonát képező Perlesz Sertésvágó céggel össze lehet téveszteni. Alperes előadta, hogy őt, Péry Dezsőt a sertéspiacon Perlesz néven ismerik és régi családi nevének új cégébe való felvételével reim tett egyebet, minthoigy annak a megállapítására szorítkozott, hogy ö (Péry) az a Perlesz, akit így ismernek; amellett a régi neve elé magyarosított nevét is tette, és ehhez képest tagadta a két cég összetéveszthetőségét. A választott Bíróság elrendelte a zsír- és sialonnaszakaiábaai jártas szakértő tanuk kihallgatását az összetéveszthetőség: lehetőségére nézve. Felperes ezután még újabb bizonyítás elrendelését kérte a szakmában széles körben jártas és .-i szákmán kívüli egyének kihallgatásával arra nézve, hogy az összetéveszthetőség lehetősége fenforog-e és e részben előadta, hogy a kihallgatott és a viszonyokat jól isnierő tanuk nem illetékesek annak eldöntésére, hogy a viszonyokat kevésbé ismerő egyének előtt fentforog-e az összetéveszthetőség lehetősége. Alperesi pedig a további bizonyítás elutasítását kérte. A Választott Bíróság felperesnek azt a kereseti kérelmét, hogy alperes a Perlesz név használatától az 1923. évi V. tc. 7. szakasza alapján eltiltassék, a Választott Bíróság teljesíthetőnek nem találta, mert a kihallgatott szakértő tanuk vallomása alapján azt kellett megállapítani, hoigy a sertéskereskedelmi üzleti világban alperest Perlesz név alatt ismerik, ez a név őt abból a szempontból, hogy még nem annyira ismert új neve mellett az ő személyének közelebbi megjelölésére szolgáljon, az azon folytatott kereskedői tevékenység továbbf oly t áthatása okából kétségtelenül megilleti és tőle el nem vonható. Az üzlet átruházás előtt változtatta meg nevét Perleszről Péryre, tehát nyilvánvalóan nem az összetéveszthető-